Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
1975. február tfl. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1 VÖRÖS CSILLAG KATONÁI 2 Kuncsorba alait, jártak a lovasok. Óva■ tosabban, lassabban léptettek. Acsádi a súlyzárra tette a kezét. Biztatóan szóit társának. ■ — Kismiska -ügy ez a báláihoz. — Az nagy szám volt hallod «— nevetett csendben a másik. Akkoriban történt, ez még, mikor felszereltek. Üzentek a Bálái Állami' »- Gazdaságból: segítsenek a Vörös Csillag katonái, eUenforradairnárok gazdálkodnak a majorban. Fáztak tőle. —r Gyertek. — mondta Acsádi. — Kimegyünk. Katonaruha van rajtunk, nem tydják kik vagyunk. A leghangosáhbat. kiemeljük, aztán a többi csendben lesz. Kimentek. Azt az embert keresték, aki elkötött egy lovat a gazdaságból. — Maga velünk jön, megértette. Bevitték Túrkevére, ott megkapta az útbaigazítást. Több panasz nem jött Báláról. ■ár Kutya rohant elő a kuncsorbai tanyából, ahová betértek. A csaholásra előjött a tanya lakója is. _ Mérges tekintetű, nagydarab ember. Vasas biztosított, Acsádi leugrott a nyeregből. — A Csillag lovaiért jöttünk. A mérges ember nem, yolt ijedős. — Nálam csak a saját lovaim vannak. Ahhoz semmi közötök. Egyáltalán kiféle vitézek vagytok? — A Vörös Csillag Tsz katonái — vágta oda önérzetesen Acsádi. A gazda nem szeppent meg. Különösen, hogy a szomszédos tanyákon is felugattak a kutyák, kivilágosodtak az ablakok. Gyorsan, időt nyerve kellett cselekedni. — Vezesse ki a szövetkezet lovait! Jászberényben,' a Vörös Csillag Tsz-ben számos olyan intézkedést tettek az utóbbi években, amelyek a szövetkezetben dolgozó nők élet- és munkakörülményinek javítását szolgálták Az ezzel összefüggő feladatokat a szövetkezet vezetősége a nőbizottsággal egyetértésben határozta meg A nőbizottság — amelynek képviselői rendszeresen részt vesznek a tszvezetőség ülésein — tesz javaslatokat a szociális alap képzésére és felhasználására. Az elmúlt évben 50 ezer fo•rint összegű szociális alapot képeztek a szövetkezetben. A nőbizottság javaslatára teremtették meg a nődolgozókat foglalkbztató gyümölcsös telepen öltözők, hideg-meleg vizes mosdók, pihenő-étkező helyiségek'Tétrehozásával a kultúrált tisztálkodási és étkezési lehetőségeket. A nőbizottság is kezdeményezője volt annak az intézkedésnek, amelynek nyomán a szövetkezet autóbusza hetenként egyszer végig járja a közúti forgalomtól távol eső tanyai településesket Díjtalanul a rendelőintézetbe és Szegeden kiépült az olajmező szomszédságában a hatezer lakásra tervezett Tarján városrész, A tervezettnél több, hat és fél ezer lakás épült a korábban jórészt szántóföldekből, kertekből álló területen. Csak-Míntha nem is hallotta volna a felszólítást, visszakérdezett: — Mi az, hogy a Vörös Csillag katonái ? A kormánynak sincs most katonasága, ném még egy téesznek. — Hát a miénknek van, idenézzen — kotorta elő a géppel írt megbízólevelet Acsádi. 1 Olvasta ... „teljesít szolgálatot azzal, hogy a téesz mindennemű vagyonát megőrizze, mely a tsz tulajdonát képezi...” Az udvarra kiszűrődő lámpafénynél nenj lehetett kivenni a bélyegzőről, hogy az csak a tsz pecsétje. Az aláírásról se, hogy a Bíró Jánosé és nem a hadügyminiszteré. A tanyás ember elbizonytalanodott egy pillanatra. Acsádi annál határozottabb lett. — Vezesse ki a lovat! Nyomatékül igazított a fegyverén. ■ír Visszafelé jöttek. Vasas kuncogott. — Na, ezt jól csináltuk. Bíró nagyot néz reggel, ha viszontlátja a lovakat. Acsádi gondterhelten szólt: , — Nem voltam túl erőszakos ? — Ne félj, nem jársz úgy, mint Nagy Jóska. Nagy Jóskának, pár napos társuknak, nem ez volt a valódi neve. Talán harmadnapra, hogy felszereltek, raportra hívta mind a négyüket Bíró. — Te meg hogy viselkedsz fiam? — mutatott a társukra? — Lesz itt még, akit ütni kell, de nem most, és nem a mieinket te. Add át a felszerelésedet. Nem volt mese. Nagy Jóska tényleg nagylegénynek és lóháton érezte magát az egyenruhában. De a saját szövetkezete tagjai ellen is. A két Lajos most is sajnálta, de belátták, meg kellett válni tőle. vissza viszi az orvosi kezelésre rászorulókat Nagy megelégedéssel fogadták a nők azt az intézkedést is, amely a nődolgozók részére adott illetményföldjuttatást szabályozta. A szövetkezetben, ahol hatvanhárom nő dolgozik, negyvenöt éves korig 150, utána pedig 100 ledolgozott tízórás munkanap után jogosultak illetményföldre. Ez jelentős kedvezmény, az alapszabály szerint ugyanis a férfi dolgozók ötvenéves korig 180, ötven éven felül 150 teljesített munkanap után kapnak háztáji földet Másik jelentős intézkedés volt a szülési segély rendszeresítése, összegének megállapítása. Az a szülő nő, aki a szülést megelőző esztendőben teljesítette a kötelező munkanapokat, 5 hónapon át kapja napi keresetének 75 százalékát. Különösen a sokgyermekes édesanyák fogadták örömmel azt az intézkedést, hogy minden évben tanszervásárlási segélyt kap — gyermekenként 500 forintot — az a nődolgozó is, akinek a férje nem a szövetkezetben dolgozik. nem 25 000-en költöztek a szegedi házgyár paneléiből készült új lakásokba. Tarján szomszédságában máris megtették az előkészületeket az újabb, több mint háromezer lakásos városnegyed építésére. — Azóta már a nyakunkra hozta volna az ország minden ellenforradalmárát ■— hagyta helyben Acsádi. Kiértek a dűlőútra. Megálltak. Acsádi fordított a ló fején. — Menjünk még ki a Nagy Sándor tanyájára, járjuk be a raktárakat. A Szelesi határt is megnézzük reggelig. Tudod, hogy szól a megbízólevél: a tsz minden vagyonáért felelünk. Társa szó nélkül követte. Ölmos eső kezdte csapkodni a határt, és a lovasok arcát. — Vihar után jön a jó idő ■— tekintett az égre a tehenész. Vasas megértette. — Most már hogy a Kádár kormány megalakult, nekünk is könnyebb lesz. Reggelre értek be a központba. Acsádi nagyot nézett. A kapu fölött vörös zászló lengett, a homlokzatra visszailiesztették a vörös csillagot. — Akkor a sapkára ‘ is visszatesszük — intett a komájának Acsádi. Bucsi Erzsiké jött velük szembe: — Lajcsi, most már bélyegünk is lesz hamarosan — újságolta. ☆ A Vörös Csillag Tsz Túrkeve és az Alföld hírneves közös gazdasága ma is. A munkásőr szakaszt úgy is hívják a városban: a szövetkezeti szakasz. Sokan alapító, csupa kiváló munkásőr. Acsádi Lajos a tehenész is, Bíró János, a mezőőr is az. A tehenész meg a mezőőr jól érzi magát a kollektívában. Azért sincs harag, ha a foglalkozások Szünetében odaszólnak nekik: — Hogy volt az Jani bácsi, mikor te egyik napról a másikra elnök lettél? Hát az meg, mikor a tsz katonája voltál Lajcsi? Ilyenkor aztán mindketten jókedvvel mesélnek. Ezt a históriát, ami a szövetkezeti mozgalom, még a Munkásőrség történetének is szép emlékű eseménye. Borzáfe Lajos Nem maradtak magukra Racskó István azon az októberi napon is ugyanúgy búcsúzott el a családjától — feleségétől és négy gyermekétől — mint máskof. Bizakodva, mert kedvére való munkahelye volt, az ÉMÁSZ gyöngyösi szerelő osztályán, és reménykedve, hogy este a jól végzett munka örömével térhet haza Jászdózsára. Este azonban nem ő, hanem a szomorú hír érkezett: a huszonnégy esztendős Racskó Istvánt vonalszerelési munka közben halálos baleset érte. A tragikus esemény nehéz helyzetbe sodorta a családot. Négy kisgyermek — köztük a legidősebb is csak hét éves — nevelésének gondjai zúdultak hirtelen Racskóné vállára. Szertefoszlott a család régóta dédelgetett álma is, hogy egyszer majd saját lakásukba költözhetnek. Azután jött a másik értesítés, ezúttal jó hír. Az ÉMÁSZ gyöngyösi üzemigazgatósága értesítette az özvegyet, hogy a szerelési osztály dolgozói elhatározták: házat építenek volt munkatársuk árváinak.1 Vállalásukhoz csatlakoznak az ÉMÁSZ gyöngyösi kirendeltségének dolgozói és a jászberényi kirendeltség Béke szocialista brigádjának tagjai. A jászdózsai Községi Tanács példás gyorsasággal határozott, hogy háztelket ad térítésmentesen. A három részleg mintegy száz dolgozója már csak a jó időt» várja. Szándékuk, hogy ősz elejére — még a rossz idő beállta előtt — volt munkatársuk családját a kényelmes, egészséges új lakásba költöztetik.- ülés — JÁSZBERÉNYBEN A nőbizottság javasolta, a termelőszövetkezet megvalósította ÜSHteser IfflíI««8£3fflíS ßj Körasrisz SStaz te egeden Szőlőmunkások között A téli metszés sem rosszabb... Régen azt, tartották a szőlősgazdák, hogy télen nem lehet metszeni, mert ha kibontják a földdel takart tökét, elfagy a vessző. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás azonban megdöntötte ezt az „elméletet.” A „sokszor 100” hektáros szőlőskertek metszését másképp már nem is lehet idejében befejezni. Ezért a Jászsági Állami Gazdaságban is kihasználják a jó időt, hogy a több mint 400 hektár szőlő metszésével legkésőbb április végére, május elejére elkészüljenek. — Van már annak 8 éve is, hogy szőlővel bajlódolc — mondja Mukri József —, de az állami gazdaságban 17 éve vagyok. Amíg ide nem helyezték a keretészetbe, addig rakodó voltam, és alkalmilag a motorfűrésznél is dolgoztam. A szívem azonban ide húzott. A szőlő szeretető szinte a veremben van, hiszen az édesapám is szőlősgazda volt. — Van különbség a régi és az új metszésmód között? — Most könnyebb. Magasabban van a vessző, mint a hagyományos, úgynevezett csapos fejműveiésnél. Kevesebbett kell hajolni. De még az egyes szőlőfajták között is nagy a különbség. Most éppen a kövidinkát metszők, és ez könnyebb, mint például a rizlingé, mert ez utóbbit teljesen összefonja a kocsánya. — Ügy tudom, teljesítményben dolgoznak. Mennyit tud megmetszeni óránként? — Átlagban 40—50 tőkét — hol többet, hol kevesebbet, naponta 8»3—100 forintot keresek. — Néha felmegy az még többre is — kapcsolódik a beszélgetésbe Földházi .Janos, aki 21 eve dolgozik az ailami gazdaságban. Világéletemben szőlőmunkái voltam. Nyolc éves lehettem, mikor azt mondta az édesapám: „Na fiam a szőlőt mar te is be tudod kötni, megyünk napszámba”. A háború után meg bérelt földeken kínlódtam, még visszaemlékezni is rossz arra az időre. Mindig a munkám után éltem — de most már sokkal könnyebben. Még egy városi ház építésére is tellett. Búcsút mondhattam a tanyasi életnek. Már több mint 10 éve, hogv Jászberényből járok ki dolgozni, és 4 évvel ezelőtt az OTP-kölcsön utolsó részletét is kifizettem, pedig csak 1980-ra kellett volna. Nem szeretek tartozni. A feleségem és a fiam is dolgozik. — A fiú is a szőlőben dolgozik? — ö már nem folytatja az én munkámat. Sokkal jobban érdeklik a műszaki dolgok. Esztergályos lett. Most még technikumba is jár. De csak tanuljon, a fejlődéssel lépést kell tartani. — B. Z. — Óneseppek Mivel takarékoskodhat háromszázharminc munkásnő, akik egész műszakban a telefonközpontok sávválasztó berendezéseinek vezetékeit forrasztják? A válasz kézenfekvő — a forrásztőónnal. A kunhegyest BHG gyáregységének szakemberei kiszámították, hogy egy „sáv” teljes elkészítéséhez 15—20 dekagramm forrasztóón szükséges, amelyet Angliából importálnak — igen drágán, valutáért. Évenként 700 kilogrammot használnak ebből az anyagból, s előzetes felmérés szerint a vállalással 50 ezer forintot takaríthatnak meg. Az összeg nem kevés, hiszen egyetlen gyáregységről van szó, ha csak ezt vesszük, már akkor is megéri. Hogy is mondta egy munkásnő az elguruló apró Óncseppekről: sok kicsi..., de hát ezt mindenki tudja.- hj -290 «kislakás A Mecseki Ércbányászati Vállalat fizikai dolgozóinak, bányászainak 60 millió forintos ' beruházással 200 lakásos, öt épületből álló lakótelepet építtet. A lakásokat már az idén novemberben átvehetik a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozóL Karikaprivel az iskolapaiaa — Általában éjszaka tanulok, akkor jut rá időm, ha az alvástól rabolok. Reggel 8-től 2-ig iskola, rohanás haza másfél kilométerre, 3-ra vissza a suliba, mert KISZ-vezetőségi tag vagyok, mert énekkarra járok, padagógiai szakkör, könyvtár, vöröskereszt, ifjú gárda... Mindig van valami. Este 6— 8 óra körül kerülök haza, szüleim mindketten dolgoznak, segitek a ház körüli munkában, nagymamám betegen fekszik otthon, ápolni kell. Tanulásra csak ezután gondolhatok. És közeledik az érettségi... Bézi Katalin, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gim-, názium negyedikes diákja jeles tanuló. Ujján karikagyűrű. — Augusztusban férjhez megyek. . — Ez nagyon határozottan hangzott. — Legtöbbször határozott vagyok. — Például? —r Már általános iskolában hallottam az Ifjú Gárdáról, akkor is azt forgattam a fejemben, hogy belépek. Amikor a gimnáziumban másodikos voltam, akkezdték szervezni itt a gárdát, bekapcsolódtam, s a leányrajnak én lettem a párancsnoka. Ezt a rajt vöröskeresztes szakrajnak képeztük ki. Később három rajból álló szakasz alakult iskolánkban, ennek életrehívásában is részt vettem, plakátok, felhívások, iskolarádió. .. Sikeres volt a szervezés. Szakaszparancsnok lettem. A városban akkor három szakasz volt. Szolgálatot teljesítettünk felvonulásokon, nagygyűléseken, városi ünnepségeken, kulturális rendezvényeken. Tavaly ötödikek lettünk a megyei szemlén, Sajnos, (1974 őszén a 120 elsősből szinte senki sem akart belépni közénk, és. mivel sok ifjúgárdista végzett az iskolában, alig maradt emberünk. Üjból kezdtük a propagandamunkát, szinte minden elsőssel beszéltem. Az eredmény annyi, hogy most egy rajunk van, de február közepére összeáll a szakasz is. Ügy szeretnék az Iskolámtól elbúcsúzni, hogy ezt a munkát rendben hagyjam az utánam jövőkre. Erre kötelez a KISZ VB dicsérő oklevele is, amit ősszel kaptam a gárdában végzett munkámért. — Dolgozott a Vöröskeresztben is. — Érdekel a biológia és az egészségügy, ezért kapcsolódtam be az iskolai vöröskeresztes mozgalomba másodéves koromban. Rögtön titkárrá választottak. 1973-ban a Vöröskereszt országos kongresszusán az ifjúsági szekció munkájában vettem részt, majd egy évre rá kiküldtek Romániába, a nemzetközi vöröskeresztes táborba. Constantától 50 kilométerre, Navodariban, a tengerparton voltunk összesen 14 országból. Megismerkedtünk a más országbeliek munkájával. Volt egy gyakorlati verseny, nekünk a vízből mentést kellett bemutatnunk. Mi nyertük meg az egyik első helyet, öten voltunk kint Magyarországról. Ez a vöröskeresztes munka fontos nekem, hiszen ebben az irányban szeretnék továbbtanulni levelező úton. A KÖJÁL-nál vagy mentőállomáson szívesen dolgoznék. Ma még rohan, szervez, tanul, dolgozik, csendben figyel az iskolapadban a karikagyűrűs lány, de ezekben a padokban megtalálta élethivatását is. Kisújszálláson maradnak, úgy tervezik. K. U