Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-02 / 27. szám

/ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í97S. február 3. . NyíkoTáJ rabelkfn, a Szovjetunió Hős©: Magyarországért harcoltunk Irány a Dunántúl! 2 A Duna. volt a másik nagy folyam, amelyen át kellett jutnunk. Kis falucskában álltunk a folyónál, amelyet ifjúságunk kedvelt filmjeiből és Strauss Keringőjéből ismertünk^ Most azonban nem volt idő a lírára. Elég nehéz feladat várt ránk: az átkelés. Min­denek előtt „nyelvet” (az el­lenség elhelyezését ismerő német katonát, tisztet) kel­lett szerezni, hiszen ilyen nagy vízi akadály leküzdése nagyon kockázatos vállalko­zás úgy, ha nem ismerjük n körülményeket, a másik par­ton levő ellenség állásait. Három „muskétásunk”, Viktor Duskin. Galimzjan Kaszimov és Vologya Anyl­­szimov kapta a feladatot, hogy szerezzen „nyelvet”. Mivel többször is találko­zunk még velük, bemutatom őket. Viktor és Galimzjan — felderítő. Viktor szibériai, nagy darab, mackós mozgá­sú fiú. rettentő erővel és rendíthetetlen nyugalommal. Galimzjan pontosan az el­lentéte, cingár termetű, rendkívül szívás, nyughatat­lan, örökmozgó. Vologya Anyiszomov, a futárom, mi­előtt bevonult, egyetemi hallgató volt. Filozofáló, elemzésre hajló alkat, ők hárman először a par­tot kutatták végig, de hiába, egy árva csónakot se talál­tak. Meg kellett hát próbál­ni a faluban. Lehetetten, hogy sehol ne legyen ladik. Volt is, persze, de hogy sze­rezzenek? A házak egy része üres, néhányban azonban ott ma­radtak az emberek. Felder? - tőink már végigjárták a fői falut, semmi eredmény. A következő házban, pontosab­ban az udvaron a keskeny tornác alatt idős. pipázó pa­rasztembert pillantottak meg, aki mintha csak őket várta volna. A katonák kézzel-Dáb­bal. egymás szavába vágva magyarázták Gyula bácsi­nak — később kiderült, hogy. úgy hívták —, hogy miért jöttek. Ő meg szó nélkül hallgatta, mintha nem is ne­ki beszélnének. Aztán ugyancsak szótlanul bement a házba. Galimzjan elkese­redésében toppantott. Egy perccel később Gyula bácsi, egy nagy kulccsal a kezében újra megjelent. Most se szólt, csak odament a lézárt csűrhöz, kinyitotta az ajtót és a kukoricaszár alól' elő­tűnt egy kitűnő állapotban levő csónak. Felderítőink megmagyarázták Gyula bá­csinak, hogy éjszaka jönnek majd a csónakért és ne nyugtalankodjék, hajnalra épségben visszahozzák. Arról, ami ezután történt, Viktor Duskin számol be. Pontban éjfélkor vissza­mentünk a csónakért a csűr­höz. Már a vízen ringatózott, s Gyula bácsi is benne ült, evezővel a kezében. Galimz­jan el akarta tőié venni az evezőt, és mutatta neki, hogy szálljon ki a partra. De ő nem mozdult. Csak a fejét rázta. —- Ez velünk akar jönni? — kérdezte tőlem Galimzjan. — Ügy látszik, félti a csó­nakját Zavarba» voltunk. Most mit csináljunk? Sok időnk nem volt a töprengésre. El­löktük a csónakot a parttól s útközben meggyőződhet­tünk kísérőnk ügyességéről. A csónak nesztelenül siklott a vizen. Mintha láthatatlan erő irányította volna. Egy partmélyedésben kötöttünk ki. ami természete védel­met nyújtott. Hát megérkeztünk, de mi legyen ezután? Mit csinál­junk a kísérőnkkel? — Eh — gondoltam, — lesz, ami lesz! Ha eddig megbíztunk benne, most már bízzunk ezután is! Rámutattam az órám­ra és megállapodtam Gyula bácsival, hogy éjjel háromig várni fog bennünket. Ha ad­dig nem jövünk, menjen ha­za, s másnap éjjel háromra jöjjön vissza értünk. Nem altatom részletezni, hogyan kúsztunk másztunk sokszor négykézláb a sűrű sötétben, amíg elkaptunk egy jól megtermett németet, hogyan cipeltük át magunk­kal a parthoz. Észre se vet­tük, hogy közben elmúlt há­rom óra... Már négy őrá körül lehe­tett, mire a folyóhoz értünk. Elképzelhetik örömünket, amikor megpillantottuk Gyula bácsit. Ugyanúgy tilt ott, mint amikor elváltunk. A legszívesebben megcsókol­tam volna borostás arcát, úgy megörültem neki. Visszafelé jövet már a fo­lyó közepén járhattunk, amikor a német himbálni kezdte a csónakot. Galimz­jan felállt, hogy megnézze, mit csinál. Nem tudom, mí ütött a fasisztába, de telje­sen összehúzódott, aztán vá­ratlan mozdulattal hasba rúgta Galimzjant, aki be­esett a jéghideg vízbe. De abban a szempillantásban az evező is lecsapott a német fejére. Gyula bácsi erősre mére­tezhette az ütést, mert a fogoly görcsösen megrándult és elcsendesedett. — Most aztán fuccs az egésznek! — mondtam és nagyot káromkodtam mér­gemben. — Hiába vesződ­tünk annyit!... Mit ér ez a nyfives náci holtan? Amíg én kikáromkodtam magam, Gyula bácsi oda­nyújtotta az evezőt Galimz­­jannak, £s besegítette a csó­nakba. társam dühét a jeges fürdő sem csillapította. Elő­kapta kését és a fasisztára rontott “ Hagyd? — kaptam eä a kezét. — Gyula bácsi már megelőzött, a fene a dolgát! Látod, ez már kész. Hiába kúsztunk egész éjszaka a sárban. De tegyünk még egy próbát, — mondtam és a merítőedénybői hideg vizet loccsantottam a náci fejére. Kísérőnk közömbösen szemlélte mindezt. A csónak sebesen siklott a vizen, s már közel jártunk a parthoz. Gyula bácsi arra összponto­sította minden figyelmét, hogy szerencsésen kikössön, más nem érdekelte. Szerencsénk volt: a fasisz­ta a második hideg zuhany hatására „visszatért a túlvi­lágról”. Mozgolódni kezdett, motyogott valamit és kinyi­totta a szemét A parton már vártak bennünket. Átadtuk a fog­lyot. Megkerestem az üteg­­parancsnokot, hogy jelent­sem a feladat végrehajtását. Galimzjan pedig ott maradt, hogy segítsen Gyula bácsi­nak partra húzni a csónakot Amikor visszamentem, a parton már nem találtam senkit. Az udvarban leltem rájuk. Gyula bácsi ott ült a fészer alatt, a jól ismert kispadon, ég pöfékelt. Vele szemben, hátával egy geren­dának támaszkodva Galimz­jan guggolt cigarettázott. Szótlanul nézték egymást, aztán mind a ketten elmo­­lyodtak. Letelepedtem egy tuskóra, előhúztam a do­hányzacskómat cigarettát sodortam, rágyújtottam... Folytatjuk,) Hazai esték „Edzőtáborban” a szolnoki csapat A szolnoki, Szolnok me­gyei tv-nézők előtt egyálta­lán nem ismeretlen Hazai esték sorozat most válik iga­zán hazaivá: Szolnok tárul­kozik az ország elé. S hogy ez a pontokra, helyezésre mért kitárulkozás minél si­keresebb legyen, a verseny­zőknek — a szolnoki csapat­nak — jónéhány hazai estét délelőttöt, délutánt, s még tán éjszakát is el kell tölte­niük Szolnok legkülönbözőbb helyszínein a múzeumtól a Tisza-partig, levéltártól a bútorgyárig, vasúti alul-felül- és átjáróban, kórházban, tár-Nos, tehát altkor Kálmán a vasútnál kezdi, a sínek kö­zött állva, kezében mikro­fonul és beszél arról, hogy Szolnok a vasutas város, a csomópont hány éves és hány mozdony indult Buda­pestről az ország második vasútvonalán satöbbi satöb­bi, hangzott a csapat „főed­zőjének”, dr. Gáspári László tanárnak a forgatókönyv sze­rinti utasítása. Aztán némi egyezkedés után (mivel min­den részletkérdést meg kell beszélni) a következő csapat­tag megkapta a „beállós” posztot, miszerint Éva ka­merástul behúzódik a pá­lyaudvari aluljáróba és „le­vadássza” az arra Űaladó uta­sokat kik ha csak egy mód van rá éppen mun­kából és munkába siető ingázók legyenek, amelynek az lenne a végtelen nagy * Na szóval, az nem sokat mond, hogy Kálmán áll a sí­nek közt és beszél. Sín­mozdony, mozdony—moz­donyvezető, váltó—vonat váltókezelő—karambol... nem jó, állj, gyerünk tovább. A kislány az aluljáróban ne úgy ‘ mutassa be az ipart hogy... hanem. .. de nem... Óvoda, összefogással Nyolc szolnoki vállalat fog össze azért, hogy november 7-re egy százszemélyes óvo­dát építsen fel és „nyújt­son át” a gyerekeknek. Az óvoda vasszerkezeti elemek­ből épül — lényegében tár­sadalmi munkával. A BVM gyára például vál­lalta az alapozást és a kerí­tés elkészítését, a MEZŐGÉP szállítja majd a vasszerkezeti elemeket, s a dolgozók ott a helyszínen össze is szerelik őket. Az Állami Építőipari Vállalat az építkezés általá­nos kivitelezője fogja össze a munkákat. A többi résztvevő, a Húsipari Vállalat, a Kö- Zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság, a Tiszamenti Ve­gyiművek, a Regionális Vízmű és a Május 1. Ruha­gyár társadalmi munkával és készpénzzel járul hozzá az óvoda építéséhez. Szolnoknak jelenleg 8 ilyen óvodára lenne szüksége, hogy megoldódjanak az óvodai gondok. Azon kívül, hogy az új kezdeményezés enyhíteni próbálja a hiányt, van még egy figyelemre méltó oldala is az ilyen jellegű óvodaépí­tésnek: a Szolnok megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál kiszámították, hogy a ha­gyományos óvodaépítésnél egy hely 80—85 ezer forint­ba kerül. Összefogással ez az összeg — a társadalmi munka, a leszállított anyag stb. ré­vén — a felére csökken. Szolnokon ezen a nyolc vál­lalaton kívül még jónéhány van... Szívesen tudósítanánk minél több ilyen óvodaépí­tésről. házban, színházban kutatni a város múltját jelenét, még a jövőjét is, továbbá min­dent, amivel a jubiláló me­gyeszékhelyet érdekesebbnek, színesebbnek lehet bemutat­ni. A többhetes munka kezd beérni. Kézben van több kiló adat, tény, dokumen­tum, érdekesség, elkészült a forgatókönyv, amely most már megadja a városunk színeit képviselő diákoknak a sikeres szerepléshez a biz­tonságot, rendet teremt a felkészülési káoszban, ez a tájékoztató, ez a mankó. Néz­zük, hogyan is állt össze? haszna, hogy így eleven sze­replők segítségével hipp­­hopp bemutatnánk Szolnok országszerte híres Ipari üze­meit. Jaj de jó, a vadász már ülne is abban a hosszú, de egyáltalán nem méla lesben, de az nem megy ám olyan könnyen. Először is meg kell várni, míg mindenki meg­kapja a „beosztását”, így Ági kap egy teljesen véletlenül éppen ott horgonyzó tanya­hajót és a Tisza fölött lebeg­­be mondja el, hogy... utána Ibolya beveszi magát a Ti­sza Szállóba, a szomszédban pedig színházi riporterként strázsál Mária a Szigligeti éppen akkor pergő előadá­sán. Stratégia: rendben, tanár: összegez, versenyzők: helye­selnek, zaj: kezd szűnni, aj­tó: nyílik. Be: mi lenne, ha.TI de nem is, inkább... ez az. Én úgy gon­dolnám, hogy ott lenne az adott gyárból egy munkás... Jaj, dehogy! És ha a Vitray két I szó után megkérdezi, hogy tessék mondani, ki szólt magának, hogy vélet­lenül legyen ott, akkor ml van?... A Tisza-parton pe~ Tavaly Szolnok megyében összesen 3943 tudományos is­meretterjesztő előadás hang­zott el, ^amelynek 195 ezer hallgatója volt Egy kimuta­tás szerint a legnagyobb si­kert a természettudományok körében az egészségügyi, a földrajzi és a műszaki isme­reteket nyújtó, a társadalom­­tudományok közül, pedig a nemzetközi-politikai és a művészeti témák aratták. Melyek az idei esztendő legfontosabb tervei, felada­tai? — érdeklődtünk a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezeté­nél, Szolnok megyében rendezik meg május 29—30-án a Me­zőgazdasági-Élelmezésügyi Választmány országos ván­dorgyűlését, amelynek házi­gazdája a TIT Szolnok me­gyei mezőgazdasági-élelme­zésügyi szakosztálya. Szintén országos rendezvény lesz jú­nius 17—18—19-én a közgaz­dász vándorgyűlés, valamint június 30-tól július 9-ig a pedagógusok továbbképzését szolgáló nyári akadémia. Az utóbbi két program előkészí­tésében, lebonyolításában szintén oroszlánrész jut me-, gyénlt tudományos ismeret­terjesztőinek. Az eddigi évek gyakorla­tához hasonlítva újszerűén oldják meg az előadások ren­dezését. Országosan ettől az évtől kezdve vezetik be a té­mák szerint csoportosított előadássorozatokat. Tíz-tíz sorozatot állítottak össze — dig hogy néz az ki, hogy lö­työg egy hajó a vízen, aztán forgalom meg egy se. Tessék ott a háttérben mozogni: vontatók, vízibuszok, mittu­­dom én csak éljen az a kép, éljen a műsor is, ne legyen olyan sótlan... só... sóhiva­tal. .. Tényleg, volt itt só­hivatal?... Igen? Tessék utá­nanézni. .. múzeum, levéltár, könyvtár, raktár, egész Szol­nok, még van idő... Tessék keríteni egy sóhivatalnokot — kell az is. Minden kell... Stratégia: már nem is any­­nyira rendben, tanár: hm, versenyzők: hümhüm, zaj: aj!, stáb: Vitray Tamás já­tékvezető, Liszkay Tamás főszerkesztő, Simó Sándor, Gazdag Gyula rendező, Kó­­thy Judit szerkesztő, Somo­­khy Kálmán, Felbert György gyártásvezetők. Kistáska kis­­zsebe nyílik (sűrűn), Vitray pipára gyújt. Hogy mi fog ebből kisülni? Hamu. Tehát akkor végül is Szóval az úgy Van, hogy a városatyák tényekben gon­dolkodnak, a versenyzők tar­talomban, a szerkesztők lo­gikai egységben, a rendezők pedig képekben, cselekmény­ben, s szemnek fülnek ér­dekes, de mégis tartalmas, tényszerű, kifejező cselek­ményben, egyszóval minden­ben, ami méltó arra, hogy a képernyőn „feldobja” mind­azt, amit a versenyzők a sok-sok órás bogarászással előbányásztak a bemutatni szánt városról. Most még egy a biztos: a* öt helyszínen kívül még sem­mi sem biztos, milyen újabb ötletért áldozzák fel az élőbb kitalált újat, s hogy végül mit láthatunk a Hajál esték képernyőjén. Legjobb lesz, ha pénteken este megnézzük és szurkolunk — a jobbik­nak. Mit tudunk a világról, joJ gaink és kötelességeink, ha­zánk a nagyvilágban stb. címmel —, külön az ipari­fizikai munkások a mező­­gazdasági fizikai dolgozók, valamint az ifjúság számá­ra, s így sokkal alaposabban, szélesebb körben dolgoznak fel egy-egy témát. Folytatják munkájukat a különböző baráti körök. A kis matematikus, kémi­kus, fizikus kör az ál­talános iskolásokat, az ifjú történész kör a közép­­iskolásokat várja. Az ország­világjárók körének idén is az IBUSZ-szal közösen szer­veznek túrákat, kiránduláso­kat hazánk egyes tájaira, vá­rosaiba, s a szocialista or­szágokba. A TIT Szolnok megyei Szervezete fő feladatának te­kinti az előadók számának és felkészültségének növelését. Ez utóbbi különösen az új­fajta előadássorozatok szem­pontjából fontos. Az elmúlt év kedvező tapsztalatai alap­ján a megye több városában, nagyközségében, TIT-csopor­­tokat alakítanak, amelyek az illető helység tudományos is­meretterjesztő programját valósítják meg. Végül ősztől ismét nyelv­­tanfolyamok indulnak kezdő vagy haladó fokon. Orosz, angol, német és francia nyelvből választhatnak az érdeklődők. Valamennyi nyelvet a legkorszerűbb szemléltetési eszközök fel­használásával oktatják. ' „Embervadászat"’ a föld alatt Vitray és a stáb Országos rendezvények, előadássorozatok, baráti korok, nyelvtanfolyamok A TIT Szolnok megyei szervezetének idei terveikül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents