Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-14 / 11. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. január 14. JEGYZETEK AZ N+ZK-BOL A kon crvalivok Hárman — ugyanarról 4. A program precíz. 09.00 Urh. Deutshcer Bundestag, Bonn, Bundeshaus. Gers­­päch mit Wertretern aller drei Fraktionen ... Tehát pontban reggel 9 órakor be­szélgetés a három parlamen­ti frakció képviselőjével. És a szó most kettős értelmű: képviselik a frakciókat, az interjú során, de természe­tesen, mint a Német Szövet­ségi Köztársaság parlament­jének megválasztott képvi­selői. Sót, hogy tovább játsz­­szunk a szóval, képviselő­ként nemcsak frakcióikat képviselték, de képviselői voltak pártjaik mezőgazda­­sági politikájának, kidolgo­zói, szervezői is egyben. Oly annyira, hogy Kari Bewerungen. ha szokás len­ne ez itt. mint hagyományos Angliában, afféle árnyék földművelésügyi miniszter is. Ha a CDU győzött volna, most nem itt a Bundestag­ban, hanem a Bonner Stras­sen fogadott volna, ha foga­dott volna persze, ahol a minisztérium van. Odáig ve­zetett volna a westfáliai pa­raszt útja, aki az ottani me­zőgazdasági kamara elnöke, és 13 éve parlamenti kép­viselő, odáig, ha győzött volna a pártja. Nem győ­zött, és a 61 éves képviselő a visszavonulás gondolatával foglalkozik. — A politikai élettől per­sze. A gazdálkodástól nem, ahhoz visszatérek. 5600 lite­res teheneim vannak — je­lenti ki olyan büszkéd, mint­ha parlamenti frakciójának valamely helyi győzelméről számolt volna be. Rudolf Müller, az SDP képviselője, a fiatalabb ge­nerációhoz tartozik, ahhoz a párthoz, amely sajátos mó­don inkább, és mindig a vá­rosi lakosságra épített, s amely most mégis kénytelen volt valamiféle hatásos és sajátos agrárpolitikát kiala­kítani. esett le az ára — viaskodik a paraszti termelő és a vá­rosban élő ember Rudolf Müllerben, s ezzel megindul­hat a beszélgetés a mai pa­raszt sorsáról az NSZK-ban. Az olvasóban már jogosan felvetődhetett a kérdés, hogy miért kell ilyen alapossággal foglalkozni az NSZK mező­­gazdaságával, s azon belül a parasztság — földtulajdo­nos és földből közvetve élő — mai helyzetével, • hiszen köztudott, legalábbis az it­teni statisztika szerint, hogy 7—8 százalék csak az ará­nyuk az összlakossághoz ké­pest. Bár ezt a számot itt, az NSZK-ban is sokan meg­kérdőjelezik, jó néhány szá­zalékkal magasabbnak íté­lik meg, de az egyértelműen kitűnik, vagy hogy inkább úgy tűnik: a parasztság fel­áldozásával mentette és men­ti még magát a nyugatnémet gazdasági élet. A parasztok jelentik az áldozatot, akit vízbe dobnak a társai, hogy ne süllyedjen víz vonal alá a hajó. Ahhoz, hogy megértsük, az ezernyi gonddal, a neki-ne­­kvgyűrkőző inflációval, a munkanélküliség növekedé­sével, az olaj- és energia­gondokkal, a Közös Piac ter­heivel küszködő szövetségi ‘köztársaság miért nem süly­­lyedt az olasz vagy akár csak a francia gazdasági élef jelenlegi színvonalára, eh­hez a német paraszt sorsán keresztül vezet az út. Legalábbis nekem ez volt, és ez most is a benyomásom. — Nos igen. Van valami abban, amit mond — bólint udvariasan Rudolf Müller szociáldemokrata képviselő, amint két társával végighall­gatja kérdésem indoklásául előrebocsátott eszmefuttatá-Az élet tisztelője sómat. — Való igaz, hogy a hagyományosan értelmezett parasztság ma már nincs. Termelési ágazatok vannak. Hogy jobban megértse mire gondolok: én alsó bajor va­gyok. ahol sok még mindig a három-négy hektáros kis birtok. Ezek kivétel nélkül specializálódott kisüzemek. Gyümölcstermelésre például, így talán esetleg még elbol­dogulnak. Északon nagyob­bak a gazdaságok és emiatt kevésbé specializáltak is, így aztán csak bizonyos ágaza­tokban kifizetődő a gazdál­kodás. És ugye, aki nem bírja—a versenyt... Kari Bewerungen: — Érdemes-e parasztnak lenni? Egy anekdotával hagy válaszoljak. Két kis kutyája van a szukának. Kérdi a ku­tya gazdája a szomszédtól, hogy mire nevelje az ikre­ket. A szomszéd töpreng, aztán megadja a tanácsot. Ezt, ezt a hegyes fülűt, amely mindig alszik, azt add hivatalnoknak, emezt, ezt a lógó' fülűt, amely mindig csak nyöszörög, ebből legyen a paraszt... A nem minden él nélkül elcsattanó tréfát nevetés kí­séri ... Meg Uwe Rohnebur­ger dünnyögő megjegyzése a pipa mögül: — Ki kell bírni. Ennyi rfz egész. Kibírni. Egy főnöke van csak. A bank, amely a kölcsönt adja. Annak per­sze az igazán jó, aki mel­lékállásában paraszt. Igen. Aki valahol alkalmazott, de földje is van. Jön a munka­­nélküliség, vissza a földhöz, jobban megy a városban, vissza a másik lábbal is a gyárba. A két lábon földön álló paraszt alatt állandóan ingadozik a gazdaság... Meg kell tanulnia a dolgokat át­vészelni. Gyurkő Géza (Folytatjuk.) „i’álWdu'ása” Japánban A 30. évi konvenciójára készülő Japán Liberális De­mokrata Párt vezetői a hét­végén elhatározták, arra tö­rekszenek, hogy „új arcot” mutassanak az ország közvé­leményének. Mi több, olyan pártot alakítsanak ki, amely „megértésre talál a japán munkásosztály körében is”. A konzervatív párt a jövőben olyan politikai jelszavakat tűz a zászlajára, amelyek ál­lítólag hasonlatossá teszik a legnagyobb ellenzéki párt­hoz, a Japán Szocialista Párt­hoz. Ilyen elhatározás jegyé­ben kerül sor a párt orszá­gos kongresszusára január 22-én. , Haladó körökben közönsé­ges trükknek és leplezetlen félrevezetésnek minősítik a konzervatív „pálfordulást”. Szocialista és kommunista megfigyelők nevetségesen naivnak minősítik a liberális demokrata párt ama elhatá­rozását, hogy „megértésre tö­rekszik” a japán munkásosz­tály körében, amely a leg­jobban szenved a konzerva­tív politika olyan következ­ményeitől, mint az infláció és az áremelkedés. Barnainoesek A revansizmus és a neoná­­cizmus eszméit hirdető újabb szervezet alakult az NSZK- ban, Essenben. Neve: „Harci szövetség a német nemzet­szocializmusért”. Programján ban épp oly kevéssé külön­bözik ' Hitler náci pártjától, mint elnevezésében. A szer­vezet fő céljaként „a marxiz­mus minden megnyilvánulá­sa elleni harcot” tűzte ki A szövetség kiáll a r'émet bi­rodalom visszaállításáért az 1937-es határokkal, követeli a Német Kommunista Párt és valamennyi demokratikus szervezet betiltását, a balol­dali elemek kizárását a szak­­szervezetekből. Albert Sch — Ma már az agrárpoli­tika nemcsak parasztpoliti­ka. hanem a vidék fejleszté­se. a fogyasztói érdekvéde- 1 un is, sőt az infrastruktúra megteremtése is — jegyzi nieg a fiatal SDP-képviselő. p dán tréfásan-komolyan idé­zi Helmuth Smidt egykori ugyancsak tréfának szánt, de feltehetően nagyon is ko­molyan gondolt szavait, mi­szerint „__az agrárpolitika olvan komoly dolog, hogy azt nem lehet a parasztok­ra bízni... ” — És megmondom őszin­tén, fogalmam sincs, hogy mi n liberálisok agrárpolitiy kaja. Ez a kisebb baj. De azt hiszem, nekik sincs fo­galmuk arról, hogy van-e egyáltalán ilyen politikájuk is — mondta gúnyosan ba­ráti poharazgatás'közben e^v bonni újságíró. Amiben az a különösen pikáns, hogy a koalíció földművelésügyi és erdészeti minisztere éppen a Szabad Demokrata Párt tag­ja. Liberális. Érthető hát, ha kíváncsian figyeltem a beszélgetés har­madik képviselő résztvevő­iét, ezt a nagy termetű, a jipát jóformán szájából so­wBiu ró pában öreg orgo­nákat, Afrikában beteg né­gereket gyógyítottam” — így összegezte életét. így, ilyen szerényen. Lényét bölcs türe­lem és mosolygó önirónia jellemezte. 30 éves korában olvasott egy jelentést az Ogooue me­dencéjében éló négerek nyo­­„morúságos egészségügyi hely­zetéről. Ügy érezte, hogy a fehér ember mérhetetlen bű­nöket követett el a feketék­kel szemben, s ezt más fehé­reknek kell jóvátenniök. A kötelességet elsősorban ön-, magára vontakoztatta, ez ér-’ lelte meg döntését. Kettétör­te szépen ívelő pályáját — ekkor már teológiai tanár volt, a filozófia doktora, s Európa-szerte sikeres orgo­naművész, könyvei egymás után jelentek meg, és mes­teri kézzel javította az utol­érhetetlen szép hangú orgo­nákat — mégis új pályát vá­lasztott: beiratkozott az or­vosi fakultásra. Amikor néhány évvel ké­sőbb megérkezett Lambare­­nébe, valósággal a semmiből kellett megteremtenie a ké­sőbb legendáshírű kórházte­lepet. Néhány láda gyógy- és kötszer volt a felszerelése, ezt is hangversenykörútjai­­nak jövedelméből szedte ösz­­sze. És az őserdő mélyén mi várta? Egy régebben tyúkól­nak használt faház, itt kezd­te el rendelését. Mert ha egyebe nem is, betege bőven akadt. Megbizonyosodott ar­ról, amit eleve sejtett, hogy a természet ölén élő népek sem egészségesebbek, hogy a fájdalom épp ágy gyötri őket, mint bárkit a világon. Mindenhez kellett értenie: jöttek a maláriások, a lep­­rások, a szívbetegek; hoz­ták az álomkórosokat, a fe­kélyektől elborítottakat, az elmebetegeket. .És jöttek a gyarmatosítók átkos adomá­nyait viselők: az alkoholtól máj bajossá váltak, a fakiter­meléstől sérvét szerzők, a tbc-vel fertőzöttek. Végelát­hatatlan tömegben jöttek, hogy talpraállítsa őket. És amikor a jól felszerelt kórháztelep elkészült, egész művét elsöpörte a föld színé­ről az első világháború. A francia hatóságok internál­ták a „gyanús idegent”. Nem zavartatta magát: gyógyított tovább a fogságban is. 1920-ban, 45 évesen élőiről kezdett mindent. A megadás, a kétségbeesés ismeretlen volt számára. Üjrakezdte a fáradságos munkát, a gyógyí­tást, a fakitermelést, a szer­vezést, a gyűjtést: 1924-ben nagyobb és modernebb kór­ház állott Lambarenében, mint amilyen az első volt. Fönntartása végett újra meg újra visszatér Európába, hogy szava és orgona játéka meg­nyissa a szíveket, és pártfo­­goltjainak megszerezze a leg­szükségesebb javakat. A fasizmus éveit azonban végig Afrikában töltötte, nem volt számára hely akkor Európában. (A náci Német­ország vezetői megpróbál­ták ugyan hazaédesgetni, ám ő megvető elutasítással fe­lelt). A második világháború után már nemcsak a négerek érdekében járta be a vilá­got: a béke védelmére szólí­totta fel az emberiséget, az atomveszély ellen szállt sík­ra. Ezt kellett tennie, hiszen az élet tisztelete volt min­dig vezérlő gondolata: „ak­kor találtam meg létem cél­ját és értelmét, amikor fel­ismertem az élet tiszteleté­nek elvét, amely magában foglalja az erkölcsi világ­igenlést”, — vallja önéletírá­sában. (Életem és gondolata­im. Magyar kiadás: Gondo­lat, 1974.) A veszélyeztetett emberiségért ugyanazzal a szívós, lebírhatatlan akarat­erővel küzdött, mint koráb­ban — és közben — betegei­ért. Ezért kapta meg 1952- ben a Nobel-békedíjat. Halálakor kórháza már 80 épületet foglalt ma­gába, munkatársai (köztük egy magyar orvosházaspár is) a világ minden részéről sereglettek össze. Azóta ezt is kinőtte Lambarene. Ügy hírlik, nevét viselő hatalmas, modern kórház épül majd az egykori telepen, régi ba­rakkjai mellett, melyek emlé­két őrzik. De valójában nem a barakkok, hanem az em­lékezet, a humánum történe­te őrzi és ápolja felejthetet­len példamutató emlékét. & £. ha.ki nem vevő ötvenes fér­fit, aki Schlesswieg-Holls­­‘eirtből került be a politikai élet áramlatába. Uwe Roh­neburger, az FDP frakciójá­nak egyik erőssége. — Két évig jó volt, de most, nagyon leesett a hús íra — jegyzi meg maliciózu­­an és kikaparja pipájából a amut... — Leesett? A pincében an — szól közbe a CDU, zaz Kari Bewerungen. — Hús a marha is, meg i , hal is. Annak meg nem Volga-Urál-csatorna Megkezdték a 202 kilomé­ter hosszúságú Volga—Urál­­csatorna építését, amely át­szeli a Szovjetunió európai részének délkeleti aszályos övezetét, majd átlépi Nyu­­gat-Kazahsztán határát. Ke­let felé tartó útjában a csa­torna több tavat és kiszá­radt patakot tölt fel, s végül a Volga vizét egyesíti az Urál folyó vizével. A csatorna a folyamköz terjedelmes területére más­fél millió köbméter vizet szállít évente. Ez a mennyi­ség a Volga évi hozamának mindössze 1 százaléka, így a folyó vízháztartását nem veszélyezteti. A csatorna vízhozamának mintegy fele az Urál folyó vízhozamának kiegészítésére szolgál. Az előzetes számítások szerint az új mesterséges fo­lyó 2,5 millió hektár szántó­­terület öntözését teszi lehe­tővé, és körülbelül 8,5 mil­lió hektár legelő vízellátá­sát biztosítja. Kiadói együttműködés Eredményesen fejlődik a szocialista országok és a Szovjetunió könyvkiadásá­nak együttműködése. Ma­gyarországgal, az NDK-val és Csehszlovákiával megálla­podást kötöttek tudományos művek közös kiadásáról, va­lamint a kiadók találkozói­nak megszervezéséről. Magyarország. Bulgária, az NDK, Kuba, Mongólia, Len­gyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia könyvkiadói megállapodtak a Burzsoá ideológia és revízionizmus kritikája című sorozat kö­zös kiadásában. A moszkvai Progressz és a hanoi Chi Than Könyvkiadó elkezdte Lenin műveinek 55 kötetes, vietnami nyelvű közös kia­dását. Az utolsó kötet 1981- ben jelenik meg. Az SZKP Központi Bizottsága — és a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága r ellett működő marxista-leninista intézetek megkezdték Marx és Engels műveinek 100 kö­tetes német nyelvű közös ki­adását — eredeti nyelven. Nagyobb biztonság A világon évente mintegy hárommilió embert érinte­nek súlyosan a közúti gép­kocsi-balesetek : életüket vesztik, megsérülnek vagy anyagilag károsodnak. Ezt a megdöbbentően magas szá­mot sokféle módon igyekez­nek csökkenteni a konstruk­úgynevezett biztonsági autón is felfedezhető. Egyébként ezen az autótípuson 80 féle olyan biztonsági berendezés és felszerelés található, amely mind gz összeütközé­sek könnyebb átvészelése ér­dekében készült. Ezek egyi­ke az a megoldás, hogy a tőrök. Például a gépkocsik­nak mindazon belső részeit, amelyeknek összeütközés esetén nekivágódhat a veze­tő ■ vagy az utas, lekerekített élűre, kipárnázottra készítik el, amint ez a képen látható Mercedes ESF—13-as típusú, motor csak akkor indítható, ha a biztonsági övék az elő-, írásnak megfelelően be van­nak kapcsolva. A biztonsági övék használata ugyanis rendkívüli fontosságú a bal­esetek túlélési esélye szem­pontjából. Eső kel lés új Az időjárás mesterséges befolyásolására irányuló kí­sérletek eddig elsősorban a mesterséges esőkeltésre szo­rítkoztak. A mesterséges eső­keltés ma már klasszikusnak számító módszere csaknem 30 esztendővel ezelőtt ala­módézerrel kult ki, és abban áll, hogy túlhűlt vízcseppekből álló felhőbe bizonyos vegyi anya­gokat (úgynevezett nukleáló anyagokat) juttatunk a föld­felszínen felállított füstgene­rátorokból vagy repülőgé­pekről, esetleg tüzérségi lö­vedékekből. Energetikai tudományos központ A szovjet tervhivatal ha­tározatot hozott a főváros­ban létesítendő, tüzelőanya­gokkal, energetikai problé­mákkal foglalkozó össz­­szövetségi Tudományos Ku­tatóintézetről. Az új intéz­mény feladata; tanulmányoz­ni és előre jelezni a népgaz­daság energetikai fejlődésé­nek útját, valamint kialakí­tani az ötéves és hosszabb­távú koordinációt az ország különböző gazdasági terüle­tei között. A tudományos centrum te­vékenységének fő irányvona­la — megtalálni a fűtőanya­gok felhasználásának leg­gazdaságosabb módjait és ajánlatokat tenni az ország­ban lévő — még fel nem tárt — természeti kincsek kiaknázására. t Mennyi ideig zárt a Plútó tengelyforeása ? A Plútó tengelyforgási idejének meghatározása je­lenleg csak az 1955-ben fel­fedezett kis. ritmikus fény­változások . segítségével le­hetséges. A fényváltozások abból eredhetnek, hogy mi­közben a Plútó forog tenge­lye körül, más és más fény­visszaverő képességű részek fordulnak felénk. 1966-ban szovjet csillagá­szok kimutatták, hogy a megfigyelések egyaránt jól magyarázhatók, mind 1,2. mind 6,4 napos tengelyfor­gási periódussal. Most aj Iowa egyetem munkatársai fotóelektromos észlelésekből arra a következtetésre jutot­tak, hogy a Plútó hosszabb idő, pontosabban 6 nap, 3 óra, 17 perc alatt fordul mejj tengelye körül.

Next

/
Thumbnails
Contents