Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-14 / 11. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. január 14. JEGYZETEK AZ N+ZK-BOL A kon crvalivok Hárman — ugyanarról 4. A program precíz. 09.00 Urh. Deutshcer Bundestag, Bonn, Bundeshaus. Gerspäch mit Wertretern aller drei Fraktionen ... Tehát pontban reggel 9 órakor beszélgetés a három parlamenti frakció képviselőjével. És a szó most kettős értelmű: képviselik a frakciókat, az interjú során, de természetesen, mint a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének megválasztott képviselői. Sót, hogy tovább játszszunk a szóval, képviselőként nemcsak frakcióikat képviselték, de képviselői voltak pártjaik mezőgazdasági politikájának, kidolgozói, szervezői is egyben. Oly annyira, hogy Kari Bewerungen. ha szokás lenne ez itt. mint hagyományos Angliában, afféle árnyék földművelésügyi miniszter is. Ha a CDU győzött volna, most nem itt a Bundestagban, hanem a Bonner Strassen fogadott volna, ha fogadott volna persze, ahol a minisztérium van. Odáig vezetett volna a westfáliai paraszt útja, aki az ottani mezőgazdasági kamara elnöke, és 13 éve parlamenti képviselő, odáig, ha győzött volna a pártja. Nem győzött, és a 61 éves képviselő a visszavonulás gondolatával foglalkozik. — A politikai élettől persze. A gazdálkodástól nem, ahhoz visszatérek. 5600 literes teheneim vannak — jelenti ki olyan büszkéd, mintha parlamenti frakciójának valamely helyi győzelméről számolt volna be. Rudolf Müller, az SDP képviselője, a fiatalabb generációhoz tartozik, ahhoz a párthoz, amely sajátos módon inkább, és mindig a városi lakosságra épített, s amely most mégis kénytelen volt valamiféle hatásos és sajátos agrárpolitikát kialakítani. esett le az ára — viaskodik a paraszti termelő és a városban élő ember Rudolf Müllerben, s ezzel megindulhat a beszélgetés a mai paraszt sorsáról az NSZK-ban. Az olvasóban már jogosan felvetődhetett a kérdés, hogy miért kell ilyen alapossággal foglalkozni az NSZK mezőgazdaságával, s azon belül a parasztság — földtulajdonos és földből közvetve élő — mai helyzetével, • hiszen köztudott, legalábbis az itteni statisztika szerint, hogy 7—8 százalék csak az arányuk az összlakossághoz képest. Bár ezt a számot itt, az NSZK-ban is sokan megkérdőjelezik, jó néhány százalékkal magasabbnak ítélik meg, de az egyértelműen kitűnik, vagy hogy inkább úgy tűnik: a parasztság feláldozásával mentette és menti még magát a nyugatnémet gazdasági élet. A parasztok jelentik az áldozatot, akit vízbe dobnak a társai, hogy ne süllyedjen víz vonal alá a hajó. Ahhoz, hogy megértsük, az ezernyi gonddal, a neki-nekvgyűrkőző inflációval, a munkanélküliség növekedésével, az olaj- és energiagondokkal, a Közös Piac terheivel küszködő szövetségi ‘köztársaság miért nem sülylyedt az olasz vagy akár csak a francia gazdasági élef jelenlegi színvonalára, ehhez a német paraszt sorsán keresztül vezet az út. Legalábbis nekem ez volt, és ez most is a benyomásom. — Nos igen. Van valami abban, amit mond — bólint udvariasan Rudolf Müller szociáldemokrata képviselő, amint két társával végighallgatja kérdésem indoklásául előrebocsátott eszmefuttatá-Az élet tisztelője sómat. — Való igaz, hogy a hagyományosan értelmezett parasztság ma már nincs. Termelési ágazatok vannak. Hogy jobban megértse mire gondolok: én alsó bajor vagyok. ahol sok még mindig a három-négy hektáros kis birtok. Ezek kivétel nélkül specializálódott kisüzemek. Gyümölcstermelésre például, így talán esetleg még elboldogulnak. Északon nagyobbak a gazdaságok és emiatt kevésbé specializáltak is, így aztán csak bizonyos ágazatokban kifizetődő a gazdálkodás. És ugye, aki nem bírja—a versenyt... Kari Bewerungen: — Érdemes-e parasztnak lenni? Egy anekdotával hagy válaszoljak. Két kis kutyája van a szukának. Kérdi a kutya gazdája a szomszédtól, hogy mire nevelje az ikreket. A szomszéd töpreng, aztán megadja a tanácsot. Ezt, ezt a hegyes fülűt, amely mindig alszik, azt add hivatalnoknak, emezt, ezt a lógó' fülűt, amely mindig csak nyöszörög, ebből legyen a paraszt... A nem minden él nélkül elcsattanó tréfát nevetés kíséri ... Meg Uwe Rohneburger dünnyögő megjegyzése a pipa mögül: — Ki kell bírni. Ennyi rfz egész. Kibírni. Egy főnöke van csak. A bank, amely a kölcsönt adja. Annak persze az igazán jó, aki mellékállásában paraszt. Igen. Aki valahol alkalmazott, de földje is van. Jön a munkanélküliség, vissza a földhöz, jobban megy a városban, vissza a másik lábbal is a gyárba. A két lábon földön álló paraszt alatt állandóan ingadozik a gazdaság... Meg kell tanulnia a dolgokat átvészelni. Gyurkő Géza (Folytatjuk.) „i’álWdu'ása” Japánban A 30. évi konvenciójára készülő Japán Liberális Demokrata Párt vezetői a hétvégén elhatározták, arra törekszenek, hogy „új arcot” mutassanak az ország közvéleményének. Mi több, olyan pártot alakítsanak ki, amely „megértésre talál a japán munkásosztály körében is”. A konzervatív párt a jövőben olyan politikai jelszavakat tűz a zászlajára, amelyek állítólag hasonlatossá teszik a legnagyobb ellenzéki párthoz, a Japán Szocialista Párthoz. Ilyen elhatározás jegyében kerül sor a párt országos kongresszusára január 22-én. , Haladó körökben közönséges trükknek és leplezetlen félrevezetésnek minősítik a konzervatív „pálfordulást”. Szocialista és kommunista megfigyelők nevetségesen naivnak minősítik a liberális demokrata párt ama elhatározását, hogy „megértésre törekszik” a japán munkásosztály körében, amely a legjobban szenved a konzervatív politika olyan következményeitől, mint az infláció és az áremelkedés. Barnainoesek A revansizmus és a neonácizmus eszméit hirdető újabb szervezet alakult az NSZK- ban, Essenben. Neve: „Harci szövetség a német nemzetszocializmusért”. Programján ban épp oly kevéssé különbözik ' Hitler náci pártjától, mint elnevezésében. A szervezet fő céljaként „a marxizmus minden megnyilvánulása elleni harcot” tűzte ki A szövetség kiáll a r'émet birodalom visszaállításáért az 1937-es határokkal, követeli a Német Kommunista Párt és valamennyi demokratikus szervezet betiltását, a baloldali elemek kizárását a szakszervezetekből. Albert Sch — Ma már az agrárpolitika nemcsak parasztpolitika. hanem a vidék fejlesztése. a fogyasztói érdekvéde- 1 un is, sőt az infrastruktúra megteremtése is — jegyzi nieg a fiatal SDP-képviselő. p dán tréfásan-komolyan idézi Helmuth Smidt egykori ugyancsak tréfának szánt, de feltehetően nagyon is komolyan gondolt szavait, miszerint „__az agrárpolitika olvan komoly dolog, hogy azt nem lehet a parasztokra bízni... ” — És megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy mi n liberálisok agrárpolitiy kaja. Ez a kisebb baj. De azt hiszem, nekik sincs fogalmuk arról, hogy van-e egyáltalán ilyen politikájuk is — mondta gúnyosan baráti poharazgatás'közben e^v bonni újságíró. Amiben az a különösen pikáns, hogy a koalíció földművelésügyi és erdészeti minisztere éppen a Szabad Demokrata Párt tagja. Liberális. Érthető hát, ha kíváncsian figyeltem a beszélgetés harmadik képviselő résztvevőiét, ezt a nagy termetű, a jipát jóformán szájából sowBiu ró pában öreg orgonákat, Afrikában beteg négereket gyógyítottam” — így összegezte életét. így, ilyen szerényen. Lényét bölcs türelem és mosolygó önirónia jellemezte. 30 éves korában olvasott egy jelentést az Ogooue medencéjében éló négerek nyo„morúságos egészségügyi helyzetéről. Ügy érezte, hogy a fehér ember mérhetetlen bűnöket követett el a feketékkel szemben, s ezt más fehéreknek kell jóvátenniök. A kötelességet elsősorban ön-, magára vontakoztatta, ez ér-’ lelte meg döntését. Kettétörte szépen ívelő pályáját — ekkor már teológiai tanár volt, a filozófia doktora, s Európa-szerte sikeres orgonaművész, könyvei egymás után jelentek meg, és mesteri kézzel javította az utolérhetetlen szép hangú orgonákat — mégis új pályát választott: beiratkozott az orvosi fakultásra. Amikor néhány évvel később megérkezett Lambarenébe, valósággal a semmiből kellett megteremtenie a később legendáshírű kórháztelepet. Néhány láda gyógy- és kötszer volt a felszerelése, ezt is hangversenykörútjainak jövedelméből szedte öszsze. És az őserdő mélyén mi várta? Egy régebben tyúkólnak használt faház, itt kezdte el rendelését. Mert ha egyebe nem is, betege bőven akadt. Megbizonyosodott arról, amit eleve sejtett, hogy a természet ölén élő népek sem egészségesebbek, hogy a fájdalom épp ágy gyötri őket, mint bárkit a világon. Mindenhez kellett értenie: jöttek a maláriások, a leprások, a szívbetegek; hozták az álomkórosokat, a fekélyektől elborítottakat, az elmebetegeket. .És jöttek a gyarmatosítók átkos adományait viselők: az alkoholtól máj bajossá váltak, a fakitermeléstől sérvét szerzők, a tbc-vel fertőzöttek. Végeláthatatlan tömegben jöttek, hogy talpraállítsa őket. És amikor a jól felszerelt kórháztelep elkészült, egész művét elsöpörte a föld színéről az első világháború. A francia hatóságok internálták a „gyanús idegent”. Nem zavartatta magát: gyógyított tovább a fogságban is. 1920-ban, 45 évesen élőiről kezdett mindent. A megadás, a kétségbeesés ismeretlen volt számára. Üjrakezdte a fáradságos munkát, a gyógyítást, a fakitermelést, a szervezést, a gyűjtést: 1924-ben nagyobb és modernebb kórház állott Lambarenében, mint amilyen az első volt. Fönntartása végett újra meg újra visszatér Európába, hogy szava és orgona játéka megnyissa a szíveket, és pártfogoltjainak megszerezze a legszükségesebb javakat. A fasizmus éveit azonban végig Afrikában töltötte, nem volt számára hely akkor Európában. (A náci Németország vezetői megpróbálták ugyan hazaédesgetni, ám ő megvető elutasítással felelt). A második világháború után már nemcsak a négerek érdekében járta be a világot: a béke védelmére szólította fel az emberiséget, az atomveszély ellen szállt síkra. Ezt kellett tennie, hiszen az élet tisztelete volt mindig vezérlő gondolata: „akkor találtam meg létem célját és értelmét, amikor felismertem az élet tiszteletének elvét, amely magában foglalja az erkölcsi világigenlést”, — vallja önéletírásában. (Életem és gondolataim. Magyar kiadás: Gondolat, 1974.) A veszélyeztetett emberiségért ugyanazzal a szívós, lebírhatatlan akaraterővel küzdött, mint korábban — és közben — betegeiért. Ezért kapta meg 1952- ben a Nobel-békedíjat. Halálakor kórháza már 80 épületet foglalt magába, munkatársai (köztük egy magyar orvosházaspár is) a világ minden részéről sereglettek össze. Azóta ezt is kinőtte Lambarene. Ügy hírlik, nevét viselő hatalmas, modern kórház épül majd az egykori telepen, régi barakkjai mellett, melyek emlékét őrzik. De valójában nem a barakkok, hanem az emlékezet, a humánum története őrzi és ápolja felejthetetlen példamutató emlékét. & £. ha.ki nem vevő ötvenes férfit, aki Schlesswieg-Holls‘eirtből került be a politikai élet áramlatába. Uwe Rohneburger, az FDP frakciójának egyik erőssége. — Két évig jó volt, de most, nagyon leesett a hús íra — jegyzi meg maliciózuan és kikaparja pipájából a amut... — Leesett? A pincében an — szól közbe a CDU, zaz Kari Bewerungen. — Hús a marha is, meg i , hal is. Annak meg nem Volga-Urál-csatorna Megkezdték a 202 kilométer hosszúságú Volga—Urálcsatorna építését, amely átszeli a Szovjetunió európai részének délkeleti aszályos övezetét, majd átlépi Nyugat-Kazahsztán határát. Kelet felé tartó útjában a csatorna több tavat és kiszáradt patakot tölt fel, s végül a Volga vizét egyesíti az Urál folyó vizével. A csatorna a folyamköz terjedelmes területére másfél millió köbméter vizet szállít évente. Ez a mennyiség a Volga évi hozamának mindössze 1 százaléka, így a folyó vízháztartását nem veszélyezteti. A csatorna vízhozamának mintegy fele az Urál folyó vízhozamának kiegészítésére szolgál. Az előzetes számítások szerint az új mesterséges folyó 2,5 millió hektár szántóterület öntözését teszi lehetővé, és körülbelül 8,5 millió hektár legelő vízellátását biztosítja. Kiadói együttműködés Eredményesen fejlődik a szocialista országok és a Szovjetunió könyvkiadásának együttműködése. Magyarországgal, az NDK-val és Csehszlovákiával megállapodást kötöttek tudományos művek közös kiadásáról, valamint a kiadók találkozóinak megszervezéséről. Magyarország. Bulgária, az NDK, Kuba, Mongólia, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia könyvkiadói megállapodtak a Burzsoá ideológia és revízionizmus kritikája című sorozat közös kiadásában. A moszkvai Progressz és a hanoi Chi Than Könyvkiadó elkezdte Lenin műveinek 55 kötetes, vietnami nyelvű közös kiadását. Az utolsó kötet 1981- ben jelenik meg. Az SZKP Központi Bizottsága — és a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága r ellett működő marxista-leninista intézetek megkezdték Marx és Engels műveinek 100 kötetes német nyelvű közös kiadását — eredeti nyelven. Nagyobb biztonság A világon évente mintegy hárommilió embert érintenek súlyosan a közúti gépkocsi-balesetek : életüket vesztik, megsérülnek vagy anyagilag károsodnak. Ezt a megdöbbentően magas számot sokféle módon igyekeznek csökkenteni a konstrukúgynevezett biztonsági autón is felfedezhető. Egyébként ezen az autótípuson 80 féle olyan biztonsági berendezés és felszerelés található, amely mind gz összeütközések könnyebb átvészelése érdekében készült. Ezek egyike az a megoldás, hogy a tőrök. Például a gépkocsiknak mindazon belső részeit, amelyeknek összeütközés esetén nekivágódhat a vezető ■ vagy az utas, lekerekített élűre, kipárnázottra készítik el, amint ez a képen látható Mercedes ESF—13-as típusú, motor csak akkor indítható, ha a biztonsági övék az elő-, írásnak megfelelően be vannak kapcsolva. A biztonsági övék használata ugyanis rendkívüli fontosságú a balesetek túlélési esélye szempontjából. Eső kel lés új Az időjárás mesterséges befolyásolására irányuló kísérletek eddig elsősorban a mesterséges esőkeltésre szorítkoztak. A mesterséges esőkeltés ma már klasszikusnak számító módszere csaknem 30 esztendővel ezelőtt alamódézerrel kult ki, és abban áll, hogy túlhűlt vízcseppekből álló felhőbe bizonyos vegyi anyagokat (úgynevezett nukleáló anyagokat) juttatunk a földfelszínen felállított füstgenerátorokból vagy repülőgépekről, esetleg tüzérségi lövedékekből. Energetikai tudományos központ A szovjet tervhivatal határozatot hozott a fővárosban létesítendő, tüzelőanyagokkal, energetikai problémákkal foglalkozó összszövetségi Tudományos Kutatóintézetről. Az új intézmény feladata; tanulmányozni és előre jelezni a népgazdaság energetikai fejlődésének útját, valamint kialakítani az ötéves és hosszabbtávú koordinációt az ország különböző gazdasági területei között. A tudományos centrum tevékenységének fő irányvonala — megtalálni a fűtőanyagok felhasználásának leggazdaságosabb módjait és ajánlatokat tenni az országban lévő — még fel nem tárt — természeti kincsek kiaknázására. t Mennyi ideig zárt a Plútó tengelyforeása ? A Plútó tengelyforgási idejének meghatározása jelenleg csak az 1955-ben felfedezett kis. ritmikus fényváltozások . segítségével lehetséges. A fényváltozások abból eredhetnek, hogy miközben a Plútó forog tengelye körül, más és más fényvisszaverő képességű részek fordulnak felénk. 1966-ban szovjet csillagászok kimutatták, hogy a megfigyelések egyaránt jól magyarázhatók, mind 1,2. mind 6,4 napos tengelyforgási periódussal. Most aj Iowa egyetem munkatársai fotóelektromos észlelésekből arra a következtetésre jutottak, hogy a Plútó hosszabb idő, pontosabban 6 nap, 3 óra, 17 perc alatt fordul mejj tengelye körül.
