Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-12 / 10. szám

Nem akartam Beledöfte a kést. Érezte amint a kicsiny test megvo­násuk a. fájdalomtól, hallotta, amint az éles penge sur­rogva hatol beljebb, s beljebb, s- az útjába kerülő izmok, inak pattanva válnak szét a gyilkos acél befúródása nyo­mán. Egy pillanatra beleborzongott. mert felidéződött ben­ne az éles fájdalom, amelyet akkor érzett, mikor véletlenül belefeküdt a borotvakésébe, s az ugyanilyen gyorsan kö­nyörtelenül metszette át az ereit, idegeit. Kiverte a verí­ték, elsápadt, megremegett a keze. A test újra megvonag­­lőtt. Ezúttal erőteljesebb, görcsös rángást érzett. Nagy le­vegőt vett, s pillanatnyi gyengeségét leküzdve megszórt-' tóttá a markolatot, kirántotta a sebből és újra lesújtott vele hatalmas lendülettel. A bordákon átrezgett az első hörgésbe váltó lélegzetvétel, amikor a tüdőt elöntötte a vér. Ijedten felkapta a fejét, hallgatózott. vajon kiszürőd­­nek-e az áruló zajok a fürdőszobából. Szorosabbra fogta az áldozat szájára tapaszára hangfogó törülközőt. Utolsó döfés, utolsó vonaglás. merevedő izmok. Remegő lábbal állt fel a lucskos, hideg kőpadlóról. Ránézett a cipő­jére. s émelygés fogta el, amint az egész lábfejét elborító lassan alvadni kezdő remegő vérfoltokat meglátta. Akkor érezte meg, hogy az ujjai is sikamlós-ragadósan egymás­hoz tapadnak. Ráborult a vízcsapra és mohón inni kez­dett, de abba kellett hagynia, mert újabb rosszuüét kerí­tette hatalmába. Eszelősen a kádba ugrott, magára en­gedte a hideg zuhanyt, s csak később, a józanító vízsugár alatt kezdett vetkőzni. Megtörülközött, felöltözött, de eközben is ügyelt, hogy ne nézzen a lába elé. Félt. Tekintete a tükörre tévedt. Tü­körképe idegenül meredt rá, majd megszólalt: szadista gyilkos! — Nem, nem, dehogy, én nem akartam ölni... nem a világért sem, de meg kellett tennem — mondta ő. — Gyilkos — mondta újra a tükörkép, s szeme gú­nyosan, hidegen villant. — Nemi Értsd meg, ennek meg kellett történnie. Med­dig húztam volna még? Itt ebben a lakásban nem lehe­tett... Tudod, negyvenhét négyzetméter... és öten... Értsd meg! S ez már szilveszter óta... kibírhatatlan. — Előre megfontolt... — Az istenért, ki ne mondd! Ne vádolj, fiát mit te­hettem volna... ennek véget kellett vetni... Ah, nem ér­tesz te semmit — mondta és leoltotta a villanyt. Eltűnt a tükörkép, s ő megkönnyebbült. Résnyire kinyitotta a für­dőszoba ajtaját, majd hirtelen visszahúzta, mert közeledő gyermekléptek zaját hallotta. Csend lett. Kis idő múlva női hang hallatszott, s valaki határozott léptekkel a für­dőszoba , felé közeledett. Odabent a férfi hirtelen megmar­kolta a kilincset, kivágta az ajtót, s elkiáltotta magát. — Itt van fiam, vigyed az újévi malacod. Süsd meg De azt is, aki kitalálta azt a hülye szilveszteri tombolát! <-i) % fc'onnaíer* Tüskék Aki meg akarja valósítani az álmait, annak nem sza­bad aludnia, út Egyetlen viszony sem tar­tott nála három hónapnál tovább — még a munkám­­szony sem. út Nem érjük be a boldog­sággal — azt szeretnék, ha mások ugyanakkor boldogta lanok lennének, úr Némely nő ugyanabból az okból flörtöl, amiért a spor­toló edz: hogy a keltő pil­lanatban a legjobb formá­ban legyen A fegyver számtalan al­katrészből áll. Kár, hogy eze két összeszerelték! út X. elvesztette a tekinté­lyét, s meglepődve konsta­tálta, hogy milyen terhére volt út A nőknek kivételes ren­dezői képességeik vannak. A megszokott jeleneteket is úgy rendezik, hogy azok mindi" újszerűén hassanak út Az apák manapság azért fogadják barátjuknak a fiai ­kat, mert nem tudnak apák­ként viselkedni /> Rák Béla 1)1 uhopo!**kr Lásxló Pn^ta Péter Lakatom Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents