Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-12 / 10. szám
19T3. Január 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 f Uj könyvek Á Kossuth Könyvkiadó újdonságai között szerepel Révai József tanulmánya József Attiláról. A marxista teoretikus utolsó nagy vállalkozása a kiadó népszerű Esztétikai kiskönyvtár sorozatában látott napvilágot. Pintér István összefoglaló tanulmánya, melyet az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozott, Magyar antifasizmus és ellenállás címmel jelent meg és összefüggő képet ad a felszabadulást megelőző időszak magyar antifasiszta áramlatairól, a kommunisták ezek irányításában vitt szerepéről. Kolosi Tamás: Társadalmi struktúra és szocializmus című tanulmánykötete németi és orosz nyelvű összefoglalóval jelent meg. A kiadó népszerű Mit keli tudni... sorozatában látott napvilágot Gáthy Vera köteté, Mit kell tudni az indiai szubkontinensről? címmel. Az Európa Könyvkiadó megjelentette a már klasszikusnak számító francia író, Francois Mauriac: Egy hajdani fiatalember című regényét. A Modern Könyvtár új köteteként látott napvilágot Branimir Scepanovicj Az a gyalázatos nyár című kisregénye. Csehov művei Helikon-kiadású sorozatában megjelent a nagy orosz elbeszélő 1885—1886-ban írt elbeszéléseit és kisregényeit tartalmazó kötet, a Beszélgetés a kutyával. Ismét kapható Artur Miller válogatott drámáinak kötete, amely ez alkalommal harmadik kiadásban látott napvilágot. Két ízléses miniatűr kiadvány gazdagítja az ilyen kiadványok gyűjtőinek könyvtárát: az egyik Guy de Maupassant: Héraclíus Gloss doktor című regénye, a mánk Eduard Mörike: Mozart prágai utazása című életrajzi regénye. A Gondolat Kiadónál napvilágot látott Grétsy László Anyanyelvűnk játékai című kötete. A Világjárók sorozatban jelent meg Konsztantyin Pausztovszkij útirajzainak kötete, • Messzi bolyongás. A származás-genetikai problémák iránt érdeklődőknek jelent csemegét Nevin Sullivan könyve, A gének üzenete. Az Akadémiai Kiadó újdonságai közt találjuk Sárközi Zoltán monográfiáját, Az erdélyi szászok 1848— 1849-ben címmel. Mikes Kelemen összes műveinek sorozatában látott napvilágot a negyedik kötet: Az ifjak kalauza; a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének gondozásában történő összkiadás új kötetét Hopp Lajos irodalomtörténész rendezte sajtó alá. A régi magyar irodalom iránti érdeklődést segít kielégíteni Kecskeméti Alexis János prédikációs könyve; a kötet a Régi magyar prózai emlékek sorozat harmadik kötetéként látott napvilágot. A Román Nemzeti Párt megalakulásával kapcsolatos kérdéseket vizsgálja Jordáky Lajos monográfiája. Az Apollo Könyvtár ötödik köteteként látott napvilágot Erdélyi Gizella tanulmánya. A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. A Corvina Kiadó új kiadványa Passuth Krisztina tollából jelent meg, Magyar művészek az európai avantgarde-ban címmel. A kötet ■ a kubizmustól a konstruktivizmusig, vagyis az 1919— 1925 közötti időszakot jelölve ad áttekintést erről a mindmáig kevéssé ismert problémakörről. (KS) ££. HEPIEND A Nemzeti egyik homályos bokszában ültek. Körülöttük méla délutáni csend, csak egy takarítónő percegtette konokul seprűjét a fakó futószőnyegen. Figura Pál benn ült a fal mellett, Hubácska Tamás és Medve János pedig oldalt, egymással szemben. Medve összenyalábolta szétteregetett jegyzeteit — vagy húsz darab negyedíves papírt. Fene rosszul érezte magát. Mint egy besúgó, aki önmagát súgta be. Már mindegy, visszavonhatatlan. — Hát így képzelem. Valahogy így — mondta. Kissé berekedt, már közel egy órája nyomta a szöveget. Hubácska Figurára pislantott. Már azok a jegyzetek is! Ugyancsak visszájáról lát-* ta őket, de hát azért forma is van a világon! Volt, amelyik tele volt írva mindkét oldalán, aztán voltak egyoldalasok, de olyanok is, amelyeken csak egyetlen mondat vagy éppen egyetlen szó díszelgett vastag rosttollas kalickában, mint egy kitörni készülő vadállat. És a sorok!? Nemhogy nem igazodtak a papír széléhez, de egymáshoz is alig, némelyik pedig egyik sarkot a másikkal kötötte össze. A papírszélekről pedig jobb, nem is beszélni. Nincs egy írónak papírvágó kése? Vagy ha van, nem használja? Elképesztő. Hubácska oroszlános híve volt az éles vágásoknak. Egyik legutóbbi filmjében például egy , modern lakótelepi fürdőszoba kádjából, a lányunoka ingerlő mellbimbóit diszkréten rejtő habfürdőből csap fel a pusztító láng, hogy fél évszázaddal korábban felperzselje az erdész nagyapa bakonyi faházát. Aztán a lángokban vidám madárcsicsergés, és egy virágzó cseresznyefáról felröppenő buksifejű cinke, amely néhány felívelő szárnycsapás után orral lefelé zuhanni kezd, de nini, már nem is cinke, hanem egy üvöltő stuka... A néző a fejéhez kap: „Mit akarok én, mit tudok én, mit értek én, ki vagyok én?” Hubácska látta, Figura észrevette pislantását, de úgy tesz, mintha nem vette volna észre. „Ha te úgy, én is úgy” — gondolta. Hallgattak. A seprűpercegés felerősödött, mintha egy óriás vakarta volna a hátát. — Inkább egy szemétdombon élnék, semhogy körülöttem állandóan söprögessenek — mondta Medve. Hubácska finoman elmosolyodott. „Csak egyszer tudnál röhögni — gondolta Medve. — Csak egyszer láthatnálak röhögni, ordítani, vagy akármi !” Gondolhatta! Ilyesmi egyáltalán nem illett volna gondosan (talán naponta) stuccolt kecskeszakállához. Egy szakáll legyen zord, bozontos. Vagy ne legyen. De egy ilyen! Még csak elképzelni is Michelangelo Mózesét Hubácska-féle stuccolt kecskeszakállal! Vagy Krisztust a kereszten. Figura a kólás poharát simogatta, most ő sandított I-Iubácskára, s ez tette, mintha észre se vette volna. Medve felhajtotta a sörét. „Gáz van — gondolta —, ezek begazoltak”. — Na, mi van? — kérdezte. — Nézd, Jancsikám — kezdte Figura —, a téma nagyon szép... Szép! Hát persze, hogy gáz van. Medve közbevágott. — Hogyhogy szép? TI választottátok, nem? Ti kötöttetek Szerződést erre a novellámra. Nem? — Dehogynem — mondta Figura. — Vadászunk a munkástémára. Jól tudod. — Kell a munkástéma — mondta Hubácska. Most szólalt meg először. Kissé éneklő hangsúllyal beszélt. — Hát most itt a munkástéma — mondta Medve. Seprűpercegés. Ráejtette tenyerét Medve a jegyzethalomra. — Itt van — mondta. — És máris begazoltatok. Mintegy beintésre, a rendező és a dramaturg elhessentő mozdulatot tett: ugyan, dehogy, micsoda képtelenség. „Megvan az összhang — gondolta Medve —, és néha, legalábbis villanásnyira, még mintha hasonlítanának is egymásra. Pedig nem hasonlítottak. Figura arca szép kő vér, sima és nyugodt volt. Az ilyen kiegyensülyozou, rózsaszín York-pofáért persze fizetni kell. Másoknak. Medve visszaemlékezett egy telefonbeszélgetésükre. — Azonnal találkoznunk kell! — jelentkezett Figura. Medve felmérte, egy napja ismét széttörik, idegeskedés, vita, gyomorremegések a visszanyelt hallgatás-gombócoktól, meg minden, de alapjában véve a dramaturg nem rossz gyerek, a napok pedig így vagy úgy, különben is széttöredeznek. — Rendben van — mondta, —, találkozzunk. Jelölj meg egy helyet, és én húsz perc múlva ott leszek. — Csak némi döbbent csend után szólalt meg Figura. — Húsz perc... hogyhogy húsz perc? — Azt mondtad: azonnal. — Na de én nem ilyen azonnalra gondoltam. Nem húszperces' azonnalra. Három perc múlva dél, Fruzsina behozza a levest... — Ült bénultan Medve a letett kagyló mellett. Akár egy sorompó előtt. Mint végtelen tehervonat vonult el ’ előtte nagy harangzúgás közepette töméntelen sok délidő. Amikor nem ebédelt. Nem is mindig azért, mintha nem lett volna mit. (Bár a vagonok között üres is akadt szép számmal.) Hallotta, amint a Sörgyár morogva delet fúj, a Csokoládégyár ijedt sikkantással követi, és a Ganz-MÁVAG jóváhagyólag bömböl utánuk a távolból. Elképzelte Figurát, ott ül az asztalnál, fehér damaszt-szalvéta a nyakában (vagy a térdén? Nem! A nüanszok lényegesek. A nyakában! így jön ki igazán a rózsaszín York-pofa, így érvényesülnek a fehér damaszt derengésében az optimistán körülnyírt magabiztos fülek.) A rádióban a déli harangszó utolsó kondulásai. Nyílik az ajtó, belép Fruzsina (Figuráné.) Kezében virágmintás porcelán levesestál (minden valószínűség szerint herendi), szája szegletén mosoly, arca kipirult, szemében derű. Tyúkleves illata lengi be a szobát. Figura pirosló fülekkal markolja a kanalát.. — Vagy nem gazoltatok be? — Te mindent félremagyarázol — mondta Figura —, azért mondtam, hogy szép, mert szép. Ezt nem kell másképp érteni. Ezt így kell érteni. — Tehát hogy? — kérdezte Medve. — Nehéz veled — mondta Figura. Hallgattak egy kis ideig. Hubácska Figura „Ezt így kell érteni”-ére apró bólogatásba kezdett, és ezt még mindig nem tudta abbahagyni. Medve belekotort a jegyzetkazalba, és előhúzott egy rajzot. Egy présgép vázlatosan odadobva. (Medve nem volt egy Picasso, a rajz éppen ezért egy kissé picassosra sikerült.) Áthajolt az asztalon, és Hubácska elé tette a lapot. — Ezen a gépen dolgozik Kovácsné. ő a gépkezelő. Két munkatársa van. Háta mögött van az anyagelőkészítő, a gép túloldalán pedig a kiszedő. Hubácska szórakozottan megfordította a papírlapot, hátha ott találja az anyagelőkészítót. Meg mindig bólogatott. — Az Isten szerelmére — mondta Medve —, hagyd már abba ezt a bólogatást! Figura Buddhaként mosolygott. „Nekem bólogat, nem néked, ezért izgat* — gondolta. Hubácska abbahagyta a bólogatást, rábökött a papírra, és hatarozottan mondta: — Nekem komoly gépek kellenek. Acél, nikkel, fémes csillogások. Tömörség, súlyosság, robusztusság. Ha én a nálam megszokott éles vágással belevágok egy ilyen robusztot a kék égbe, az meghökkentést kelt. — Biztos — mondta Figura. — Biztos — mondta Medve is, de egészen más hangsúllyal. — A nézőket mellbe kell vágni, igenis! — énekelte Hubácska. Érdekes, kecskeszakáü ide, kecskeszakáll oda, Medve most el tudtá képzelni Hubácskát a kereszten. Igaz, most sem Jézusként. Hubácskaként. Áthajolt az asztalon a rajzhoz. — Ez egy 630 tonnás Kisselring-gép. Úgynevezett idős-gép... Közbeénekelt Hubácska: — Nekem nem kell idős gép! Nekem modern csillogó-villogó gépek kellenek. Érezte Medve, hogy forróság önti el. — Ne beszélj! — mondta. — Neked csillogó villogó modern gépeli kellenek! — Rádöngetett az asztalra. — De munkások tízezrei még mindig ilyen „idős” gépeken dolgoznak ám! — Megrázta magát, egy kissé lehiggadt, újra áthajolt a rajzhoz. — Ez itt az indítókar. Ezt támasztotta ki Kovácsné. Hogy ne kelljen mindig odalépnie. Na, ha ez ki van támasztva, akkor a medve megállás nélkül jár fel-alá... — A medve? — kérdezte Hubácska szórakozottan, alig figyelt oda. — Hát ez a nagy tuskó, ami fel-alá jár, azt hívják medvének. Ez préseli 630 tonnás erővel a fészkekbe tett munkadarabot. — Áhá. — Tehát mikor feltámasztják az indítókart, akkor tulajdonképpen automatáztatják a gépet. És ilyenkor, mivel ezeken az „idős” gépeken védőrács nincs, könnyen bekövetkezhet balest. Ha az indítókart nem támasztják ki, akkor a gép csak akkor működül, amíg az indítókart tartják. A medve és az indítókar olyan távolságra van egymástól, hogy ez már önmagában kizárja a balesetet. Csakhát mindig ellépni az indítókarig... visszalépni... hátrafordulni anyagért az előkészítő asztalhoz... Hirtelen elhallgatott, észrevette, Figura már-már elalszik. — Tilos volt a gépeket automatizálni, vagy sem? — kérdezte Hubácska szigorúan. — Tilos. Persze. De mégis mindenki áútomatizáltatta őket. És mindenki tudott rór la. Ez benne a pláne. Hisz elmondtam már mindent... — Hát én ezt nem értem — mondta Hubácska. — Ha egyszer tilos, akkor miért? — Mindenesetre nem truceból. Most felébredt Figura, és Figurában a dramaturg. — A truce szó — mondta — a Magyar Értelmező Kéziszótárban csillaggal jelölt. A csillaggal jelölt szavak pedig helytelenek, kerülendők, illetve fölöslegesek. Hubácska ismét bólogatni kezdett. — Ez borzasztó — nyögte Medve. Kitöltötte a maradék sörét, és lezuhintotta. Rágyújtott, belemarkolt a füstbe. Valahol hátul a seprű még mindig percegett. Figura előrekönyökölt. — Nézd, Medve, akarod, hogy egészen őszinte legyek t Medve nem felelt, nem is , szívta, ette a cigarettáját, elnyomta, újabbra gyújtott. — Na mondjam, vagy na mondjam? Medve eltűnt a füstbeng hallgatott. — Ne mondjam? ■— Mondd! — morogta végre Medve. — Kovácsné elveszti hér rom ujját, rendben... — Négyet — mondta Medve, és a saját jobb kezén mutatta, hova zuhant a medve 630 tonnás érőveL — Jó, négyet De aztán némi huzavona után mégiscsak megkapja a kártérítési a vállalattól. Sima ügy. Sőt, a pénzen magnót vesz a lár nyánali. Hepiend. Megdöbbenésében Medve önkéntelenül Figura után mondta: — Hepiend. — AztÉyi még egyszer: — Hepi~ end... Hubácska automatikusan bólogatott. „Automatáztatja magát — gondolta Medve. — Valahol ki támasztotta magában a bólogatókart”. Egy kissé elködösült minden, ea nemcsak a füsttől. — Hol itt a konfliktus... #> drámai mag... a drámai magnak ki kell pattannia, úgy is mondhatnám, virágba szökkennie. Mi azt hittük, kellően feldúsítod az anyagót. Hát például a humort i Hol itt a humor? Pedig hát tőled azt vártuk... Nézte Medve Figura hadonászó kezét. Hadonászó kezének négy ujját. „Ha ennek kellene egy Kisselring mellett melóznia. Csak egy napot. Egy sima napot. Minden konfliktus nélkül. Simán, egy sima napot”. Egy kicsit beljebb húzódott, nézte az egyre inkább belelendülő Figurát. Hubácska bólogatott. A*»' tán bólogatva az óráját néate. „Világos, ezek végeztek vele is, a témával is, Kovácsnéval is”. Medve még közelebb csusszant. Már ott ölt Figura mellett. Már nem a kezét nézte, nem az ujjakat, így közelről Figura füle lépett elő főszereplőként. Az a szép gondosan körülnyírt füle. Figura beszélt, Hubácska bólogatott. Nem volt előre elhatározott, mégis Medvét is váratlanul érte, mikor egyszer csak ott volt Figura füle a fogai között. Reccsentek a porcok. Irtó jó foga volt Medvének. Hubácska nem bólogatott, Figura ordított. Madve elhajolt, összekapta jegyzeteit, Figura füléből hiányzott egy darab. Medve még mindig a foga között szorongatta. így morogta csukott szájjal: — Neked is egy kis hepiend! Elfehérült arccal rántotta le az asztalterítőt Figura, és a füléhez szorította, csörömpölve gurultak szerteszét az üvegek, poharak, hamutartók. Medve kiugrott a bokszból, s nekiiramodott a futószőnyegen. Utána Figura a terítővei, mint egy szellem, hátul meg Hubácska kiabált: — Figura füle! Fogják meg! Viszi Figura fülét! Elfogni! Figura füle... A csapóajtónál Medve egy pillanatra visszafordult, kihullatta a füldarabot a fogai közül a szőnyegre, és belekiáltott a közeledő Figura pofájába: — Aztán majd kapsz tőlem egy magnót. Hogy teljes legyen a hepiended! Azzal kiugrott a csúcsforgalomban nyüzsgő utcára, és eltűnt a tömegben. Slez-r.űf. -r/Z&H/CcfL. te-o STEFANOVITS PÉTER RAJZA Jl