Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-08 / 6. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. január 8. INFLÁCIÓ Ki fizesse a válság árát? KÉPERNYŐJE ELŐTT Watergate és CIA Az amerikai történelem legviharosabb sorozatát tetézte be, hogy a Watergate perben bűnösnek mondtak ki négy volt kormány lőtisztviselöt. Az első John Michell, volt igazságügyminiszter, azután következnek Haldeman és Ehrlichman. Az első személyzeti főnök volt a Fehér Házban, 4 másik belpolitikai főtanácsadó, mindkettő szoros kapcsolatban állt a Cl A hírszerző ügynökséggel és már nevükből is következik, német származásúak és úgy nevezték őket, hogy „Nixon poroszai”. A negyedik bűnösnek talált személy Mardian, volt igazságügyi államtitkár, aki — megbízatásával, enyhén szólva ellentétesen — eppen az igazságszolgáltatás menetét akarta akadályozni. Nixon vezető munkatársait tehát vétkesnek találták és az elkövetkezőkben egy viszonylag szürke személy. Sirica bíró dönt majd. A vádlottak padján nincs jelen az első számú személy; Nixon volt elnök. Öt, mint ismeretes, Ford szeptember elején kegyelemben részesítette. Tanúvallomást kellett volna tennie, de ebben — szerencséjére — betegsége megakadályozta. Ezzel persze az ő ügye személy szerint a közvélemény előtt nem zárult le, sőt a nagylelkű Ford számára sem biztos, hogy a gesztus az új elnöknek jót tett. Ehrlichman és Haldeman is arra fog hivatkozni, hogy a per elhamarkodottan fejeződött be. Eljárási és formai okokra utalnak és nyilván nem nyugszanak bele, hogy főnökük az elnöki kegy alapján szárazon ússza meg a dolgot. Ez érthető, hiszen ők vannak börtönben, miközben Nixon sok-sok milliójával a távolból figyeli az eseményeket. Szinte már a múlt eseményei közé tartozik, hogy nem is olyan régen Nixon még így beszélt: „Soha nem adom fel a harcot hivatalom megvédésére, nem mondok le.” Alikor Mansfield és Byrd szenátor higgadtságra hívta fel a kongresszust, pedig ők Nixon ellenzékéhez számítottak. Abból indultak ki, hogy Nixon lemondása tisztázatlanul hagyja a kérdéseket. Persze megvolt a taktikai vonaluk: a furcsa védelem arra irányult, hogy Nixon járja végig az utat, tisztázza, amit tisztázni tud, illetőleg mondja meg, hogy milyen szerepe volt a Watergate ügyben. Nekik volt igazuk, Nixon semmit sem tudott tisztázni. S még le sem zárult a Watergate-ügy, itt van az újabb belpolitikai botrány: a CIA- ügy. Kiderült, hogy a „láthatatlan kormány”, a központi hírszerző ügynökség eredeti megbízatása, a külföldi hírszerzés mellett hazai tájakon is folytatta kémtevékenységét. A hírszerző hivatal több, mint kilencezer amerikai állampolgárról vezetett titkos dossziékat. Rendszeresen felnyitotta levelezésüket, és különböző módon ezreket tartott megfigyelés alatt. Hogy világosan lássuk: a Cl A „alkotmány által meghatározott feladata”, hogy külföldön kémkedjen. Csak belül nem lett volna szabad működését legalább is úgy folytatnia, hogy az kiderüljön. Mind a Watergate ügy, mind a CIA akciók során csak személyi változások várhatók. Ez persze az USA belügye. Megoldják, ahogy tudják. Kérdés azonban, vajon véget ért-e ezzel Amerikában a botrányok krónikája? Sümegbi Endre 4 Az ősz vége, a tél i eleje az Egyesült Államokban mindig a gépkocsikereskedők nagy ideje. A posta ilyenkor szállítja házhoz a színes prospektusokat az új — soha ilyen kényelmes még nem volt, soha ilyen biztonságos még nem volt. soha ilyen csodálatos nem volt — gépkocsikról. És megtelnek az új márkákkal az autószalonok kirakatai, új reklámtáblákat állítanak fel az országutak mentén. 1974-ben az a nagy autós fesztivál nem így zajlott le. Az idei kampánynak két fő sajátossága volt. Az egyik: a tavalyi esztendőhöz képest 38 százalékkal csökkent az új kocsik eladása. A másik — nem kevésbé lényeges — vonás: az eladási nehézségek ellenére az autók ára nem csökkent, hanem emelkedett. Ez a piac törvényeivel annyira szembenálló jelenség megmutatta a szándékot: fizessék meg az új kocsit vásárlók — ha kevesebben is vannak — a tavalyi profitot. Ha a teljesség igénye nélkül végigszaladunk néhány tőkésországon, megnézünk néhány árucikket, kiderül; az árak emelkedését szinte semmi sem korlátozza. Az Egyesült Államokban például a cukor négyszer anynyiba kerül, mint 1973-ban. Az alapvető élelmiszerek — a tejtől a húsig — átlagosan 40 százalékkal kerülnek többe. Egy nemrég végzett közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 80 százaléka úgy vélekedett: nem érdemes takarékoskodni, mert a pénz a közeljövőben nagy mértékben elértéktelenedik. Angliában két év alatt a hagyományos népéledmezési cikk, a marhahús ára 98 százalékkal nőtt. A London University közgazdászai szerint egy év alatt 17,1 százalékkal . romlott a pénz. (Nagy-Britanniában csak becsülik az inflációt, hivatalos árstatisztikája nincs az országnak.) Olaszországban a téli ruhanemű, a hús és a fűtőanyag ára úgy felszaladt, hogy a lakosság jelen-A szovjet főváros történelmileg kialakult városközpontjában, a Kremlben felújítják a palotákat, székesegyházakat, templomokat. A Kremlhez tartozó területeket, így a Moszkva folyó partját és a tereket is átrendezik. Az egész munka egységes terv szerint folyik. A tervezők, archeológusok, kőművesek, kőfaragók, ácsok, vakolómunkások, lakatosok, rézművesek, tetőfedők bádogosok, kovácsok és aranyozok vették birtokukba e területet. Felújították az időjárás romboló hatásától megsérült évszázados falakat. E célból különleges téglák gyártását szervezték meg a Moszkva környéki Zagorszkban. A falakat különleges víztaszító réteggel vonták be. A Kreml csipkés falainak helyreállításához, a vízköpők kijavításához a Krímből hozattak mészköveket. Óvatosan levették a Lenin Mauzóleum külső burkolóköveit és a Moszkvai Kőfaragó Kombinátba szállították. A grátős rétegei kénytelenek lemondani a rendszeres húsevésről, az új télikabátról, az egésznapi fűtésről. Viszszaesett a könyvet vásárlók, a moziba járók, az újságelőfizetők száma. A lira 1974- ben háromnegyedét éri csak 1973-as vásárlóértékének. Már szó esett az országonként előidézett inflációról meg az importált inflációról, s e kettő együttes hatásáról. Hogyan jelentkezik ez Olaszországban? Az állami költségvetés hiánya 9 ezer milliárd líra. A rossz és költséges közigazgatás, a felesleges intézmények százainak kiadása, a pazarló ipar felemészti az erőforrásokat, a termelő beruházások, a fejlesztés elől. Ugyanakkor az ország nagy mértékben rá van utalva a nemzetközi piacra, szinte minden nyersanyagból behozatalra szoruL Az import-árak szintje az utolsó évben 82 százalékkal nőtt, míg az olasz exportáruk ára alig emelkedett. Elsősorban ez okozza a már említett óriási méretű költségvetési hiányt. Ki fizesse meg e válság árát? A baloldal a gazdaságszerkezet átalakítását követeli, hogy lehetővé váljék a termelés növelése. A kormány azonban más úton, a fogyasztás-korlátozás útján indult el. A hiteleket befagyasztja. (s ezzel a termeléscsökkenés, a munkanélküliség növekedése azonnal jelentkezik, az áremelkedés — állami beavatkozás híján — olyan méretűvé válik, hogy az életszínvonal zuhanásával kell számolni.) A folyamat ördögi kör. Hiszen Olászország hatalmas mérleghiánya, önerőből megoldhatatlan gazdasági bajai még szorosabban kapcsolják az Egyesült Államokhoz, a Közös Piac többi tagállamához — az importált infláció forrásaihoz. És ráadásul ennek a kapcsolódásnak még politikai ára is van, amelyet az olasz kormány buzgón meg is fizet: távol tartja a baloldalt a gazdasági, politikai gyeplőktől. Víztaszító réteggel vonják be nitlapok egy részét Ukrajnából hozott lapokkal helyettesítették. Először végezték a Kreml toronyórájának teljes javítását. A Kremlben lévő csillagok már új fényben csillognak. Napjainkban a tőkés kormányok magatartása lényegében azonos. (Talán csak a nyugatnémet kormány próbálkozik más megoldással.) Céljuk: korlátlanul áthárítani az infláció hatásait a széles néptömegekre, miközben a monopóliumok profitja egyre magasabb lesz. A munkanélküliek számának növekedése és a szabadjára engedett áremelkedés mellett a bérek befagyasztása — az a két legfontosabb módszer, amellyel a Heath-kormány — a korábbi konzervatív kabinet — mondta ki a tételt: „Azért súlyosbodik az infláció, mert a telhetetlen munkások újra és újra a bérek emelkedését kényszerítik ki. Minden penny béremelés áremelést hoz magával”. Heath ebbe az elméletbe bele is bukott. Most pedig az októberi választásokon abszolút többséget kapott munkáspárt „önkéntes” bérstopja nagyon is hasonló koncepcióról árulkodik. Pedig az infláció okai — mint azt már korábban megvilágítottuk — nem a munka oldalán keresendők. A tőke megfékezése nélkül — márpedig a kapitalista társadalom hogyan is fékezné meg a tőkét — minden inflációellenes kampány csak a felszínen mozoghat, hatástalan. Ax Egyesült Államokban Ford elnök maga indított nagy kampányt az infláció megállítására. S hogy a küzdelem harcosai megismerhessék egymást, jelvényeket készítettek. Darabját egy dollárért. A kampány eddig semmi eredményt nem hozott. A mozgalom részvevői egy hónap múltán csak annyit tapasztaltak, hogy jelvényük most már három dollárba kerül. K. A. (Következik: 5. Az inflációs hullám cs a gátak) a Kreml téglafalát A munka első fázisaként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulójának ünnepségén a moszkvaiak és a főváros vendégei már új köntösben láthatták a híres Vörös teret. Az új esztendő első hetének, csonka hetének műsorából mindenekelőtt két programra hívom fel újra a figyelmet: a szerda este látott Kínai kancsóra, és a péntek este bemutatott Felnőttek-re. Az előbbi a tévéfilmek fajtájából való, az utóbbi tévéjáték. A gyökerük vagy még pontosabban az alapjuk azonban közös, mindkettő elbeszélésből született, azaz epikából lett dráma. És itt kívánkozik ki belőlem az első észrevétel: vajon milyen szempontok vezetik a televízió dramaturgiáját, amikor egy-egy epikus mű tévésítésére esik a választásuk? A témában, a téma kibontakozásában rejlő gondolati maiság-e a legfőbb szempont, vagy más egyéb formakövetelmény is közrejátszik a választásban. Ugyanis az említett két dráma a képernyőn érzésem szerint azért járt halványabb sikerrel, mert az átdolgozott elbeszélések valahogy ellenálltak a tévésítés kísérletének. A Kínai kancsó Kosztolányi Kínai kancsója ugyan egyetlen monológ, hisz egy asszony meséli el első személyben különös históriájukat az ezreket érő kancsóval, amelyben szegényes életük, filléres nyomorúságuk megváltóját tisztelik és remélik. De mint kiderült, a képernyőn ez a monológ, melynek epikai folyását csupán megjelenített részletek állítgatták meg, nem lett igazi dráma. Sőt, Kosztolányi ragyogó nyelvi megformálásához vetve a tévéfilmet, mintha az átdolgozás nem tett volna mást, mint. „elrontotta” magát a novellát. A megjelenített részletekben például indokolatlanul pongyolává vált — s nem drámaivá! — a szöveg, és ami leginkább feltűnhetett az előadásmódban: hiányzott belőle Kosztolányi finom iróniája, de elmaradt a társadalmi mondanivaló konkrétabb körvonalazása is. Bizonyításul a következő részlet a novellából: „Tücsköt, bogarat összekarattyolt. Hogy a háború is csak pénzért, úgynevezett „fontos gazdasági érdekért” folyt, ezért gyilkolták egymást ártatlan milliók, a leghatalmasabbak, a közéleti tekintélyek erkölcsi helyeslésével, akik hajráztak hozzá és eszmét hazudtak belé, hogy a tudásnak, a meggyőződésnek ma sehol a világon nincs becsülete, hogy pénzes tökfilkók bízvást megírhatják ostoba véleményüket.” A feleség szerint így fakadt ki keserűségében férje; csakhogy az említett keserű szavak csupán a novellában olvashatók, a tévéfilmben már nyomuk is alig akadt. Pedig éppen ezekben a gondolatokban sűrűsödik — a csúcsponton — az elbeszélés gondolati summája, Kosztolányi árnyalt bírálata korának társadalmáról. A kitűnő színészi játék, elsősorban a homályos kilétű Martiny lovagot alakító Darvas Iván játéka, de a Törőcsik Marié is, aki a megfáradt asszony kissé sablonos szerepét formálta meg, s a Haumann Péteré is, akinek a figurái a képernyőn hovatovább már haumanniádák, azaz egy kaptafára, a sajátjára húzott szerepek, a jó színészi játék ellenére is a fent említett okokból a Kínai kancsó, Kosztolányi remekbe szabott írása csupán félsiker lehetett a képernyőn. * Az Árvák Ellentétek nélkül nincs dráma. S egy tévéfilmet vagy tévéjátékot csak 3 konfliktusok hiteles ábrázolása tehet hatásossá. A Felnőttek, a Jávor Ottó két elbeszéléséből készült tévéfilm is az eredeti írások minden erénye ellenére azért nem hatott ránk elemi erővel, — pedig mély, igaz gondolatok testesülnek meg bennük — mert a filmben nem sikerült a konfliktusok meggyőző, szuggesztív kibontása. A legfeltűnőbben a Küszöb kulcsjelenetében ütközött ki ez a dramaturgiai gyengeség, amikor az öreg lelkében végbemenő, belül dúló harcot, aminek meg kellett előznie a döntést, úgyszólván alig tudta érzékeltetni a tévéfilm, nem volt rá eszköze se módja s csak Páger Antal színészi ügyességén múlott, hogy a döntést valamelyest el tudtuk fogadni. De az élet-halál kérdést jelentő döntés igazsága, hitele ebben a formájában elveszítette megtisztító erejét. De éppen úgy esetlegesnek, egyedinek és súlytalannak tűnt az Árvák befejezése is, jóllehet ez esetben az apját hiába viszszaváró gyermek sorsában érzelmileg át tudtuk valamelyest érezni a fasizmus embertelen hatalmát, és a háború ökozta tragédiák szörnyűségét. Ismétlem, igényes produkcióról van szó, de a novellák átdolgozásából származó egyenetlenségek. sikertelen „drámaisításuk” arra figyelmeztet, hogy esetenként jobban figyelembe kellene talán venni az epikus művek eleve adott drámai lehetőségeit, a teljesebb siker érdekében. Röviden Amit csak hírből tudtunk, hogy tudniillik a kecskeméti Don Carlos kitűnő előadás, most két szemünkkel győződhettünk meg róla: szikrázó színpadi játék, s a magas hőfokú előadás még közvetítésben — konzerv minőségében is — megőrizte hevét-tüzét. A kecskeméti Don Carlos sütött a képernyőről, ami a felvétel kitűnő ritmusánál? és a nagyvonalú képvezetésnek is dicsérete. önálló műsorban lépett a tévénézők elé Kabos László, akit eddig többnyire a képernyőn rövid jelenetekből ismertünk; a harsány humor képviselője ezúttal egy úgynevezett nagy műsorban, Kabos-show-ban állt nézői elé. Horváth Tivadar rendezővel olyan műsort teremtettek, amelyben mértéktartás párosult megfelelő ízléssel. Csakhogy talán túlzottan is jól fésült produkció lett a Mosolyra születtem. Már a címét is finomkodónak érezhetjük, hisz ami jellegzetesen kabosi, az korántsem a mosoly, mintsem a derűnek egy robosztusabb fajtája, uram bocsá’ a röhögés. Ebből a vadabb humorból keveset nyújtott a Kabosshow. Tetszett a Seregi Lászlóról készített összeállítás. Tetszett, mert amiről a koreográfus beszélt, alkotó munkájának szépségeiről és gyötrelmeiről, annak bizonyítékát megvalósulva is láthattuk. Ragyogó részletek tanúsították Seregi ötletgazdagon komponáló egyéniségét. Ez a műsor nem az önmagamutogatás lehetősége volt, hanem a balett népszerűsítésének pompás alkalma. Valko Mihály Restaurálják a Kremlt