Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-05 / 4. szám
1975. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O Rostock korszerűsége ROSTOCKBAN, a Német Demokratikus Köztársaság nagy balti-tengeri kikötőjében mindenekelőtt az lepi meg a látogatót, hogy menynyire megőrizte hangulatát ez a csaknem hamvaiból újjáépített város. A legnagyobb élmény azonban mégis a régi város teljesen új, korszerű elvek szerint felépített, 3400 munkást foglalkoztató kikötője. A nagy kikötő építése 1957-ben kezdődött és ma, modern berendezéseivel, valóban lenyűgöző. Már meszsziről emelődaruk erdejét látni s ahogy közeledik a látogató, kezdi megkülönböztetni közöttük a különféle típusokat: mozgódarukat, a konténerek kiemelésére szolgáló speciális emelőszerkezeteket, úszódarukat, markoló darukat — a legkülönfélébb méretekben, egészen a száz tonnás terheket emelő óriásdarukig. Előzőleg láthattuk már a maketteket, amelyek a kikötő technológiai fejlődését a legvilágosabban szemléltették. Ekkor tudtuk meg, hogy 1945-ben a kikötőben egyetlen daru volt, ma pedig összesen nyolcvanöt a számuk. Vendéglátóink beszéltek a dokkmunkások nehéz munkájának modernizálásáról, de erről életesebben győződhettünk meg a helyszínen: régen a dokkmunkások 115 kilós zsákokat cipeltek a hátukon, most markolódaruk ürítik a hajókat és egyenesen a vagonokba ömlesztik az árut. Ez csupán egyetlen példa, de számos intézkedés mutatja, hogy a kikötői munka korszerűsödése az áruk ki- és berakodásának gépesítésével, menynyire megváltoztatta itt a munkakörülményeket. ömlesztéssel rakodnak például szenet és műtrágyát. Természetesen ez újabb problémákat vet föl, így a porveszélyt. A dokkmunkások védőálarcot viselnek, de a por problémája nemcsak a dokkmunkások munkakörülményeinek kérdése, hanem a kikötő környezetének is. A kikötő tanulmányi irodájában már készen van az a tervezet, amely arra vonatkozik, hogy új technológia bevezetésével a porképző rakományok esetében megelőzzék a környezetszennyezést. Másik, ugyancsak a kikötői modernizálással együttjáró kérdés a dokkmunkások szakmai képzése. Hozzá nerá értő ember itt nemcsak önmagát, de környezetét is veszélyezteti. Rostockban, és az NDK-ban általában, a dokkmunkások szakképzett munkások. Rostockban például állandóan 800 fiatal dokkmunkás-tanuló van, akik két-három évi tanulóidő alatt sajátítják el ezt a mesterséget. Ez alatt az idő alatt a tanulók gyakorlati oktatásban részesülnek; megtanulnak az emelődarukat kiszolgáló villás emelőszekérrel bánni, lehetőségük nyílik rá, hogy megismerkedjenek a kikötői munka összes technológiai folyamataival. A kikötő övezetében meglátogattuk az orvosi rendelőt és a kis kórházat is, ahol a kikötői munkások egészsége fölött ői'ködnek. Évi rendszeres orvosi vizsgálatnak vetik alá őket, különös figyelmet fordítanak a foglalkozási ártalmak felfedezésére és megelőzésére. A dokkmunkások napi fél liter tejet kapnak, ezzel szemben a sört kitiltották Rostock kikötőjéből ... MŰSZAKI FEJLŐDÉS, a munkakörülmények megváltozása — ez a két tényező az, amely ma a legkorszerűbbek sorába helyezi a Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb kereskedelmi kikötőjét. A. J. Dr. Schweitzer követője Dr. Holm Habicht, a bajorországi Tegernsee kórházának 38 esztendős sebésze vette át a nemrég elhunyt dr. Albert Schweitzer híres dzsungelkórliázának vezetését a nyugat-afrikai Lambarcncban. Képünkön: dr. Habicht tegernsee-i otthona előtt. (Telefotó—AP—MTI—KS) Az ősszláv nyelv szótára Lengyel tudósok egyedülálló munka előkészítésén fáradoznak: tíz kötetben altatják megjelentetni az ősszláv nyelv szótárát, mely közel ló 000 szót és kifejezést fog tartalmazni. A kiadvány kezdeményezője a híres lengyel nyelvész, a krakkói Jagelló Egyetem professzora, dr. Lehr-Splawinski, aki már 1951-ben megszervezte azt a kutatócsoportot, amely a hatalmas mű kiadását előkészítette. A tudós kollektíva rendkívül nehéz munkára vállalkozott. Arról van szó ugyanis. hogy egy 12 évszázad óta nem használatos nyelvet kell leírnia. Nem áll rendelkezésére semmiféle írásos emlék erről a nyelvről, mely az öszszes mai szláv nyelv őse volt. A legrégibb írásos emlékek a IX. század második feléből származnak és egyházi szláv nyelven íródtak. A szótár olyan szavakat és. kifejezéseket fog tartalmazni, amelyeket a VII—VIII. században használtak a szláv törzsek. Ez az a kor, amikor az ősszláv nyelv viharos fejlődésen ment keresztül. A feldolgozás szempontjából nemcsak a szavak és kifejezések fonetikai alakjának bemutatása jelent nehézséget, de jelentésük feltárása is, miután az idők során a szavak és kifejezések jelentése többszörösen átalakult. Időm eltakarítás A genfi egyetem egyik professzora, akinek kurzusait a diákok nemigen látogatt .k, hasznosabbnak vélte, ha a jövőben ő maga is távol marad saját előadásairól. Mondanivalóit tehát magnetofon-szalagra rögzítette, hogy a gép helyettesítse a katedrán. Két hétig nem is nézett többé az előadóterem felé. Ám mit láttak szemei, amikor két hét elteltével ellenőrizni akarta a hatást? A teremben egyetlen diák sem tartózkodott. Ezzel szemben vagy ötven kisebb mametofon „ülte körül” a gép-előadót és rögzítette a távolmaradók számára minden egyes szavát — Lendületesen folyik a munka a lengyel főváros központi pályaudvarának építésén. A legkorszerűbb módszerekkel épülő létesítmény fel fogja váltani a régi Főpályaudvart, amelyet átalakítanak Lengyelország egyetlen — és a világ legnagyobb — vasútmúzeumává. Képek Varsóból — A lengyel főváros legmagasabb épülete, a Kultúra és Tudomány palotája módfelett funkcionális létesítmény, számos tudományos és oktatási intézménynek, színháznak, mozinak, étteremnek, kávéháznak stb. ad helyet. Az épület egyik tekintélyes részét a fiatalok birtokolják, amely Ifjúsági Palota néven vált ismertté. Itt található egy hatalmas úszómedence, több torna- és gyakorlóterem, egy ifjúsági színház, valamint nagysaímu szakköri és játékterem, műhely stb. A varsói fiatalok gyakran látogatnak el az Ifjúsági Palotába, különösen sok résztvevője van a modellező és barkácsoló köröknek. Harc az új termőföldekért Kínai parasztok tízmilliói dolgoznak az öntözőrendszer bővítésén A tél beálltával a kínai parasztok tízmilliói kapcsolódtak be az új megművelhető földterületek létrehozásáért folytatott akcióba. a csatornahálózat bővítésébe, töltések és védőgátak építésébe. A cél az, hogy a mezőgazdasági termelést, amennyire lehet, függetlenítsék az időjárás szeszélyeitől. Ezzel tulajdonképpen megkezdődött a falusi lakosság szokásos téli tevékenysége, mindenekelőtt a gátak és a csatornahálózat karbantartásában. Az idén az újságok külön cikkekben népszerűsítik a teraszos földművelést, amelynek mint ismeretes, az a lényege, hogy a parasztok termőföldet hordanak a terméketlen földterületekre, hegyoldalakba. Az eddig meg nem művelt területekről elhordják a kőtörmeléket, és egy réteg termőföldet hordanak rá. A parasztoknak segítségükre vannak a helyi pártvezetők, és állami tisztségviselők is. de a társadalom minden rétege támogatásban részesíti őket. A pekingi újságok terjedelmes cikkekben foglalkoznak az akció lényegével és jelentőségével, és támogatják az észak-kínai tartományi pártvezetők által kezdeményezett intézkedéseket, mindenekelőtt azért, mert Kína északi vidékei különben sem bővelkednek jó termőföldekben. ^ Az ország északi területeire a csatornahálózat bővítésével bővizű közép- és délkínai folyókból jut majd el a víz. A kínai forradalom győzelme után tulajdonképpen az egész országra kiterjedő csatornahálózatot hoztak létre, és százszámra létesültek olyan csatornák is, amelyek hossza több ezer kilométer. Az utóbbi 25 év alatt 130 000 kilométer hosszú töltés épült s több mint 2000 vízgyűjtő tó. Körülbelül 1,3 millió kutat ástak, és az öntözéshez szolgáló szivattyúk ereje 30 millió lóerőre becsülhető. A csatornahálózat segítségével 7,3 millió hektár földterület öntözhető. Az öntözőhálózat jelentőségére mi sem mutat rá jobban, mint az a történelmi adat, amely szerint az időszámításunk előtti 206-től az 1949. évi forradalomig 1056 aszályos esztendő volt. és 1029-szer pusztított árvíz. A gátak megépítésével sikerült megzabolázni a folyókat, s ez a mezőgazdasági termelés növekedését is eredményezte. Az utóbbi 13 év alatt, annak ellenére, hogv voltak túl csapadékos és aszályos esztendők is, bő gabonatermésről számoltak be a kínaiak. Ulánbátor: tegnap, ma, holnap Liga Bizonyos Valet professzor Franciaországban megalapította a „Passzív dohányzók ligáját”. A liga tagjai azok közül kerülnek ki, akik maguk ugyan nem dohányoznak, de kénytelenek beszívni mások füstjét vonaton, moziban, étteremben és másutt. Elavult a brit ipar Ha Nagy Britannia korszerű, technokrata, növekedésorientált országgá kíván válni, hatéves gazdaságfejlesztési tervet kell kidolgoznia — véli az amerikai Hudson intézet európai irodája. Az „Egyesült Királyság 1980- ban’’ című kiadványában az intézet megállapítja: a britek rendkívül kevés beruházást hajtottak végre a nemzetgazdaságban, s azt is gyakorta nem a megfelelő iparágakban. vagy megfelelő konkrét, gyakorlati cél nélkül. Nagy- Britanniában országos gazdaságtervező hivatalt, regionális fejlesztés-tervezési igazgatóságot és műszaki-tudományos fejlesztési hatóságot kellene felállítania, amelyek irányításával az ország jelenlegi alacsony technológiaszintű, munkaigényes iparrendszerét magas technológiájú és tőkeintenzív gazdasággá lehetne változtatni — írják a jelentés készítői, 1924-ben a Nagy Népi Murái első ülésén Urga városát Ulánbátornak nevezték el, s a Mongol Népköztársaság fővárosává tették. Nemrégiben ünnepelték Ulánbátor születésének 50. évfordulóját. I. M. Majszkij akadémikus ezt írta 1919-ben, Urgára emlékezve: „.. .hatalmas buddhista kolostorok, kínai-tibeti stílusban épült templomokkal, csillogóan fehér jurták; vörösesuhás, csúcsos süvegű szerzetesek azrei; poros bazár, tarkaruhás kereskedők festői csoportjaival; kerítésekből és kapukból álló szűk utcácskák; lovas mongolok és ezüst fejdíszt viselő mongol nők; lassan haladó, hoszszú tevekaravánok...” Eltelt 55 év, s a mongol főváros képe szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. Megmaradt ugyan néhány buddhista templom, de ezeket a népi építőművészet emlékeiként őrzik; már nem tűnnek olyan hatalmasnak, szinte elvesznek a sokemeletes modern házak tömegében. A szűk utcácskákat széles sugárutak váltották fel, a kerítések és kapuk helyére fák és bokrok ezreit ültették. A tevekaravánok helyett a legmodernebb típusú személygépkocsik és autóbuszok közlekednek a város utcáin. Ulánbátor ma az ország politikai, gazdasági, tudományos és kulturális központja. Itt rendezik meg a Mongol Népi Forradalmi Párt kongresszusait, a Központi Bizottság üléseit; a kormány és a Nagy Népi Hurál tanácskozásain a szocialista építés legfontosabb feladatait vitatják meg. A Mongol Népköztársaság fővárosának jelentős szerepe van a béke megszilárdításában, a népek közötti barátság és együttműködés megerősítésében is. A városban sokszor rendeznek nemzetközi kongresszusokat, konferenciákat, kiállításoKat, sportversenyeket. Ulánbátor évenként sok ezer külföldi turista látogatja meg, akik a város történelmi és kulturális emlékein kívül a mai Mongólia életével is megismerkednek. Ulánbátorban működik a Mongol Népköztársaság Tudományos Akadémiája, s az Akadémia számos kutató intézete. A felső- és középfokú oktatási intézményekben, ipari tanuló-intézetekben 80 ezernél több fiatal tanul, azaz a főváros minden negyedik lakosa, s ez érthető is: Ulánbátor 310 000 főnyi lakosságának több, mint 70 százaléka 35 éven aluli. A főváros szórakoztató létesítményei — a színházak, mozik, cirkuszok, kultúrházak, klubok — 40 000 fő befogadására képesek. f aduk — ősi imifjilombun Ázsia földrajzi központjának közelében, a Száján hegységben1, több mint 200 000 hektárnyi területen •új természetvédelmi területet létesítettek. Szibéria jellegzetes madarai és vadjai a természet - ősi, háborítatlan nyugalmában élnek majd itt. Annak ellenére. hogy a természeti kincseket hatalmas méretekben hasznosítják a gazdasági élet vérkeringésében, a Szovjetunió számos vidékén több millió hektárnyi területen őrzik meg a természet nyugalmát. A növény- és állatvilág megóvásában nagy szerepük van a védett, területeknek. Az első természetvédelmi terület — az' asztrahányi — 1919-ben, két évvel a Szovjethatalom megteremtése után létesítették. Ma a Szovjetunióban körülbelül 100 Védett terület van, köztük olyanok, mint az Altáji. a Burguzini, a Voronyezsi. Ezeket, valamint a Kaukázusi Természet- és Vadvédelmi Területet a szakemberek az egész világon ismerik. Az alaposan átgondolt, tervszerű védelmi rendszabályok megvalósításának eredményeként a Szovjetunióban sikerült sok megritkult szárazföldi állatfaj számát növelni, s megújítani a tengeri állatok állományát, így például a cobolyoknak, a szibériai tajga legdrágább prémes állatainak a számát ma azon a szinte tartják, amekkora a XVII. század vadászati szempontból legjobb éveiben volt — pedig napjainkban évenként 200 OOQ cobolyirhát készítenek ki. t <
