Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-26 / 22. szám
A Herce-hurca együttes és a Kancellár J ubileumhoz: érkezett a Herce-hurca együttes: kerek egy éve alakultak meg. Inkognitójukat sikerült eddig megőrizniük — alig ismerik őket. Az első jubileumi évben mikróbusszal ajándékozták meg — magukat. Hozzáértők szerint ez az autó inkább sorscsapás, mint ajándék. Azt be- Bzélik, hogy csak a szép festék tartja össze, tény, hogy a derék járgány lassan negyedszázada tapossa az utakat, — viszont a visszapillantó tükör vadonatúj. Az első útjukon találkoztak egy kóbor tehénnel, amelyik a patakba lökte őket. A kocsi e kereszteződésből a Kancellár nevet nyerte. • * * Kovácsék 15 éves Beátája az ablakból pillantotta meg a zenekart szerda délután 2 órakor. A lelkendezésre boszszúsan csapta le apja a Néplapot: — Legalább megírta volna az újság! Most már késő a mamáékhoz menekülni előlük. A frászt hozzák az emberre ! — Ugyan Gyula — csillapította a felesége, ne dühöngj már. Kocsival jöttek, biztos el is mennek. — Hál’ istennek! Boldogítsanak másokat — csak minél messzebb. Beáta korán örült, a zenekar elhajtott Tiszasüly felé. A falu határában esett le a jobb oldali sárhányó. — Állj meg! — ordította Duplaszem, az együttes vezetője. — Most nem lehet! — kiabált vissza Korpás, a sofőr — nem látod, hogy lejt az út? — Hát fékezz! — kiabálta Gombóc is, a szólógitáros és Izgalmában beleverte fejét a hangfalba. — Ugye megmondtam, hogy ne piszkáljátok a féket, mert letörik. Most dugd le te is a lábad, és fékezz! Csak pár száz métert kellett visszaloholni a sárhányóért. A közeli kerítésről szerzett dróttal a helyére illesztették. Kőtelek után a Kancellár — bár senki sem kérte rá — önmagától megállt. Dühében a zenekar dobosa, Hőbörgő balról belerúgott a motorházba. Ez segített. Mehettek tovább. Egy ideig. A kocsi ugyanis minden balrakanyarodás után automatikusan megállt. Szuper Tominak, — aki mellesleg a nkgye legjobb alakú énekese is (karcsú mint a hangja) — támadt egy ötlete: — Rúgjunk bele jobbról is! — Az nem jó — mondta Kolera, az első-, második- és egyszemélyben a harmadik technikus. Akkor egyenes úton is ledöglik a motor, és megint leesik a sárhányó. Többet nem szólt. A hosszú elmefuttatás alaposan kifárasztotta. Akkor is csak a vállát vonogatta, mikor váratlanul nagy csörömpöléssel elhagyták a kipufcgócsövet. Duplaszem ránézett. — Na mire vársz? Tedd fel, hiszen te vagy a technikus. — Én zenekari technikus vagyok, nem autószerelő. — Akkor miért szerelted le a kilincset? Miután hasztalan próbálta kinyitni az ajtót, egyszerűen ajtóval együtt lökték ki a kocsiból a sofőrt. Csak ezután jöttek rá, hogy ha a hátsó ajtót erősen becsapják, — magától is kinyílik az első. Bár a kipufogócső mind gyakrabban hagyta el rendeltetési helyét — úgy érezték, kiismerték a Kancellárt. A fiúk este 7 óra előtt futottak be. Egyenest egy óriási pocsolyába. Ettől, pontosabban a kocsi padlójának 38x27 és fél centiméteres nyílásán keresztül érkező alsó hidegzuhanytól ébredt fel Brájzli, aki Korpás és Duplaszem között ülte-aludta fáradalmait. A szerelést gyorsan felpakolták a színpadra, átkozva a sarat. A színpadon Kolera hegesztőpisztollyal javítgatta az elszakadt vezetékeket. Belőtték az erősítőket, hangoltak. Nagy hangerővel kezdtek. Az elején mindig hamisak egy kicsit. Nem ők — a hangszerek. Tél van, összemennek azok is. Idő kell, amíg felengednek. Ezen az éjszakán két bejelentés érkezett a községi rendőrőrsre. Az egyik szerint árad a Tisza, de nagyon gyorsan, mert szinte bömböl a víz. A másikban feljelentette valaki a sintért, mert nem vitte el a veszett kutyákat. Mindez a zenekart dicséri. Máskor, ugyanis a tűzoltókat is ki szokták hívni. Meg is jegyezte az öreg Nyigósné lánya: — Oltári cécó volt! Ennyit még sohasem ráztam! • • « Fáradtan indultak vissza Szolnokra. Amint elhagyták a községet a Kancellár haragosan felmordult, majd megállt. — Toljuk hazáig, — mondta Szuper Tomi, — így gyorsabban hazaérünk. Ezzel mindenki egyetértett, de nem lelkesedtek az ötletért: — Verjük meg! Duplaszem mentette meg az énekest: — Majd otthon. Addig csak tolja ő is. A társaság fele elszenderedett. Mikor Korpás tolást vezényelt, már előrenyújtott kezekkel szálltak ki, s félálomban dőltek neki a kocsi hátuljának. — Tiszta alvajárók... — mormogta Korpás — és meglepetésszerűen elaludt a volánnál. Az alvajárók húsz perc múlva kezdték gyanítani, hogy elől valami nincs rendben. Ennyi idő után már be szokott ugrani a motor. Nem csoda, hogy Korpás erőteljes rúgásokra ébredt. — Ha mégegyszer leáll a motor, eladom. Kilóra! Lehet, hogy a fenyegetik hatott, mindenesetre többet már nem állt le a Kancellár. Ehelyett új trükköt eszelt ki. Korpás először fészkelődött, aztán kijelentette: — Ha jól látom, — nem látok Jól látta. A lámpák ugyanis kialudtak. Na most mi legyen? Megállni nem mertek, lassan gurultak tovább az éjszakában... Aznap reggel a Bögöly néven közismert törzsvendég sápadtan esett be a kőtelki kocsmába. — Kísértetkocsi volt! Ügy jött a töksötétben, mint a veszett fene. Csak egy égő gyertya volt benne! Nem hittek neki: tudták, hogy részeges. Pedig igaza volt. • • • — Mikorra tudja összevágni, szaki bácsi? — Lángvágóval? Akár holnapra is. K. IEnergiatakarékosság: Rajtakapás. Es nem féltél, bogy megfázol? Steril környezet — Kivehetned végre az esernyőt a bőröndből Influenza figyelő szolgálat Mazsola
