Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-25 / 21. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. Január «• 4------— A | FEJEZETEK A MAGYAR 1! /i| / űrr'Mmmm uunáuátt Wilím rÖRTiHETÉB-tor neges elit mállás mm 7. A német fasiszták a fölszabadító Vörös Hadsereg megérkezése előtt minden talpalatnyi földet fel akartak perzselni, minden értéket el akartak hurcolni, minden épkézláb embert ágyútöltelékként akartak bevetni. E pokoli terv ellen a tömeges ellenállás a falvak, a városok kiürítését elrendelő parancsok megtagadásával kezdődött. A Tiszántúlon a nagybirtokosok, a tőkések, a különféle egyéb urak pánikszerű menekülését még a legtöbb esetben követték a kishivatalnokok. A dolgozók azonban csak elvétve hagyták el otthonukat. A Hajdúságban kelt szárnyra az a népi mondás: „Urak, papok szaladjatok, parasztok csak maradjatok!” A Duna-Tiszá közének s fűként a főváros és környékének kiürítésekor már tömeges ellenállással találták szemben magukat a nácik és csatlósaik. A menekülők szörnyű kálváriája, a németek és nyilasok harácsolása, fosztogatása, a hazafiak szervezett ellenállásának eredményessége és főként a felszabadított területekről érkező hírek, amelyek megcáfolták a gyalázatos szovjetellenes propagandát, — jórészt maradásra birta az embereket. „Mi Szegedre, Debrecenre nézünk és nem megyünk... Az ország népe hazát akar és nem hontalanságot” — írta az Ellenállás novemberi száma. A 13-as bizottság Csepel népének 1944. december 4 és (5-a között a város kiürítési parancsával szemben szegülő bátor helytállása. amelyet Kalamár József vezetésével a „13-as bizottság” irányított, nemcsak a csepeli munkások elhurcolását, hanem a főváros munkáslakta peremkerületeinek evakuálását is megakadályozta. A Dunántúlon jórészt már azok is ott maradtak, akik az ország más részeiből még ide menekültek. Főleg csak azok mentek tovább, akik tudták, hogy a felelősségre vonást nem kerülhetik el. Az utolsó „végvárakból”, Sopronból és Szombathelyről származó nyilas jelentések is arról számolnak be, hogy a lakosság nem hajlandó szülőföldjét elhagyni, mert „ha már éhezni és fagyóskodni kell. legalább itthon legyünk”. Tömeges ellenállással válaszolt a lakosság a nemzeti vagyon elhurcolásának és a gyárak felrobbantásának tervére, Egymás után alakultak kommunistákból, szervezett dolgozókból, öntudatos munkásokból különféle „védelmi bizottságok”, amelyeket igen sok esetben a műszakiakkal, sőt a tőkésekkel vagy megbízottaikkal is együttműködve szerveztek. Csepelen, Miskolcon, Diósgyőrött, a győri vagongyárban, a Dunai Repülőgépgyárban, az Egyesült Izzóban, a Ganz Hajógyárban, a MAVAG-ban, a kőbányai sörgyárban, a Hazai Fésűsfonóban, a Mechanikai Cipőgyárban, az Özdi Acélárugyárban, a Vádásztölténygyár mosonmagyaróvári részlegében és még másutt is alakultak illegális szervezetek. A gépek elszállítását időhúzással, ide-oda utaztatással, nem egy esetben értéktelen szerszámok berakásával mentették meg. Pécsett a vasutasok helytállása akadályozta meg a megrakott szerelvények elindítását. A lakossá® válasza A német hadvezetést meglepetésszerűen érle a Vörös Hadsereg gyors előretörése és Budapest megközelítése. Ezért minden épkézláb embert mozgósítani akartak, hogy legalább hevenyészett védőárkokban vehessék fel a harcot. A peremkerületek és környező falvak lakóinak ezreit kényszerítelték munkára, de kevés eredménnyel. Pedig e célra igénybe vették a csendőrséget, a nemzetőrséget, a légószolgalat fegyveres beosztottjait, sok esetben katonaságot is. A kispesti polgármester írja a sikertelen kísérletekről. „Minden odaadásunk ellenére is a lakosság kötelességérzete elkopott ...” Az Országos Elhelyezési Kormánybizottság elnöke röviden így összegezte tapasztalatait: „A magyar sem dolgozni, sem harcolni nem akar.” Falun a parasztság terményeinek eltitkolásávál, a szállítási kötelezettségek szabotálásával menti, ami menthető. Az állatokat távol eső majorokban tanyákon vagy erdőkben rejtegették. (Az állatállománynak így is több mint 50 százaléka pusztult el vagy került a németek kezére.) A vidék, főként pedig a főváros lakosságának elévülhetetlen érdeme az üldözöttek, egyes esetekben szovjet hadifoglyoknak, a katonaszökevények és a zsidók tízezreinek rejtegetése, bújtatása. A rejtegetőknek nemcsak a kockázatot, a megtorlást kellett vállalniuk, hanem utolsó falatját is meg kellett osztani a bújtatottakkal. Sütéséit a maevar hadsereg A magyar hadsereg a magyarországi hadműveletek során is az utóvéd szerepét kapta. De ez már egy demoralizált, szétesett hadsereg volt. Előbb a székelyek, aztán a kárpátaljaiak, a nyírségiek, majd az alföldiek mentek el tömegesen — panaszolják jelentéseikben a nyilas tisztek. A főváros pincéi, elhagyott házai tele voltak „dezertálókkal”. A Dunántúl »erdei bgrj, falvaiban Is ezrével lézengtek a front elvonulását váró katonák. A városokban pedig „csak egy nap a világ” hangulatába temetkező, dáridózó tisztek mulattak. 194a áprilisában — két hadosztály átállása miatt — a német hadvezetés parancsot adott a Németországba hurcolt magyar honvédcsapatok lefegyverezésére és munkásalakulatokba történő beosztására. Pintér István Takarmánygyár közős erőből DIÁKÖSSZECSAPÁS ISZTAMBULBAN Összecsapás zajlott le az isztambuli egyetem mérnöki és építészi karának jobb- és baloldali diákjai között. A hallgatók — eddig ismeretlen okból — lőfegyverrel, kövekkel, botokkal estek egymásnak, az összetűzésnek egy halálos és nyolc súlyosan sebesült áldozata van. A dulakodókat a rohamrendőrség választotta szét. Több diákot őriztbe vettek. A holland rádióban DAL AZ OLAJVÁLSÁGRÓL A holland parlament egy új slágerrel foglalkozott kénytelenségből a napokban. Egy népszerű dalszerző „Abraham atya” — valódi nevén Pierre Kartner — ugyanis legújabb művében a Hollandiában is egyre gyakrabban felmerülő témával, az olajválsággal foglalkozott, s a dal szövege nem éppen hízelgőén beszélt az arab államokról. A rádióban és a. televízióban többször is elhangzott sláger ellen több szervezet tiltakozott, a parlament ülésén pedig két képviselő interpellált miatta, attól tartva, hogy a dalnak esetleg kellemetlen pdlitikai következményei lesznek. A rádióállomás, amely korábban többször is közvetítette a dalocskát, ígéretet tett, hogy leveszi műsoráról. ROBBANÁS LONDONBAN Csütörtök éjszaka egy nagy hatóerejű bomba erősen megrongált egy észak-londoni szivattyútelepet, Négy személyt sérülésekkel kórházba kellett szállítani. A Scotland Yard valószínűnek tartja, hogy a merényletet az ír Köztársasági Hadsereg IRA emberei követték el. Ha ez igaz, akkor december 22-e óta ez a szervezet első angliai akciója. Mint ismeretes. az ideiglenes IRA-szárny karácsony és újévi tűzszünetet hirdetett meg, a tűzszünet a múlt héten péntekre virradó éjszaka ért véget. Közös takarmánygyárat terveznek a KGST-országok a szovjetunióbeli Mozirban. A természetes tápanyagok drágulása és a mesterséges úton előállított takarmányélesztővel kapcsolatos vizsgálatok kedvező eredményei nemcsak lehetségessé, hanem szükségessé is teszik, hogy a KGST-országok a halliszt egy részét a vele egyenértékű takarmány élesztő vei pó-1975 februárjáig Olaszországban kereken 7 millió sertés kerül vágóhídra. Ugyanis a sertéstenyésztők veszteséggel gazdálkodnak, és legtöbbjük abba akarja hagyni a tenyésztést, mert a római kormány és a brüszszeli bizottság nem siet segítségükre. „Egy kiló sertéshús előállítása 800 lírába kerül — panaszolja az UNAS, a sertéstenyésztők egyesülése. A parasztoknak összesen 223 millió márka káruk keletkezett. Romániából, Bulgáriából és Magyarországról ugyanis viszonylag olcsó ser-A venezuelai kongresszus és kormány , határozata érteimében államosították az ország vasércbányáit. Carlos András Perez elnök kormánya már korábban közölte, hogy az új eszendőben államosítani fogják a kőolajipart is. az ország kulcsfontosságú gazdasági ágazatát. A venezuleai államfő hangsúlyozta, hogy országa a területén levő minden természeti kincs szuverén gazdája akar lenni. tolják. Az előzetes tervek szerint 1976—1980 között épülne meg ez az évi 300 tonna kapacitású takarmányélesztőgyár. Termékeiből — ha a kétoldalú egyeztető tárgyalások sikeresen befejeződnek, és megszületnek a megállapodások — egyenlő arányban részesül majd Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió. téshús érkezik Olaszországba. Az UNAS szerint a húst részben az NSZK-n és Hollandián keresztül importálják. Az ottani kereskedők az EGK devizaszegény déli államába irányuló exportért kiegyenlítő térítést inkaszszálnak a brüsszeli agráralapból. Ezzel a konkurrenciával a mindenekelőtt Piemontban koncentrálódott olasz sertéstenyésztés nem veheti fel a versenyt. A tenyésztők a takarmányra azonnali árstoppot követelnek. továbbá importfékezést, különben „az ágazat csődbe jut”. A vasércbányák államosításának rendkívül nagy jeléritőségé' van az ország gazdasági életében. Venezuela eddig feltárt vasérctartalékait kb.; kétrhiíliárd tonnára becsülik, s ez a mennyiség az országot a világ vezető vasérctérmelői közé emeli. A vasbányászatot eddig a Bethlehem Steel és az U. S. Steel nevű amerikai nagyvállalatok ellenőrizték. Az évente kitermelt vasérc mennyisége körülbelül 25 millió tonna volt. Válságban az olasz sertéstenyésztés Állami tulajdonban a vasércbányák MLMHCsOK MOS/ltV VBW A brigád vezető szereti Magyarországot Ezúttal az esti nézelődés elmaradt. Vacsora után nyomban felmentem a szobámba és asztalhoz ülve türelmesen vártam Iván Vasziljevics telefonhívását. Halkan szólt a rádió. Órámra nézve megállapítottam: még gyerek az idő, otthon csak hét óra. Ilyenkor kezdődik az esti krónika. B’eláliok, járkálok, megpróbálom elképzelni azokat az embereket, akikkel holnap találkozom. Munkások. Egye-Ilyen előzmények után találkoztam a moszkvai Vörös Presznya kerületben az „1905-ös forradalom emlékére” gyárban Kvaszavin Germán lakatos brigádvezetővel, a magyar szakértővel. Átvergődve a hatalmas műhelycsarnokon. mindenre számítottam. csak arra nem, hogy egy zömök 41 éves szovjet munkás felsőfokon ismeri hazánk irodalmát, művészetét, iparát, mezőgazdaságát, történelmét. A műhelyiroda csendjében egy sokoldalúan lőre annyit tudok, a Vörös Presznya kerületbe megyek, Moszkva forradalmi hagyományairól ismert nagymúltú munkáskerületébe. Csörög a telefon. Iván Vasziljevics jelentkezik. „Holnap délelőtt tíz órára küldöm az autót, tizenegyre várják”. Megmondja a gépkocsi rendszámát és újból telkemre köti: munkásokkal feltétlenül beszélgessek. Megnyugtatom, ez a legfőbb óhajom. képzett, művelt ember portréja rajzolódott ki előttem, egy rokonszenves emberé, aki értelmiségi és munkás egyszerre. Ilyen meglepetések százával értek a Szovjetunióban. Külsőre semmi sem árulja el. hogy Kvaszavin Germán kicsoda. Számomra mindenképpen rendhagyó, szinte meghökkentő, hogy valaki az imént még lakatosként dolgozott, s most ugyanő Bartók Béláról beszél, imponáló tárgyi tudással. raszov Anatolij és a 25 éves Tyurin Alekszander. A nem szabvány berendezéseket gyártják, s ez a munka átlag fölötti szakértelmet, mesterségbeli tudást igényel. A brigád kommunista brigád. Először hirdette meg a jelszót: a munkapadoknál kezdődik. hogy Moszkva példás kommunista várossá váljon. Igazán természetes: érdekelt hogyan élnek, milyen a közérzet. — Kérdezzen elvtárs! — bíztatott a brigádvezető. — Nős, családos ember maga? — Igen. Feleségem szintén dolgozik, két gyerekem van, iskolás korúak. — Milyen a brigádtagok lakáshelyzete? — Jó. Az öttagú Taraszov családnak háromszobás lakása van, az enyém szintén háromszobás, Tyuriné kétszobás. — Mennyi a lakbér és mennyi a havi kereset? — Üját nem mondok. Nálunk természetes, hogy a lakbér alacsony. 350 rubel a havi bevételünk, ebből tizenöt rubel a lakbér, 5—6 rubel a gáz. a villany. 2,5 rubel a telefon. De azért természetesen a pénznek százfelé van helye. Az imént még lakatos Kvaszavin Germán tizenhetedik éve, leszerelése óta dolgozik a gyárban, jól érzi magát, munkáját szereti, s őt munkatársai kedvelik, becsülik. A brigádban naponta szóba kerül Magyarország, ilyenkor a brigádvezető a szóvivő. Ennek a magyarázata roppant egyszerű. Tizenöt éve tagja a Szovjet— Magyar Baráti Társaságnak, s minden érdekli, ami hazánkkal kapcsolatos. Moszkvában nincs olyan magyar vonatkozású bemutató, kiállítás, színházi előadás, amely Otven magyar kötet nélküle múlna el. A brigád együtt nézte meg a magyar plakátkiállítást. Kvaszavin German büszkén újságolja: személyesen ismeri Kádár János elvtársat, s ehhez hozzáteszi. a moszkvai munkások körében nagy tisztelet övezi az MSZMP KB első titkárát. „Magyar írók műveiből ötven kötetnyi van otthon a könyvtáramban. Hidas Antal áll hozzám legközelebb, vele is találkoztam, személyesen ismerem. Szeretem Bartók Bélát, s nemrég megvá-Kérdezzen elvtárs ! Beszélgettünk. A lakatos brigádvezető mindenekelőtt fontosnak tartotta bemutatni brigádját. Négyen dolgoznak együtt, a hatvan éves Sziszoje« Nyikplaj, a 3i..«ves JTa; Délután megmutatta a gyár múzeumát ég könyvtárát. Arra számítottam, valakit majd mellénk adnak kísérőnek, „idegenvezetőnek”. Tévedtem. Maga a brigádvezető kalauzolt, s oly otthonosan mozgott a könyvtárban, a múzeumban, mint a műhelyben. Az üzem múltját, jelenét úgy ismeri, hogy akár disszertációt írhatna e tárgykörből. Valamiképpen itt a könyvtárban és a múzeumban érezhettem legjobban, hogy a Szovjetunióban a munkásember üzemében pontosan azzal a tartással, méltósággal és jogkörrel házigazda, miként házigazda az igazgató. Mindez természetes. A múzeumban hosszasan néztem Grigorij Rozanov lakatos arcképét. 1905-ben ez a markáns arcú munkás szólaltatta meg a gőzkürtöket, jelt adva a Vörös Presznya kerület dolgozóinak, hogy a felkelés megkezdődött. Korabeli fényképek emlékeztetnek a Nagy Honvédő Háborúra. A férfiak katonának mentek, s feleségek álltak a munkapadok mellé! Bulatnyikova, Murasova ők voltak az első hegesztőnők. Murasova elvtársnő nemrég, mint hegesztő ment nyugdíjba. Holnap újra várnak A munkások egy-egy csoportja kétszer járt Magyarországon. Az egyik múzeumi tabló ezt az utat örökíti meg fényképekkel. A vitrinben felfedezem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége oklevelét, a gyár dolgozói kapták, a magyar— szovjet barátság ápolása terén végzett kiváló munkáért. Kvaszavin Germán ismerteti a több mint száz éves gyár történetét. Kezdetben vagonjavító vállalat volt, a szmolenszki terület vasútvonalaihoz épült. 1960- tól az elektrotechnikai iparhoz tartozik. Búcsúzóul Kvaszavin Germán csendesen mondjál „Szeretem és tisztelem Magyarországot”. 1 Sszekulity Pétét | sároltam azt a könyvet, amely Magyarország történetével foglalkozik. Megmondom őszintén, minden érdekel, ami Magyarországgal kapcsolatos, ami Magyarországon történik” — mondta a lakatos brigádvezető. A gőzkürtöa és a Liegesztöuok
