Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-24 / 20. szám

1975. január 24 SZOLNOK MFGTE1 NÉPLAP S FILM JEGY ZET Február 14-én mutatják be a Szigligeti Színházban Frederico Garda Lorca: Terma cí­mű drámáját. A darabot Valló Péter rendezi. Képünk az egyik próbán készült; Terma (Csomós Mari) és a Jókedvű öregasszony (Koós Olga) jelenetéről Fotó: N. Zs. C d ' I ........................................»Pl l-'gF—■MlliHILiTLII... ---------8 f Észt iparművészeti kiállítás a 900 éves Szolnokon A % olimpiára ké-/fll megyénk testvérvárosa, Tallinn Bekötött szemmel Valamikor a hatvanas évek kzzepén nagyjából egy­­időben született Cseres Ti­bor Hideg napok és Thurzó Gábor A szent című regé­nye. A Hideg napokból 1966- ban film készült, a Thurzó­­könyv színpadon folytatta pályafutását (Az ördög ügy­védje), de mindkét bemuta­tó egyformán vihart kavart i— itthon is, külföldön is. Cseres alkotása, a nemzeti Önvizsgálat drámája, arra keres választ: mi vezetett, mi vezethetett az 1942-es barbár újvidéki vérengzéshez. Thurzó az egyén felelőssé­gét vizsgálja, regénye a hit és a kétkedés drámája. A két téma csak látszólag ide­gen egymástól, hisz ugyanaz a történelmi kor, és ugyan­azok a szereplők is. Kovács András rendező választása tehát nem meglepetés, igaz, nem a teljes Thurzó-regényt, hanem annak csupán egy epizódját filmesítette meg. A doni vereség után me­nekülő *2. magyar hadsereg egyik tábori lelkészét egy halálraítélt katonaszökevény­hez rendelik a siralomházba. Balog, a fogoly kaposvári asztalos azonban nem vá­gyik isteni vigaszra. O nem szökött meg — mondja — csak haza akart menni vá­randós feleségéhez, Gizus­­boz. Neki itt nincs dolga, ez nem az ő háborúja... A káplán Kaszap István imájával búcsúztatja Balo­got, miközben a vesztőhely­re kíséri. A kivégzés előké­születeit váratlanul egy lé­gitámadás szakítja félbe. Mindenki fedezékbe mene­kül, és a légiriadó végén Balogot nem találják csak a kivégzőoszlop csonkja és egy zubbonydarab ma-A Mester kirázta az ecse­tet és beleállította a köcsög­be a többi közé, szőrrel fel­felé, ahogy ez már festőkö­rökben szokás Leonardótól Almássy Kálmánig, mióta az ecsetet és a köcsögöt felta­lálták. Odatolta a perrizll­­csokrot a falra akasztott pa­letta alá és sóhajtott. — Az olaj, az az igazi! Az­zal szépen lehet dolgozni, ab­ban van a szakma értelme, az a művészet. Régen... haj régen... de most? A nép nem igényli a művészi munkát, ma csak a tömeg, a mennyi­ség a fontos! Más anyag, más technika. A paletta is bizony ritkán kerül le a fal­ról, pedig nem ott a helye. De hát ez a mai világ! Harmincnégyben vagy tán harmincháromban hóna alá kapta a kisdiák korában raj­­zolt-festett munkáit, elment vele Egerbe a jónevű festő­höz és kérte, vegye maga mellé. Az elutasította, ^mond­ván hogy elég neki a maga baja, dehogy kell még egy kölönc is a nyakára. S mint az ilyenkor a mesében is lenni szokott, a búsan elol­­dalgó ifjú zseni kezében megpillantja a mester a kész vásznakat, és „gyere a keb­lemre te kis hős”, máris megenyhül és legszebb ecset­jét adja a kezébe — mosd ki! A Mester így maradt Eger­radt meg. Balog eltűnt. Cso­da történt...?! A káplán egy kórházvona­ton Budapestre utazik, hogy az esetről tanúvallomást te­gyen Kaszap István szentté­avatás! perében. Ám ahogy fogynak a kilométerek, úgy csökken a meggyőződése. Egyre több kérdést tesz fel magának — társainak, s egy­re kevesebbre talál megfe­lelő választ. Káplán: És ha sokan még­is azt hiszik, hogy csoda történt? Meg kell hagynunk őket hiedelmükben? Pap: Ha hitük egészét nem veszélyeztetjük, természete­sen. Káplán: És hői a határ, amikor már veszélyeztetjük? Miért nem tekinthetjük az igazságot mércének?... A káplán már lázad, a hazugság ellen lázad. Balog meghalt, csodáról szó sincs, s ők, a papok mégis táplál­ják a hamis hitet a kato­nákban... Kórházban, ideg­osztályon tér magához —lá­zadásáért ez a büntetés. Hiába bizonyítja, hogy nem beteg, hogy nem őrült, hogy hívő — csak kétkedő. Két­kedő hívő nem kell az egy/­­háznak, s a felismerésbe a fiatalember most belebolon­dul. Igen, bekötött szemmel járt idáig... Kovács András filmje nagyhatású, igaz, tiszta al­kotás — a magyar filmmű­vészet egyik újabb, nagysze­rű remeke. Mondanivalója — az a hit nem ér semmit, amelyik nem állja ki a két­kedés, & gondolkodás, a gya­korlat próbáját — valameny­­nyiünkhöz szói. Érdemes fi­gyelni rá, tanulni belőle. ben, hogy a színeit, a festékek vilgában otthonra leljen. Ha a színek világától nem is Egertől elszakadt, hosszú évek óta Tiszafüreden él, 8 munkáit a nagyközségtől öt­­ven-hatvaú kilométeres kör­zetben bárhol megtalálhat­juk. Alkotásait az egyszerű színek, éles vonalak, pontos arányok, a fény-árnyékhatá­sok ötletes alkalmazásai jel­lemzik. Jó példa erre most készülő nyolcvanszor harmincas, két­oldali festésű B'odrász című munkája, amely minden bi­zonnyal felkelti nemcsak a szakemberek, de a laikus kö­zönség érdeklődését is — kü­lönösen azokét akik nyirat­­kozni akarnak. Ez fontos is, hiszen nekik készül. A jóko­ra bordó, tenyeres-talpas be­tűk a sírontúli szürke ár­nyékukkal azt is borbélyhoz kényszerítik, aki eddig nem kívánkozott oda. Ez a jó reklám, ilyet csináljon min­den belevaló címfestő, mint Tiszafüreden az egyetlen, a Mester: Fazekas Endre. — Mások az anyagok, más a technika! Régen az volt a szakmai virtus, hogy ecset­tel, kézzel szép vonalat húz­tunk — és persze olajfesték­kel, s még festettünk is egy férfi vagy egy női fejet. Ak­kor nem lógott a falon a pa­letta. Most? Itt ez a sablon, ezt papírból ollóval kivá-Színház falak nélkül Új mauyar tévéjátékok Ismert és kevésbé ismert írók művei jelentkeznek a közeljövőben a képernyő műsorán. Sipkay Barna Nincs többé férfi című re­génye nyomán tévéfilm ké­szült. A derűs hangulatú, mai fiatalokról szóló törté­netet Horváth Tibor rende­zi. Döme Piroska Emlékezés­regénye nyomán írta Ben­­csik Imre az „Asszony a viharban” című tévéjáték forgatókönyvét. A történet: a háború és a fasizmus vi­harában élet-halálharcot folytató államapparátus és a jövőért vívott harcot szer­vező illegális kommunista párt küzdelme. A film — Málnay Levente rendezésé­ben — igyekszik elkerülni a „hatásos” és megszokott „kalandos” fordulatokat. A szereplők: Piros Ildikó, Avar István, Tolnay Klári, Tábori Nóra, Márkus László, Kovács Károly és mások. Stromfeld Aurélról szól Fülöp János Keresztút cí­mű tévéjátéka. A szerep­lők: Bessenyei Ferenc, To­­manek Nándor, Soós La­jos, Kenderesi Tibor, György László és Kautzky József. Sólyom László „Sajnála­tos” című tévéjátékénak címszerepét Dayka Margit alakítja. Tévéjátékot forgattak Ben Johnson Volpone című ko­médiája nyomán is, Fehér György rendezésében. A televízióra alkalmazó fiatal rendező, több fajta átdolgo­zásból is merít, elsősorban Illyés Gyula „magyarításá­ból”. A szereplők között ta­láljuk Major Tamást, Básti Lajost, Kállai Ferencet, Bánsági Ildikót, Bessenyei Ferencet, Andai Györgyit, Helyei Lászlót és Kőműves Sándort. Egy új telévíziós színházi stílus kalakítására tesz kísérletet a Színház fa­lak nélkül sorozatban a televízió Brecht „Állítsátok meg Arturo Uit!” című drá­májának sajátos feldolgozá­sé vaL gom, aztán elő a szórópisz­tolyt és lefúvom. — Nitróval, kérem, nitróval! Az gyorsan szárad. Így aztán többet le­het, sőt többet is kell meg­csinálni. — Jön ám a rendelés. Any­­nyiféle bolt meg cég sose volt mint most Kell a cím­tábla. A címfestő a táblák felira­taiban érzékeli a világot. Sa­játos szemlélet. Bajcsy-Zsi­­linszkyt például nem szere­ti, hosszú a neve. — Tudja, milyen nehéz el­helyezni egy húsz centis ház­számtáblán? Az a jó cím, hogy Kis Pál út 1. Változtak a táblák, válto­zott az élet — Itt van ez a nagy bolt a főúton. Hatszor festettem át a feliratát. Először volt Haj­dú vármegyei dolgozók kon­­zurn szövetkezete, aztán a búzakalászos N betűvel a Hajdú megyei népbolt, ké­sőbb már mint Szolnok me­gyei Ruházati bolt, végül két­szer egymásután Készruha bolt. Hetedszerre már nem kellett — neonreklámot tet­tek fel. — Hm, neon! Mit mond­jak? Hát mit mondjon egy címfestő? Csúnya kérem. Csúnya! Hol van az ahhoz.. Ah, de minek mondjam. Jö­vőre nyugdíjba megyek. L Zs. A napokban szállt fel a Budapest—Moszkva közt közlekedő repülőgépre egyik kedves ismerősünk: Vaike Elhi észt iparművésznő, az Észt SZSZK Kulturális Mi­nisztériumának művészeti főelőadója. Sietett, hogy mi­előbb Tallinnba érkezzen, s több, bennünket, szolnokia­kat is érintő ügyben intéz­kedjék. Vaike Elhi, aki első Íz­ben 1967-ben járt Szolno­kon, s , itt részben az észt Kulturális Minisztérium megbízottjaként, részben pe­dig mint művészeti szakem­ber a városzerte nagy sikert aratott észt grafikai és bőr­művészeti kiállítást megren­dezte, most hasonló megbí­zatással töltött több napot Budapesten, a Műcsarnok­ban bemutatott szovjet ipar­­művészeti kiállítás rendező­je és adminisztratív megbí­zottjaként. Budapesti külde­tése mellett látogatását a baráti kapcsolatok feleleve­nítésén túl arra is felhasz­nálta, hogy az észt kulturális miniszter, J. Jümo megbízá­sát teljesítse és a 900. jubi­leumát ünneplő Szolnok vá­ros számára felajánljon egy Budapesten, a Szovjet Kul­túra Házában ez év február­jában bemutatásra kerülő észt iparművészeti kiállítást, a Szovjet Észt SZSZK mű­vészei által a legutóbbi két esztendőben készített leg­szebb bőr-, textil-, üveg-, fém-, ékszer- és kerámia­műveket. A párt- és tanácsi vezetők — a'régi ismerősök — öröm­mel vállalták az anyag Szol­nokon történő bemutatását. A részletek is tisztázottak már bizonyos mértékben. A kiállítás helye a Szolnoki Galéria lesz, s itt gyönyör­ködhet majd minden művé­szetet kedvelő látogató már­cius végétől április végéig a kiállított hatalmas anyagban. KRESZ-vetólkedőt rendez­tek tegnap a kisújszállási Tisza II. Tsz klubjában. A színvonalas vetélkedőbe be­nevezett a szövetkezet összes traktorosa és gépjárműveze­tője, összesen ötvenöt mun­kás. Az elmúlt napokban megtartott háromnapos KRESZ-továbbképzés befe­jezéseként megrendezett ve­télkedő legjobbjai órabér­­emelést kapnak. Hasonló rendezvény lesz ma a karca­gi Május 1. Tsz-ben is. Arra is sor került, hogy észt barátunktól a legfris­sebb hírek felől is érdeklőd­jünk. Ezek között talán a legközérdekűbbek azok, amelyek azóta születtek, amióta hivatalos döntés szü­letett arról, hogy 1980-ban Moszkva, illetve Tallinn lesz az olimpiai versenyek szín­helye. .— Mit jelent ez a döntés ez észt 1 óváros számára? — Mindenekelőtt a vitor­lás ~ versenyek színhelyének, a feliinni öbölnek, közelebb­ről a Piri tónak a korszerű­sítési munkálataira kerül sör. Hogyan készül « „bel­város” a várható nagyszámú vendégsereg fogadására? — Mindenekelőtt több új szálloda építését tervezik. Olyanok lesznek ezek, mint a város jelenlegi büszkesé­ge, a Viru Hotel. Körülbelül 8—10 hasonló hotel építését irányozták elő, s mivel köz­tudott, hogy Tallinnban ke­vés a munkáskéz — mind­össze 400 ezer lakosa van fővárosunknak — az épít­kezést finn vállalkozók vég­zik majd saját anyagukból és saját munkásaikkal — A sok új épület terve­zésén kívül gondóltak-e az „ősi” Tallinnra? ■—• Természetesen. Sőt er­ről — mivel ez már műem­lékei miatt bizonyos mérté­kig a művészettel kapcsola­tos -— bővebb felvilágosítást is tudok adni. Ezek a ré­szek ugyanis a mi kulturális minisztériumunkhoz is hoz­zátartoznak, s bátran mond­hatom, hogy 1980-ra a régi táílinni részek is megújhod­­nak. Restaurálják a jelenleg • meglehetősen elhanyagolt ósdi falakat, épületeket, s bennük kávéházakat, stíl­szerűen berendezett irodá­kat, üzleteket helyeznek majd eL S hogy a kor hűség is biztosítva legyen, s ne­Salgótarjánban befejező­dött az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya által rendekéit felszabadulási tu­dományos emlékülés, A részt­vevők — a párt megyei ok­tatási . igazgatóságainak veze­tői. tanárai, valamint az ideológiai kérdésekkel fog­lalkozó -vezető megyei párt­munkások — a felszabadult Magyarország társadalmi-po­litikai, gazdasági és kulturá­lis szerkezetében 30 év a1-út végbement fejlődést de­hogy stílustörés következzék be a régi épületek és az új funkció igényelte belső te­rek kialakítása között, a res­taurálási munkálatok elvég­zésére lengyel szakembere­ket kértünk fel. akik —úgy hiszem — az egész világ előtt bizonyították, hogy is­merik mesterségüket, hiszen a II. világháborúban romba­­dőlt városaikat rajzok és fotók alapján a semmiből állították vissza eredeti for­májukban. — Kinntartózkodásunkkor művészekkel folytatott be­szélgetéseink során megtud­tuk, hogy az olimpia á mű­vészek számára is nagy le­hetőség lesz. Tematikus al­kotásokat —* vitorlásokat, hajózással, vizisporttal kap­csolatos müveket rendelnek majd tőlük. Sőt a táílinni ■Városi Tanács elnöke. Ivar Kallion már az elmúlt év őszén, de még az olimpia színhelyének kijelölése előtt olyan jelvényeket mutatott, amelyeket a város Jüri Ar­­rak-tól, a sokoldalú fiatal művésztől rendelt meg a vi­torlás versenyek emblémá­jaként, s a művészeti kom­bináttal el is készíttette. Van-e más művészetet érin­tő és az olimpiával kapcso­latos tervük, elképzelésük? —■ Van. A Harju utcában bizonyára több szolnoki lát­ta már azt a kis templomot, amelynek tövében egy park látható. Nos. ezt a parkot jelenleg dolgos munkás ke­zek túrják és ássák, mert ide hamarosan egy új, mo­dern kiállítócsarnok kerül, amely nemcsak a táílinni szűkös kiállítótermi viszo­nyainkon enyhít, de úgy vél­jük, alkalmas lesz arra is, hogy rendszeresen tájékoz­tasson az észt művészet leg­frissebb eseményeiről, a nemcsak az olimpia idején, de mindenkor. Egri Mária mezték. A háromnapos ta­nácskozáson öt szekcióban húsz előadás és harminckét korreferátum hangzott eL Ezek tanulságait, tapaszta­latait a tegnap megtartott plenáris ülésen Győri Imre, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára értékelte. - Rámutatott, hogy a ta­nácskozáson elhangzott elő­adások és korreferátumok anyaga együttesen értékes adalék a legúiabbkori tör­téneti irodalomhoz. H D, Paletta a falon KRESZ-vetélkedí Félszabadulási tudományos emlékülés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents