Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-19 / 16. szám

1975. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Készül a SzovfelíiBaló új ötéves terve A Szovjetunió a kilence­dik ötéves terv befejező sza­kaszába lépett. A négy esz­tendőre vonatkozó előzetes adatok, a vezető gazdasági ágazatok fejlődésének magas és állandó üteme arról ta­núskodnak, hogy sikeresen megvalósulnak a fő tervelő­irányzatok és ezzel megte­remtődnek a kedvező felté­telek a következő ötéves terv még nagyobb' és még bonyo­lultabb társadalmi-gazdasági vára. Ennek kedvez az olyan gazdag szovjet szénlelőhe­lyek feltárása, ahol a szén külszíni módszerekkel ki­termelhető, kedveznek to­vábbá azok a távlati lehető­ségek is, hogy szénből gáz­nemű és cseppfolyós tüzelő­anyagot állítanak elő. J\nva£Í és pénzügyi források A tizedik ötéves terv em­lített és sok egyéb előirány­zatának megvalósításához óriási anyagi és pénzügyi erőforrások kellenek. Ezzel kapcsolatban egyes nyugati közgazdászok kételyüknek adnak kifejezést: van-e ereje mindehhez á Szovjetunió­nak? A Szovjetunióban a szo­cialista építés sok évi ta­pasztalata meggyőzően bizo­nyítja, hogy a szovjet nép saját erejéből és eszközeivel sikeresen megoldja a nagy­­szatjású népgazdasági fel­adatokat. A szovjet gazdaság kolosszális természeti és mű­szaki-termelési erőforrásai, a hosszú időszakra szóló, szi­lárd és az egész országra ki­terjedő tervekre alapozott fejlődés előnyei kedvező fel­tételeket teremtenek a komp­­n lex gazdasági problémák megvalósításához, köztük a keleti és az északi területek kincseinek kiaknázásával kapcsolatos problémák meg­oldásához is. Ugyanekkor az ország elő­irányzott népgazdaságfejlesz­tési terveinek realizálásában a Szovjetuniónak okvetlenül figyelembe kell vennie a mai világ fejlődésének objektív törvényszerűségét, valameny­­nyi állam egyre növekvő ér­dekeltségét a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználásában a műszaki­­tudományos haladás meg­gyorsítása, a nagy méretek­ben folyó, nagyhatékonyságú termelés kibontakoztatása céljából. S ez nem valami­féle konjunktúra-jellegű megoldás, hanem a követke­zetes szovjet irányvonal szer­ves tartozéka. Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára, nem egyszer hangsúlyozta, hogy manapsag csakis széles­körű nemzetközi munkameg­osztásra támaszkodva lehet lépést tartani a korral, fel­emelkedni a műszaki-tudo­mányos forradalom köve­telményeinek és lehetőségei­nek szintjére. Ebből követ­kezik, hogy szükség van a kölcsönösen előnyős, nagy mértékben . folyó gazdasági egy üttm űködésre. Glcb Szplridonov A szenvedés adószedői Jövedelmi adót kell fizetniük a Contergan áldozatainak A közvélemény még -nem felejtette el a Contergan­­botrányt. A stolbergi (NSZK) Chemie Grünenthal GmbH hozta forgalomba a mérgező gyógyszert. A következ­mény: számtalan újszülött, akik testi, vagy szellemi nyomorékként vonszolják életüket. Angliában a Dis­tillers Company szerezte meg a veszélyes gyógyszer gyár* tá-si jogát, és az áldozatok között 340 brit gyermek is van. 12 évi pereskedés után a cég kénytelen volt 14 mil­lió .fontot fizetni az áldoza­toknak, és a bíróság ítélete alapján ez a kötelezettsége még néhány évig fennáll. De „a társaság az adó össze­gével 14 millió fontról 6,7 millió fontra csökkentheti az összeget”. Tehát a tőkés merénylő adókedvezményt Ugyanakkor a londoni adó­hivatal bejelentette, hogy az áldozatok „bevétele” után jövedelmi adót kell fi­zetni, tehát csak az összeg 52 százalékát kapják meg. Vagyis: az áldozatot adóz­tatják meg. A hatóságok a vállukat vonogatják: Sajnáljuk — ez a törvény. A felháborodás országos méretű. Ugyanis ezt az embertelen döntést — amelyet a múlt év szeptem­ber 30-án hoztak — a vá­lasztásokra való tekintettel eddig elhallgatták. A szerencsétlen gyerme­kek szülei pedig egy fillért sem kapnak, mert érdekeik védelmezői kijelentették, hogy minden erejükkel har­colnak az erkölcstelen ren­delet ellen. Nos, annyi bi­zonyos, hogy Anglia az egyet­len ország, ahol a Contergan áldozatait megadóztatják. Tervek (raknak, üzudánuak, Líbiának Líbiában az elmúlt évben bolgár terv alapján kezdtek hozzá egy többemeletes kór­ház építéséhez, amelyet a legmodernebb felszerelések­kel rendeznek be és több mint 200 ággyal rendelke­zik majd. A bolgár tervező- és építővállalatok csupán 1974-ben 98 megbízást kap­tak ’Ázsia, Afrika és Európa országaiból különböző épít­kezésekre. Lagosbun jelenleg színház épül bolgár terv alapján. Befogadóképessége megha­ladja maid a 9000-et, külön­leges alkalomra készül: itt rendezik 1976-ban á néger művészet nemzetközi feszti­válját. Bolgár szakértők dolgoz­nak repülőtér építésén Trt­­poíiban. de más líbiai épít­kezéseken, többek között olajfinomítón és 20 000 ton­nás gabonasilón is. Algériá­ban hőerőmű épül bolgár terv alapján, de tárgyalások folynak más építkezésekről is. Szíriában ugyancsak bol­gár segédlettel munkák folynak modern, öntözési rendszer kiépítésén az Eufrá­­tesz folyó medencéjében. Városépítészeti tervek Al­géria számára, dohánygyár Iraknak, ipari objektumok Mongóliában, Indonéziában és Szudánban — ezek a legújabb megbízások, ame­lyeket a bolgár tervezők és építők kaptak. ______ . 100 milliárd kilowattóra elektromos energiát adott első agregátjainak üzembe helyezése, 1967 óta a Jenyiszej folyón épült Krasznojátszki Vízierőmű. Ilyen rövid idő vízierő,műve még nem termelt annyi villamos energiát. Az erőmű-oriáson ma 6 millió kilowatt összteljesítménnyel 12 agregát üzemel, a zord szibériai éghajlat nehéz körülményei között kifogástalanul. Az egyenként 500 ezer kilowatt teljesítményű agregátok, a főtranszformátorok, a nagyfeszültségű ké­szülékek és berendezések — az üzemelés során gazdaságos, megbízható és nagytel­jesítményű gépeknek bizonyultak. A Jenyiszej óriásának energiája jelen­tős szerepet játszik e terület gazdasági fejlődésében. Az utóbbi években több tu­cat olyan új vállalat kezdte meg a ter­melést, amelyek ezt az energiát hasznosít­ják. Ilyen például a Szovjetunió egyik leg­nagyobb alumíniumgyára is'. A Krasznojárszki Vízierőmű csupán egyike annak a hét vízierőműnek, ame­lyek felépítését a közeli években tervezik a Jenyiszej folyón. 6 millió 400 ezer kilo­watt tervezett teljesitménnyel már épül a Szajáni Vízierőmű. Ezek mind Szibéria fejlesztését, iparosítását szolgálják. Washington és az „olajdiktatúra" A világpolitika szín­falai mögött * óriási arányú küzdelem folyik. A tét: le­hetőséget kap-e az Egyesült Államok a fejlett tőkés vi­lág olajstratégiájának meg­határozására. A küzdelem ezekben a napokban kezd voltaképpen kibontakozni. A Közös Piac kilenc országá­nak pénzügyminiszterei Lon­donban január második he­tében csatáztak azon, mi­lyen álláspontot foglaljanak el az amerikai követelések­kel szemben. Az olajterme­lők szövetsége, az OPEC pe­dig január 24-én Algírban tart konferenciát az ellen­­stratégiáról. A szokástól el­térően ezen már nemcsak az olajipari és pénzügyminisz­terek, hanem a tagállamok külügyminiszterei is részt vesznek. Az Egyesült Államok már 1973 végén, az olajválság ki­robbanásának pillanatában, a nagy tőkés fogyasztó or­szágok blokkja, az úgyneve­zett „fogyasztói kartell” lét­rehozására törekedett. Ezt követelte Kissinger amerikai külügyminiszter hírhedtté vált londoni beszédében 1973 karácsonyán az akkor BrüSz­­szelben tanácskozó közös pi­aci csúcsértekezlettől. A fogyasztói kartell meg­alakítása mögött kettős ame­rikai elgondolás húzódott meg. Az első: Washington­nak az a meggyőződése, hogy az olajexportáló or­szágokkal, s ezen belül min­denekelőtt az arab államok­kal szemben a nagy fogyasz­tók csak úgy állhatnak meg a lábukon, ha szigorúan ösz­­szehangolják a maguk olaj­­politikáját és szinte katonai fegyelmet tanúsítanak. A stratégia másik ága. hogy egy ilyen fegyelmezett blokk óhatatlanul nemcsak az olaj­politikát érinti — hanem a politikát általában! A „fo­gyasztói kartell” megalakí­tása tehát voltaképpen egyik formája annak a törekvés­nek, amellyel az Egyesült Államok meg akarja szilár­dítani az utóbbi évtizedben kérdésessé vált politikai ve­zető szerepét Nyugat-Euró­­pával és Japánnal szemben, s újra meg akarja erősíteni az ellenőrzést ezeknek az or­szágoknak önálló külpoliti­kai kezdeményezései felett. 1973 karácsonya és 1974 decembere között hullámzó harc folyt a „fogyasztók kartelljét” követő amerikai javaslat körül. A viszonylag független nyugat-európai'ál­láspontot a leghatározattab­­ban Franciaország képvisel­te. Párizs a fogyasztók kar­­telijének létrehozása helyett háromoldalú olajkonferenciát követelt, amelyen a nagy tő­kés fogyasztók, az olajterme­lő- és exportáló országok, valamint az olajválság által renakóvül erősen sújtott, olajjal nem rendelkező fej­lődő államok vennének részt. Ezt az elvi álláspontot Franciaország azzal párosí­totta, hogy kétoldalú tárgya­lásokat kezdett az olajexpor­táló országokkal (Algériától Iránig) és nagyszabású gaz­dasági megállapodásokkal igyekezett gondoskodni olaj­­eilátásáról. A többi nyugat­európai ország és Japán a hármas konferencia ügyében nem képviselt ilyen határo­zott álláspontot. A kétolda­lú kapcsolatokat azonban ők is felvették a termelőieket. Tavaly decemberben azon­ban — kihasználva a tőkés világban egyre jobban éle­sedő gazdasági válságot —r az amerikaiak ellentámadás­ba mentek át. Ez az ellen­támadás részben sikerrel végződött. Párizsban a fej­lett tőkés országok legna­gyobb gazdasági szervezete, az OECD úgy határozott, hogy létrehozzák az ameri­kaiak által követelt Nemzet­közi Energiaügynökséget. Az amerikai győzelem kettős volt. Először is: Washing­tonnak sikerült elérnie, hogy a létrehozandó ügynökségben a szavazatokat az olajfel­használás arányában osztot­ták el. Így 16 ország 148 szavaza­tával az USA egymaga 51 szavazathoz jutott. Ez a gya­korlatban azt jelentette, hogy ha csak egyetlen számottevő szövetségesre (például: Ja­pán, az NSZK vagy Anglia) tesz szert a vitában, már diktálhat a Nemzetközi Energiaügynökségnek vagy megakadályozhatja neki nem tetsző döntések létrejöttét! A párizsi szavazás minden­képpen az első nagy lépés a „fogyasztók blokkjának” megvalósítására. Franciaor­szág megtagadta a csatlako­zást. ílymódon azonban el­szigetelődött a többi vezető tőkés országtól, s éppen ez volt az amerikai offenzíva második sikere. A suremlieii^Ii^s felol­dódott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök és Ford amerikai elnök Mar­­tinique-szigeti csúcstalálko­zóján. A kompromisszum lé­nyege az volt. hogy Francia­­ország „beáll a sorba”; csat­lakozik a Nemzetközi Ener­giaügynökséghez. Ellenszol­gáltatásul viszont az Egye­sült Államok beleegyezik a Franciaország által eredeti­leg javasolt hármas értekez­let (nagy fogyasztók, olajex­portőrök, fejlődő országok) megtartásába. Azóta — éppen á legutób­bi napokban — kiderült, hogy ezt ‘ a kompromisszu­mot a két fél eltérő módon értelmezi. Franciaország in­kább a háromoldalú konfe­rencia megtartását sürgeti. Az Egyesült Államok viszont hivatalosan kijelentette, hogy csak akkor megy el er­re az értekezletre, ha előbb létrejön a „fogyasztók kar­tellje”. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen — köz­ben az összes vitatkozó résztvevők folytatják kétol­dalú megbeszéléseiket a ter­melőkkel. hiszen mindegyik biztosítani akarja saját ener­giaellátását. A küzdelemben 1375 első hónapjai valószínűleg döntő fordulatot hoznak. Washingtonban ugyanis már­ciusra alulírják befejezni a Nemzetközi Energiaügynök­ség teljes alapszabályzatá­nak elkészítését. Akkor dől majd el. sikerül-e az ame­rikai diktátum terve. A nagy ütközet előőrs-csatározásai folynak januárban Athén­ben és Algírban. —i—e Az új, tizedik ötéves terv­ben a fő feladat ugyanaz ma­rad, ami eddig volt: a szov­jet nép anyagi és kulturális életszínvonalának további je­lentős növelése. Mint ismere­tes, az SZKP XXIV. kong­resszusa rámutatott, hogy a dolgozók jóléte lényeges nö­velésének irányvonala hosszú távon meghatározza az or­szág gazdaságfejlesztésének általános orientációját. Az új ötéves terv előirányzatainak az anyagi termelés minden ágát a népjólét növelésével kapcsolatos nagy feladatok megoldására kell irányítani. Nemcsak a növekedés meny­­nyiségi meghatározásáról 'tan szó, hanem a sokrétű prob­léma minőségi aspektusairól is. E célok elérése azonban már új alapon valósul meg. Az ország megnövekedett gazdasági és műszaki-tudo­mányos potenciálja lehetővé teszi a termelés intenzitásá­nak minden módon való növelését valamint haté­konyságának fokozása kö­zepette a komplex gaz­dasági problémák meg­oldását. Közéjük tartozik elsősorban az olyan nagy-A Bajkált az Amurral ösz­­szekötő, egész Szibériát át­szelő fővonal megépítése elő­segíti egy olyan új, nagy ter­melési-területi komplexum kialakítását, amelybe fém­­kohászati, szén- és faipari, famegmunkáló és ceJlulóz­­papíripari vállalatok, tömeg­fogyasztási, lakberendezési és háztartási cikkeket előállító ágazatok üzemei tartoznak majd. A fővonal mentén új varosok és települések épül­nek. Az új ötéves tervben kü­lönleges helyet foglal el az ország tüzelőanyag- és ener­getikai komplexumának to­vábbi fejlesztése. Folytatódik a kőolaj- és földgáz-tartalmú S míg az iparvállalatok, az építkezések, a szállító szerve­­' zetek kollektívái, a mezőgaz­daság dolgozói nem kis erő­feszítéseket tesznek, hogy a kilencedik ötéves terv haj­rájában tovább gyorsítsák a tempót, addig az ország ter­vező szervei, a minisztéri­umok és a főhatóságok a XXIV. ’ pártkongresszus irányeleveiből kiindulva, ki­dolgozzák a Szovjetunió új népgazdaságfejlesztési ter­vét az 1976—1980 évekre. A fő feladat: a népjólét növelése szabású tervekkel kapcsolat­ban már elfogadott határoza­tok megvalósítása, mint a mezőgazdasági termelés fel­lendítésének komplex prog­ramja az OSZSZSZK nem feketeföldi övezetében, a Baj­­kál—Amur vasúti fővonal megépítése, a juhtenyész­tés fejlesztése Kazahsztán­ban, egy sor nagy iparivál­lalat építése a KGST-tagor­­szágokkal közösen. Mindezek a tervek komp­lex jellegűek, hatalmas gaz­dasági és társadalmi problé­mák megoldását foglalják magukban. így például az Oroszországi Föderáció nem feketeföldi övezetében vég­rehajtják' a talajjavításnak, a termelési és szociális-kultu­rális objektumok építésének, a falusi települések rendezé­sének, az útak építésének ki­terjedt programját. Ennek a hosszúlejáratú programnak a teljesítése nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termékek ter­melését ebben az övezetben két-két és félszeresére nö­veljék, hanem a nagykiter­jedésű vidék szociális arcu­latát is átalakítja, elő fogja mozdítani az egész szociális gazdaság fellendítését. nyugat-szibériai körzet Ki­aknázásának az előző esz­tendőkben megkezdett komp­lex programja. Újabb fejlő­désnek indult, itt az agrár ipari komplexum, a szállítás, a lakás- és közműépítés. A következő ötéves terv­időszakban folytatódik a kő­olaj- és gázipar minden esz­közzel való fejlesztése az or­szág európai részében is, ahol még távolról sem merí­tették ki ennek reális lehe­tőségeit. Ugyanekkor a szov­jet közgazdászok úgy vé­lik, hogy a potenciális tü­zelőanyag-készletek szerkeze­tében végbemenő változások következtében változásoknak kell történniük a szénipar ja-Ijj városok, települések

Next

/
Thumbnails
Contents