Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Leltári készítve végilapoztuk az elmúlt esztendő sporttudósításait, s azokat mutatjuk be összeállításunkban, akik kiugró eredményekkel terelték magukra a figyelmet. Nem törekedtünk teljességre — hisz a tallózásnak nem is ez a feladata — számos sikeres sportág és sok szép eredményt elérő egyesület maradt ki felsorolásunkból. Az ő bemutatásukra előttünk áll egy alig megkezdett esztendő. Az elmúlt év főszereplői Zsidai Rozália Az NB I-es újonc Jászberényi Lehel női röplabdacsapatát a gyár tanácstermébe szorította a szükség. A parányi küzdőtéren szinte a falhoz vágta a belépőt a hatalmas hangorkán. A szurkolók egyre gyakrabban buzdították a Kisterenyéről érkezett kedvencet: „Rozika! Rozika!” — zengett ütemesen a biztatás. Tavaly az új sportcsarnokban nem lett kisebb a drukkerek lelkesedése — ám Rozika helyett új neveket tanultak meg a kórus tagjai. Zsidai Rozáliának nem a legszerencsésebb éve volt az 1974-es. Pedig üstökösként Indult, a szakemberek szerint 1954 és 58 között nem született olyan tehetség, mint 6. Igaz, tavaly sérült volt a válla, igaz érettségiznie kellett, majd felvételizni a Kecskeméti Műszaki Főiskolán, igaz, sok edzést kihagyott... egyszóval a gyengébb teljesítményre lenne magyarázat. De arra, hogy megadja magát sorsának, és ráhagyatkozzék a kézenfekvő, maga-mag ukat kínáló Igazolásokra — arra nincs; Így foglalta össze Rozika évi munkáját az edző, Zircher Tibor és a kislány, akinél oly könnyen követi egymást a sírás és a nevetés, ezúttal könnyezve határozta el, hogy hetvenötben minden másként lesz. Másként kell lennie, hiszen Zsidai a Lehel egyik kulcsembere a szó legszorosabb értelmében is. Amikor megsérült, és félelmetes ütéseivel egyre ritkábban ijesztgette az ellenfelet, a csapat képes volt átdolgozni a stílusát, hogy Rozika mégis csak megtalálja helyét az együttesben. Rozália adós, törlesztenie kell. Tizenkilenc éves, így bőven van ideje rá. Ab MTE kosaras lányát Tárom a beszélgetésre. Elképzelem, mint ül velem szemben szépszál magasan, férfias méretekkel. Az ajtón szinte észrevétlenül surran be egy alacsony, törékeny termetű kislány. Az asztalhoz lép. — Üzent valamit Klára? — Én vagyok. Pardon, azonnal átállítjuk a „mércét”. — Hát akkor adva is az első kérdés: — Hogyan jutott eszébe 165 centis magassággal kosárlabdázni? — Édesanyám a szolnoki Közgazdasági Szakközépiskola gondnoknője, és ott edzett nap mint nap a Vörös Meteor kosárlabda-csapata. Ez elég ok, nem? Egyébként mindössze 13 éves korom óta kosarazom. És azóta egy csomót nőttem is. Korábban atlétizáltam. —■ Pillanat. Mi az, hogy korábban? — Hat éves koromban már otthonosan mozogtam a salakon és az ugrógödrök környékén. Tízévesen 420 centit ugrottam távolba, 125-A megye asztalitenisz sportja háromévenként „kitermel” egy-egy tehetséget. Hat évvel ezelőtt kapott először megyei ifjúsági versenyző aranyjelvényt; annak pedig három éve, hogy Karcagról Budapestre került Horváth Zoltán, és azóta a legjobb magyar ifjúsági asztaliteniszező lett. Az idén Simó József, a szolnoki Volán versenyzője kapta meg az asztaliteniszben igen szűkmarkúan mért arany jelvényt. (A „szigorú” asztalitenisz szövetség évente 10— 15 fiút és leányt minősít elsőosztályú ifjúsági versenyzővé.) Simó Jóska 1969. decemberében jelent meg a Volán edzésén, és Kalcsu János edző irányításával már a következő esztendőben sikert sikerre halmozott. Az eredménylista megyei serdülőbajnoki címmel kezdődött, majd aranyérmet nyert az országos területi bajnokságon és harmadik helyen végzett a vidék serdülő tizeken. A tollaslabda mellett ma már nem kell érvelni. A strandok kedvé"c játéka éppen olyan sportág, mint a súlyemelés vagy az atlétika. Aki látott már nemzetközi szintű versenyt ebben a sportágban, könnyedén megérti, hogy itt is épp úgy kell ot magasDa es u,a másodperc alatt futottam a 60 métert —- És mire vitte a palánk alatt? — Tizennégy éves koromban a Meteor MB I-ea csapatában játszottam, és a pécsiek ellen szereztem hat pontot. Ezzel együtt kiestünk. Harmadikos vagyok a ^Közgazdaságiban, és kosárlabda-edző leszek. — Tizenhét évesen nem korai még erről beszélni? — Vasárnap az MTE úttörő lányait már én vezettem Szarvasra. Bár utolsók lettek a gyerekek, mint edző így is remekül éreztem magam. Tessék elképzelni, milyen lehet- egy győztes csapat trénerének lenni?... —, Apropos... Mi van az MTE felemás szereplése mögött: tavasszal vereségek zsinórban, ősszel szép győzelmek sorozatban? — A csapat most ismét a régi. Nem volt szerencsés az edző megválasztása, de már túl vagyunk rajta. — Egyszóval az edzők élete sem fenékig tejfel? És jöttek az eredmények az ifjúsági korcsoportban is. 1973-ban megnyert minden megyei ifiversenyt, és az ifjúságiak országos ranglistáján is alaposan előrerukkolt. Az év végén a szakemberek már a vidéki ifjúsági ranglista negyedik helyére sorolták. A kiemelkedő ifjúsági eredmények mellett 1974- ben már jónéhányszor tört borsot a felnőttek orra alá is. Harmadik helyen végzett a Kilián FSÉ országos jubileumi versenyén, és a megyei bajnokságban szereplő Volán csapatában veretlenül játszotta végig a bajnoki évet. A „kis Simó” megkomolyodott az évek során, az életben is „felnőtt” lett. A Verseghy gimnázium matematika-fizika tagozatán most negyedikes és továbbtanulni készül. Ha sikerül az érettségi, az Ybl Miklós Építőipari Főiskolára felvételizik, a „ping-pong tanulmányait” pedig a Budapesti Postásban folytatja. naponta edzeni, alapozni, csiszolni a technikát, „pumpálni” az izmokat, mint bármelyik versenyágban. Erre az igazságra a Kilián FSE tollaslabda-szakosztályának vezetői az elsők között jöttek rá az országban. Ezért is van az, hogy Szolnok a sportág egyik vidéki fellegvára. És a tollaslabdának Szolnokon nemcsak jelene — hanem elsősorban jövője van. És ha már jövő időben beszélünk a tollaslabdáról, az elsők között Englert István nevét szoktuk említeni. A fiatal fiú sportpályafutása irigylésre méltó. Nyolcéves korában találta el először a labdát, tizenkét évesen már harmadik lett a serdülő bajnokságon, aztán az elkövetkezendő évek során már senkit nem engedett maga elé a korosztályában. Tizenhat évesen az ifjúságiak közt is a legjobb, sőt a felnőtteknek is nagyon kell figyelni, ha győzni akarnak ellene. Ez egyébként még a legjobbaknak sem sikerül mindig: a vidékbajnokságon úgy lett első, hogy legyőzte a válogatott Révészt és Papp Jóskát. A felnőttek Tízekversenyén Édes András volt kénytelen meghajolni tudása előtt. Edzője ötéves tervet készített számára, mely így hangzik: a „tervciklus” végén felnőtt Magyar Bajnokságot nyerni és az Európa- Bajnokságon dobozóközeiben lenni! A végrehajtásba nem csúszhat hiba, mivel az edző könyörtelen szigoráról közismert: id. Englert István, az édesapja. versenyző a zöld asztal mellett elérhet. Ötször volt egyéni bajnok, de legalább enynyiszer párosban is győztes. Számára az igazi mégiscsak a csapatbajnokság volt A Lehel színeiben. Kiesés, feljutás, — az állandó liftezés az NB III. és az NB II. között, végül is kialakított egy olyan csapatot — Gyurkó Miklós, Hájos János, a két Szarvas —, amelyik most már minden bizonnyal meg is kapaszkodik az NB II- ben. Merthogy az őszi szezonban Reiszék ismét bajnokságot nyertek az NB Illban. Tibi pedig elégedett Mert a sportdicsőség Parnasszusát sok felől meg lehet közelítem. Az elmúlt esztendő nagy eseménye volt a Szolnokon megrendezett XII. Ejtőernyős Világbajnokság Simó József Englert István \ 1 Bondor István Kiáltás — egy korong kirepült. Tűz! — és porzik a tenyérnyi cél. Kiáltás — egy korong kirepült. Tűz! és porzik... Így megy ez kétszázszor, háromszázszor. Ez a skeetlövés. Hogy izgalmas? Ugyan mitől? A nyáron végignéztem a Mezőtúri Honvéd skeet lövőinek egy edzését Kiáltás — egy korong ... Bondor István harminc lövése harminc találat... Harmincegy __ Harminckettő.., Most hibáz... Nem! Most! Ezt is eltalálta... Dublé, kél korong repül... Két találat __Akkor most — és oda egy szép sorozat Találat Közben a gyomrom egy görcsbe ránduL El ne rontsa, csak el ne rontsa ezt a szép szériát! Huhhh ... Hogy lehet ez! bírni idegekkel? Pedig csak edzés volt! A Mezőtúri Honvéd skeetlövői tavaly megnyertek mindent ami nyerhető volt Országos vidékbajnokság egyéniben és csapatban, országos bajnokság egyéniben és csapatban. A legjobb csapateredmény 588 korong, — csak eggyel gyengébb a világcsúcstól. Bondor, a szőke hajú, kötél idegzetű katona 194-et lőtt a vidék bajnokságon. az országoson viszont 196 koronggal új országos rekordot állított feL Pedig egy kiselejtezésre váró fegyverrel lőtte végig az évadot, pedig a nagy nemzetközi összecsapások hírét csak itthon hallotta, pedig... No, de nem akar panaszkodni a rokonszenves, csendes fiú. Inkább egy egyességet ajánl 1975-re: ismét r megnyer mindent, ami nyerhető — de az isten szerelmére, figyeljen rá végre valaki! Szathmári „Szerencsém volt. A mezőny legjobb vívója kiesett a középdöntőben, azután amikor hármas holtversenyre volt kilátás, az erősebb ellenfelet legyőzte egyik klubtársam, és nekem már csak egy asszót kellett vívnom az első helyért” Tényleg könnyű volt? Ahhoz, hogy valaki első osztályú vívó legyen, nem kell más, mint győzni egy másodosztályú versenyen. Meg kell előzni harminckét vetélytársát, akik gyakorlatilag mindent tudnak együtt, ami ahhoz kell, hogy valakit elüssenek a kiugró eredmény elérésétől. Hogy ez túl bonyolult? Szándékosan az. Nagyon halványan, nagyon távolról azt próbáltuk érzékelni, hogy nem is olyan könnyű dolog megszerezni a legmagasabb minősítést egy olyan sportágban, amelynek hazai élmezőnyét világklasszisok egész sora fémjelzi. Szathmári Györgynének például húsz évig kellett küzdenie, amíg eljutott ide. A szolnoki Verseghy Könyvtár munkatársa két évtized óta gyűrkőzik az ellenfelekkel, az időhiánnyal, a lustasággal, a pihenés utáni vággyal. A kislányos termetű, csendes, befelé forduló természetű nő számára a vívás, és a sporttársak, az öröm egy olyan különös forrását jelentik, amelyet nem lehet mással pótolni. Ezért veszi fel a küzdelmet versenyről versenyre olyanokkal, akik — mint erősen túlozva mondja — lányai lehetnének. Ezért állt hosszú kihagyás után újra a pástra, amikor egyesülete hívta, és azért tartja csupán szerencsének az első osztályú minősítést, mert számára mindez így természetes. Pásztrai László Aki az ujjain akarja őszszeszámolni, hogy hány vidéki vízilabdázó van a magyar válogatottban, az nem kap izomlázat a sok mozgástól. Felemeli a kedvenc ujját, azt mondja: Pásztrai T.ásjsló és kász a névsor. A Szolnoki Vízügy-Dózsa remek felépítésű csatára egy jugoszláviai tornán kapott először lehetőséget a bizonyításra. Nem játszott roszszul, de nem is váltotta meg a világot. Annál kevésbé, mert ez vízilabdában külö nősen nehezen megy. Annyi a jó játékos hazánkban, hogy már az is kitüntetésnek számít, ha valaki edzőpartnerként szóbajön. Pásztrai nem tündökölt az idei bajnokságban. Nem volt elég harcos, nem érvényesítette gyorsaságát, gólhelyzetek tömegét hagyta kihasználatlanul. Kerettagsága előlegezett bizalom. Szorgalmát, kitűnő adottságait méltányolták a válogatott szakvezetői, amikor karácsony előtt két hétre Budapestre hívták edzőtáborozásra. A nagy öröm egyben nagy gondot is jelent. Nyáron sikeresen felvételizett a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán és most készül a félévi próbatételre. Messze van még játékos pályafutásának vége, hiszen csak 22 éves, de ő idejében gondolt a visszavonulás utáni évekre. Testnevelőtanár akar lenni, mert számára a sport, a mozgás jelenti az életet. Ezt a rajongást szeretné majd továbbadni jövendő tanítványainak. Az oldalt összeállította: Hájos László Nyitrai Gyula Palágyl Béla Somodi Ferenc Van ugye, a Jászberényi Lehel női röplabdacsapata, azután a Szolnoki Vízügy- Dózsa vízilabdázói és ezzel kész is a felsorolás. Pontosabban: egészen 1974. december 15-ig így volt, ha megyénk első osztályú együtteseit akartuk számbavenni. Azóta viszont a Vízügy Dózsa férfi röpiabdázói is csatlakoztak a.meglehetősen szűk körű társasághoz. Á csapat kapitánya nyugodt, magabiztos, 24 éves, szőke, hullámos hajú. Szerény, nagyon szimpatikus fiatalember. Somodi Ferenc nagyon tárgyilagos ember. Jó másodosztályú és még éppen megfelelő NB I-cs játékosnak tartja magát. Nincs kiemelkedő vonása játékának, viszont minden poszton, minden feladatkörben jól használható. Sokoldalúságával ellensúlyozza, hogy nem tói magastermetű. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat energetikusa elsősorban a munkahelyén akar helytállni. Felsőfokú tanfolyamra, utána pedig a Műszaki Egyetemre készül. Nem látja megoldhatatlannak a hármas feladat — munka, sport, tanulás — összeegyeztetését Imponálóan lelkiismeretes, céltudatos. Az osztályozó mérkőzések előtt két héttel meghalt az édesapja. A megrendítő gyász legfájóbb pillanatában is a döntő ütközetre készülő csapat rendelkezésére állt. Igaz embersége egyik biztosítéka volt annak, hogy a csapat márír ' - reménytelennek látszó helyzetekben is továbbküzdve elérte célját; bejutott az NB 1-be. Kívánjuk a kapitánynak, hogy minden terve így valóra váljon! Ratkaí Miklós Aszfaltpuhító hőségben néztem a Szolnoki Olajbányász kézilabdacsapatának egyik mérkőzését. A levegő csak annyira mozgott, amennyire a verejtékben fürdő játékosok felkavarták. Mellettem két észbontóan áramvonalas teenager lány szurkolt torkaszakadtából. Nekem lihegni sem volt erőm. „Maszek jól néz ki ez a szakállas fej” — mondja az egyik. Azóta sem sikerült megfejtenem, hogy ez pontosan mit jelent, inkább csak a hangsúly adott útbaigazítást. Lehet, hogy rajongói nem láthatják többet a pályán, mert visszavonul. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál, a munkahelyén csak néhányan tudják, hogy az igazgatási csoportvezető úgy megsuhintja állóhelyből a labdát, ahogy a magyar játékosok közül csak egészen kevesen. Ennek ellenére visszavonuL Mert „már” harmincéves. Mert jogász akar lenni, és tanulnia kell a felvételire. Mert nevelni kell két gyermekét. Egyszóval — komolyan gondolja. Persze, megkérdezhetné erről a dologról a csapat véleményét is. Azét a csapatét, amelyik újonc létére csak azért nem nyerte meg csoportjában a bajnokságot, mert mire elhitték, hogy ilyen is van, addigra elkéstek egy parányit. Így csak az ezüstérmekért állhatták sorba. Hát őket akarja végleg elhagyni. Reisz Tibor A sportdicsőség Parnasszusát sokfelől meg lehet közelíteni. A becsvágyó emberek legfőbb óhajtása, hogy egyedül álljanak a csúcson. Ha elérik a céljukat, — elégedettek. Aztán van olyan elégedettség, melyet akkor érez az, ember, ha társukkal együtt jut fel a magaslatra — még ha nem is olyan meredélyre, mint amilyenre egyedül lenne képes. Reisz Tibornak, a jászberényi asztaliteniszezők „első táblásának” az utóbbi megelJgültségből jutott ki. Tíz évvel ezelőtt érkezett a fővárosból, a Spartacus NB I-es csapatából a Jászság fővárosába. Pigniczki, Pongrác, Temes. Reisz — a hatvanas évek elején ez volt a standard csaoata a szövetkezetieknek. Az alacsony termetű „dinamit- embernek” volt hát alkalma villogni a sportág élvonalában, mégis a Lehel NB Il-es együttesét választotta — és munkahelyéül a HűtőgéD- gyárat. Kezdetben jól menta gárdának, a második vonalban állandóan dobogóközeiben végeztek, aztán eltávozott néhány nagy név, és máris az NB Ill-ban találták magukat. Reisz Tibi egyéni versenyeken mindent elért a megyében, amit egy Czitán Klára
