Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
Kész rBkßj Közlekedési karikatúra kiá.lítás Az ember lejött a iáról, megtanult járni és ezzel föltalálta a „közlekedést, ami azóta is legfőbb gondunk, s amelynek eredményeként igen sokszor visszajut a fára (csak egy éles kanyar kell hozzá), mi Irént ezt Fii lop György sajátos fejlődéselmélete is bizonyítja. Balázs-Piri Balázs útireklámja is ezt idézi: „Összetörte már az e hetit?” Megalkottuk a közlekedési szabályokat és a közlekedési eszközöket. Ez utóbbiakat azért, hogy az előbbieket át lehessen hágni. Többek közt erről és még közlekedésünk sok más fonákságáról mesélnek a szolnoki Damjanich Múzeum földszinti kiállító- termében a múlt héten nvílt közlekedési karikatúra-kiállítás rajzai, melyeknek alkotói a Buda® Matyi munkatársai. A kiállításon a rajzolónk fantáziája nyomán egy teljesen új világba csöppenünk, ahol a gyalogosok a piros lámpánál is átmennek, ahol az autósok zöldnél is elütik őket. Üj világ, hiszen ilyen nálunk nincs (!), mint ahogy nincs oldalkocsis páncélos ló (legfeljebb Várnai György szerint), s nincs olyan sínpár, amelyiknek két fele lóét irányban széttart (mint Dallas Jenő betonfejű tervezőié). De nincs Hegedűs István- félo nemzeti park sem, amelyben a meghagyott néhány gőzmozdony szabadon szaladgálhat — pedig kár. Lassan elkelne, mert egyre inkább korszerűsödnek a vasúti közlekedési eszközök. Azok igen, de mi. vasúti közlekedők, valahogy nem akarunk korszerűsödni. s még időnként aktuális lenne a nemrég elhunyt Pusztai Pál pályaudvari hangosbe- mondáiának szövege: „Az első vágány mellett tessék vigyázni! Az első vágányra' garázda részegek érkeznek”. Láthatjuk továbbá a különböző speciális járműveket Lehoczki István abszolút ócb- ka kocsijától (amelyet lejtőn 0 lefelé is tolni kell) Hegedűs István magyar űrhajóján át (amelybe nem készült el határidőre a komputer) Várnai György gyaloghintójáig, ame’ „• a „megengedettnél nagyabb sebességgel haladva az útszéli fának ütközött. Az ügyben a vizsgálat folyamatban van...” Amint Mészáros András Sikerélmény című rajzának tanuló vezetői az első karambollal válnak igazi autósokká. mi &7, «l*ő szolnoki karikatúra-ktálKtéo megtekintésével válkatealfc igazi karikatúra-értőkké, -kedvelőkké, s ha a kiállítás nem is sikerélmény, de élmény... s végre egy olyan kiállítás, amelyen most már nyugodtan lehet nevetni. De hisz ez nem nehéz. A közlekedésünkről szól, az pedig késs röhej. A sötét utcán fut egy asz- szony, utána egy férfi. Egy járókelő lép az asszonyhoz: y—■ Segíthetek' asszonyom? — Nem. köszönöm, nem szükséges.., tudja, minden este versenyt futunk a férjemmel. és aki lemarad, az mosogat! bu^da Nézd drágám, milyen szép bunda! Egészen beleszerettem — mondja a feleség, —- Akkor siessünk innen, tudod milyen féltékeny vagyok! ’’Kr« Inch
