Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

1974. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Népesedésre) 'i ti ka Túl kevés és túl sok A világ különböző orszá­gai előtt eltérő demográfiai problémák állnak: egyes or­szágokban a születések szá­ma túlságosan magas, más országokban túlságosan ala­csony. A népesedési kérdé­sekkel sokat foglalkoztak a sajtóban, tudományos kon- fei'enciákon. A Szovjetunió, az európai szocialista országok a la­kosság növekedési ütemének gyorsítását tekintik felada­tuknak. Egész sor intézke­déssel ösztönzik a szülések számának növekedését. Az intézkedések hatékonyságára fényes példát ad Csehszlo­vákia. ahol a kormány erő­feszítéseit, hogy segítsen a nőknek az anyaság és a tár­sadalmi munkában való részvétel összekapcsolásában, jelentős siker koronázta. A születési arányszám. azaz az ezer lakosra jutó újszülöt­tek száma az országban szün­telenül nő: az 1968. évi 14,9- ről 1973 első felében 19,2-re emelkedett. Az utóbbi években a Szovjetunióban is a gyerme­kek számának némi növeke­dése tapasztalható a fiatal családokban. így 1970—1971- ben száz 20 és 24 év közötti nőre valamivel több mint 170 újszülött jutott. 1971— 1972-ben pedig mintegy 174. A 25 és 29 év közöttieknél a megfelelő adatok 132.1 és 137,1. Ez azonban semmikép­pen nem veszi le a napirend­ről népesedési politikánk ak­tívabbá tételének szükséges­ségét. hogy így lényegsen megkönnyítsük a gyermekek nevelésének feltételeit a dol­gozó nők számára. Egészen másként vetődik fel a születések számának kérdése a „harmadik világ” országaiban (egyébként ezt a kifejezést a nagy francia de­mográfus, Alfred Sauvy ter­jesztette el), sőt még né­hány gazdaságilag fejlett tő­kés országban is. A születé­sek magas száma korántsem mindenütt és minden körül­mények között kívánatos. Ma sok nyugati szociológus és demográfus fogja be sze­kerébe Mai thus lovát, a né­pesség növekedését „Pando­ra szelencéjének”, mindenfé­le földi baj: éhezés, hábo­rúk, járványok, az élő kör­nyezet egyensúlyának felbo­rulása forrásának nevezve. Állásportjuk szerint a né­pesség bármiféle növekedé­sét a társadalmi fejlődés alapvonalát veszélyeztetőnek kell tekinteni. A fejlődő országokban egyelőre tényleg aránytalan­ság van a munkáskezek szá­rra és foglalkoztatási lehető­ségeik között. Ez azonban nerr más, mint úgynevezett viszonylagos túlnépesedés, melyet egy adott társadalmi­gazdasági formáció történel­mi feltételei váltanak ki. ány olyan könyvekben, me­lyek pánikot keltenek a né­pesség növekedésével kapcso­latban. A genfi Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közlö­nye egyik számát vastag dőlt betűkkel szedett bekezdéssel indította: „Gordon R. Taylor amerikai szerző „Az utolsó ítélet napja” című könyvé­ben azt írja. hogy napja­inkban a világ nem egy­szerű „népesedési robbaná­son” megy keresztül. hit- nem valami sokkal komo­lyabbon. Mint írja, robba­násnál a részecskék fokoza­tosan veszítenek sebességük­ből. ahogy távolodnak a rob­banás központjától. A de­mográfia terén azonban a részecskék sebessége állan - dóan nő. Világos, hogy a demográfiai fejlődés nem folytatódhat a végtelenségig ilyen ütemben. Mindeddig azonban kevés jele van a lassulásnak. Bárhogy legyen is. annyi biztos, hogy ab­ban a pillanatban, amikor az olvasó átfutja ezeket a sorokat, a világ népessége percenként mintegy száz fő^ vei tovább nő. „Száz fő per­cenként, ez pontatlan: mint­egy százötven. De azzal az állítással sem értünk egyet, hogy „kevés jele van a las­sulásnak”. Egyrészt a szüle­tések száma csökkenni kezd több fejlődő országban, más­részt — és ez a legfigyelem­reméltóbb — nagymértékben visszaesik a gazdaságilag fejlett tőkésországokban. Az Egyesült Államokban a szü­letési arányszám 1957-ben ezer lakosra számítva 25 volt, 1972-re 15.6-re csökkent! Ilyen alacsony szinten még soha nem volt az, Egyesült Államok történetében. A há­romgyermekesről a kétgyer­mekes családra való áttérés hatalmas változást jelent a lakosság jövőbeli számában, ötven év múlva 100 millió fős eltéréshez vezet az Egye­sült Államokban! Gyerekek j'syre Sokan azonban még ezt sem tartják kielégítőnek. Olyan tervekkel állnak elő, hogy nyújtsanak adókedvez­ményeket azoknak a házas­pároknak. .akiknek csak egy vagy két gyerekük van. Kingsley Davis ismert ame­rikai demográfus szerint, ha a lakosság növekedését nem helyezik „ellenőrzés” alá ön­kéntes alapon, végül is el­engedhetetlenné válhat a házaspárok rákényszerítése arra, hogy csak minimális számú gyermeket hozzanak a világra. Így, ha Angliában benzinjegyeket vezettek be, az Egyesült Államokban már jegyrendszerről beszélnek a gyerekeknél is ... Ugyanakkor a születési arányszám a gazdaságilag fejlett tőkésországokban to­vább csökken: Kanadában ezer lakosra számítva az 1971-es 17,2-ről 1972-re 15,7- re, Hollandiában 18,8-ról 16.1- re, Nagy-Britanniában 16.2- ről 14,9-re stb, A leg­nagyobb figyelmet azonban a születések számának az NSZK-ban , tapasztalható csökkenési folyamata vonja magára, ahol a születési arányszám 1972-re 11,7-re esett vissza. A halálesetek száma az NSZK-ban már a születések száma felett van. Az emberiség 1 millió, egyes adatok szerint pedig 2 millió éve van jelen a föl­dön. Ezalatt létszáma meg­nőtt. Ahogy Georges Cuvi­er francia természettudós az állatok egyetlen csontja alap­ján rekonstruálni tudja egész csontvázukat, úgy a demog­ráfusok is részleges adatok és közvetett források alapján rekonstruálják az emberiség létszáma alakulásának egész történetét. A neolitikum (csi­szolt kőkorszak) elején, ami­kor az első tudományos­technikai forradalom lezaj­lott, a föld lakóinak száma mintegy 10 millió fő volt, a kőkorszak végén 50 millió, időszámításunk kezdetén pe­dig 230 millió. . Év 1970 1980 1990 2000 Kevésbé fejlett országok 2542 3247 4102 5040 Fejlett országok 1090 1210 1336 1454 összesen 3632 4457 5438 6494 Ha -ez az előrejelzés be­válik, Ázsia (a Szovjetunió nélkül), Afrika és Latin- Amerika lakosságának há­nyada évszázadunk végére 70-ről 73 százalékra emelke­dik, a gazdaságilag fejlett országok lakosságának há­nyada pedig ennek megfele­lően 30-ról 22 százalékra csökken. A lakosság éves növekedé­si üteme e számítás szerint 1985-ig 2 százalékos szinten marad, majd csökkenni kezd és a század végére 1,7 szá­zalékra esik vissza. Csak semmi pánik!... A szocialista és a tőkés országok demográfusai kö­zötti vita a fő probléma kö­rül forog: mit kell oknak és mit kell következménynek tekinteni sok olyan nép ne­héz anyagi helyzetében, amely számára a hiányos táplálkozás és az éhezés nem mítosz, hanem szomorú va­lóság. Tagadhatatlan, hogv a lakosság méréktelen növeke­dése egyes országokban ki­élezheti az élelmezési kér­dést. A nehézségek elsődle­ges oka azonban több ország társadalmi-gazdasági elma­radottsága: többségük csak nemrég szabadult meg a gyarmati rabság bilincseitől. Az új társadalmi rendszer megteremti a feltételeket a dolgozó tömegek életszínvo­nalának emeléséhez: a nők csak ilyen körülmények kö­zött részesülhetnek oktatás­ban, szabadulhatnak meg a hiedelmektől, az elavult szo­kásoktól és térhetnek rá a tudatos anyaság útjára. Az Egyesült Államokban és pnas országokban nincs hi­A tudományos-technikai forradalom ‘hatása az élet minden területén érződik; hozzájárul a tudatos anya­ság elterjedéséhez is. A csa­ládtervezés könnyebbé és el­érhetőbbé válik. Nemrégiben például arról kaptunk hírt, hogy a születésszabályozás hamarosan elérhető lesz „bi­zonyos aromatikus anyagok” belégzésével. Ezt nem vala­miféle kalandor mondja, ha­nem egy ismert angol bio­lógus. Alexander Comfort, „Az öregedés biológiája” cí­mű könyv szerzője. A tudomány felfedezései minden nőnek lehetővé fog­ják tenni, hogy csak kívánt gyermekei legyenek, a döntő fórumon, a „családi tanács­ban” „betervezett” gyerekei. Egyelődé még az Egyesült Államokban is a Rockefeller- bizottság adatai szerint 1966 —1970-ben a gyerekek 44 százaléka „b nem tervezet­ten” született. Ez az arány fokozatosan csökkenni fog a lakosság kulturális színvona­lának. szükségleteinek növe­kedésével, és más tényezők következtében. Arra számít­hatunk, hogy a jövőben a családokban a kívánt gyer­mekszám minden országban közeledik majd ahhoz az értékhez. amely a nemze­dék reprodukálásához szük­séges. Ezért a XXI. század­ban várhatóan tovább csök­ken a lakosság növekedési üteme, és valamikor a szá­zad második felében vélemé­nyem szerint a lakosság sta­bil szinten marad, mintegy 11—12 milliárd fő körül. A marxisták abból indul­nak ki, hogy a demográfiai folyamatok a racionálisan szervezett társadalom körül­ményei között jelentős mér­tékben irányítható folyama­tok a racionálisan szervezett társadalom körülményei kö­zött jelentős mértékben irá­nyítható folyamatok. Ezért is beszélünk meghatározott de­mográfiai politikáról. Egyál­talán nem tartjuk célszerű­nek a demográfiai „bárka” átengedését kormány és vi­torlák nélkül a végtelen óce­án hullámainak. Azt akarjuk, hogy ez a „bárka” a kitű­zött irányban haladjon, hogy elérhesse a kívánt parto­kat ... B. Urlanylsz (Megjelent a Lityeraturnaja Gazetában) Dániában mintegy százezren — elsősorban munkanélküliek — tüntettek a kormány gazdaságpolitikája ellen. Képünkön: részlet a legnagyobb tömeggyűlésről: a koppen­hágai parlament előtt ötvenezren tiltakoztak a rossz gazdasági állapotok miatt Moro és a zátonyok Amivel kudarcot vallott Fanfani. az olasz keresztény­demokrácia legravaszabbnak tartott politikusa, majd Spagnolli. a szenátus komp­romisszumokra mindig kész elnöke, sikerült Aldo Moré­nak: a múlt hét végén meg­alakította az Olasz Köztársa­ság kormányát. A 37. kabi­net eskütételét Itália törté­nelmének leghosszabb vál­sága előzte meg: ötven na­pig maradt üresen a Palazzo Chigiben. az olasz miniszter- elnökség palotájában a kor­mányfő dolgozószobája. Ezúttal kétpárti, kisebbségi kormány alakult Rómában kereszténydemokrata és re­publikánus politikusokból, amely azonban számíthat a törvényhozásban a szocialis­ták és a szociáldemokraták támogatására. (Hasonló ösz- szetételű, kétpárti koalíció Támadások az alkotmányos rend ellen Társadalmi és gazdasági válságról írtunk. Az egyik éppúgy, mint a másik, sü­lkor elemekből tevődik ösz- sze. Az első témakörbe tarto­zik a szélsőjobboldal egyre arcátlanabb támadása az olasz alkotmányos rend, a demokratikus intézmények ellen. Az utóbbi négy évben csaknem hétszáz merényle­tet követtek el, illetve kísé­reltek meg szélsőséges, neo­fasiszta elemek az ország­ban. Vonatrobbantás, balol­dali gyűlések elleni támadás, pokolgépes provokáció és gyilkosság éppúgy terheli a lelkiismeretüket, mint jó né­hány, szűkebb, vagy széle­sebb körű államellenes ösz- szeesküvés. Mint a nemrég megindí­tott vizsgálatok kiderítették, a neofasiszták támogatói kö­zött szép számban vannak főtisztek és tisztek is! Vito Miceli tábornok például — akit időközben őrizetbe vet­tek — a katonai titkosszol­gálat parancsnokaként épí­tett ki kapcsolatokat a köz­rend megdöntésére szervez­kedő jobboldallal. A válság mutatói Mindezek ellenére a szük­séges tanulságok levonása el­maradt. De elmaradt a gaz­dasági stratégia régóta szük­séges gyökeres megváltozta­tása is. A válságból vezető Beaujolais-ben az Mostanában egyetlen fran­cia terméknek csökkent az ára. mégpedig — a bornak. Nem is akármelyik lett ol­csóbb. hanem a legjobb fran­cia fajta hírében álló beau­joalis. Bőségesen termett a szőlő, melyből a beaujolais készül, ennélfogva kitűnő minőségű lesz a bor és 15— utoljára 1951—1953 között állt Olaszország élén. De Gasperi irányításával.) Mo­rét most iktatták be ne­gyedszer a miniszterelnöki tisztségbe: 1963-tól 1968-ig három, úgynevezett közép­bal kormányzat miniszterel­nökeként taposta ki ennek a sajátos olasz formulának az ösvényét. Bár a kormányválság nyug­vópontra jutott, Itália társa­dalmi és gazdasági válsága Moro kormányalakításával nem csillapodott. S ha most a miniszterelnök személye bi­zonyos garanciát ad is — az Olasz Kommunista Párt nyi­latkozatban üdvözölte kor­mányának megalakítását —, ez még nem jelenti azt, hogy az országot nyomasztó sú­lyos válság belátható időn belül a megoldás lehetősé­gével kecsegtetne. 20 százalékkal adják majd olcsóbban. A franciákon kívül a bri­tek és a hollandok is örülnek a jó hírnek, akik ugyancsak kedvelik ezt a borfajtát. Az elmúlt hétvégén száz megra­kott teherkocsi és két repü­lőgép vitt ingyen kóstolót Amszterdam ,és London bor­kedvelőinek. Márpedig ezek a terhek még a válsággal küszködő nyugat-európai országokhoz képest is egyedülállóak. Az inflációs ráta egy év alatt több mint húsz százalékkal, a megélhetési költségek en­nél is nagyobb arányban nö­vekedtek. Szeptember óta rohamléptekben emelkedik a munkanélküliség. Mindezek figyelembe vételével aligha hat túlzásnak az amerikai Time Olaszországi helyzet- elemzésének címe: „Itália agonizál”. Aldo Mqro ebben a rend­kívül súlyos időpontban állt hajója. Itália kormánykere­kéhez. Ahhoz, hogy a hajót nyugodtabb vizekre vezesse, a jó néhány alattomos zá­tonyt is meg kell kerülnie. Egyik legveszedelmesebb kö­zülük az a nem is titkolt ag­godalom. amely Washington­ból Moro személye iránt több mint nyilvánvaló/ Köztudott, hogy a Fehér Ház rossz szemmel nézi az olasz politi­kai és gazdasági egyensúly- hiányt. s szívesen támogatna egy erős kezű kormányt. Ró­mában. Netán olyant, amely képes szembeszállni a bal­oldal vezető erejének, az Olasz Kommunista Pártnak egvre növekvő tekintélyé­vel is. N,ehéz szerepben Ha valaki, Moro nem al­kalmas erre a szerepre. Sok­kal inkább arra. hogy a po­litikai erők összefogásával le­gyen úrrá a válságon, s- ke­ményen fellépjen minden­fajta jobboldali kalandorko­dással szemben. Így arra kényszerül, hogy előbb-utóbb nyíltan összecsapjon a Fehér Ház, a Pentagon és a CIA bizonyos köreinek, a NATO egyes stratégiáinak itáliai Szövetségeseivel. Ha ehhez nem lesz kellő ereje, a 37. olasz kormány sorsa megpe­csételődik. Gyapay Dénes Mindez azonban a társa­dalmi válságnak csupán egyik, még ha oly fontos vo­natkozása is. A másik sem kisebb fontosságú: nevezete­sen az a krízis, amelyet a relatív többségű párt. a ke­reszténydemokrácia átél. A Democrazia Cristiana. az Olasz Kereszténydemokrata Párt — a hamburgi Der Spiegel fogalmazásában — majdnem harminc éve. a hatalom élvezetébe belesze- , dűlvén, hitbizománvként kor­mányozza Olaszországot. Ag­nelli. a FIAT Művek elnöke még konkrétabban vádolta a DC-t, mondván: a választói szavazatok negyven százalé­kával a hatalom nyolcvan százalékát birtokolja. A párt belső válságát a múlt évek­ben az egymással olykor élesen szembenálló sok frak­ció jelezte: két éve még leg­alább hét-nyolc irányzatra oszlott. Az utóbbi fél évben három súlyos kudarc érte a kereszténydemokratákat: má­jusban a válásról tartott népszavazáson, júniusban a szardíniái helyi választáso­kon, majd november 17-én a részleges községtanácsi vá­lasztásokon. kiútként a kereszténydemok­raták minden terhet a dol­gozó emberekre, a bérből és fizetésből élőkre akartak át­hárítani. Hányán leszünk ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents