Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-29 / 303. szám
I SZOLNOK MFG TFT NÉPLAP 1974. december 29. vaikó Mihály |Tf|óp!a ébren Vasárnapi ebéd Addiszban-g ä Abeba Bikila ba- rátjavai a bisoftai Szent Pál temetőben hozott össze a véletlen. Novemberi vasárnapon, amikor népes diákcsoport is lerótta tiszteletét a mezítlábas maratoni olimpiai bajnok síremléke előtt Zene szólt kazettás magnóból — a bodi- gárdok indulója — a császár volt testőreinek pattogó ritmusú marsa. Hely és zene nem túlságosan illettek egybe — de mert egy testőrkapitánynak szólt, Bikila pedig az volt, így hát megbocsátható. A síremlék szerény alkotás. A kétszeres olimpiai bajnok halálár \: évfordulójára készült Tavaly ilyenkor temették el. meglehetős csendben. Középütt a világhírű futó mellszobra, kiss talapzaton, alul, az oszlopon rövid életrajza. Kétoldalt két oszlopocska, az egyiken Róma I960., a másikon Tokió 1964. Két világsiker helyszíne és időpontja. Szólt a zene, s mi hallgattuk áhítattal. Szinte észre sem vettük, hogy egy kopott ruhájú, ötven körüli férfi érkezett, s odalépett a síremlékhez. Szikár és magas volt, mint általában az etióp férfiak. Körüljárta csendben a sírt, s tekintetével végigtapogatta Nem részletezem, hisz a lényeg a fontos. Ö volt az alig egyhetes Bikila- síremlék ..gazdája” ő építtette a saját zsebéből. Iparosember nem messze innen, nyira, mint amennyire lám egy iparos barátságából futotta. Újdonsült ismerősömmel oly meleg közvetlen barátságba kerülök hogy meginvitál ebédre. És egy idegennek. egy farancsnak, ahogy itt mondják, mi jjukál ilyenkor? Hazai specialitás azaz egzotikus etióp ízek. Asztalunkra tehát inzséra és watt kerül. Ez utóbbi afféle mártás, fogyasztható magában is, a szegényebbek így is eszik de jobb helyen a húst ízesíti Most csirkehússal tálalják. Itt az etióp paprikáscsirke! — gondolom. Mellette hatalmas tányéron piszkos-szürke szivacsszerű lyukacsos, újjnyi vastagságú lepény, az inzséra. csinos rollnikba csavarva, az etiópok mindennapi kenyere. A teff apró magjából házilag készül. A magvakat hatalmas famozsarakban megtörik, porrá zúzzák majd vízzel péppé gyúrják s azután nyűt tűzön. óriási méteres átmérőjű kerek bádogtepsikben megsütik. Fehér kenyeret többnyire csak a fehérek esznek, s elvétve etiópok. Túlságosan is drága. Egy falusi asz- szony szerint etióp náluk csak akkor eszik fehér kenyeret ha beteg. Egy falat az első. Érzem, rettenetesen elvörösödöm, mintha tüzet nyeltem volna. Tán nem elég ízletes? „— kérdi aggódva a háziasszony. Vasárnapi szórakozás — gyermekek teveháton Addisz peremvárosában. Néhány váltott szó. s már barátokká lettünk. Nem volt nehéz, az etiópok barátságos és szíves emberek, lépten nyomon ezt tapasztaltam. Jóindulattal felelnek. Nézzük Bikila síremlékét, élete nagy művét. Csendesen kérdem, hogy ne zavarjam az áhita- tos hangulatot: — Miért tette? — Barátságból. — Ennyi a válasz, tömören. Milyen furcsa, fordul meg a fejemben a császárnak, kinek testőrkapitánya volt és mséges szolgája, gazdag kincstárából nem tellett any— De igen, igen —(erősítem már csak kötelező udvariasságból is, de rövest nyúlok a innivalóért, hogy csillapítsam torkom hevét. Aztán, hogy időhöz jussak, a watt receptjéről érdeklődöm. Szakszerű választ kapok — legalább húszféle fűszerből készül — de engem elsősorban csípős tulajdonsága izgat mi adja különleges csípős ízét? — A barbara. — S mutatóban a háziasszony máris hoz egyet a konyhából. Szép hosszú csövű, piros paprika. — Nálunk ezt szeretik a legjobban. Talán nem találAbebe Bikila síremléke ta elég erősnek? Ha akarja, hozhatok ennél erősebbet is! És mert igazi ebéd nyers hús nélkül nem eshet meg — a császári fogadáson sem hiányzott az asztalról sohasem, vendéglátóm gondoskodik erről is. Az etiópok igen kedvelt eledele. Egy alkalommal uúm során a főváros határában lakodalmasnásznépet láttam, nyers marhahúst falatoztak. Egy fára akasztott marhacombból ki-ki kanyarintott egyet s egy kis wattal jóízűen fogyasztotta ! Hogy galandfér- get lehet tőle kapni? Mit sem tesz — sokkal jobban hisznek abban, hogy megsokszorozza a férfinép erejét. S ez a fontosabb. Bevallom, bennem erősebb volt a féregtől való félelem, mint a vágy, hogy férfiasságom növeljem. A nyers húsból tehát nem kértem. De kávéból annál inkább! Az ebédet szokás szerint itt is kávéval zárják. A világos sehol sincs oly finom illata és kellemes aromája a kávénak s hozzátehetem ereje is, mint Etiópiában. Egy jó adag dupla alaposan megdobogtatja még a mi kávéhoz szokott szívünket is. De- hát ez nem csoda, hisz innen, pontosabban Etiópia déli tartományából Koffá- ból indult el világhódító útjára! A neve is innen származik: Koffa Kaffa. kávé. A legenda szerint pedig — merthogy itt mindennek megvan a mesés magyarázata — először kopt szerzetesek, fedezték fel az ízét. Megfigyelték, hogyha kecskéik egy bizonyos zöldcserje leveléből vagy terméséből esznek, elevenekké válnak, mi több ugrándozni kezdenek. Az okot keresvén a titokzatos növény termésébe ők is belekóstoltak, s ahogy a történet mondja: esti áj tatosság idején az álmossággal egyáltalán nem volt gondjuk a derék atyáknak. Egyébként jó, ha az idegen is megtanulja a kávé nevét amnarául. Bunna, így kérik a presszókban Ha a külföldi is így rendeli a duplát, protekciója biztos, s még az erős kávé is erősebb. (Következik: A katonák beszélnek) / Mb rn \raor fős?e7on'a? F sít nk n „s s> am oi Ismét erdővel borítják a Bakony déli vonulatán, a Veszprém—Várpalota közötti dolomit fensík erodált területeit. A „kősivatagot” az orzságosan kibontakozó környezetvédelmi program részeként 10 év alatt mintegy 25 millió forintos költséggel f ásítják. A nagyszabású erdészeti 5 feladat tervezésére a MÉM pályázatot írt ki. A bekül dött munkák közül Schnei- > der Ferenc -balatonfüredi erdőmérnök és munkatársai 1 tervét k első díjjal. Ha valakinek feltennék a címbeli kérdést, valószínűleg gondolkodás nélkül azj, válaszolná, hogy tavasszal, május idején. A fővárosi Négy Évszak házastárskereső szolgálat, Öt év tapasztalatai alapján, más véleményen van. Szerintük a főszezon éppenséggel télre, a karácsony és szilveszter körüli hetekre esik. Mint mondják, azért szaporodik meg ezekben a napokban a társkeresők száma, mert aki magányos karácsonykor, szilveszterkor, vagy „csak” roko- ' nokkal. ismerősökkel tölt' az ünnepeket, az fokozottan szeretné, hogy neki is legyen olyan partnere, aki hozzá, csak hozzá tartozik... Az elmúlt fél évtized egyébként nem igazolta a Négy Évszak vezetőinek azt a várakozását, hogy minden jelentkezőnek egy év alatt legalább három, s legfeljebb öt partnerjelöltet bemutathatnak. Egy másik újítás: ha a társkeresőnek eredeti igényei alapján nem sikerül megfelelő jelöltet találnia, akkor behívják, beszélnek vele. Tudomására hozzák. hogy ha hajlandó mondjuk ötvenes -férfiú létére 25 esztendős lány helyett egy 35 évessel összekötni sorsát vág pesti lakosként vidékre házasodni, akkor tudnának segíteni. Az ilyen „egyeztető' beszélgetések számos esetben vezettek eredményre. \ y árakozáson felüli sikere van a Szigligeti Színház gyermekelőadásának, az Óznak. Karácsony kettős ünnepén, mindkét délután színültig megtelt a nézőtér — gyermekekkel, akik az előadáson jelenetről jelenetre egyre inkább belefeledkeztek abba, amit láttak. Dorka és Toto kalandos mesebeli utazásába, akikhez kedves útitársak csatlakoznak, a mulatságos madárintő, a csikorgó bádogember és a gyáva oroszlán. A gyerekek nekik szurkolnak, hogy révbe jussanak. Arcukon, hol az öröm csillan, hol meg a félelem ül ki, a színház varázsa tartja fogva őket, a játék bűvöletében élnek, önfeledten kapcsolódnak a történetbe. Képünkön jelenet az előadásból — Dorka és Toto és a „közönség”. Fotó: N. Zs. A napsugár nyomában '■ jártak Tizenkétszer harminc percig láttuk a nagyszerű természeti tájakat, jártunk a napsugár nyomában, hogy egy kicsit felfedezzük Földünket, a vulkánokat, az őserdőket, a földkéreg fejlődésének útját. Vezetőnk a szakértő dr. Balogh János akadémikuson, Halász Mihály operatőrön kívül Rockenbauer Pál, a televízió rendezője és — részben a sorozat írója volt. Csodáltuk a különös tájakat, állatokat, növényeket, hallgattuk a külföldi tudósokat, láttuk a különböző földlakókat — s minden nézőben. s több kritikában is felvetődött a kérdés: vajon a tévések saját magukról, úti élményeikről miért nem szóltak? Miért nem tudtunk meg többet a nehézségekről és az örömökről, amelyek egy ilyen tíz és tízezer kilométeres utazás természetes velejárói. És ezen túlmenően: nem fájt-e szétszabdalni, témánkénti rendszerezésben újra teremteni ezt a „hatalmas filmmennyiséget? Rockenbauer Pál egyetért: — Fájt bizony! Hatvan-hetvenezer kilométer — nem számoltuk ki pontosan mennyi — színes filmanyagát szinte centinként kellett újra sorbarakni. És az útiélmények?! Ehhez néhány dolgot el kell mondanom a körülményekről. A filmet a Magyar Televízió készítette ugyan, de a Hungaroflin megbízásából, és költségére. Ezért cserébe exportképes műsort kellett produkálnunk a földkéreg fejlődéséről, hogy a „belénkfektetett” összeg megtérüljön. És a mű sor megvásárlóit egyáltalán nem az. érdekli hogy hogyan utaztunk, milyen nehézségeket kellett legyőznünk. hanem a sorozat témája, amely — remélem — ettől függetlenül is hasznos ismeretterjesztést szolgált. — Elégedett a sorozattal? — Tudom, hogy hasznos volt a munkánk, mégsem vagyok elégedett. Mindjárt találok persze mentséget is a magunk számára, hiszen ez volt az első ilyen nagy vállalkozásunk. Nagyon kevés tapasztalattal rendelkeztünk. Nagyon hosszan készültünk fel. nagyon fontos, tudományos alantételt akartunk bizonyítani — és ez a felkészülés méei' kevés volt Mee rész!p+°sehb més non- tosabb előtanulmány kell hiszen az utazás során adódó váratlan helyzetek, szervezési nehézségek úgyis okoznak elég gondot. — Mi maradt ki a sorozatból? Teljes-e a kép a Föld felszínéről? — A kép szinte teljes. Két terület maradt ki tulajdonképpen: a számunkra megp lehetősen ismert mérsékelt ég'öv és Kelet-Afrika szavannái. — Sok érdekes emberrel ismerkedett meg. például a műsorban megszólaló külföldi tudósokkal, de gondolom, rajtuk kívül is érdekes ismeretségekre tettek szert. — Szívesen keresek kapcsolatot és hamar szót is értek az egyszerű emberekkel. Ezek a találkozások az út legkedvesebb élményei. Egy pápua faluban megvettünk egy disznót, hogy megvendégeljük vele a falu lakosságát. Sehoevan sem értették Hosv valaki megfizesse-’ egy állatot és azután velük ?♦=>« se meg' Há'áhól !°öbsir - falu kakasát és ők is megajándékoztak beno:'--’lm‘ Nagyon tiszták az órzeimeil- őszinték az igen-ieik, a nem-jeik. — Milyen közönségvi* s* hangra talált itthon a sorozat. ezt vágták-e? — Oratu’áló levelek é: keztek gverek eV4H (5g jő sok ér"^'"'*"' r ' eeves részletek iránt meghívások előadásra, élménybeszámolóra. És még valami, aminek a legjobban örülök: a munkásszállásokon állandó program volt a műsor megtekintése. Ha e szállások lakóit sikerült leültetni a képernyő elé, ha őket érdekli, amit csináltunk, akkor nem volt hiábavaló, amit csináltunk. Mert az al an vető célkitűzésünk is ez volt: mindenki számára hozzáférhető, érthető ismeretterjesztő sorozatot akartunk készíteni. T. A.
