Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
1974. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 VIRÄGCS ENDÉLET (Mohácsi Regös Ferenc grafikája) BEKIOLI 1ÍHECHT: MÁRIA A szülés idején hideg Tolt de azt is elefedte, a szegényes tető alatt, a didergést, a tűzhely füstjét és a hajnali fájdalmakat. Elfeledte a szégyent, amelyet a szegénységgel kapott, — de talán, mert nem volt egyedül az éjszakán. S később ünneppé változott minden, s mindenki ott volt, elhallgattak a pásztorok, és királyok jöttek a legendában. A szél, amely fagyos volt, angyal-énekké változott. A tetőn át a csillagot látta — fia szeméből fénylett, ki könnyed volt és szerette a dalt,' szegényeket hívott magához, királyok közt élt, s éjszaka * * mégis csillaggal álmodott. (Antalfy István fordítása) WEÖRES SÁNDOR: ÉVVÉQ Burkolva nehéz felhőbe, hajol a tél az erdőre. fi jen te, aztán naponta, jobban és jobban befonja. Föléje havat először hamar elolvad, de lassan fehér mintázat keríti mind be a fákat, fölkúszik kopár gallyakra, gyümölcsként súlya lehajtja, domborul sötét tönkökre, mintha ott lakna örökre Fagyos szél árad. a messzi párákat kővé dermeszt! Félénk napsugár vigasztal: Majd olvad egyszer, tavasszal. A kettős honfoglalás elmélete Beszélgeti- DB. LÁSZLÓ GYŰLI profé szorral László Gyula, az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészeti tanszakának vezetője, a történelemtudományok doktora egyike azon keveseknek, akiket a szűk szakmai körökön kívül a közvélemény is jól ismer. Könyveinek sikere annak is tulajdonítható, hogy a régészet iránt közvéleményünkben élénk az érdeklődés. Munkáiban mindig érezzük a töprengő tudós gondjait, de az „advocatus doaboli” (az ördög ügyvédje) minden apróságra figyelő ellenvetéseit is. S ez nagyon emberi és nagyon rokonszenves vonás. — A tudományos művek élménye intellektuális. Professzor úr könyveiben, előadásaiban viszont élénk megjelenítő erőt is érzünk. Talán a régészet természete segít a képszerű megformálásban? — A régészeti leletekből elénk táruló kép a látható világok leghézagosabbika. S különösen kevés maradt ránk a nagy ázsiai—európai népvándorlások korából. Csatok. szíjvégek, veretek, csontkarcok, s néhány edénytöredék. amit a halottakkal együtt raktak a földbe. Ezt a töredékeiből elénk táruló világot csak úgy lehet megismerni. ha a szakember egyszerre képes a legaprólékosabb rendszerű és összehasonlító munkára, s ugyanakkor gondolatait igyekszik szabadabban futtatni. A gondolatok kölcsönös megtermé- kenyülését akadályozza, ha valamit véglegesen bebizonyítottalak, változatlannak tekintünk. Különösen így van ez a régészetben. — Így jutott el professzor úr a kettős honfoglalás elméletéig? — Az első halvány feltevést inkább a véletlennek köszönhetem. Régészeti kézikönyv írását kezdtük meg Bóna István barátommal, s akkor figyeltem fel a következő érdekes rejtélyre. Ha egymásra vetítjük a feltárt sírok alapján rekonstruálható honfoglaláskori települések térképét a késő-avarkori lelettérképpel, szinte meghökkentő, hogy Árpád magyarjai milyen következetesen nem települtek az avarok által lakott területekre. Elgondolkoztató tény az is, hogy a nagy avar településekről nem maradtak fenn avar helynevek. Ugyanakkor az általuk lakott vidékeken, ahol honfoglaláskori sírokat egyáltalán nem találtak, fci magyar helynevek bőven vannak. Mi ennek az oka? — Végiggondolva, magam is megriadtam a feltevés merészségétől, hiszen az oly mértékben különbözött a történészek által elfogadott változattól. — Milyen adatok, tények szólnak a kettős honfoglalás mellett? — A honfoglalás korából nagyon kevés, hitelt érdemlő írott forrás maradt ránk. A régészet hagyományos jelzései pedig csak nagy-nagy óvatossággal kezelhetők. Vizsgálódásainkat ki kellett terjeszteni a néprajzra, a mitológiára, a művészetre — különös tekintettel az ötvösmesterségre — a növényföldrajzra. állattanra, a társadalomlélektanra és az antropológiára is. Egyszóval komplex vizsgálati módszer alkalmazása vált szükségessé. Az előkerült csatokon, övékén, csontbogozókon. véreteken megtalálható ábrázolások ugyanis konkrét, meghatározott jelentéseket hordoznak. Ha ezeket a jelentéseket meg akarjuk szólaltatni, minél jobban, több és több fogással kell játszanunk a húrokon. Például a hazai Szent László legendák XIII—XIV. századi falfestményeiről hasonló módszerrel sikerült kimutatnom, hogy ezek a honfoglaláskorra, sőt az avarkorra visszanyúló hagyományt őriznek hűséggel. Egyes jeleneteik még messzibb századokból; a szkíta, sőt annál is korábbi időkből valók. De míg eddig a felismerésig eljutottam, végig kellett kalandoznom gondolatban az egész végtelen ázsiai steppe népeinek művészetén. — A kettős honfoglalás elmélete szerint a kései avar- ság i. sz. 670 táján történt betelepülése azonos a honfoglalás első hullámával, s a kései avarok tulajdonképpen magyarok voltak. Az elmélet körül gyűrűző vita lehet. hogy több a kettős honfoglalás egyszerű elfogadásánál, vagy elutasításánál? Nem értelmezhető-e úgy, hogy a komplex régészeti, művészettörténeti stb. kutatómunka kér polgárjogot, 8 eredményeit művelői azonosaknak tekintik az Írott források és a nyelvtudományi vi gálódások eredményeivel? — Valóban a régészet korábban többnyire csak tárgytörténettel foglalkozott: a forrásokból elénk táruló történelem puszta illusztrációjaként szolgált. A régészet most viszont a néotör- ténet, társadalomtörténet alapvető kérdéseiben is szót •kér. Valójában itt új szemléletről van szó. Népünk őstörténetében és a honfoglalás eddigi felfogásában volt néhány áthidalhatatlannak látszó ellentmondás. Korábban például azt tanították, hogy a honfoglalók tömör szláv népességet találtak a Kárpát-medencében. Ez azonban nem lehet igaz, mert akkor mi is úgy jártunk volna. mint a török—bolgárok által megszállt Bulgária, ahol néhány nemzedéken belül elszlávosodtak a hódítók. — Ezt az ellentétet csak az oldja fel, ha elfogadjuk, hogy a Kárpát-medencében jelentős „avar” népességet talált Árpád, s ezek magyarul beszéltek. Ha ilyen új szemszögből tekintjük végig koraközépkori történelmünket, egész sor kérdésre kézenfekvő választ kaphatunk. Nagyrészt ezt a feltevést támogatják az embertan eredményei: kimutatták például, hogy a késő- avarság embertani képlete Magyarország közép- és újkori történetében is folytatódik. Ezenkívül a székely és a göcseji nép ’hiedelemvilága még talán a mai napig is őrzi azt a felfogást, hogy őseik már Árpád előtt Erdélyben, illetve Pannóniában éltek volna. Látható tehát, hogy mindaz a kevés, amit a felhalmozott és a mozaikhoz hasonlóan mindinkább összeálló ismeret- anyagból felidéztem. nem tisztán régészeti, s nem i9 művészettörténeti, vagy néprajzi kutatás eredménye. Hanem e tudományágak módszereinek, ismeretanyagának együttes alkalmazása. — A ketős honfoglalás elméletének ellenzői a bizonyító erejű írott forrásokat kérik számon. Győri fy György például azt írja, hogy „nincs olyan egykorú forrás, amely arról tudatna, hogy Árpád honfoglalói a beköltözéskor itt magyar népet találtak volna.” Ügy tűnik, hogy az ebből a korból származó írott források sem egyértelműek, sőt egyes részkérdésekben nagyon bizonytalanok? — Még a legnagyobb óvatosság mellett is leszögezhetünk annyit, hogy az első — avar kori — honfoglalásnak az írott források nem mondanak ellent, inkább mellette magyarázhatók. Az orosz őskrónika például világosan ír a VII. században (670 táján) Pannóniába települő fehér ugorokról. Hasonlóképpen örökíti meg az onogurok történetét az eddigi honfoglaláskor! kútfőinkben ismeretlen corbeillei-i szerzetes Widukind. ö még a csoda- szarvas mondáról is tud. De a bizánci források is értelmezhetők ekként. A klasz- szikus latin történetírók ékes stílusában készült bizánci munkák között viszonylag szavahihető Hitvalló Theo- fanész. Nála. Kovrat Kagán bolgár uralkodó fiainak sorsáról olvasva megtudjuk, hogy az öt fiú közül a negyedik népével Pannóniába költözött. A Pannóniában megjelenő alapnépesség az onogur volt. amelynek nevét — sokféle változatban: un- gar, ongarese, hungarus, hongroise, ungur — ma ia viseljük külföldön. Ez az onogur név már jóval Árpádék megjelenése előtt kimutatható Pannóniában, mint helynév. Egy határhegy neve: March a Uengeriorum. Ezenkívül Anonymus Gestá- ja is világosan a magyarok második bejöveteléről beszél. Téves tehát az a felfogás. hogy az írott források a kettős honfoglalás ellen szólnak. S ráadásul semmivel sem biztosabbak ebbén a korban, mint'az anyagi műveltség emlékeiből levonható következtetések és az embertan megállapításai. — Professzor úr, a kompJ lex kutatások eredményeire támaszkodva ma már véglegesen bizonyítottnak tekinti a kettős honfoglalás elméletét? •— Írásbeli dokumentumok i előkerülése már aligha várható. A régészet és a rokon tudományok anyaga viszont egyre nő. Így szinte szükség-* szerű, hogy népünk őstörténetében és a honfoglalás kéz-* désében meglevő ellentmondásokra, fehér foltokra a választ végül is ezek a tudományok fogják kimondani. S ebben a folyamatban a kettős honfoglalás elmélete csak az első lépcsőfoknak számít Csupor Tibor Régiekről szél az ének Szerelmes égiíeslek Galambos Lajos készülő drámájáról X Pest—Szolnok közötti vasútvonal megnyitása után, 1847-ben alapították Szolnokon a fűtőházzal egyesített fiókműhelyt. Mivel a mozdonyok és kocsik újak voltak, csupán kisebb javításokra volt szükség, ezért mindössze néhány kovácsot esztergályost és egyetlen asztalost alkalmaztak. Ebből a maroknyi gárdából fejlődött ki a mai Járműjavító több ezres munkásgárdája. A kezdet természetesen ezernyi buktatóval teli időszak volt. Az első szakemberek többnyire külföldről kerültek ide. A magyar nyelv hivatalos használatát csak 1870 júliusában rendelték el az üzemben. A munkások napi műszakjáról nem maradt feljegyzés, de valószínű, hogy az országban akkoriban szokásos napi 12— 15 órai munkaidő volt a szolnoki Járműjavítóban is. A szakmunkások havi keresete az 1870-es évek végén 32 forint 93 krajcár volt, ami három mázsa búza árának felelt meg. Évi szabadságról akkor még szó sem esett A magyar nyelvű munkásgárda kinevelését célzó szakemberképzés 1876 után, Wagner Gusztáv műhelyfőnök kezdeményezésére Indult meg. A műhelyfőnöknek jelentős szerepe volt a temetések rendezésére alakult Fáklyatársulat, az olvasóegylet, a dalkör és a zenekar megalapításában is. A munkásgárda összeková- csolódása, ismeretanyagának gyarapodása a munkásöntudat kialakulásával, a politikai harc megindításával járt. A Járműjavító dolgozóinak első számottevő megmozdulása 1904-ben, az országos sztrájkhoz való csatlakozás volt. Erejüket igazából a Tanácsköztársaság védelmében mutatták meg. Ennek az időszaknak eseményeit idézi Galambos Lajos Szerelmes égitestek című drámája, amelyet Szolnok 900. jubilueumának jegyében ír, s melynek jövő évi bemutatására a Szigligeti Színház vállalkozott. A témaválasztás önmagában is érdekes a szolnokiak számára, hiszen munkahelyi, vagy rokoni kapcsolatok alapján tízezrek kötődnek a Járműjavítóhoz. Igazi értékét azonban a szubjektív érzéseken túl a lényegre tapintás, az avatott történelemszemléletre való hely és időpont meghatározás adhatja majd. A viszonylag elenyésző számú fűrészüzemi és malomipari munkásgárda mellett ugyanis mindinkább a tömegében egyre izmosodó, öntudatban gyaraoodó járműjavítóbeli kollektíva kezdett vezető szeréért játszani a megye munkásmozgalmában. Az ottani események szinkronban voltak a magyar ijoar kialakulásával és to munkásosztály Öntudatra ébredésével. Ilyen értelemben a Járműjavító dolgozói-’ nak szerepe felbecsülheted len. hiszen a megve iparában számottevő üzemek csak évtizedekkel később épültek, — elsőként 1914-ben a Szolnoki Cukorgyár, majd 1935- ben a Szolnoki Papírgyár; 1940-ben pedig a martfűi cH pőgyár. Nem kisebb feladatra vállalkozott tehát Galambs Lajos. mint arra. hogy egy maroknyi szereplő sorsváltozása. erényeinek és hibáinak színrevitelével megelevenítse a munkásosztály megyén belüli kialakulását. Annak a munkásosztálvnak kialakulását, melynek vezetésével nt utóbbi három évtized alatl évszázadok fejlődését múlta felül megyénk. Szolnok 900. jubileumán ezért időszerű Galambos Lajos témaválasztása. Az időszerűség mellett remélhetőleg a készülő dráma magas irodaim* értéke, a jó rendezés, s az elmélviilt színészi látók is hozzájárul majd a sikerhez.
