Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. december 29. A .tavaszi vetést előkészítő szántás több mint 78 százalékát elvégezték a megye mezőgazdasági üzemei. A 15 ezer hektár vetésterületből már csak 3 ezer szántatlan Népqazdasáqi tervezés társadaimi tervezés írta: Dr. Hetényi István, az Országos Tervhivatal államtitkára A népgazdasági tervezés rendszere, és alapvető vonásai a több mint negyedszázados tervgazdálkodásunk során a fejlődésnek olyan színvonalát érték el. hogy ezt 1972-ben a népgazdasági tervezésről szóló törvényben lehetett rögzíteni. A tervezés természetesen továbbra is élő, a társadalommal, gazdasággal és állammal együtt fejlődő intézmény, amely csuk akkor felelhet meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ha maga is fejlődik, tükrözi a társadalomban végbemenő változást. E fejlődés egyik jele, hogy fokozott hangsúlyt kap a népgazdasági tervezés folyamatában a gazdaságfejlesztés társadalmi hatásainak feltárása és figyelembevétele. Ebben az igényben az a felismerés jut kifejezésre, hogy a gazdasági döntések minden esetben széles körű társadalmi folyamatokat indítanak meg, amelyekkel a tervezésnek számolnia kell, módszertani vizsgálatait tehát úgy kell fejlesztenie, hogy e hatásokat ‘ széles körűen és megbízhatóan feltárja. Üj körülmény-e a társadalmi aspektus figyelembevétele a népgazdasági tervezésben? Mint másutt, itt is az a helyzet, hogy az új igény megfogalmazása nem feltétlenül elvi változást vagy teljesen új követelményt jelöl meg, hanem ázt fejezi ki, hogy az igényt nagyobb súly- lyal vagy minőséggel kell kezelnünk, mint korábban. A párt második program ja Az a követelmény ugyanis, hogy a népgazdasági tervezés politikai, társadalmi célokat szolgáljon, nem új, hanem a politika és a gazdaság viszonyának marxista értékelésén alapszik. Ezt a viszonyt jellemzi tömören az a lenini megállapítás is, hogy a terv a párt második programja, tehát a pártprogram alapvető politikai célkitűzéseinek szolgálatában határozza meg a gazdaság fejlődé- S'ét, A társadalmi fejlődésre vonatkozó döntések és a népgazdasági tervezés kapcsolata fejlődik a társadalmi feladatok jellegétől és a nép- gazdasági tervezés fejlettségétől függően. Szükséges, hogy ez a kapcsolat egyre gazdagabbá, sokoldalúbbá váljon. A szocialista tervgazdálkodás kezdetén ugyanis a politikai célok mindenekelőtt a hatalmi és tulajdon- viszonyok megváltoztatására irányultak. Az államosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szocialista elosztás érvényre juttatása, egyben óriási gazdasági lépések is, de megvalósításuk alapjában nem a gazdaság- fejlesztéstől, hanem általános politikai feltételüktől függött. A tervezés feladata mindenekelőtt abban állt, hogy ezeket a gazdaságfejlesztés útján megerősítése, alátámassza. A szocialista alapelvek teljesebb érvényesítése Ma a társadalompolitika feladata nem a hatalmi viszonyok megváltoztatása, hanem a szocialista rendszer, a szocialista termelési viszonyok további kibontakoztatása. a szocialista társadalmi egység megerősítése és a termelőerők folyamatos fejlesztésének politikai megalapozása. Egy sor társadalmi követelmény megvalósítása ma a népgazdasági tervezésben jelentkező gazdasági feladat megoldásától függ. E társadalmi követelmények jelentős része a dolgozók munka- és életkörülményeihez kapcsolódik, de nem egyszerűen a jólét fokozását követeli meg. hanem a szocialista társadalom alapelveinek teljesebb érvényesítését Mindenekelőtt arról van szó, hogy hatékonyabban kell megoldani, hogy a családi körülményekből és a települések eltérő színvonalából adódó különbségek ne jelentsenek tartós és leküzdhetetlen akadályt a társadalom tagjai, elsősorban a felnövekvő generációk „egyenlő esélyeire” a pályaválasztásban, és tehetségüknek és szorgalmuknak megfelelő érvényesülésében. Ez mindenekelőtt az oktatás és szakképzés fejlesztése terén határozza meg a feladatokat. A teljes foglalkoztatottság további biztosításával, az öregek és munkaképtelenek eltartásához nyújtott társadalmi hozzájárulás és az egészségügyi-szociális ellátás fejlesztésével tovább kell erősíteni hazánkban a létbiztonságot. Célunk az, hogy a jövedelmek átlagos nagyságának viszonylagos kiegyenlítettségét fenntartva a munkából származó jövedelmek teljesítményektől függő differenciálása »segítse elő a munka hatékonyságának gyorsabb növekedését; a nem kereső családtagok eltartásához nyújtott társadalmi hozzájárulás emelésével viszont csökkenjenek a különbségek az egy főre jutó családi jövedelmekben. Az emberi képességek célszerű fejlesztése Hiba lenne azonban a társadalmi követelmények érvényesítését kizárólag az élet- színvonal kérdésének tekinteni. A tervezés alapkérdése a tudomány, műszaki fejlődés és termelés tervezése — amelyben a legfőbb tényező, termelőerő maga az ember. Ezért a tervezés alapfeladata, hogy a műszaki-tudományos forradalom új követelményekhez igazítva alakítsa ki a képesség fejlesztésének legcélszerűbb formáit (pl az oktatás és továbbképzés feladatait). és a terv alátámasztásaként irányozza elő a megszerzett képesség optimális kifejtését elősegítő szervezési, vezetési formákat, a munka szerinti elosztást erősítő intézkedéseket, mint pl. a bérrendszer fejlesztését. Növekvő hangsúlyt kap a tervezésben a területi tervezés. A racionálisan értelmezett teljes foglalkoztatás egyre inkább azt jelenti, hogy nem csupán az elmaradottabb területek termelőerőinek fejlesztése a feladat, hanem minden terület adottságainak megfelelő szelektív fejlesztésével foglalkozunk. ígv pl. egyes vidékek iparosításával egyenrangú feladattá válik a budapesti ipar szelektiv fejlesztése. egyes vonatkozásokban visszafejlesztése, Ugyanakkor a „társadalmi tervezés” nem jelentheti azt, hogy a népgazdasági tervezés felöleli a társadalompolitikai intézkedések egészét, vagy még kevésbé a politikai célok tervezését. A politikai célok megállapítása nem a népgazdasági tervezés feladatkörébe tartozik. Kötelessége viszont azoknak a gazdasági folyamatoknak a feltárása, valamint a gazdasági fejlődés lehetséges társadalmi feltételeinek és követelményeinek megjelölése, amelyek segítik a hosszú távú politikai célok kijelölését, illetve olyan gazdasági fejlődés tervezése. amelv számol e célok megvalósítá- sánának gazdasági hatásával, követelményeivel. A lófogaitól a komplex gépesítésig Beszélgetés a növénytermesztés gépesítéséről dr. Patkós István igazgatóval, dr. Lengyel Lajos tudományos igazgatóhelyettessel és Tóth István tanulmányi igazgatóhelyettessel, a DATE mezőtúri gépészeti karának vezetőivel. Ma, ha a szántásról, aratásról esik szó, ritkán jut valakinek eszébe a lóvontatta eke, vagy a parasztság ősi munkaeszköze, a kasza. Szinte természetes, hogy ?kár a géolakatossal. akár az orvossal beszélgetünk a mezőgazdaságról, olvan magától értetődően szólnak a John Deere traktorról, vagy — Hogyan jutott el a magyar mezőgazdaság a gépesítés mai színvonalára? Dr. Patkós István: — A növénytermesztés és az állattenyésztés gépesítési problémáit hosszú éveken keresztül más tempóban és egymástól elkülönítve próbálták megoldani a szakemberek. Természetesen a növénytermesztés gépesítése került előtérbe, ott is a szántóföldi növénytermesztésé, hiszen, hogv az állatokkal megetethessük a takarmányt, először meg kell termelni. Legelőször — itt most a 25— 30 évvel ezelőtti időszakra gondolok — a szántás és a szállítás munkáinál jelentek meg a gépek: a lovakat egv- re több helyen váltották fel a traktorok. Ezt követték a talajápolás. a betakarítás és végül a szárítás généi. Nagyvonalakban ígv fejlődött a növénytermesztés gépesítése, de ez csak az egyik oldal. Nemcsak a kézi munkát helyettesíti a gép. hanem megváltozott a technológia is; ma például már nem úgv szántanak, vetnek, mint tíz évvel ezelőtt. A teljesítmény fokozásával pedig előtérbe került a - „minimum tillage” elv — egyre kevesebbet rámenni a földre, egy menetben minél több munkát elvégezni. Például egyszerre szántson, vessen, műtrágyázzon. vegvszerezzen a gép. Mindemellett lassan az állattenyésztés gépesítése is felzárkózott a növénytermesztéshez. és ma már egyre inkább komplex gépesítésről beszélhetünk, ami maAz embert egyre több helyen helyettesíti a gép. Tóth István: — Talán a mezőgazdaság az, ahol ennek a szükségszerűségét legjobban bizonyítják a számok. A múltban — 20—30 évvel ezelőtt — száz munkásból hatvan—hetven a földet művelte, vagy állattenyésztéssel foglalkozott. Mára ez tizennyolc—húszra csökkent. A munka termelékenységét manapság sokat emlegetjük, mert a népgazdaság egyészét tekintve kulcskérdés. Ügy érzem — és ezt nem kell különösebben igazolni, elég ha csak a termésátlagok, vagy a parasztság életkörülményének változására gondolunk —ebben a mezőgazdaság tette meg a legnagyobb utat, amíg eljutott a gépállomástól a mai korszerű gépparkig. — A növénytermesztés gépesítésében most melyek a a Kolosz 6-os komgbájnról, mintha világéletükben a növénytermesztés gépeit „tanulmányozták” volna. Különösen az idei ősz után — amikor nap mint nap szinte a szemünk előtt zajlott a küzdelem a termésért — nem is nagyon lehet csodálkozni ezen, a „hozzáértésen”. gában foglalja a szántástól a megtermelt teiig, húsig, az összes munkafolyamat gépesítését. Dr. Lengyel Lajos: — A hatvanas évek végén a termelési viszonyok is megváltoztak, kialakultak a nagyterületű gazdaságok. Több ezer hektáron már nem lehetett 16—17 növényt termeszteni, ezért a termelés feltételévé váit a koncentráció, specializáció. Ott. ahol eddig mindent termeltek a nyúlszapukától a kenderig, most csak öt-hat növénnyel foglalkoznak, és az állattenyésztésben is két-három ágazat van. Egyúttal a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok egyre kevésbé termelhettek egymástól függetlenül, szükség volt az érdekek összehangolására, a kooperációra. Ez a folyamat befolyásolta a gépek fejlődését is. például az erőgépek kategóriái megváltoztak. Ma már nincs szükség 30 LE-s traktorra, a legkisebb az 50 LE-s, és kialakult a 250— 300 LE-s traktorok családja, hiszen a 100 hektárt is meghaladó szántóföldi tábláknál ezekre van szükség. Nem lenne elegendő azonban csak gépekben gondolkodni, a növénytermesztés mai állapotára a kialakult, vagy a kialakulóban levő termelési rendszerek a jellemzők, amelyekben a biológiai, technikai, technológiai és a kémiai tényezők teljes összhangjára törekszenek. A gazdaságok vezetői — a legtöbb helyen — ma már végtermék szemlélettel rendelkeznek. legfontosabb teendők? Dr. Patkós István: — Mint már említettem, a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében nagy az előrehaladás. Nem a régi technológiát valósítjuk meg új gépekkel, hanem új növényfajtákkal dolgozunk, más körülmények között. Ennek az az eredménye, hogy egyre több helyen előre szabályozott termelés folyik. a kiszámítható összes körülmény figyelembevételével. Az is nagyon lényeges, hogy ha valamit — a lehető legkisebb ráfordítással — megtermeltünk, akkor azt meg is kell őrizni. Általában itt van a baj. Szép eredményeket érünk el a termesztésben, de. a feldolgozás, tárolás során jelentősek a termésveszteségek. Nem elég, hogy megfelelő erőgépeink vannak, munkagépek is kellenek hozzá. Az idei ősz is bizonyítja, mekkora feladat elé állítja a mezőgazdaságot de a népgazdaságot is, a betakarított termés elszáll! tása, szárítása, utókezelése Nagy teljesítményű, energia- takarékos szárító és szállító- eszközökre ' van szükség. A másik szintén még megoldásra váró probléma az öntözés. Dr. Lengyel Lajos: A termelési rendszereknél jelentős továbblépést ielent az intenzív öntözéses gazdálkodás bevezetése. , Hozzá kell tennem, hogy azt. öntöznek-e a mezőgazdasági üzemek vagy sem. nem mindig az ágazat dönti el, hanem a gazdaság potenciálja Csak a gazdag üzemekben kezdhetnek el — természetesen az agrotechnikai tényezők figyelembevételével — intenzív öntözést, azokban viszont nagyon szép eredménnyel. Technikus a vezetőfülkében Tóth István: — Ha egy diák elvégzi az általános iskolát, tanulmányi eredményétől függően a következő út áll előtte: ha kitűnő tanuló volt. gimnáziumba megy. ha jó rendű a bizonyítványa, szakközépiskolában tanul tovább, ha közepes. akkor elküldik szakmunkástanulónak. a mező- gazdaságnak marad az elégséges. vagy a még ennél rosszabb eredménnyel tanuló fiatal. Az iparszert termelési rendszerek bevezetésével w szakmunkások feladata a néha milliós értéket képviselő gépek kezelése, irányítása. Nézzünk egy példát: a K 700-as traktor több mint egymillió forintba kerül. Ezért kaphatnánk tíz MTZ—50-es traktort is. de tíz ember kell hozzájuk. Melléjük még egy brigádvezető, tehát összesen tizenegyen vannak. Ha valamiért három gép nem tud dolgozni. akkor a gépek üzemeltetése még mindig 70 százalékos marad, de ha a K—700- as traktoron — amelyen két traktoros dolgozik — a hidraulika egvik csöve kicsattan, az a gép megáll. Vajon olyan ember ül-e a K—700- as traktor vezetőfülkéjében, aki egybefogja öt MTZ—50- es vezetőjének tudását? Vagy vegyünk egy, CK—6-os gépet. amely éránként felszed 300 mázsa cukorrépát, és a termés elszállításához 12 pótkocsis vontatóra van szükség. Ha valami meghibásodik. teljesen leáll a munka. Logikusan következik, hogy az ilyen gépekhez, amelyeket inkább „műszereknek” nevezhetnénk, legalább technikusi szinten képzett szakemberekre lenne szükség. Az iparszerűség olyan fokára kell eljutni emberileg is, mint a gyárban a szalag mellett. Percben kell számolni az időt, pontosan megtervezve a termelési folyamatot: gépre, anyagra, emberre. Braun György Korszerű terhűik», korszerű szemlélet Erősödik a gazdaságok vállalati jellege Kifizetik a vágóáIIazokért járó pénzt Az export-értékesítési nehézségek miatt a vágóállatok egy részét csak késve, illetve egyáltalán nem tudták átvenni a gazdaságoktól az ál- l&tforgalmi és húsipari vállalatok. Az elmúlt hetekben egyre inkább felvetődött az a kérdés. hogy az értékesítési késedelem nem jelent-e a termelőknek egyúttal 1974. évi bevételi kiesést is. A kérdés megoldására a MÉM határozatot hozott az idei értékesítésre lekötött, a szerződés feltételei szerint elkészült. de elszállításra csak 1975-ben kerülő szarvasmarhák ellenértékének az év végéig történő pénzügyi rendezésére. A határozat alapján a megyei állatforgalmi és húsipari vállalatok a mező- gazdasági nagyüzemekben megkezdték a vásárlást és az állatok ellenértékének kifizetését, még pedig olvan ütemben, hogy az év végéig a feltételeknek megfelelő valamennyi tételt pénzügyileg rendezik. Az állatokat a pénzügyi rendezés során az illetékes megyei vállalat becslés alapján megállapított súlyban illetve súlykategóriában vásárolja meg. majd a hízómarhákat egyedi megjelöléssel látják el és ezzel a vágóállatok a vállalatok tulajdonába kerülnek. A vágóállatok továbbtartására szerződést kötnek a vállalatok a gazdaságokkal: hogy az állatokat továbbra is szakszerűen és megfelelő gonddal tartsák. A gazdaságokat természetesen megilleti a tartási idő alatti súlygyarapodás és minőségjavulás ellenértéke továbbá vágómarhákra naponként és állatonként 10 forint összegű költségtérítés. A végelszámolást az elszállításkor mért súly és megállapított minőség alapján készítik majd el a vállalatok: a végösszeget csökkenti a már kifizetett vételár.
