Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

XXV. évi. 301. sz. 1974. dee. 25., szerda VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 1,20 Ft r r M eghitt hangulatú. ffe­nyőillatú szobák­ban békességről és jóakaraté emberekről szól az ének. A gyermekről, aki el­jött, hogy boldogságot hozzon az embernek. A reménysu­gárról, amit eljövetele éb­reszt minden esztendőben a békére és boldogságra vágyó emberiségnek. Van-e, akiben nem kelt melengető érzése­ket az ilyen karácsonyok emléke? Sajnos, a fenyőillatú idill édes füstje eloszlik körülöt­tünk. Az emberiség felnőtté válik. Vagy talán nem is sajnos? Talán csakugyan jobb ez a keményebb, rea­lisztikusabb világ? Ma egy karácsonyesti híradás már nem tud úgy szólni a vígasz­talás erejével, mint az a haj­dani, hiszen az emberek egész évben részesei a világ változásának. És nem is vi­gasztalásra várnak. Jövendö­lésre a inál inkább, vagyis a övő pontos ismeretére. Az aranyat, tömjént mirhát ho­zó három királyok szép le­gendája csak percekre tudja feledtetni, hogy egész évben más királyok, elnökök és mi­niszterek hoznak-visznek ha­talmat és hódolatot, igaz szö­vetségi hűséget és álnok ala­koskodást, olajat, búzát, rezet és szépen csomagolt rakétá­kat, tartós békét ígérő szer­ződéstervezeteket és kormá­nyok, népek elleni összeeskü­vések titkos iratait. Mi lesz mindebből? Erre a kérdésre várnak választ a békesség karácsonyi ünnepén az em­berek. Nemcsak azért, mert ős­idők óta híradást jelent a karácsony esti csillag feljö­vetele. Ma már inkább azért, mert az év végi ünnepek csendje hagyományosan a számvetés időszaka is. Az el­múlt év örömeinek, gondjai­nak összegezése a családban, s gz eredmények mérlegelé­se, gondos elemzése a na­gyobb közösségekben, az or­szág életében. És egyre in­kább a világban is — hi­szen ma már ezernyi szállal vannák egymáshoz kötve or­szágok és népek. A z „én házam a váram is” gondolkodás, a család elzárkózása a külvilág viharaitól régi vá­gya volt az embereknek. Megvalósítani mégsem lehe­tett kezdettől, hiszen amióta ember az ember — és éppen ezért, ettől lehet annak ne­vezni — a kőbaltát, más em­bertársával kellett agyag­edényre cserélnie, hogy az BEKESSEG BOLDOGSÁG ÍRTA: VARGA JÓZSEF ételét megfőzze. Ma már a kőbal ta-agyaglábas relációja a végsőkig kiterebélyesedett. Materiális, semmiképpen fi­gyelmen kívül nem hagyha­tó bázisa humánus elveink­nek: az egyén boldogulása a közösségtől függ- Annak gaz­dagodásától, gyarapodásától. A z év minden más ün­nepén az emberek kirajzanak a világba. Látogatóba mennek, vagy felvonulnak vörös zászlók alatt, díszünnepségre igye­keznek, vagy orgonavirá­gos majálisra. Karácsonykor nem így van. Magára zárt ajtókkal fenyőillatban, gyer­tyafény mellett ül együtt a család Egyike ez a naD az oly ritka alkalmaknak, ami­kor emberi mivoltunk, elemi feltételeit gyakorolhatják ki­csinyek és nagyok: egymás­ért élni, egymásnak örülni. Elzárkózás ez? Igen. de ez az elzárkózás ma már elsősor-' ban arra jó. hogy megtanul­ják az emberek: nem zár­kózhatnak el többé egymás­tól. A családi magány ünne­pi hangulatában ivódhat ide­geinkbe mindörökre a leg­főbb tudás; egyetemes kö­zösség vagyunk mi. az em­beriség, akiket az értelmes szeretet szálai fűzhetnek leg­inkább össze. Ennek az ér­telmes szeretetnek az ünne­pe karácsony, ez adja igazi értékét annak a napnak, me­lyet évezredek óta a csalá­dok békéiének szolgálatába állított az emberi tapasztalat és bölcsesség. Haza — írtam le az imént. Mennyit koptatták ezt a szót és most mégis új életre kel. Űj virágot bontanak ifjú hajtá­sa; az ősi gyökereknek. Táp­láló nedvük korunk közössé­gi tudata. Az a soha nem volt, érdek vezette érdeklő­dés, amelv elsőrendű szen­zációvá teheti a párt négy évet összefoglaló és a jövőt felvázoló kongresszusi irány­elveit, ugyanúgy, mint a kor­mány parlament előtti szám­adását az elmúlt év gazdál­kodásáról és a jövő évre ter­vezett költségvetést. A karácsonyi jövendölés csillagfényénél ma az embe­rek azt olvasgatják, böngé­szik a lapokból, mennyi lesz dése, hogyan alakulnak a be­ruházások. mi épül. hol épül 1975-ben, és nem utolsósor­ban: mennyi kerül a fizetési borítékokba, nomeg hogyan írják át a kirakati árcédulá­kat. És mivel egymás között van a család, őszintébbek a megnyilvánulások is. Ügy nyugtázzák, nyugtázhatják mindezt az idén is, hogy „háüstennek, ez az esztendő sem volt rosszabb az előző­nél, a jövő év még ennél is jobb lesz.” Talán nem is kell több ennél az alapvető ál­lampolgári elégedettségnél. Vagy. ha kell. az az önma­gunknak, egymásnak szóló türelmetlenség lehet: ha akarjuk, jövőre még többre is vihetjük. Csak rajtunk múlik. Az általános állampolgári elégedettség hangulata lengi be az idei év végén az or­szágot — ugyanakkor, ami­kor a korábbinál sokkal több szó esik a közvéleményben országos gondokról Is. Így természetes ez. Hiszen megte­szünk lassan három évtizedet magunk választotta úi utun­kon, s ez már plég tapaszta­lattal szolgál. Megtanít valós eredményeink becsülésére, s vele arra is. hogy az előre­haladás, a iobb után a még iobb az élet rendié left ná­lunk. De gondjaink sorolása sem okoz katasztrófa hangu­latot. Felnőttek vagyunk. M ást is megtanultunk. Egy ilyen kis ország, mint a miénk — de a világ legnagyobb hatalma sem képes — a maga idilli világában elszigetelten élni. Ez három évtizedes tapaszta­latunk. s ezt a szigorú tör­vényt a jó oldaláról, kelle­mes hatásait élvezve tanul­tuk meg. hiszen olyan gőzös­ségben élünk, amelynek egy a célja, közösek az érdekei, s amelv együttesen a mai vi­lág íobbik felét jelenti. Az utóbbi évek azonban a dol­gok fonákjára is figyelmez­tetnek. A világ másik fele válságokkal terhes. Tízmil­liókat gyötör az éhínség a volt gyarmatokon, százmilli­ókra tehető azoknak a szá­ma, akik az elemi létfenn­tartási eszközökhöz is alig tókés országok felé tekin­tünk, a legcsekélyebb kár­öröm nélkül mondhatjuk: jobban hasonlít egyik-másik a súlyos beteg emberhez, mint a bőség társadalmához, ahogyan nem kis önelégült­séggel nevezték magukat még néhány év előtt. A vi­lágot soha nem látott arányú munkamegosztás köti össze, ezért számunkra sem közöm­bösek e válságjelenségek és további kihatásuk. Nekünk is vannak és minden bizonnyal lesznek is gondjaink belő­le. Mégis, más az alaphely­zetünk. Ha nem is lehetünk sziget a világgazdaság nagy tengerében, bárhogy alakul­janak a dolgok, a szövetségi rendszer, a testvéri közösség, amelyhez tartozunk, bizton­ságot nyújt és garantálja a dinamikus előrehaladás to­vábbi feltételeit. T ermészetesen ehhez a biztató képhez más is hozzátartozik. A nemzetközi árucsereforga­lomban való részvételünk megváltozott körülményei önmagukban is azt dik­tálják. hogv jobban haté­konyabban dolgozzunk. Mint­hogy céljaink nem szorítkoz­nak csupán erre. hanem vál­tozatlanul fejlődni és előre haladni akarunk ez az erő­feszítések növelését követe­li. Ha fenn akarjuk tartani a fogyasztás mai színvona­lát — és nemcsak fenntarta­ni, hanem egészségesen és arányosan növelni is akar­juk. — akkor a termelés fej­lesztésére minden eddiginél nagvobb gondot kell fordí­tanunk. Azzal mindenki tisz' tóban van. hogy a közeljö­vő é\ ekben a legésszerűbb mértékig takarékoskodni kell mindennel. Azzal, amit kül­földi Piacokon szerzünk be. s azzal is. amit a magyar föld méhéből tárunk fel, sa­ját tudásunkkal, erőnkkel hozunk létre. Mi van hát a karácsonyi fenyő alatt 1974'végén? Mi- Xyen világot talál itt az egy­kori ünnep ieladó csillaga? A gyertyák meghitt fényénél ünneplő embereket, akik nem a világ elől menekülnek vi­gaszt keresve otthonaikba. A világ minden ióakaratú em­berével egvüttérző. a nyu­godt, kiegyensúlyozott élet felett örvendező családokat, akiknek a békesség és a bol­dogság már nem misztikus fényben tündöklő lövő. nem a megváltó ígéret, hanem a csendes hétköznapok való* a nemzeti jövedelem növeke- jutnak hozzá. Ha a vezetösága. I HŐSIT ÁSOK Hazánkba érkezett N. K. Bajbakov Lázár György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke meghívására kedden baráti látogatásra Magyarországra érkezett N. K. Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, a Szovjetunió állami tervbi­zottságának elnöke és kísé­rete. Rövidebb határidőre Túlteljesítette éves tervét» Budapesti Irodagéptechnikai Vállalat szolnoki szervize. Ez az üzem javítja a megye ösz- szes pénztár-, könyvelő és kis-irodagépéí. Jövőre rö­videbb határidőre vállalják a gépek javítását. Az eddigi 4—7 nap helyett már 1—2 nap alatt elvégzik az irodák «szerviaétj Bauxitmalom — téglagyárból Az idén egy kimustrált téglagyárat és egy elavult őrlőmalmot vásárolt meg a szolnoki Szilikátipari Válla­lat Kunhegyesen, illetve Tö- rökszentmiklóson. Az új te­lephelyeken a jövő év már­ciusától bauxitot és hemati- tot őrölnek. Ezeket az anya­gokat a festékgyártásnál használják föl mind itthon, mind külföldön. A vállalat jelentős mennyiéget gyárt majd nyugati exportra is. MÁV-áruszállítás Sikeres évet zár a szolno­ki vasúti csomópont: decem­ber 4-lg teljesítették idei egymillió 415 ezer tonnás áruszállítási tervüket. A ta­valyi egymillió 302 036 ton­nával szemben, idén, az igé­nyelt egymillió 334 883 ton­nánál jóval többet —• egy­millió 415 519 tonna árut szállítottak el. Az év végéig várhatóan terven felüli szál­lítás eléri a 85 ezer tonnát. Fásítás Szolnokon Részben társadalmi mun­kában, részben pedig a vá­rosi tanács útfenntartó üze­mének a szakemberei az idén tavasszal és ősszel 13 139 különböző fajta fát és 14 633 cserjét ültettek el. Szombaton délelőttönként változatlanul tartanak ügye­letet az üzem szakemberei, és személyesen vagy telefo­non is adnak tanácsot. Mikrobusz a gyerekeknek A szolnoki Prometheus Tü­zeléstechnikai Vállalat Ság­vári Endre szocialista bri­gádja a tiszakürti fiúnevelő- otthon kis lakóinak tegnau adta át azt a Nysa mikro- buszt, amelyet rossz állapot­ban az év elején kapott a ne­velőotthon s a szocialista brigád nyolc tagja hatszáz órás társadalmi munkában teljesen felújított. Egy mondatban — Tegnap Salgótarjánban teret neveztek el Palócz Im­réről a városi pártbizottság elhunyt első titkáráról. — A fővárosban tegnap megkoszorúzták Stollár Béla emléktábláját. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KWANkJNK K EDLES OE VA S ÓINKNAK!, i \ 4

Next

/
Thumbnails
Contents