Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

1974. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP v 5­„A szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeit bővíteni kell, ennek társadalmi tervezése, irányí­tása és befolyásolása során a művelődést, a szó­rakozást és a sportolást egymást kölcsönösen ki­egészítő, az egyének és a társadalom számára egyaránt fontos tényezőnek kell tekinteni”. (Rész­let az MSZMP Központi Bizottságának a közmű­velődés fejlesztésére hozott határozatából.) FARAGÓ IDA PRÓKAI LÁSZLÓ JERNEI BÁLINT HAVASI GÉZA KELEMEN MIHÁLYNÉ A Nép ap kerékasztala A szabad idő hasznos eltöltéséről Milyen lehetőségek kínálkoznak a sza­bad idő hasznos eltöltésére megyeszékhe­lyünkön? Hogyan élünk velük? Miért ma­radnak kihasználatlanul a művelődési, szó­rakozási, sportolási alkalmak? Perceink, óráink, napjaink hol fogynak el? A „máso­dik nyolcassal” hogyan gazdálkodhatnánk eredményesebben, hasznosabban? Ezek a kérdések hangzottak el vitain­dítóként kerekasztal beszélgetésünkön, me­lyen a szolnoki üzemek, vállalatok képvi­seletében részt vett — a képek sorrendjé­ben — Faragó Ida, az AFIT garanciális ad­minisztrátora, Prókai László, a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárának géplakato­sa, Jernei Bálint, a Tiszamenti Vegyimű­vek főművezetője, Havasi Géza, a Jármű­javító csoportvezetője, Kelemen Mihályné, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat programozó-matematikusa, Penczi László, a MEZŐGÉP géplakatosa, Vincze Miklós, az állami építőipari vállalat bri­gádvezetője, Veresegyházi Béláné, a Volán 7. sz. Vállalatának könyvtárosa, Tóth Lász­ló, a papírgyár papírgépsegítője és Pintér László, a Kőolaj- és Földgáztermelő Vál­lalat osztályvezetője. Pintér László: Hogy milyenek a lehetőségek Szol­nokon? Van színházunk, két mozink, városi és megyei könyvtárunk, múzeumunk, Galériánk. A „passzív” mű­velődés feltételei tehát adot­tak. Kevés viszont a klubok, szakkörök, művészeti csopor­tok száma, melyek aktív cse­lekvő részvételt igényelnek. Korszerű, jól felszerelt me­gyei, vagy városi művelődési központ hiányéban ezek megteremtése az üzemi, vál­lalat) művelődési intézmé­nyek, illetve a társadalmi és tömegszervezetek feladata lenne. A „házi” művelődé­sért pedig mindenki önmaga felelős. Ha vasi Géza: Való­ban, van múzeumunk, Galé­riánk. De tudjuk-e, hogy mi­lyen értékeket, milyen kin­cseket rejtenek? Egyáltalán megtaláljuk-e városunkban? Sajnos erről a közelmúltban kellemetlen tapasztalatot sze­reztem. Szocialista brigádja­ink részére múzeumlátoga­tást szerveztünk. Az üzem­ből autóbusszal indultunk, s a szolnoki gépkocsivezető nem találta a múzeumot! Mint mondta, még sohasem járt ott... Veresegyházi Bélá- n é : Nem a gépkocsivezető védelmére mondom, de tény, *ogy ők 12—16 órát dolgoz­lak egy-egy szolgálatban, a szerelők pedig három mű­szakba járnak. Ilyen körül- nényejj; között nagyon ne- íéz bármilyen rendezvényre mozgósítani. Mi a legkisebb eredménynek is örülünk, így annak például, hogy könyv­tárunkat egyre többen láto­gatják, s a szakmunkáskép­ző tanfolyamok létszáma is megnőtt. A közművelődési munka további javítására most szabad idő felmérést végeztünk. P in tér László : Mi is. Kiderült, hogy a szabad idő majd negyven százalékát a televízió „rabolja” el. Köz­pontunk dolgozói egy évben átlag nyolcszor mennek mo­ziba, háromszor színházba. Bevallásuk szerint, mindkét számot duplázni szeretnék. Meglepően kevés a sportra, testmozgásra fordított idő: naponta mindössze 10—15 perc. Jernei Bálint: Én a saját szabad idő * mérlege­met készítettem el. Negy­ven-negyven százalék jut a társadalmi munkára, illetve a szervezett és a házi to­vábbképzésre. A maradék megoszlik a színház, a mozi, a televízió és persze a két „hobby”: a lemezhallgatás és a bélyeggyűjtés között. Űjságíró: A hobby hasznos időtöltés? Jernei Bálint: Fel- -tétlenül. Egy bizonyos pon­ton még a látszólag öncélú passzió is ösztönöz ismeret- szerzésre, arról nem beszélve, hogy tökéletes kikapcsolódást biztosit. Havasi Géza: A hob­by nálunk klubokat,- szak­köröket teremtett. Persze mindez nem megy magától. Szerencsére a művelődési ház munkatársai nagyszerű segítőtársra találtak a szo­cialista brigádokban. Együtt­működésük olyan eredmé­nyeket hozott, mint a me- gyeszerte közismert ifjúmun­kás ankét, a fórum, vagy az ebédszünetben megtartott könyvtári vetélkedő. Újságíró: Vetélkedő ebédszünetben? Havasi Géza: Igen. A rádió népszerű „Játék és mu­zsika” című műsorához ha­sonlít, de itt a feladványok nem zeneiek. A téma egy-egy irodalmi mű, s a megfejtők jutalma könyvutalvány. Faragó Ida: Könnyű a Vegyiműveknek, vagy a Járműjavítónak, Művelődési ház, szakképzett népművelők — szavamra irigy vagyok. Ha leghlább klubunk lenne, mint az olajosoknak.. „ Hiába próbálkoztunk néhányan, nem sikerült. Se kedv, se pénz, se helyiség. Űjságíró: Az üzemi közművelődésért nemcsak a társadalmi szervek, hanem a gazdasági vezetők is felelő­sek. Veresegyházi Bélá­né: Mi se dicsekedhetünk, a hatemeletes irodaházban csak a könyvtárnak jutott hely. Azt ígérik, majd a következő beruházásnál gon­dolnak a művelődésre. Prókai László: Egy klubot élettel megtölteni leg­alább olyan nehéz, mint he­lyiséget szerezni. Dolgozóink többsége bejáró, s ráadásul művelődési-szórakozási igé­nyük is alacsony. Meggyő­ződésem, hogy csak a kollek­tíva erejével lehet mozgósí­tani őket. Ha a brigád kö­zösen moziba, színházba vagy netán klubdélutánra megy, kevesen mondanak nemet, aztán lassacskán mindenki megszereti az ilyenféle tar­talmas kikapcsolódást. A munkahelyi művelődésnek én ezért tulajdonítok rendkívüli jelentőséget. Vincze Miklós: Va­lóban, a kezdet a legnehe­zebb, hisz nem hiányozhat az, amit nem ismerünk. Az építőipari vállalatnál most több mint ötszázan járnak általános iskolába, de míg idáig eljutottunk... Nálunk az a legnagyobb gond, hogy tucatnyi munkahelyen dol­gozunk, s szétszórtak a murfícásszállások is. Megfe­lelő szórakozási feltételeket biztosítani mindenütt — le- hetelennek tűnik. Űjságíró: Egy-egy szomszédos művelődési intéz­mény nem segíthetne? Közös összefogással nem lenne könnyebb? Építősök az olaj­ipari fiatalok klubjában, vagy a miliben — mindez valószínűtlen? ­Faragó Ida:Én „be­loptam” magam a Járműja­vító fotóklubjába, egy isme­rősöm a Vegyiművek képző- művészeti szakkörébe. Az­tán egy idő után elmarad­tunk. Hogy miért? Minden üzem a saját dolgozóival tö­rődik. Részben ez érthető... Pintér László: Rész­ben viszont nem. Szükség volna bizonyos koordináció­ra, hogy teszem azt ne mű­ködjön három aprócska csil­lagász szakkör, de legyen egyetlen sci-fi klub, vagy akvarista kör. Arról nem be­szélve, mennyire hiányzik egy-két szakma városi fó- Tuma. Mit nem adnék példá­ul egy igazi műszaki klu­bért! Most jóformán semmit sem tudunk egymásról. Jernei Bálint: Egy­más rendezvényeit sem is­merjük . . o Űjságíró: A szolnoki műsorfüzetet nem olvassák? Havasi Géza: Arra a füzetecskére gondol, ame­lyik mindig tizennyolcadikén érkezik hozzánk az elsejei, a másodikat stb. programok­kal...? Az időzítéssel sajnos baj van. Most hallom éppen, hogy a Ságvári Endre rpegyei Művelődési Központ január­ban segédanyagot jelentet meg a szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz. Mon­dom, januárban, holott a vállalások már decemberben elkészülnek. Újságíró: „A szocialis­ta brigádok kulturális válla­lásai sokszor formálisak rosz- szak” — halljuk számtalan tanácskozáson. Igaz ez a Járműjavítóban is? Havasi Géza: Ma már nem. Megfelelő választási le­hetőséget kell biztosítani, s az eredmény nem marad el. „Tagja leszek a könyvtárnak, eljárok a művelődési ház rendezvényeire” — ezek el­lenőrizhetetlen „ígéretek”. Helyettük most ilyen válla­lások születnek: „szakmát szerzek”, „leérettségizek”, „részt veszek a fotószakkör munkájában”, „sajtófigyelőt készítek” stb. Penczi László: Én a brigádunk munkáján mé­rem a változást. Színházba, moziba járunk, részt veszünk a Gépipari Tudományos Egyesület helyi csoportjának rendezvényein, járjuk az országot, sőt idén először: külföldre is eljutottunk. Egyik munkatársunk az NDK-ban dolgozott, s az ő révén összebarátkoztunk egy német brigáddal. Hét napig élveztük vendégszere­tetüket, megismerkedtünk Drezda szinte minden neve­zetességével. A brigádból né­hányan most németül tanul­nak. Kell a tolmács, hisz a jövő nyáron ők jönnek Ma­gyarországra. Kelemen Mihályné: A SZÜV aprócska üzem — legalábbis az építőipari vál­lalathoz, vagy a Vegyimű­vekhez viszonyítva. Külön­legesség, hogy a vállalat dol­gozóinak 80 százaléka hu­szonöt éven aluli. Fiatalok vagyunk, tehát a művelődési — szórakozási — sportolási lehetőségek biztosítása a KISZ-szervezet feladata. Nem panaszkodhatunk: van könyvtárunk és klubunk is. Mindkettőt sokan látogatják. Hogy milyen nagy például a fiatalok könyvszer'tete, ar­ról bizományosunk is mesél­hetne ... Tóth László: Könyv­bizományosunk forgalmára mi is büszkék vagyunk. Nincs olyan nap, hogy ne akadna egy-két vásárló. Ta­lán azért is, mert könyvtá­runk bizony gyengécske. Sze­rintem a kulturális munka minősége a szervezők felké­szültségén, lelkiismeretessé­gén múlik. Tudom, hogy egy néhányszáz, esetleg ezerfős üzem nem alkalmazhat füg­getlenített népművelőt, de két-három szomszédos vál­lalat együtt már igen. Több figyelmet érdemelne az üze­mi népművelés, hisz ma­gamról tudom, hogy a mun­kahelyen kapott ösztönzések, biztatások döntően meghatá­rozzák a szabad idő beosz­tását, felhasználását» PENCZI LÁSZLÓ VINCZE MIKLÓS VERESEGYHÁZI BÉLÁNÉ TÓTH LÁSZLÓ PINTÉR LÁSZLÓ ló a bevezetőben három sza­kaszra bontotta művelődési­szórakozási lehetőségeinket. A „passzív" és az „aktív" művelődésről már szó esett, az otthoniról még nem. Jernei Bálint: Min­denkinek mást jelent a hasz­nos időtöltés. Mást egy mér­nöknek, egy technikusnak, egy autószerelőnek. Vincze Miklós: Ez­rek és ezrek fordítják pél­dául maszekolásra, jövede­lemkiegészítésre szabad ide­jüket ... Havasi Géza: Szerin­tem egyre fogy a „maszeko- lók” száma, ötvenfős csopor­tomból talán ketten-hárman ha akadnak. Néha már bosz- szanködom: egy csöpögő csapra lehetetlen mestert ta­lálni. Viszont sokan töltik idejüket a kertben, vagy a telken, jónéhányan horgász­nak, vadásznak. Jer nei Bálint: fis a sport? Megdöbbentő a Pin­tér László által említett na­pi 10—15 perc. Ha alkalom nyílik én futok, tornászok, pingpongozok, tollasozok. Ű j s á g í r ó : Televízió, rát dió, könyvek, hanglemezek?* Veresegyházi Bélá­né : A hozzászólások is bi- zonyítjpák, hogy szinte min­denki dicsekedhet házi­könyvtárral, ami pedig a te­levíziót illeti: elég ránézni a háztetők antennarengete­gére. Gond inkább ott van. hogy esetenként rosszul. vá­lasztunk. Mindent megné­zünk a televízióban, s bi­zony gyenge könyveket is elolvasunk. Prókai László: Ha van rá időnk. Mostanában azon mérgelődöm, hány órát vesztek havonta csali a köz­lekedéssel. A szétszórt per­ceket, órákat néha szeret­ném összesöpörni — bár tu­dom, ez lehetetlen. Kelemen Mihályné: Utólag összesöpörni valóban lehetetlen, de talán gondo­sabban őrizhetnénk. Meg­győződésem, hogy jobb, cél­tudatosabb program szerve­zéssel temérdek időt nyer­nénk. A szabad idő drága kincs, érdemes rá vigyázni. Jernei Bálint: És ér­demes hasznosan eltölteni. Tucatnyi tudományos dol­gozat, újítások, sőt találmá­nyok sora is bizonyítja ezt, melyek munka után, a sza­bad időben születtek. Penczi László: Sza­bad idejével mindenki maga rendelkezik. Ki jól, ki rosz- szul. Egyik legfontosabb köz- művelődési feladat ezért min­den bizonnyal az: megtanítani valamennyiünket a szabad idő hasznos, céltudatos eltöl­tésére. Ez egyszerre társa­dalmi és egyéni érdek. Hérész Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents