Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

*

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1974. december 22.

vaikó Mihály Ellopja ébren r

Elet a táborban

Végelgyengülés, végel- ■ gyengülés, végelgyengülés .,, sorakoznak egymásután * kórlapokon, amelyeket a dessiéi kórház igazgatója rak elém. „Pedig tudja mit kellett volna ide írni: kolera, kolera, kolera! Csakhogy a hatóságok egyszerűen megtiltották, s nekünk hallgatni kellett róla. Sem a tartomány volt kormányzója, sem pedig Addis- ban nem akarták, hogv a világ megtudja az igazságot”.

A kórház folyosóján beszélgetünk. * Viszonylag korszerű egészségügyi intézmény. tíz éve épült, s amire büszkék: már etióp orvos az igazgatója. A múlt évi tragédiára fordítva a szót, a direktor a felháborító tragédia jeleneteit idézi. Elgyengült anya ölében hogyan halt meg az alig néhány hónapos csecsemő, a vízért könyörgő, kétségbeesett tekintetek; wi- ha, jyiha, (vizet, vizet) hörögték százak és _ ezrek szerte az utakon. És víz egy csepp sem. A város kútjai teljesen kiapadtak. És amikor végül a világ tudomást szerez a tragédiáról, az éhezők segítségére siet, élelmet, ruhát küld, az sem jut el a szerencsétlenekhez. Ma már mindenki beszéli. hogy a császár cinkosai az ide címzett élelmiszert és ruházatot már Djibouti kikötőjében el- panamázták, azaz egyszerűen eladták.

Járjuk a kórház termeit,

közben betegek érkeznek. Nem beutalással, a maguk szándéka szerint. Itt nincs B5STK, se körzeti rendelő. (Egész Wolloban 8—10 „Klinika” létezik, ahol egy-egy felcser — mi így mondanánk ■— gyógyszert és valami segítséget tud nyújtani.) Mielőtt vizsgálatra engednék a beteget, már a bejáratnál le kell szurkolnia egy etióp dollárt. Ez a belépő! Nem olcsó ez orvosi ellátás. Így hát egyelőre csak a tehetősebbek zsebe bírja, a szegényebbek el sem jutnak a kórházig. Külön kell fizetni a vizsgálatot, majd a gyógyszert. s ha beutalják, a kezelést és a kórházi ^ ágyat. Egynapi kórházi ápolás a legalacsonyabb kategóriában is legalább öt dollár, ötnapi keresete egy munkásnak.

A kórházi „vizit” során eljutunk az alagsorba is. A lejárónál csaknem beleütközöm a fal mellett oszlopban sorakozó szójabablisztes zsákokba. A zsákokon felírás: az UNICEF küldeménye. Es á dátum: 1973. július!

— De hisz ez már tavaly érkezett! — nézek kérdőn a direktorra.

— Sajnos igen — válaszolja. Xttfelejtették. Idehozták, hogy majd később szétosztják, aztán az isten se gondolt vele többet. Mi meg nem szólhattunk.

— Mennyi lehet?

— Húsz-huszonöt mázsa.

Hány ember életét mentette volna meg? — de ezt magamban mondom már, nem hangosan, de érzem, hogy dr. Záróiban is hasonló gondolatok fordulnak meg. Szervezetlenség és bűnös felelőtlenség. kjjis felháborító példát is említ. A nagykereskedő esetét.

A magkereskedő rezidenciáját a főutcán már messziről meg lehet ismerni, vastag kőfalaival és megerősített bejáratával úgy komorlik, mint valami középkori erődítmény. Meg abból is, hogy hatalmas ponyvával leterített pótkocsis teherautók gördülnek ki rendre a kapuján. Viszik a magot, a szomszédos Djiboutiba. a vörös-tengeri kikötőbe. Igv volt 'ez tavaly is — mondja kísérőm, amikor a kapuból szinte el kellett takarítani az elgvengült embereket, mert a kigördülő teherautók még elgázolták volna őket. A köpcös tulajdonos, mikor minderről faggatom, előbb elzárkózik, majd hűvösen oólaveti: Engem kötöttek az üzleti szerződések, nekem szállítanom kellett!

És az embertárs! követelmények?

Válasz helyett a magtárhoz vezet. Épp rakodnak. Hatalmas zsákok alatt vékony dongájú legények gör- nyedeanek. Egy-egy zsákban — mint megtudom — pontosan 100 kiló. És reggel 6- tól este 8-ig tart a munka.

—1 Aki nem bírja, mehet. Én megfizetem. Nálam naponta 10 dollárt is meg lehet keresni. — Mielőtt elbúcsúznánk, megmutatja az épülő, újabb tisztítóberendezést. Büszkén említi, hogy 15 ezer dollárba kerül. Korszerű lesz. magyarázza. De most egy kicsit megálltak vele. — Lassítjuk a munkát. Tudja, ezek a változások... Nem mondja ki, de érzem, hogy az államosításokra céloz, amely Damoklész kardjaként lebeg a nagyvállalkozók, tőkés üzletemberek feje felett. Az újságokban nap mint nap olvasható, hogy államosították est és ezt a vállalatot, vagy ezt és ezt a szállodát. Igaz, egyelőre csak ott „nacionali- zálnak”, ahol a vagyonról kiderül, hogy bűnös forrásokból ered, visszaélésekből származik. Magyarán, a katonai kormány akciói mögött osztályszempontok nem húzódnak meg. De ki tudja? Talán egyszer ... morzsolga- tom magamban a nagykereskedő szavait.

A szárazság sújtotta tartományban most már javában folyik a rehabilitáció. Az el- gyengülteket, akik túlélték az éhínséget, táborokba gyűjtötték, és ott éldegélnek. Öt tábor is működik a környéken.

Fából ácsolt kapu, durva munka, és kőiül szögesdrót a "kerítés. Belül elszórtan barakkok, valamennyi deszkából. Az erős napsütés, meg a gyakori eső alaposan megbarnította őket. Ügy fest, mint a koncentrációs haláitá- borok. de tartalmában ez alapvetően különbözik: itt az élet van újjászületőben. Járjuk a tábor barakkjait. Megszólítom az egyik fiatalembert. Nevét kérdem, s csak néz bambán. Azt. hogy hová való, de üres tekintet a válasz. S hogy hogyan érzi magát, de csak néz egykedvűen, bambán. Talán fel sem tudja mérni, hogy mi történt vele. Csak van, létezik. A tudat nélküli vegetáció formája. A test épülőben, de a lelek talán mindörökre sérült.

Hányán laknak Itt? — Talán könnyebb lesz nekik újra laszolja a tábor vezetője, etióp felcser. — Eredetileg ötezernél is többen voltunk. Közben azonban sokan „eltávoztak”, pontosabban elvittük őket.

—* Hová?

— Vidékre. Valamelyik településre, vagy épp üres területre. Kaptak földet, meg pénzt is hozzá, hogy igás jószágot vehessenek. így talán könnyebb lesz nekik újra az élet

Közben motyogó férő áll meg előttünk- Rólunk tudomást sem vesz. Valamit mániákusan ismételget, de értelmet még amharául tudó kísérőim se vesznek ki szavaiból —- Megzavarodott. Sajnos, nem ő az egyedüli- Belőlük már aligha tudunk új embert faragni — mondja a tábor igazgatója. Egy másik barakknál világtalanok csoportja, trahomások.

Fölöttünk váratlanul helikopter berreg eL hatalmas zajjal. Franciák, ismeri fel a gépet a tábor vezetője. Viszik a magot, az élelmet és a rovarirtószereket. Oda, ahová már út sem vezet, ahová a madár se igen jár. De a segítség eljut. Kép villan fel az emlékezetemben. Néhány nappal ezelőtt a fővárosban, egv kültelki ralitárban kedves ünnepségnek voltam részese. Nagykövetünk, a magyar nép ajándékát adta át az etióp Vörös- keresztnek. Milyen jó volt látni a Hungarian feliratú ládákat, s a ládákban a kon- zerveket és a különféle bébiételeket. Talán ez az ajándék is most utazik a tetthelyre?

Wollóban aratnak. Vágják a teffet, abból lesz az ind- zséra, az etiópok kenyere. Az esői évszakban bőséges csapadék hullott, ígv viszonylag jobb termés várható. De az éhhalál képében járó kaszás korántsem fújt még takaródét. Olvasom, hogy most egy más tartományokba tette át működési területét. Ogaden vidékén. Hararban és másutt 250 ezer embert fenyegeti újra az éhínség réme. És a danakil sivatagban is. ahová Carló- ék utat építenek. Hogy kik ezek a Carlóék?

(Következik:

Carlo és az olaszok)

IDEOLÓGIA,

PROPAGANDA, AGITÁCIÓ

(Folytatás a 3. oldalról.)

— Hogyan tudott agitáci- 6nk választ adni a szocialista építés mindennapi problémáira, hogyan segítette a párthatározatok megvalósítását?

— Az agitáció feladata változatlanul az, hogy megismertesse a párt politikáját, a politikából következő tennivalókat és mozgósítson elvégzésükre. Ezt a célt régi, jól bevált agitációs módszereink segítségével és új, hatékony formák kialakításával szolgáltuk. A sok lehetséges módszer közül az egyik leghatékonyabb az írásos és a szóbeli agitáció, amely ugyan nagyon régi, de na— A párt agitációjának egyik legfőbb feladata: mozgósítás a szocialista építőmunkára. A sok „mit”, „hogyan” és „miért” kérdésre gyorsan, reálisan kell választ adni. Ezt az adott pártszervek határozatainak megmagyarázásán túl az állandósuló „párbeszédekben” tehetjük leghatékonyabban, az említett agitációs fórumokon és eszközökkel. A szóbeli agitáció népszerű, új formája a politikai vitakör, mely alapszervezeteink nyolcvanegy százalékában működik. A választott témák — központiak és helyiek — tanúsítják, hogy az agitáció hogyan válaszolt folyamatosan a szocialista építés mindennapi kérdéseire.

— A párttagság kötelessége a politika képviselete, terjesztése. Hogyan értékelhető ebből a szempontból a párttagok és a pártonkivüliek kapcsolata, miképpen erősödött a pártszervezetek köz- véleményformáló szerepe...

— A párttagok ezen egyik legfőbb kötelességét a módosított Szervezeti Szabály-*

gyón dinamikusan fejlődő

eszköz lett az elmúlt években. A pártnapokon, a politikai vitakörökön, a szaporodó üzemi híradókban, a kilenc — összesen mintegy negyvenkétezer példányszámban megjelenő — szövetkezeti és üzemi lapokban mintegy kétszázötvenezer embernek írjuk, magyarázzuk mindig a soron következő gazdasági. politikai feladatokat, támogatjuk és ösztönözzük az alkotó véleményeket. Gondolom, a Szolnok megyei Néplap csaknem 50 ezres példányszámának agitációs hatását éppen ebben az interjúban nem kell különösebben méltatni.

zat — valószínűleg — az eddiginél Is jobban hangsúlyozza majd. E küldetés jobb teljesítése csak úgy lehetséges, ha növekszik a kommunisták poli tikai, ideológiai és általános műveltségi szintje.

— A kommunisták politikai felkészültsége jelentősen javult. Mivel párttagjaink g munka, a táx-sadalmi élet valamennyi területén szoros kapcsolatban vannak a párt- tonkívüliekkel, politikai tudásukat javulóan gyümöl- csöztették az elmúlt években is. A kapcsolat mindenekelőtt a szocialista építőmunkában erősödött. A munkakollektívák elfogadják a kommunisták vezetését. Sok szocialista brigád párttagot választott vezetőjének. A munkaverseny-felajánlásokat együtt teszik meg a közösségek, s legtöbbször a kommunisták kezdeményezésére.

— A pártalapszervezetek stabilabbak lettek azáltal, hogy javult tagjainak példamutatása az éDÍtőmunkában, a politikai aktivitásban, az agitációs, felvilágosító munkában. Mindennek egvik legfőbb eredménye a közvélemény pozitív irányú formálódása. Azon túl, hogy megyénk lakossága tudatosabban vesz részt a szocializmus építésében, igen fontos, hogy közvéleményünk ma már reálisabban ítéli meg a kül- és belpolitikai eseményeket, feladatokat. Ritkábban kerülnek felszínre szélsőséges vélemények. Erősödött az optimizmus, a jövőbe vetett bizalom.

— A dolgozók természetesnek tartják és várják, hogy a párttagok tájékoztassák őket a főbb politikai kéi'dé- sekben. Nagyrészt a párttagok példamutatásának, tömegpolitikai munkájának az eredménye, hogy erősödött a kispolgári szemlélet és magatartás, valamint a helytelen nézetek elítélése.

— Eredményeink ezen a területen sem lebecsülendők. Munkánk azonban továbbra is bőven lesz. Nem látványos sikereket akarunk, hiszen ilyen az ideológia frontján nem is lehetséges. Szívós munkára van szükség. Ehhez Lenintől tanultuk a türelmet, a kérlelhetetlen elviséget a vitákban, a messzebbre tekintő gondolkodást. Tudjuk, hogy az igazságért küzdeni kell, hiszen az ideológiai harc nemcsak társadalmi rendszerek között folyik, hanem nxindannyiunk gondolkodásában is küzd az új a régivel. Az emberekért vitatkozunk és nem az emberek ellen harcolunk. Célunk, hogy mielőbb megszabaduljunk az olyen nézetektől és magatartásformáktól, melyek sem nekünk, sem szocialista hazánknak nem használnak.

— Lenin szavaival fejezem be mondanivalómat: „Igaz, ez a munka nem olyan mutatós, de annál fontosabb.”

Lazányi Angéla

A kommunisták példát mutatnak

„Gyárak” a szabad ég alatt

Erősödik a termelőszövetkezetek vállalati jellege

A szövetkezetek megalakulásakor talán csak a legmerészebbek gondoltak arra, hogy napjainkra már kialakulnak az iparszerű termesztési rendszex-ek, a szakosított állattartó telepek. Olyan gazdálkodási szintet, értünk el,

Az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet az elsők között társult az iparszerű termesztési rendszerekhez, így az egyik legjobban szakosodott gazdaság. A kukoricát és a cukorrépát iparszerűen, a borsó- és cirokmagot pedig a szolnoki Vetőmagtermeltető Vállalattal együttműködve termesztik. Jelentős törzsba- romfitenyészetük is, tulajdonosai a szolnoki baromfikeltetőnek. Elérték, hogy a több mint ötezer hektáros gazdaságban csak nagyon kevés kézi munkaerőre van szükség. Mindössze 38, úgynevezett gyalogmunkás dolgozik a szövetkezetben. A tagság 54 százaléka szakmunkás. A magasabb színvonalú munkát mi sem jellemzi jobban mint az, hogy a nehéz év ellenére is jó minőségben és idejében biztonságba helyezték az idei termést.

Általánossá vált az ipar- szerű termesztés a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetben is. KITE technológiával termesztik a kukoricát, a búzát, a cukorrépát. Az utóbbiból jövőx-e már 20 százalékkal vetnek többet, ezzel 600 hektárra növekszik a cukorrépa vetésterülete.

amely maga után vonja a termelőszövetkezetek vállalati jellegének erősödését, a szakszerű tervezést, az alapok ésszerű felosztását és az átgondolt munkaerőgazdálkodást. így a jövőben még dinamikusabb fejlődésnek lehetünk tanúi.

A jobb gazdálkodással elérték, hogy a fejlesztési alap az idén is megközelíti, a biztonsági alap pedig meghaladja a 10 millió forintot. Elkészültek a jövő évi tervek egy részével is, gépvásárlásra, valamint épületekre, és egyéb beruházásra 10 millió forintot költenek. A tervek között szerepel a borsó vetésterületének 100 százalékos, a cukorrépának 15, a hybárnak 50 százalékos növelése. De terveznek egy 300 vagonos magtárt is szárítóval együtt, építését feruárban kezdik meg.

A szövetkezeti tagság szemlélete is megváltozott. Míg korábban ragaszkodtak a munkaegységhez, most a készpénzfizetés az általános. A háztáji föld helyett is egyre többen terményt vagy pénzt kérnek.

Előbbre léptek az állattenyésztésben, , a feldolgozásban is. Saját húsüzemükben az idén 5 ezer sertést dolgoznak fel, de libából és kacsából is 1500:—1700-at értékesítettek. A szövetkezet a húshasznosítású szakvasmarha- program egyik gesztorgazdasága, ez kihat a szövetkezet er ész gazdálkodására. A fejlesztésre fordított összeg a bevétel 32 százalékát teszi ki. Az elkövetkező négy évben a szarvasmarha-program keretén belül mintegy 60—70 milliót költenek beruházásokra.

A I.cnin Tsz -lru, Karcagon

A karcagi Lenin Termelő- szövetkezet három termesztési rendszer tagja, egynek pedig gazdája. A bajai kukoricatermesztési x-endszexen belül termelt kukoricájuk hektáronként átlagosan 12 mázsával termelt többet mint tavaly. A nádudvaxi KITE-program szerint tex-- mesztett cukorrépa termésátlaga ebben az évben a kedvezőtlen időjárás miatt nem emelkedett, de jövőre is 20 százalékkal emelik a cukorrépa vetésterületét. Az idén először px'óbálkoztak szója termesztésével zárt rendszeren belül, a közepes termésátlaggal elégedettek. Jó termést takarítottak be rizsből is — és erre jogosan büszke a gazdaság, hiszen a zárt rendszer technológiáját ők dolgozták ki.

A gazdaság vezetői a következő esztendőkre gondolva 7.5 millió forintot költöttek gépekre. A tagság szociális, kulturális körülményeinek javításáért hidegmeleg vizes fürdőt építettek a gazdaság központi majorjaiban. Az ifjúságra is gondoltak: esténként szépen be- i-endezett kultúrteremben és klubszobában szórakozhatnak a szövelkpzet fiataljai.

B. Z. - B. Gy.

Az újszászi Szalxad«figban

Mezőiteken, a Táncsicsban

Túlélték az éhínséget