Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

WTl deeember ft, SZOLNOK MEGYEI NtPLAY 5 Az emberség is követelmény Egyetlen út vezet Jásziványba, tatán onnét már nincs tovább: a kis falut körülölelik a szépen művelt földek. Ilyen­kor télidőben, amikor még nem borult „fehérlepedő” a ter­mészetre, sivárnak, hidegnek, kegyetlennek tűnik ez a világ. És talán úgy is van: az itteni embereknek mindig nagyon meg kellett dolgozniok a mindennapi kenyérért. Csaknem kilencszáz ember él a községben. A statisztikusok szerint 302 házban, kétszáznegyvennégy család. Hová vezet az itt élők sorsa? — A sorsot apámék ma­guk választották, amikor an­nakidején a hozzá hasonló szegények megalakították a termelőszövetkezetet. Az apám kovács volt a tsz-ben, , már meghalt. Anyám is itt dolgozik a növénytermesztés­ben. A szövetkezet rólam is gondoskodott. Amikor 1965- ben leérettségiztem, idejöt­tem a termelőszövetkezetbe. Tagként dolgoztam és en­gem a tsz iskoláztatott. A szövetkezet ösztöndíjasaként végeztem el Zsámbékon a felsőfokú technikumot, így lettem üzemgazdász. A bá­tyám is itt dolgozik, erőgép­vezető. Bagi István egész család­ja idegyökerezett a jászivá- nyi földbe, amely esős idő­ben igencsak vendégmarasz­taló sárrá dagad. — Ismerek én itt minden embert, még a gyerekeket is. És ismerik őt is az embe­rek. Ennek tulajdonítható, hogy négy évvel ezelőtt a 23 esztendős Bagi Istvánt vá­lasztották meg a jásziványi Szabadság Tsz kommunistái a párta]apszervezet függetle­nített titkárának. Megbíztak a fiatalemberben, saját ne­veltjük volt. — őszintén mondom, nem nagy örömmel vállaltam ezt a megbízatást. Amikor a pártcsoportüléseken annak­idején a titkári funkció­ra javasoltak a kommunis­ták, megijedtem: egy évvel azelőtt léptem be a pártba, nem volt pártmunkás gya­korlatom, féltem tőle. De a járásiak, az alapszervezet régi vezetőségi tagjai, Ha­bán László, Andrási Balázs meg mások is nemcsak ígér­ték, hanem segítettek is. Aztán meg, hogy még akkor tagja lettem a községi csúcs­vezetőségnek, abból is sokat tanultam: hogyan kell leve­zetni egy vezetőségi ülést, munkatervet készíteni, be­számolót. Az is sokat számí­tott, hogy az elmúlt négy évben végeztem el az esti egyetemet, voltam 5 hónapos pártiskolán Szolnokon, most pedig szakosítóra járok. — Négy év. Milyen gondo­kat, eredményeket hozott mindez az alapszervezetben; elkeseredést vagy örömöt a titkárnak? — Nagyon sok káderprob­lémánk volt. Az egyik ügy, ■— Nyugdíjba ment a fő­mezőgazdászunk, de szeren­csére voltak fiatal szakem­bereink. Közben az akkori elnökünk szintén magatar­tásbeli problémái miatt le­mondott. Igaz, ezt a lépést pártvezetőségünk javasolta neki. Tudja, mi volt a sze­rencsénk? Az, hogy az em­berek közben becsületesen dolgoztak, nem törődtek az­zal, hogy a vezetők „eszik egymást az irodán”. — Gondolom a történetek­ből levonták a kellő tanul­ságokat. még 1970-ben kezdődött, de két évvel később már na­gyon felkavarta a szövetke­zet tagjainak hangulatát. Be­jelentés érkezett a dolgo­zóktól a pártvezetőséghez az akkori főkönyvelő ellen, mi­lyen durván bánik az embe­rekkel. Kivizsgáltuk az ügyet és az lett az eredménye, hogy az illetőtől megvontuk a bi­zalmat. De beosztásából a szövetkezet vezetősége nem váltotta le, hanem csak 1972- ben került ügye a közgyűlés elé, és ott a tagok kizárták a szövetkezetből. Az illető fel­lebbezett a döntés ellen a bíróságon. Az ügy még ma is tart, most várjuk a Leg­felsőbb Bíróság döntését, ami reméljük ennyi idő után pontot tesz az ügy végére. Az az igazság, hogy jogi ügyekben nem voltunk elég járatosak, ezért járhatja meg ez az ügy a bíróságo­kat. — fis ha jól tudom, nem ez volt az egyetlen káder­gondjuk a négy esztendő­ben? — Azt vontuk le tanulsá­gul, hogy minden vezetőnek Valóban eleget kell tennie a hármas követelménynek: nem elég jó szakembernek lennie, fontos a politikai tu­dás, a rátermettség, a vezetői készség, de nagyon fontos, hogy bánni tudjon az embe­rekkel. — És ma mi a helyzet? — Tulajdonképpen majd­nem teljesen új vezetőséggel az élen, elég jó évet zárunk. Életünkben először termel­tünk hektáronként több mint 30 mázsa búzát. Az összbe­vételünk 40 százalékát pedig már a dohány adja. De ezzel azt is elértük, hogy a szövet­kezet asszonyainak egész év­ben van munkájuk. A párt­vezetőségünknek, de a szö­vetkezet vezetőinek is sok magyarázó szavába kérült, míg az emberek megértették: ha több dohányt termelünk, nem kell majd különböző idegenben vállalt bérmun­kákkal — főként permete­zéssel — előteremteni a pénzt, hogy legyen elegendő kere­set. Az volt a baj, hogy az emberekből hiányzott az ön­bizalom, féltek, hogy nem tudunk megbirkózni a 70 hektárnyi területtel. Jásziványban — annak el­lenére, hogy itt is nehéz ősz­szel birkóztak az emberek, hogy olajbányászoknak, egyetemistáknak kellett jön­niük segíteni a betakarítás­ban — nyugodtan várhatják az emberek a karácsonyt, aztán a zárszámadást. Be­csületesen fizetett munkáju­kért a négyezer hold, a szü­lőföld, — árbevételük meg­haladja a 29 millió forin­tot. És az idei esztendő nem­csak rendet, jó munkát ho­zott a Szabadság Tsz két­százötven tagjának: nagy elhatározást is. Január egy-' tői egyesülnek a jászapáti Alkotmány és Velemi Endre Termelőszövetkezetekkel. A jövő útja •— Tulajdonképpen ami­kor erről először párt veze­tőségi ülésen beszéltünk, azt mondtuk: ez a jövő útja. Nem volt könnyű dolguk a kommunistáknak, hogy meg­győzzék az embereket róla. Most már bíznak, hogy nagy szövetkezetben jobb lesz. A mi kis területünkön a mo­dern mezőgazdaság gépeit, mint a K—700-as traktor, nem tudjuk kihasználni vagy nekünk egy évben 3 millió forintunk volt fejlesztésre, egy forrólevegős lucernaszá­rító pedig belekerül 8—9 millió forintba. Az optimá­lis üzemnagyság kialakítása ma már épp oly nélkülözhe­tetlen, mint a legújabb ag­rotechnikai eljárások. Ér­vekkel, indoklással mentünk a szövetkezeti tagokhoz. Nem volt olyan munkahely, ahol erről ne beszéltek vol­na. De a közgyűlésen már titkos szavazással, két ellen szavazat ellenében mindenki az egyesülés mellett döntött. — És Bagi István a szövet­kezet fiatal párttitkára mi­lyen tervekkel kezdi az újabb négy-öt esztendőt? — Január l-től én leszek a jásziványi kerület vezető­je. Ismét kezdő leszek, ugyanakkor a feladatom na­gyon sokrétű, de párttitkár­ként nagyon sok vezetői gya­korlatra tettem szert, ta­pasztalatra, amit új beosztá­somban hasznosítani tudok. V. V. Nehéz helyzetben Helytörténész álruhában Karcagról írja tanulmányait — Már gyermekkoromban is érdekelt ugyan az elek­tromosság — mondja Csányi Sándor, a TITÁSZ karcagi kirendeltségvezetője, — de mindig azt szerettem volna, hogy az elektromosság legyen a hobbym, a történelemtudo­mány pedig a kenyéradó „szakmám”, hivatásom. For­dítva sikerült. Arra gondoltam, hogv most jön a kesergés az elrontott életről. Tévedtem. Csányi Sándor tavaly a nehézipar kiváló dolgozója lett. Szó sincs kesergésről. — Úgy tudom, hogv írt egy ipartörténeti tanulmányt. Vaskos kéziratot nv°m a kezembe, mikrofilmeket szed elő, amelyeket az Országos Széchenyi Könyvtárból szer: zett. —i> Most a karcagi munkás- osztályról. a helyi iparról írok tanulmányt. A Nagykun Múzeum adja ki felszabadu­lásunk 30. évfordulójára. Tovább kíváncsiskodom. Helytörténeti írásai érdekel­nek. Kiderül, hogy Csányi Sándor nyolcvanoldalas ta­nulmányt írt Kátai Gábor­ról, a megve és Karcag ki­váló, múlt században élt or­vosáról. Hátborzongató ké­pet 'fest a hírhedt karcagi pestisről és a 19. századi ko­lerajárványról. Lelkesen be­szél Kátai felvilágosult egyé­niségéről. Azután két kötet­nyi kéziratot tesz elém. Kar­cag történetéről szólót, mu­togatja a képeket, magyaráz. Lapozgatunk, századokat szökkenünk egészen jelenün­kig. Egv fiatalemberre. Gvőr- fi Sándorra hívja fel a fi­gyelmemet, aki a Képzőmű­vészeti Főiskola szobrász tanszakán tanul, és ha vé­gez, hazajön szülővárosába. Csányi Sándor számon tartja — Soha ilyen szükség nem. volt itt művészekre — mond­ja —. mert a jelenünk iga­zán érdemes megörökítésre. — Mégis mi érdekli a leg­jobban? — Főleg legújabbkori tör­ténetünk, amelyben élek. Negyvenkilenc éves vagyok, gróf Bethlen korában szü­lettem. Aki tanult történel­met, tudja. mit jelent ez. Boldog vagyok, hogv részese lettem ennek az óriási átala­kulásnak. Csányi Sándort, a sokolda­lú embert, az álruhás hely­történészt alig ismerik. Írá­sait meg kevésbé. Pedig igaz. amit eev budapesti történész mondott nekem: „Ismerd meg Csáriyi Sándort és meg- ;smered Karcagot”, — körmendi — Közérdekű befeleiitések sorea A karcagi kórház munkája — Uj címer és díszpolgári cím Vb-iilés és tanácsülések a megye városaiban (Folytatás az 1. oldalrólI) rost érintő ötletek, javasla­tok is. például a társadalmi munka szervezéséről, az ön- tevékenység fokozottabb tá­mogatásáról. Szóba került például egy központi raktár létesítésének gondolata, ahonnan a társadalmi mun­kára vállalkozó csoportok megfelelő ellenőrzés njellett vihetnének homokot, salakot, zúzott követ vagy egyéb anyagokat. A határozat töb­bek között kimondja, hogy a társadalmi munka koordi­nálására a várospolitikai bi­zottságon belül társadalmi munkát szervező albizottsá­got ken létrehozni. A napirend több témája belső ügyrendi kérdésről szólt. Az előterjesztések kö­zött szerepelt a Társadalmi Munkáért kitüntető jelvé­nyek, plakettek és oklevelek adományozása. A jelvény arany fokozatát 46, ezüst fokozatát 39, bronz fokozatát pedig 35 társadalmi munkásnak ítélte oda a ta­nács. A plakett arany foko­zatát 20, ezüst fokozatát 13, bronz fokozatát 12 kollektí­va kapta meg. Az elismerő oklevelet a tanács 53 sze­mélynek és 9 kollektívának adományozta. Karcag A karcagi kórház 116 ezer lakos gyógyító-megelőző ellátását biztosítja — hang­zott el a tegnapi tanácsülé­sen. Az ország egyik legmo­dernebb egészségügyi intéz­ménye jól végzi a rábízott feladatot, bár komoly gon­dokkal küzd. Például fel kell újítani á víwézeteKhál!Í!2atöt kivitelezési hibák és a talaj „agresszivitása” miatt. A ka­zánház nem felel meg g kö­vetelményeknek, a kórház ablakait nem lehet tisztítani és rossz a hőszigetelésük. Az 1968-ban — a kórház elké­szültekor — korszerűnek szá­mító műszerek egy része már nem jó, sőt. életmentő berendezések ig hiányoznak. Tava.j és az idén 22 orvos jött a karcagi kórházba, de még így is kevesen vannak. A városi tanács lakások biz­tosításával próbálja segíteni az orvosok letelepedését Gondot okoz az ápolónők hi­ánya. Á karcagi egészségügyi szakközépiskola még nem tudja, biztosítani az utánpót­lást, mert a végzettek egy ré­sze máshol helyezkedik el, nem vállalja a három mű­szakot, vagy pedig nővérszál­lást igényelne. A nővérszál­lást mielőbb meg kell építe­ni, — így szól a karcagi Vá­rosi Tanács határozata — hi­szen 1978 második felében sok ápolónőt kell munkába állítani az új elmeosztályon. A tanács a továbbiakban munkatervek jóváhagyása mellett a tanácstagi beszá­molókon és a jelölőgyűlése­ken elhangzott bejelentések intézéséről tárgyalt, valamint rendeletet fogadott el dísz­polgári cím adományozásá­ról. Kislijszáll&s Kisújszállás történelmi múltjára és mai jellegzetes­ségeire utaló városi címer al­kotásáról döntött a városi ta­nács tegnapi ülése. A dön­tés értelmében a város címe­rét a jövőben a tanácsülé­sek fneghívóin, a város tör­ténetével, életével foglalkozó kiadványokon, a- tanács által alapított díszokleveleken, emlékplaketteken is láthat­ják Kisújszállás lakosai. A város életében jelentős ese­mények alkálmával használ­ni fogják a városi zászlót, melynek alkotásáról szintén a tegnapi tanácsülés hozott határozatot. Kisújszállás megbecsüli azokat, akik a város fejlődését jelentősen elősegítik, a város pohtfkai, gazdasági és kulturális éle­tét maradandóan gazdagít­ják munkájukkal. E megbe­csülést a város díszpolgára cím adományozásával fogják kifejezni, melyről ugyancsak a tanácsülés döntött. Túr ke ve Tavaly óta nőtt Túrkevé» az újszülötték száma — ál­lapította meg tegnapi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. 1973-ban 159 ba­ba született a városban, aZ idén pedig október végéig 166. Lényegesen több a ter­hes anya, s egyre keveseb­ben kérik a terhesgégmegsza- kításit. Ezek a kedvező vál­tozások a terhességmegszakí­tást engedélyező bizottság munkáját is dicsérik. Javíta­ni kell a felvilágosító mun­kát, a igyekezni kell, hogy a bizottság előtt megjelenő 'nők ne ügyfélfogadás^ hanem elbeszélgetés részesei legye­nek — hangzott a vb-ülésen, T5r5kszentmikl6s "K végrehajtó bizottság megvitatta és elfogadta a családi események társadalmi megrendezéséről szóló jelen­tést. majd az ifjúsági tör­vény végrehajtására készí­tett intézkedési tervet. Ez­után — mivel az utolsó vb- ülést tartották tegnap a vár* rosban, a vbrtagjai kötetlen beszélgetésen vették számba egész évi munkájukat. A té­nyek azt bizonyítják. bogy az idén növekedett a végre­hajtó bizottság tagjainak ak­tivitása. A 11 vb-tag közül ülésenként átlag , hatan mondtak véleményt a felme­rült kérdésekről, a tavalyi hárommal szemben, s a meg­jelenési arány is naf*Tobb volt ebben gz évben, mint tavaly, pedig éves átlagban akkor is kettő alatt voli a4 ülésekről hiányzók száma. Medikusok a könyvtárban A polcokon könyvek, fo­lyóiratok — mint minden könyvtárban. A belépőnek csak a vendégek ruhája szo­katlan : a könyvek között fe­hér köpenyes fiatalok olvas­gatnak, kutatnak, keresgél­nek. Orvosi könyvek, természet- tudományi lexikonok, a Ma­gyar Orvosi Bibliográfia be­kötött példányai, az Index medicus vaskos kötetei — e kivonatos leltárjégyzék ta­lán már jelzi: orvosi könyv­tárban vagyunk, a Szolnok megyei Tánács kórházában. A fehér köpenyes fiatalok, orvostanhallgatók. Bekker Sándor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem ha­todévese éppen az Index me­dicus egyik kötetében la­pozgat : — Egy betegségről akarok bővebb felvilágosítást kap­ni. A Magyar Orvosi Biblio­gráfiából már megtudtam, hogy hol és ki írt róla ma­gyarul, az Index medicusban, a külföldi szakirodalom bib­liográfiájában pedig az ide­gen nyelven megjelent írá­sokat keresem. A Szolnok megyei Tanács kórháza a szegedi orvostan­hallgatók gyakorló kórháza. Itt töltik évről évre a fiatal medikusok kötelezően elő­írt gyakorlatukat. Mint el­mondták, szívesen jönnek Szolnokra minden évben; az orvosok, a leendő kollégái önzetlenül segítik őket az el­méleti ismeretek gyakorlati megvalósításában. Rendelke­zésükre áll a kön \ 2 ezer 500 kötet könyve és 2 ezer 60 l|ötet folyóirata is, A könyvtárosok dr. Kardos Jó­zsefné és Hajdú Dénesné tü­relemmel és hozzáértéssel igazítják el őket a könyvek, folyóiratok labirintusában. A szegedi egyetem ez év szeptemberében felkérte a kórház vezetőit és könyvtá­rosát a hallgatók könyvtár­ismereti oktatására. Az ok­tatást dr. Kardos Józsefné vezeti. Megismerteti a hall­gatókat a katalógus haszná­latával, tájékoztatást ad a magyar orvosi könyvtárügy­ről, a könyvtár felépítéséről, szolgáltatásairól, a szakiro­dalomban való eligazodásról. Minden évfolyamnak 12 órát tart egy-egy tanévben. A hatodévesek eddig mind­össze két előadást hallottak, de már ez is nagy segít­séget nyújt munkájukhoz, s az államvizsgákra való fel­készüléshez. Dancza Mária így beszél a könyvtárról: — Amilyen könyv kell a munkánkhoz, illetve a tanu­láshoz, az itt mind megvan. Még egyszer sem fordult elő, hogy hiába kerestünk vala­mit. — Csak az a baj — kap­csolódik a beszélgetésbe Híd­végi Julianna —. hogy ke­vés időnk marad a könyv­tárban ..búvárkodni’’. sza­bad időnket nagyobbrészt ta­nulásra fordítjuk. — Szerintem ezeket az új ismereteket gyakorló orvos korunkban tudjuk a legjob­ban kamatoztatni. amikor majd egy adott szakterüle­ten dolgozunk. Nem kell vizsgára készülni, több idő marad tudományos munká­ra, s egyáltalán orvosi szak­könyvek, folyóiratok olvasá­sára — folytatja Kalmár József, aki a Debreceni Or­vostudományi Egyetemre jár, de mivel Szolnok megyei, itt tölti el a szigorló évét — Hogyan tudják elolvas­ni az idegen nyelvű íráso­kat? —-Nekem könnyű a dol­gom az angol nyelvű folyó­iratok olvasásával, hiszen 12 évig tanultam angolt — szól közbe Abbas Elzein Ginawi, aki Szudánból jött Magyar- országra tanulni. — Nekünk viszont az ide­gen nyelv a legnagyobb problémánk — mondja Ul- veczki Erzsébet. — Az egye­tem mellett nincs időnk nyelvet' tanulni, így szótár segítségével fordítjuk le 4 külföldi szakirodalmat. — Itt a könyvtárban —■ folytatja Vadász Mária —> persze van lehetőség nyelv- tanulásra. A polcon nyelv­könyvek, szótárak. magnó­szalagok, lemezek is sora­koznak. Csakhát az idő, az nagyon kevés. Hajdú Dénesné az éppen „ügyeletes” könyvtáros el­mondta még. hogy a könyv­tár 153 olvasójából 42 egye­temi hallgató. — Nagy-nagy szeretettel várjuk mindig a hallgató­kat. Szervezünk nekik még külön programokat is: mo­ziba. színházba, kiállítás lá­togatást, kirándulásokat a megyébe, hogy a munka és a tanulás mellett jól érez- '■ ik mag-'1 nálunk. T. G, / Oromleljes megbízatás

Next

/
Thumbnails
Contents