Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-20 / 297. szám
1974. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ab ellenállás mártírja Nyolcvan éré született Berger Aladár Berger Aladár 1894. december 20-án született Bé- késszentandráson. Apja szegény falusi szabó volt. A sok gyermekes család a nyomor, nélkülözés elől 1900- ban Újpestre költözött. Fiuk, mint általában a szegény szülők gyermekei, inasiskolába került és az első világháború előestéjén géplakatosként szabadult. Az első világháborúban bejárta a különböző harctereket. 1918- ban, amikor Magyarországon győzött a polgári demokratikus forradalom, azonnal a forradalom oldalára állt. Ez szinte egyenesen következett neveltetéséből, a munkások között szerzett proletáröntudatából, amit csak erősítettek az értelmetlen háborúban megismert borzalmak. A Tanácsköztársaság idején tagja az újpesti direktóriumnak. Itt az egyik legnehezebb feladattal, a város élelmezésének gondjaival bízzák meg. A Tanácsköztársaság megdöntése után menekülni kénytelen. Romániába emigrál. Sok magyar kommunistához hasonlóan azonnal bekapcsolódott a román kommunista mozgalom megszervezésébe. A Román Kommunista Párt erdélyi tartományi titkárságán dolgozik, majd 1924-ben a Szovjetunióba küldik, öt évig tanult és dolgozott az első szocialista országban. Gazdag elméleti ismeretekre, gyakorlati " tapasztalatokra tett szert a Vörös Szakszervezeti Internacionálé Irodáján, amelynek évekig munkatársa volt. 1929-ben már mint tapasztalt, nagy elméleti felkészültségű forradalmár érkezik vissza Romániába. Rövid idő után az RKP Központi Bizottsága rábízta az Erdélyi Tartományi Titkárság vezetését és ő szerkeszti a román párt magyar nyelvű kiadványait is. 1933 végén vagy 34 elején illegálisan Magyarországra jön. Először az építőmunkások ellenzéki szervezetében talál munkát. Oktat, nevel, előadásokat tart. Hallgatósága szereti tiszta okfejtése, gazdag elméleti tudása, nagy műveltsége, végtelen szerénysége miatt. Lelkes híve a munkásegységnek, a szociáldemokrata munkásokkal való együttműködésnek, majd a Komintern VII. kongresszusa után a fasizmus elleni népfrontpolitikának. 1936 nyarán vidéki illegális tevékenysége során a rendőrség nyomára akad. Két hétig vallatták, kegyetlenül megkínozták, majd mindent magára vállait, hogy ezzel társait megmentse. A hírhedt Conti utcai katonai fegyházba hurcolták, s itt ítélték el 8 évre, a szegedi Csillagbőrtön foglya lett. 1942-ben az a remény éltette hogy hátralevő büntetését elengedik és ismét bekapcsolódhat a mozgalomba. De 1942 őszén büntetőszázadba osztják és a frontra küldik. Az optimizmus, a jövőbe vetett remény azonban most sem hagyja el. Feleségének még a börtönből írja: „Eszem ágában sincs még a halálra gondolni... Ígérem, hogy visszatérek hozzád.” A fronton a munkaszolgálatosok embertelen körülményei között is bizalmat és emberséget sugárzott egész lénye. Egyetlen cél vezette; minél több társával együtt átjutni a Vörös Hadsereg oldalára. Ügy látszott, hogy a szovjet csapatok voronyezsi áttörése végre meghozza a szabadulást és a szabadságot. A fasiszta keretlegények azonban mielőtt a szovjet egységek megérkeztek, társaival együtt meggyilkolták a magyar kommunista mozgalom lánglelkű harcosát. P. I. Stabat Mater Életműből A Debreceni MÍV Filharmonikus zenekar és a Debreceni Kodály Kórus hangversenye A hét legkiemelkedőbb zenei eseménye volt hétfőn a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus hangversenye a szolnoki Szigligeti Színházban. Két elég ritkán hallható művet, — Per- golesi, valamint Rossini Stabat Mater-ét szólaltatta meg a zenekar s a kórus a Magyar Állami Operaház és a debreceni Csokonai Színház énekművészeinek közreműködésével. Az est karmestere a műveket hűen tolmácsoló Gulyás György volt. Azt hiszem, könnyű volt ráérezni a zenetörténet két igen jelentős alakjának, Per- galesi, de még inkább Ros-' sini zenei anyanyelvének színes világára, mely a régi olasz opera műfaját eleveníti fel. A ragyogó tehetségű Pergolesi alig 26 éves korában, közvetlenül Stabat Mater-ének befejezése után halt meg. A vonószenekarra, nőikarra, valamint szoprán és alt szólistákra írt alkotásában ezúttal két fiatal tehetséges énekes Zempléni Mária (szoprán) és Budai Lívia (alt) mutatkozott be nagyon szép sikerrel. Előadásukban jól érvényesült a könnyed olasz opera áradó dallamosságának, a gyermeket féltőén szerető nápolyi asszonyok jellemeinek sokszínűsége. A szünet után a XIX. századi olasz operairodalom egyik legkimagaslóbb zenei .géniuszának, Rossini máig is magával ragadó művészetében gyönyörködhettünk Pergolesivel ellentétben teljes zenekarra, vegyeskarra és négy énekes szólistára írta Stabat Mater-ét. Rossini művét mindvégig áthatja a fiatalos lendület, az életszeretet, a ritmikus könnyedség. Hangvétele mindig szárnya- lóan dallamos, sziporkázóén szellemes. Hasonlóképpen . ebben a műben is .— kitűnően képzett, nagyszerű szólistagárda működött közre Andor Éva (szoprán) a iriár említett Budai Lívia (alt), Rozsos István (tenor) és Gregor József (basszus) személyében. Tisztán, kifejezően, jól beosztott dinamikával énekeltek valamennyien. Külön említést érdemel egységes tónusával a puhán, de mégis tömören éneklő, sőt ha kell, erőteljesen is zengő nőikar, illetve a vegyeskar. A kórusok mellett dicséret illeti még a zenekarnak elsősorban réz- és fafúvós karát. Érezhetően jobb veit a színvonal a koncert második felében, — függetlenül attól, hogy Rossini művének előadása talán már előre nagyobb sikert ígér mind az együttesek, mind a szólisták, s természetesen a karmester számára is. Egyed Ferenc D s/e* ilágífsisf kap a m*sko ci reform **11« (ernyőm Miskolc városképéhez tartozik a központban, az Avas oldalán fekvő református templom. A tizenharmadik században épült és a város egyik legrégibb műemlékélek számító háromhajós csar- loktemplomot többször átültették és ígv valóságo tárháza” a különböző koro!r pítészeti en 'nek. A nag\ . : "iléket n közeljövőben i: eh- reállít ják Ennek során az idegenforgalmi szempontból is jelentős építmény díszkivilágítást kap. A külső falakra csaknem száz rejtett higanygőzlámpa sugároz majd fényt. Kivilágítják a t<*mnlombel- sőben a hajdani két gótikus toron v hei vén levő kolum- báriumot is, s közvetlen fényi. emeli ki környezetéből a tizet.:. 1 ’óik században . készített műemláh-' orgonát. “logyszer, élelem Portré — a p-riréfestőről Különös feladat portrét festeni Orosz János festőről, akinek egyik jellegzetes műfaja éppen a portré. Nemrég zárult legújabb kiállításán agyagképeknek • nevezett, agyagtálakra, agyaglapokra festett emberi arcok sorozatát mutatta be. A 42 éves művész Újpesten született, apja—anyja árvagyerekként vetődött vidékről oda; tizenkét évesen már munkára kényszerült. Életpályája azzal indult, hogy a dunakeszi „Óceán” konzervgyárija járt „babot hegyezni”. Az inflációs időkben amikor apjának csak akkor tellett egy doboz gyufára a fizetéséből, ha nagyon sietett a pénztártól a trafikig — Szabadszálláson szegődött egy évre béresnek. 1948-tól a vízműnél esztergályostanuló. Ebben az időben már érzi igazi hivatásának vonzását. Jelentkezik a főiskolára. A főiskola elvégzése után, 1959- ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, s az így nyert alkotási lehetőséggel jól sáfárkodva' 1963-ban megrendezhette első kiállítását. Aztán újabb ösztöndíj, amely két hónapi itáliai tartózkodásra futotta volna. Ö két évet „csinált” belőle: szállásának bérét időnként képekkel fizette ki. Az olasz tanulmányút eredménye a „Megégett emberek” című sorozat. A magyar folklór Ihlette Tisza-sorozat elkészítése után 1973-ban a már korábban kiérdemelt Munkácsy-díj mellé Egry-díjat kapott 1974-ben, a nehéz évek emlékei, valamint az afrikai éhség-övezetről készült megrázó dokumentumfilmek hatására, s nem utolsósorban azért, mert demonstrálni akart a hazai dolgok és az emberiség ügyei iránt sokfelé megnyilatkozó közöny ellen, aukcióra bocsátotta 15 év alkotó munkájából lett sokszáz festményét, grafikáját. Az aukción befolyt közel kétszázezer forintból pedig a Magyar Vöröskereszt a napokban élelmet,( gyógyszert küldött Afrika aszálysújtotta országaiba a nélkülözőknek ; a két óceán között húzód' | Szahfj övezetbe. I Cs. B. Tárlat a gimnáziumban. Simon Ferenc szobrászművész alkotásaiból rendeztek kiállítást a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Szakközépiskola ifjúsági klubjába« Képűnkön: Mensáros László portréja FORMALITÁS HELYETT Tartalmasabb munka — Hogy hogyan is kezdődött? Annyira új volt ez nekem, mintha azt mondták volna „villamos” ember létemre menjek ki Algériába kőolajat kutatni. Jóformán azt sem tudtam, mit kell tenni, amikor felkértek a titkári teendőkre. Igaz, akkor, 1969 közepén már titkára voltam a Magyar Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportjának, de az mégis csak egyetlen társaság volt, sokkal kisebb. A MTESZ vagyis a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei szervezete ennél sokkal nagyobb, hiszen valamennyi egyesületi csoport összefogója kell legyen. ; Gyümolesőxtethető kapcsolatok — Aztán elkezdtem, s láttam, hogy van'benne fantázia. No, nem akarok erről nagy szavakkal szólni, de ha nincs egyéb haszna mint az, hogy a műszakiak, a szakemberek néhányszor összejönnek és hallanak egymástól értelmes dolgokat — már az is sokat jelent. Minden vállalatnál felmerülnek hasonló gondok, egy-egy jó módszer átadása sokat segíthet. Példa erre a közgazda- sági társaságban működő, úgynevezett igazgatók klubja vagy a szervezési és vezetéstudományi társaság, ahol a személyzeti vezetőkés az üzemszervezők jönnek össze rendszeresen. — Jäzek’ a találkozások nemcsak abban segítenek, hogy megismerjük a többi iparág gondját-baját, hanem megtanítanak bennünket arra is, hogy becsüljük egymást. S innen már csak egy •— A MTESZ tagszervezeteinek tulajdonképpen a vállalatok gazdasági munkáját kell segíteniük. Ez sokmindenben megnyilvánulhat. Műszaki 'fejlesztésben, újításban, sőt oktatásban, továbbképzésben is. Hogy csak egyetlen példát mondjak: amíg a MTESZ meg nem szervezte a hegesztői tanfolyamokat, minden vállalat úgy intézte ezt, ahogy tudta. Aztán rájöttünk, hogy itt a megyében a GANZVILL gyáregysége az a hely, ahol ehhez a legjobban értenek. Most több vállalat oda küldi tanfolyamra az embereit. De említhetem a szervezési és vezetestudományi társaságot s, ahol évente 12 tanfolyam indul különböző vállalatoknál a középvezetők továbbképzésére. — Nos, ilyen és hasonló dolgok segítettek engem abban, hogy mint a MTESZ megyei szervezetének tiktára, társadalmi munkám ne csak megbízatás legyen, hanem szinte már egy kicsit hobby. Persze hozzájárult ehhez az is, hogy nagyon sok segítsé| get kaptam, s jó érzés, ha I látja az ember munkája érI telmét, az eredményt. lépés a kölcsönös segítség, jótanáccsal, de ha kell mással is. így van ez szakmán belül is. A vándorgyűléseken például egy-egy iparág szinte valamennyi szakembere összejön az országból, kialakulnak olyan kollegiális kapcsolatok, amelyek emberileg is, szakmailag is gyümöl- csöztethetők. S még egy: a MTESZ tagegyesületeinek összejövetelei mind egy-egy fórum. Itt nincs kötöttség, beosztástól függetlenül bárki bátran véleményt mondhat, vállalkozhat előadásra, megmutathatja képességeit. Ez hasznos az egyén szempontjából, például egy-egy fiatalember felhívhatja a figyelmet szakmai rátermettségére. Ugyanakkor hasznos a' közösség szempontjából is, mert lehetővé teszi, hogy jobban kihasználjuk a rendelkezésre álló szellemi kapacitást. — Tudom, hogy eddig volt könnyebb dolgunk. 1969-ben körülbelül ezer szakember tartozott a megye különböző csoportjainak tagjai közé. Most, év végén háromezerötszáznál tartunk. Ezután már a tartalmi munka fejlesztésére kell forítanunk minden energiát. Lehet, hogy ez kevésbé látványos — erről szóltam a múlt héten a MTESZ országos közgyűlésén is —, de sokkal több hasznot hozhat. Mire gondolok? Nehéz rangsorolni a MTESZ megyei szervezeteit, de durva közelítéssel három csoportba tartoznak. Az első szerintem az, amikor a műszakiak egy-egy szervezetben összejönnek, s egyfajta „szakmai önképzőkör” jellegű az egyesületi munka. A következő, amikor már mindennek konkrét tartalma van, a műszaki fejlesztés, a technológia korszerűsítése a cél, ezt szolgálják az előadások, pályázatok és így tovább. Tehát már tervszerű a munka. A harmadik: a csoportok már arra is vállalkozhatnak, hogy alkalmazott kv tatási témákkal foglalkozz;) nak, és elősegítsék a kutatási eredmények hasznosításit Ma a megyében még csak 7—8 olyan egyesület van, amelyik e legfejlettebb kategóriába sorolható, de haladnunk ebbe az irányba kelL Jő alapról indulunk ~ Ügy érzem, jó alapról indulunk, hiszen a megyében a tagszervezetek szinte mindegyike egy-egy bázisvállalathoz kapcsolódik, így konkrét feladatok megoldásában adhat konkrét segítséget a MTESZ. Javítaná még a munkát az is, ha lenne, hol összejönniük a csoportoknak. Ügy gondolom, nem irreális cél, hogy épüljön Szolnokon a közeljövőben egy Technika Háza. Akkor országos konferenciákat vándorgyűléseket is lehetne Szolnokon rendezni, ebből ah egész megye profitálhatja. -4 tartalmi fejlődés másik iránya az kell legyen, hogy a tudományos egyesület elveszítse már az elnevezésben benne levő „misztikusságát”. Egyre több szakmunkást kell bevonni, s nemcsak passzív módon, például az oktatásba, hanem a konkrét napi munkába is. Van már erre néhány jó példa. Hogy esak egyet említsek: a bőripari egyesület megyei csoportja rendszeres kapcsolatot tart a szocialista brigádokkal. S itt nem a formalitás, nem a hangzatos, „lám ilyet is csinálunk** jelleg' a cél, hanem a valóban tartalmas munka, a szellemi kapacitás jobb kihasználása. Azt hiszem, a MTESZ ezen a téren tehet legtöbbet Szolnok megyében, • • • Madarász Tibort, a MTESZ Szolnok megyei szervezetének titkárát arra kértem, beszéljen immáron ötéves egyesületi munkájáról. Ehelyett ő magáról, a MTESZ-ről szólt, eredményeikről, terveikről. A százhúszezer tagot számláló MTESZ elmúlt heti közgyűlésén tizenheten kapták meg a MTESZ-díjat. Bár az elismerés — mint azt Madarász Tibor mondta — a megye valamennyi MTESZ-tag- csoportjának is =zól — úgy landolom nem véletlen. ” is a Hjazottak között T. P. ♦ Segíteni a vállalatodat
