Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
1974, december T9, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 % kSz5«s6gi mfirelUdés forrásai KŐXYVJELZff Filmek— nézők—viták A közelmúltban dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója egy nyilatkozatában elmondotta, hogy a korszerű közművelődés igényeihez igazodó mozimodell nálunk még nem alakult ki. „Nincs olyan helyiség a magyar mozikban — mondotta —, egy klubterem, ahol a filmek megtekintése után, ha szükségét érzik az emberek, leülhetnének, elbeszélgethetnének, esetleg választ kaphatnának kérdéseikre, maguktól az alkotóktól”. Az ország mozijaiban valóban nincs klubterem, de az utóbbi néhány esztendőben — elsősorban vidéken —, egyre több helyen épül közösen a mozi és a művelődési ház. Az ilyen, közösen létrehozott kulturális intézményekben pedig már semmi akadálya annak, hogy a film bemutatása után — akik erre igényt tartanak — összejöjjenek egy kis beszélgetésre. a jobb megértést segítő vitára a művelődési ház valamelyik klubtermében, vagy akár szakköri helyiségében. A másik lehetőség: a községi keskenyfilmes moziknak több mint a fele szintén a művelődési házban működik — ezekben is mód nyílik tehát a vetítést követő alkotó vitákra. A megoldást tehát nem elsősorban az új mozik építésében keresendő, sokkal inkább a meglévő lehetőségek célszerűbb kihasználásában. Filmklubok Természetesen más lehetőségei is vannak a filmművészet jobb megismertetésének. Lényege: mint minden művészetnek, így a filmművészetnek is van előzménye, van hagyománya, amelynek ismerete nélkül gyakran értetlenül szemléljük a mai alkotásokat. Az értő befogadást elősegíteni, megkönnyíteni jöttek létre a filmklubok, s tematikus sorozataikkal a filmek jobb megértését, a filmművészet alapjainak megismertetését, a filmet értő és szerető közönség kialakítását tűzték ki feladatul. Azaz: nem nagyapáink moziját kívánták feléleszteni, hanem a Filmtudományi Intézet archív filmjeinek a felhasználásával művészeti ismeret- terjesztő tevékenységet végeztek. s végeznek ma is. I'HIv Nem valamiféle reklámfogás ez a három betű, csupán a Filmbarátok Körének rövidítése. Alig több, mint egy esztendeje alakult kf — elsősorban az ország nagyobb településein, a városokban — a Fiibarátok Körének hálózata. A körökön belül háromféle típusú filmeket vetítenek. Egyrészt olyanokat, amelyek ma még csupán egy szűkebb réteg érdeklődésére tartanak számot, s ezeket csak az FBK-ben résztvevő mozikban mutatják be. Ilyen volt például a legutóbb a Sakál című chilei produkció. Ugyancsak a Filmbarátok Körében mutatnak be először olyan jelentősnek ígérkező alkotásokat, amelyek a többi mozikban csak egy későbbi időpontban kerülnek vetítésre. Ilyen előzetes bemutató lesz a közeljövőben Jancsó Miklós új filmjének a Szerelemem, Elekrá-nak a vetítése. A harmadik típusba azok a jelentős, de már régebben készült filmek újrajátszása tartozik, amelyek forgalmazási joga lejárt, s most kizárólag ilyen célra — lényegesen olcsóbban — vásárolják meg ismét a vetítés jogát. Ilyen film a Rocco és fivérei. a Nagyítás vagy a nemrég újra bemutatott Berg- mann-tnű, A nap vége. Iskolnmozi Tavaly több ezernél előadást tartottak országszerte az iskolásgyermekek részére. Az iskolamozi legfőbb feladata: az iskolák irodalmi, történelmi éjs nevelési céljainak segítése a filmművészet sajátos eszközeivel, olyan filmek bemutatásával, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tananyaghoz. Sajnos, ennek az igénynek a kielégítéséhez kevés film áll a mozivállalatok rendelkezésére. A választékot azonban jelentősen bővíthetné, ha mozikban is vetíthető kópiákkal rendelkeznének a televízióban bemutatott alkotásokból. Egy meggyőző példa a sok közül: Madách Ember tragédiáját hiába kérik az iskolák, mozifilm nem készült a műből. De készült igen sikeres televíziós produkció, amely, ha kölcsönözhető lenne, az iskolamozi legkeresettebb filmjei közé tartozna — szinte bizonyos, hogy minden középiskola szívesen vállalkozna levetítésé- re. Egy-egy kópia elkészítése csupán tízezer forintokba kerül, nem pedig milliókba, mint egy új alkotás. Ezeket a tízezer forintokat pedig mindenképpen biztosítani lehetne — és kellene — az országos kulturális alapból. Ennél nemesebb cél támogatását elképzelni is nehéz. Ankétok, könyvek Bevált módszer: a filman- kétok rendezése. Ezeken, egy- egy jelentős alkotás közös megtekintése után a nézők találkozhatnak a film alkotóival: íróval, rendezővel, színészekkel, s velük vitathatják meg mindazt, ami nyitott kérdés maradt a nézőkben az előadás után. Ilyen ankétokat ma már nem csu- pári a megyei Moziüzemi Vállalatok rendeznek, hanem egyre inkább a művelődési házak is. Sokféle módon összekapcsolható a filmművészet a közművelődéssel. Például úgy, hogy a béke és barátsági hónap során olyan filmeket mutatnak be, amelyek a hónap politikai mondandójához kapcsolódnak. Van úgy, hogy a nemzetiségi hetek alatt német, csehszlovák, jugoszláv, illetve román filmeket játszanak, nem szinkronizálva, csupán feliratozva, hogy a hazánkban élő nemzetiségiek anyanyelvükön hallhassák a dialógokat. • így válhat a film igazán a közművelődés fontos eszközévé. .’rukner Pál ugye, megfizetném. — Habo- gott az asszonyka. — Hát persze hogy meg kell fizetni. Jól néznénk ki. Mj lenne belőlünk? — hangoskodott Murayné. és mozdulatokkal tessékelte befelé az asszonyt. Annak az arcát foltosán ellepték a pirulás sötét körei. — Én tudom, hogy önök nem ebből élnek... — re- begte félénken és segítség- kérőén —, de gondoltam, azzal is segíteni... — Hogy nem abból élünk? Hát miből élnénk? Fériem nem dolgozik. Nem tud úgy dolgozni, ahogy kívánják. Egy művész vagv művész, vagy hivatalnok. Adminisztrátor. Az állam hivatalnoka. Megbízott, ö ezt nem tudja csinálni. Őneki ne szóljanak bele a munkájába, ö ihlet után dolgozik, igaz, Lali? — már benn voltak a műteremben. ahol Lali éppen húzott az üvegből, sokallva a várakozást. — Ügy van — mondta s egyszerre fel is Alit. — Ügy van. Igaza van a feleségemnek — láthatóan nem hajlottá miről van szó. ’ — Hát én tudom. Mi magunk is nehezen haladunk. Az eredeti szobrpkat kizsü- rizik a kiállításról. Csak a közepes kell. Mért a közepes az veszélytelen. Fölcsillant MuraV szeme, hellyel kínálta az asszonyt nagy tagjait ide-oda lendítette a levegőben. Szürke, állig érő pulóver volt rajta. — Hozz már egy poharat Pipi, a nagyságos asszonynak. Csak nem tagad meg tőlünk egv korty kínálást? Jólesik, ha elfogadják — és már töltött is magának, de várt, amíg a felesége visszajön. — Én tulajdonképpen. 1 ’. egy szőrmekucsmát... — Meglesz, minden meglesz idejében. Művészfeleségnek njéltóztatik lenni? — darabolta föl Muca.y a szavait, mint a kenyeret. — Hát a férjem szobrász. De csak nagyon elvétve kap megbízást, igaz, hogy nagyobb munkákat, így aztán eléldegélünk belőle, ha elég szűkösen is. — Mert én semmit. Érti? Semmit. Egyetlen festményt nem adtam el két éve. Rajzolni szoktam, meg mozihirdetéseket festeni, de ott is csak helyettesítek. Ugye. csak nem megyek el ilyen állásba. De így is romlik a fénylátásom. Azelőtt ragyogtak a képeim. Most keveset is festek. No, tessék parancsolni — csobogott a bor a rovát- kás pohárba —. nem lesz ez olyan rossz, mint gondolni tetszik. — Na. én nem mondom, hogy rossz, csak... — bizonytalankodott Janka. — Rossz? Ejnye már. ki nem-ejthető ez a szó ezzel a nedűvel kapcsolatban. Most kaptuk Domoszlóról! — koccintotta poharát az asszonyéhoz. felesége valahol a spanyolfal mögött matatott. Ittak. Aztán Muray megmutatta a képeit. Vitorlásokat festett, fekete tónusban, egy aranyóra volt a másikon, egy kutya a harmadikon. aztán egy önarckép, egy könyvcsendélet, egy vár a Balatonnál. Elég sok kép. mindegyik más-más hangsúllyal. egy-egy korszakot jelezve, csak zöldek csak lilák. csak fehérek, mint Pi- cassónál. Messze, egy fönti ablakon besütött a nap. Ök lassan nézték a képeket, ahogy kell. — Tessék idefáradni — kérte aztán az asszony, és a kartonfüggöny mögött mértéket vett a fejéről. — Úgy — mondta és forgatta, mint a fababát. — Jól van. Helyesebben jól lesz. Ilyen fejekre szeretek sapekot csinálni. Szeretek, megmondom magának, tényleg szeretek. Dús haj, négyzetes fejalap — mesterkedett Murayné. Régi lakk volt a körmén, enyhe rózsaszínű. — Jöjjön — mondta a férje — ,ezt nézze meg. Arany sirály. Ahogy rásüt a nap — mutatta a képet az aranykorszakból. Egyetlen napnyaláb tört elő a felhők mögül, az szállt rá az oldalt lebegő dunai sirályra, olyan volt, mint a Szentlélek. — Milyen? — kérdezte, diadalmas arccal magasba tartva, mint egy trófeát. — Szép. Ahogy előtör a nap... Ugye, téli kép? — Á. őszi. Kora ősz. Murayék megcsinálták a kalapot, a fezt, a turbánt, a sisakot, a kucsmát vagy mi a csudát. Janka el is ment egyszer próbálni, de akkor még igazítani kellett rajta, mert nagyobb volt. mint a feje, és beszaladt a szemöldökéig. ők ittak aztán még. Sokáig várták a szobrász feleségét. mint kedves vendéget. Hónapok is elteltek, de nem jött, címe pedig nem került meg. A kétszáz forintból pedig százötven előleget is adott. Március elején végül eladták egy fiatalasz- szonynak a házban a kucsmát — Csak nem várhatunk örökké — mondta a férfi a feleségének — Megromlik — és megitta a maradék bort a pohárból. Makkal László: A reneszánsz világa Ha van hálás téma a kultúrtörténész számára, akkor a reneszánsz világa mindig is az volt. Ez a korszak a szó szoros értelmében véve is „színes”, fordulatokban és ragyogó, máig is rejtélyes máskor meg századokon átsugárzó egyéniségekben gazdag. Még a történelem iránt kevésbé fogékony vagy érdeklődő embert is lenyűgözi ez a mozgalmasság, színpompa és gazdagság. Varázsa éppen abban van, hogy az olvasó, a tárlatlátogató egyszerre élheti át ember volta nagyszerűségét, szépségét, büszkeségét, s ugyanakkor részesének érezheti magát a történelemnek is. amely a „sötét” középkorból a ma felé haladva egyre inkább átvilágosodik a ráció fényében. A reneszánsz ember tette fel először az európai gondolkodásra azóta oly jellemző kérdést, azt, hogy: miért? Miért vannak a dolgok úgy, ahogyan vannak a természetben, a társadalomban, a mindennapokban? Forradalmi kérdés ez, mert már nem hisz a dolgok meg- változtathatatlanságában. A reneszánsz óta az ember: kérdező lény, aki meg akarja ismerni a világot, mert szeret élni ebben a világban. Ahhoz azonban, hogy valóban szerethesse a világot be kell rendeznie, a maga képére, kényelmére, a maga érdekeihez — s ez mindig a tömegeket jelenti 1 — kell alakítania. A reneszánsz ember csodálkozik rá először a világra is, önmagára is. Petrarca az Alpok, a festők szobrászok az emberi test szépségét fedezik fel, Machiavelli a politikát emeli a tudomány rangjára. Költők, filozófusok, képzőművészek soha ilyen egységes Világképet nem alkottak addig (s azóta sem), mint éppen a reneszánsz. Irigykedve és csodálattal szemléljük ma is őket, s büszkén valljuk magunkat utódaiknak. Az ember, az egyes ember élete azóta olyan becses, óvandó, elpusztíthatatlan érték, amióta ők megtanították Európát azt szépnek és értékesnek látni. Makkai László olyan könyvvel ajándékozta meg ifjú (és nem ifjú) olvasóit, amely egyszerre nyújtja a megismerés örömét — lehet-e nagyobb érdeme egy ismeretterjesztő könyvnek? — ugyanakkor példásan gazdag képanyagával gyönyörködtet is, kielégíti a vizuális nevelés feltételeit is. Csak dicsérhetjük a kiadót, amikor külön mellékletben kiadja a kötet legfontosabb képeinek a gyűjteményét is. „Kivágásra és felragasztásra vagy tablókészítésre egyaránt felhasznál-1 ható” — olvasható rajta. Igaz a képek „csak” fekete-fehérek (a kötetben van néhány színes is) az eredetit nem tudják felidézni, de 33 to rintért nem adhat többet. A célját így ia elérheti a könyv: a mértéktartóan adagolt lexikális adatok és magvas magyarázó értelmező szöveg a képzőművészeti anyaggal együtt felkelthetik az érdeklődést. A könyv és a sorozat elsősorban az általános történelemtanítást szolgálja, mintegy annak a segédkönyve. Ha meggondoljuk, hogy a tanmenet szerint erre a témakörre csupán 1—2 óra van betervezve, akkor semmiképpen nem ke- vesellhetjük a sommás leírásokat, meghatározásokat sem. Szívesen olvastunk volna viszont többet a magyar vonatkozásokról (Mátyás udvara például), mert erről csupán utalás-szerűen kap. tunk ízelítőt. Jó ismeretterjesztő könyvet írni korántsem könnyű. A szerzőnek küzdelmet kell vívnia magával az anyaggal: mennyit adjon, és a közérthető stílusért. Érezhető ez a küzdelem Makkai László stílusán is. Sikerrel kerülte el a gügyögés, a didaktikus szájbarágós veszélyét, könyvét élvezettel lehet olvasni. Az ifjú olvasók azonban hálásak lennének, ha több „színest”, sztorit is ad. A közelgő ajándékozási „kampányban” jószívvel ajánlhatjuk a könyvet szülőknek, gyerekeknek. Horpácsi Sándor Ceurka István: Létezés-technika — Pang — mondta Kont- ha, a fiatal színész. A szónak nem volt különösebb értelmi jelentése, Kontha nem is azért lökte ki magából, mert közölni akart valamit a világgal: nem, a lényeg a kiejtésben volt, a hangutánzásban. Kontha fejében harangok zúgtak, ágyuk dörögtek, és Kontha különben is részeg volt. Már három napja. Már három éve. Mindig rátöltött. — Pang — mondta ismét, már századszor. — Mit jelentsen ez, kérlek? — kérdezte Zólyomi, a kollégája, aki ebben az utolsó három napban vele tartott. — Cemendeség! — harsogta Kontha. — Lett légyen — mondta Zólyomi. Egy darabig hallgattak. A kávéház szinte üres volt, nem akadt figyelőjük. — Menjünk, vegyük fel a gázsit! — javasolta Zólyomi. — Gázsi, gázsi! — hördült fel Kontha, a „g”-t mindig alaposan megnyomva, majd énekelni kezdett, minden átmenet nélkül: „gázsi, gázsi, mi bajod, mért nem akarsz szólni.” Más jutott eszébe. Harsogta: — Avagy. „Gázsi, gázsi, nem kell várni, frissen jó a...” Satöbbi. Avagy. „Gázsi, lesz maga juszt is az enyém.” Avagy. Semmi nem jutott eszébe. — Pang! mondta. — Na ja — vélte Zólyomi. — Az egészen más —• mondta Kontha. Megint hallgattak egy sort — Ránk telepszik a szomorúság — mondta Zólyomi. — Olyanformán. — Csak azt tudnám, hogy miért van? — Rossz a létezés-technikánk. — Mi? — Mondom: rossz a létezés-technikánk. — Légzés-technikát akarsz mondani. — Dehogy, az más káposzta. Létezés-technika. Sose hallottad még? — Nem. — Én sem. De jó. nem? — Megmagyaráznád? — Készséggel. Az ember általában három kiló nyolcvandekával születik. — Szülészet—nőgyógyászat. — Nomármost. Aztán fejlődik. — Már aki. — Aztán itt van a gázsi. Neked gázsitól gázsiig elég a gázsi? — Nem. — Ez az, rossz a létezéstechnikád. — Nem vagyok életművész. — Nem vagy jó létezéstechnikus. — Hagyd abba, légy szíves. — Pang! — mondta Kontha. Zólyominak eszébe jutott valami. — Nekem valódi jó létezés-technikám van — mondta nevetve, mivel azonban Kontha nem nevetett az él- cen. hamar elkomorodott. — A technika mindenhez passzol — mondta. — Élettechnika, halál-technika, házasság-technika, válás-technika, poli-technika. — Az az igazi. Azaz várjunk csak. Baj van. — Micsoda? — Kezd értelme lenni annak, amit beszélünk. — Ezt nem tűrhet'ük. — Létezés-technikailag ez abszurdum. — Ügy ahogy mondod. — Az élet. — Az élet. — Misztikus ködök. — Záporok, zivatarok. — Pedig én. hidd el, öregem, a csendes őszi esők híve vagyok. — Az. és semmi más! — Hát aztán? — Igen. — Volna egy konkrét javaslatom. Igyunk még valamit. Kezdenék letisztulni. — A csüggedés, ködök, technikák. Pa-pa-pa-pamm! — Jaj. Kontha hátradőlt a széken, szétvetette karját, és behunyta a szemét. — Mikor ébresszelek? — kérdezte Zólyomi. — Soha. — Te már többet nem akarsz felkelni ? — Nem. — Ez a véged? — The End. Konyec fiima. — Milyen volt? — Unalmas. Egész életemben utankoztam. Állati tehetségemet nem tudtam mire használni. Jobb sorsra lettem volna érdemes. — Rossz volt a létezéstechnikád. — Rossz. Idejétmúlt. — Voltak ideáljaid? — Sok. — Nem nőkre gondolok. — Én sem. — És nők? — Megannyi. Számtalan. — Rezümé? — Nincs. — A pia? — "-ak pia. — Talán ez volt az oka mindennek... — Fel ká borítón n ostoba feltételezés. Minden út ide vezetett. — Mit kérdezzek még? — Ne kérdezz semmit, szállj magadba és hallgass Megtörtént Zólyomi rsak egv negyedóra múlva ébredi fel. — Hol vagv ink? — kérdezte. — Vidékér — mondta Kő*. ...a.
