Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

1974. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Veszprémi nap a rádióban Immár harmadszor kísé­relte meg a rádió, hogy egy- egy megyeszékhelyet egy nap adásába sűrítve mutas­son be nekünk. Győr és Sze­ged után most Veszprémre esett,a választás. A kísérlet ebben az -esetben többféle­képpen is érthető. Kísérlet arra, hogy hazánk egy-egy táját a legátfogóbban ismer­tessék meg a hallgatóval, s kísérlet arra, hogy a rádió­zás technikai vívmányait felhasználva mindezt a lehe­tő legszínesebben, legérde­kesebben tegyék. Újdonság — talán kísérlet az is —, hogy a sok helyszínt össze­kötő műsorokban egyre na­gyobb szerepet kap az „élő” mikrofon, egyre kevesebb az előregyártott, úgynevezett konzerv-műsor. Másik újdon­sága a veszprémi napnak, hogy most nem csupán a vá­rost, de környezetét, szinte az egész megyét hatókörébe vonta a műsor. így nemcsak változatosabb, hanem kom­plexebb is lett az összeállí­tás. Valamennyi műsort felso­rolni sem lehet, hiszen már hajnalban Veszprémből je­lentkeztek a riporterek, s napközben akár a Kossuth, akár a Petőfi adót hallgat­tuk,. szinte nem telt el óra, hogy ne Veszprémet kapcsol­ták volna. Onnan szólt Tom- kai Judit műsora, a Séta születések körül, amely Veszprém pezsgő kulturális életéből elevenít fel színfol­tokat. Körkapcsolásos közve­títést hallhattunk a fűzfői és a péti vegyiüzemekből, a Vegyipari Kutató Intézetből és az egyetemről, s a Petőfi rádió népszerű kívánságmű­sora is Veszprémbe költözött ezen a napon. Két adás külön is szót ér­demel. Az egyik a tudomá­nyos stúdió nyilvános adása, amelyben veszprémi, tihanyi és keszthelyi tudósok Igye­keztek betekintést adni a megye tudományos életébe. Az alig 40 perces adás bizo­nyítéka annak, hogy sok mindenről lehet átfogóan, érdekesen szólni, ha a szer­kesztés lényegre koncentráló, átgondolt. Példaként csupán egyetlen hozzászólást emlí­tek. A közvetítés legnagyobb vállakózása az esti zárómű­sor volt. Felsorolni is lehe­tetlen mi mindenről esett szó ebben a két órában, a műsor összességében mégis egységesnek tűnt. Mindez el­sősorban Bozó László rende­zőnek és a népes riporter­gárda jól összehangolt mun­kájának köszönhető. — trömböczky — T6H könyvvásár Choury: Jó napot, Courbet űr Gustave Courbet a világ­hírű francia festő nemcsak mint a realizmus elveinek egyik első következetes kép­zőművészeti megvalósítója, a modem festészet egyik elő­futára korszakos jelentőségű, de példamutató egyéniség is, aki eszményeiért, meggyő­ződéséért nemcsak művész­ként, de emberként, közéleti egyéniségként is kiállt, küz­dött. A neves francia törté­nész életrajzi munkájában elsősorban a politizáló alko­tót mutatja be. Színesen, esszéisztikusan ír Courbet életének hangos botrányairól, arról a hatalmas harcról, amelyet politikai elveiért, művészetének, újszerű való­ságlátásának és ábrázolásá­nak elfogadásáért vívott. A könyv bőségesen ismer­teti a festő korának nagy történelmi eseményeit, kö­zéppontba állítva a legje­lentősebbeket, a Kommün időszakát. De széles körké­pet ad a Második Császár­ság, III. Napóleon uralkodá­sának francia társadalmáról is, mindenütt érzékeltetve a mű hősének és korának kap­csolatait. Choury műve nem­csak érdekes olvasmány, nemcsak egy nagy alkotó életének, egyéniségének mé­lyebb megismerését segítő, de alapos kutatások és a Kommün dokumentumainak búvárkodása közben számos olyan öszefüggést is felfe­dezett, amelyek a művészet- történeti szakkutatás számá­ra is újabb (ezeket a része­ket A kommünár című feje­zet és a Függelék tartalmaz­za.) Seghers: Karib-tengeri... Annak Seghers a második világháború alatti kényszerű száműzetése idején ismerke­dett meg Latin-Amerika né­peinek életével. Az érzékeny írói szellem már ekkor fel­fedezte a megírhatót és meg- írandót, később azonban szá­mos dokumentumot, forrás­munkát is elolvasott az író­nő a látottak pontos megér­tése érdekében. A tervezett három Antilla-elbeszélés kö­zül elsőként A haiti menyeg­ző született meg, a Toussaint Louverture néger köztársa­ságának történetéről és bu­kásáról szóló kisregény. Kö­vetkezőként A rabszolgaság visszaállítása Guadeloupe szigetén című kisregénye írásába kezdett — jó néhány * évvel később. Ebben a mű­ben erőteljesen elevenedik meg a napóleoni Franciaor­szág világa, hatása a szige­tek életére. A harmadik kis­regény A bitófán csillog a fény a legkésőbb keletkezett a sorozat tagjai közül, Jamaica szigetén játszódik. Mindhárom kisregény a gyarmati uralom, az ellene való lázadás, szervezkedés rajza. A szigetvilág emberei­nek életén át a történelem egyik ■ jól ismert korszaká­nak, a nagy francia forrada­lomnak egy kevéssé ismert színterét és vetületét, a né­ger felkeléseket ábrázolja Anna Seghers, mély költői formában. (Kossuth Kiadó 1974) Gyakoroljuk jogainkat, teljesítsük kötelességeinket Megyei diákparlament Szolnokon Negyven szakmunkásképző intézet, szakközépiskola és gimnázium küldöttei vitatkoztak tegnap Szolnokon, a me­gyei diákparlamenten az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatairól, az új iskolai rendtartásról, az ifjúságpoliti­kai célkitűzések megvalósításáról. Az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő megyei diákparlament ülésén — me­lyen részt vett dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szívós Antal, a megyei KISZ bizottság első titkára —* százhetven diák-képviselő tanácskozott értően, felelősséggel. A diákparlament résztve­vőit dr. Hegedűs Lajos kö­szöntötte elsőként, majd tol­mácsolta a megye vezetőinek köszönetét az őszi betakarí­tási munkákban nyújtott se­gítségért. „Sok milliós vesz­teség érte volna népgazdasá­gunkat a diákok segítsége nélkül” — mondotta, s kü­lön kiemelte a munkában élenjáró jászladányi gimná­zium, a mezőtúri mezőgaz­dasági szakközépiskola, vala­mint a szolnoki 605. számú Szakmunkásképző Intézet ta­nulóinak áldozatvállalását Szívós Antal ünnepi meg­nyitója után Vincze Sándor, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályának helyettes vezetője az ifjúsági törvény végrehajtásának megyei ta­pasztalatairól tájékoztatta a küldötteket. Beszámolt a ne­gyedik diákparlament óta eltelt két esztendő eredmé­nyeiről, gondjairól. Megemlí­tette például, milyen jelen­tősen fejlődtek és fejlődnek ma is középfokú iskoláink. Szolnokon, Mezőtúron, Kun- szentmártonban új szakmun­kásképző, Jászberényben és Jászapátiban új kollégium épült, de alig találni a me­gyében olyan oktatási intéz­ményt, amelyik ne gazdago­dott volna jelentősen. Kor­szerű szaktantermek, könyv­tárak, klubok, sportpályák tucatjai születtek, s mindez kedvezően befolyásolta az oktatás színvonalát is. Vincze Sándor ezután az osztály- és az iskolai parla­mentek munkáját értékelte, majd a legutóbbi megyei parlamentben született hatá­rozatok sorsáról szólt. „Az eltelt két év alatt a szocia­lista nevelői- és tanulói kö­zösségek egyaránt tovább erősödtek” — mondotta befe­jezésül. „Ezt bizonyítják a munkaeredmények, a szak­mai és a tanulmányi tevé­kenység kedvező mutatói. Mindez jó alap ahhoz, hogy a közösségi nevelés eredmé­nyei is fokozódjanak”... A beszámolót szekcióülé­sek követték. Az itt elhang­zott véleményeket, javaslato­kat délután, a zárómegbeszé­lésen összegezték. Nagy taps fogadta az űjszász! gimnázi­um és közlekedési szakkö­zépiskola KISZ szervezeténél* táviratát, melynek befejező mondata így hangzott: „gya­koroljuk jogainkat, teljesít­sük kötelességünket!” Bede Lászlóné, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese hozzászólásában a tanácskozás jelentőségét ér­tékelte. A megyei diákparla­ment ezután az ifjúságpoli­tikai célok további sikeres megvalósítása érdekében ajánlást fogadott el, melyet továbbítanak a decemberi, országos diákparlament élé. Az „ajánlás” tartalmazza a tegnapi tanácskozás során felmerült legfontosabb hatá-j rozati javaslatokat: így töb-J bek között a kollégiumi diákönkormányzat hatásköré^ nek bővítését, az úttörőmun­kát segítő tevékenység javH tását, a pályaválasztási ta­nácsadás kiegészítését; * szakmunkástanulóknál pedig a differenciáltabb ösztöndíj­rendszer bevezetését, vagy a, testnevelés óraszámának nö­velését. A megyei diákpariameni megválasztotta az országos parlament tizennégy Szolnok megyei küldöttét, majd Kis* Mária a szolnoki Vegyipari- Műszeripari és Finommecha­nikai Szakközépiskola tanu-j lója, a parlament elnöke be­zárta a tanácskozást. H. D. A közelmúltban került az Országos Műszaki Múzeum birtokába az 1878 ban Edison által készített fonográf tóvá bbfejlesztett változata, ame lyet 1903-ban gyártottak Amerikában Szépen szólt a páva Nehéz dolga volt a bíráló bizottságnak a megyei páva­körök szombati, kunszent­mártoni tájbemutatóján. A zsűri által várt, a műsor­tervben szereplő huszonhét pávakor, citerazenekar, szó­lista helyett jóval több együt­tes kívánt fellépni a nívós, tájegységi bemutatón, atnoly tulajdonképpen válogatóver­seny volt. A „bőség zavara” szerencsére nem okozott színvonalrontást, sőt... ör­vendetes, hogy az eddig csaknem ismeretlen falusi dalkörök, citeraegyüttesek milyen jól válogatott, értően előadott műsorokkal léptek színpadra. A zsűri a „maratoni” mű­sorból végül is a mezőtúri Petőfi dalkört, a tiszaugi és a mesterszállási pávakört, a kunmadarasi tűzoltó citeraí zenekart, a mezőtúri dalköí Szivárvány citeraegyütteséti az öcsödi citerazenekart ég Ulviczki Irén zagyvarékasj énekest juttatta tovább a decemberi, mezőtúri, területi válogató versenyre. Külön meghívta a bíráló bizottság a mezőtúri, mái országosnak minősíthető be­mutatóra a tiszafüredi Há-1 mán Kató Tsz pávakörét. A zsúfolásig megtelt kunszent­mártoni járási művelődési ház közönsége jó hangulatú m6sort láthatott. A helyi köz-’ művelődési szakembereket dicséri, hogy a több száz fő­nyi közönség megnézhette Papp György Népdalok ké­pekben című kiállítását, ame­lyet a műsor megkezdése előtt nyitottak meg. Ki tud többet Szolnokról Harminc csaoat a városi döntőben M ekintve, hogy életcé­lomul tűztem ki a t. olvasó tájékoztatását, megkérdeztem, milyen meny- nyiségű és minőségű spráz- nit várhatnak a jövőben a fogyasztók. (Gyengébbek kedvéért a sprázni olyan, mint a kalamka, csak göm­bölyű és jóval tartósabb.) Felkerestem a spráznit gyár­tó kirendeltségen özvegy Gáz Dezsőnét, a gyártási osztály előadóját. Igazán barátságo­san fogadott. — Megkínálhatom? — kér­deztem kedvesen. — Mivel? — érdeklődtem szerényen. — Hellyel. Parancsoljon. Mondanom sem kell, mi­lyen jól esett ez a magyaros vendégszeretet. Rögtön a tárgyra tértem: — Kérem, nyilatkozzék, milyen mennyiségű és minő­ségű spráznit gyártanak a közeljövőben? özvegy Gáz Dezsőné las­sú, komótos mozdulattal pi­pára gyújtott: — Tudja, egészségesebb, mint a cigaretta. Magának is inkább ajánlhatom s va­cak bagó helyett. — Köszönöm, de talán most tájékoztatná az olva­sókat __ M érhetetlenül szigorú arc­kifejezéssel rám rivalt: — Szíveskedjék e tárgy­körben felvilágosítás végett megkeresni a központban Horizont Béla főigazgatót Én nem nyilatkozhatom ... — De hiszen ön, mint a gyártási osztály felelős... — Végzünk — mondta özvegy Gázné és udvariasan másik oldalára fordult. Nem távozhattam minden eredmény nélkül. Könyör­gésre fogtam a dolgot. — Legalább általános tájékoz­tatást kérek a sprázni euró­pai termelési eredményeiről, különös tekintettel a Közös Piacra. — Nekem már annyi ma­cerám volt az ilyen nyilat­kozatok miatt. Egy szót sem húz ki belőlem. — Rendben van — nyu­godtam bele a megváltozha- tatlanba. — Legalább azt tessék elmondani, hogyan juthatok innen haza? özvegy Gázné dühösen az ajtóra mutatott. — Nem érti, hogy semmi­féle felvilágosítást nem vár­hat tőlem? Épp elég kelle­metlenségem volt már emi­att ... Zokogva borultam az író­asztalára. — Legalább szíveskedjék megmondani, hány óra van? — Ismétlem: bármiféle fel­világosítást kizárólag a köz­pontban kaphat Horizont Bé­la főigazgatótól. Forogni kezdett velem a szoba. Lerogytam özvegy Gázné elé és térden állva, alázatosan igy könyörögtem: — Már semmi másra nem vágyom, csak kijutni innét a szabadba, a jázmin illatú, friss levegőre. Tessék mon­dani, merre van a kijárat? özvegy Gáz Dezsőné sze­mei szikrát szórtak és har­sányan rám kiáltott: — Hányszor mondjam még. hogy bármiféle felvilá­gosítást kizárólag a központ­ban Horizont Béla főigazga­tó adhat? Én nem nyilatko­zom. Ez az utolsó szavam önhöz! Azóta Is ott bolyongok a kirendeltség zegzugos folyo­sóin és keresem a kijáratot. Galambos Szilveszter (Tudósítónktól) Szolnok jubileumára ké­szülve a KISZ városi bizott­sága októberben meghirdet­te „Ki tud többet a 900 éves Szolnokról?” vetélkedőt. A felhívás nagy visszhangot váltott ki, üzemek, vállala­tok, intézmények fiataljai, a közép- és általános iskolák tanulói rendezték meg mun­kahelyi. illetve iskolai ve­télkedőiket. A selejtezőkön háromezren vettek részt. A legjobb csapatok novem­ber 30-án tartják meg a ve­télkedő városi döntőjét. A Sok érdekes, főként nép­rajzi, helytörténeti jellegű anyaggal gazdagodott az utóbbi időben a kiskunfél­egyházi Kiskun Múzeum gyűjteménye. Múzeumba ke­rültek például a régi mes­terségek teljes felszerelései. Egy kovácsműhely 300 szer­számát kellett restaurálni. Érdekes új szerzeményként nagyszabásúnak ígérkező versengésre 30 öttagú csapat küldte el nevezését, együtte­sen 150 fiatal vizsgázik a vá­rostörténetből. A feladatokat négy kérdéscsoport képezi Kiemelten és részletesen fog­lalkoznak a szabadságharc szolnoki eseményeivel, a Mar- gvar Tanácsköztársaság di-. csőséges napjaival. Számot adnak a város forradalmi munkásmozgalmáról a felsza­badulásig, valamint a fel- szabadulástól eltelt 30 év eredményeiről. tartanak nyilván egy kis­kunsági Pieta-szobrot. A vi­dék házainak homlokzatát í ’ en ilyen faragott-festett madonnák díszítették. A mú­zeum raktáraiban már több mint tíz kiállításra való nép­rajzi gyűjteményt őriznek, amelyeket a közönség még nem látott. A jövő években sor kerül bemutatásukra. ...................... ..................................................«»♦♦♦....» S prázni Kiskunsági Piéta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents