Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-02 / 257. szám

1974. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 I Pénz már akad „Szőke Tisza” KISZ-túra Szocialista brigádok vetelkcdoje November: fogászati hónap. Szolnokon a városi körzeti fogászati rendelőkben évente 9 ezer iskoláskorú gyerme­ket részesítenek szakellátásban. Képünkön dr. Szabó Zsuzsa fogorvos az iskolások rendelőjében kis betegét gyógyítja. Új tanév az Iskolarádióban November 4-től Politikai könyvnapok November 4-én Zalaeger­szegen lesz a politikai könyv­napok országos megfiyítója. A politikai jellegű művek nagyszabású seregszemléjé­ről Béréi Andor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója tájé­koztatta tegnap az újság­írókat. Hangsúlyozta, hogy amíg az 1962-ben megren­dezett első akció során 500.000 forint értékű könyv talált gazdára, tavaly már több mint négymillió forint­ért vásároltak különböző politikai tárgyú kiadványo­kat. A politikai könyvnapok választéka ezúttal is gaz­dag, csaknem félszáz mű ke­rüli a boltokba, közöttük számos újdonság is. Béréi Andor elmondotta azt is, hogy miként készül a ki­adó a közelgő XI. párt- kongresszusra, illetve mi­lyen munkák megjelenteté­sével járul hozzá felszaba­dulásunk 30. évfordulójának megünnepléséhez. Egész sor munka lát majd napvilágot, amelyek a munkásosztály szerepéről, helyzetéről szól­nak, s megjelenik például az a kiadvány is, amely az 1957 utáni pártkongresszusokat egy kötetben tárgyalja. Szolnok és Vác ßataljainak találkozója összeállították a részle­tes programját annak a ti­szai csónaktúrának, amelyet a tiszafüredi nagyközségi KISZ-bizottság, a Hazafias Népfront helyi bizottságá­val közösen szervez a jövő nyáron a megyeszékhely ju­bileuma és az Alkotmány ünnepe tiszteletére. A tervek szerint augusztus 8-án in­dulnak a tiszafüredi fiata­lok Tokajból, és díszzászló­jukon a Tisza partján útba eső községek, városok KISZ fiataljainak üdvözlő zászló- szalagjait hozzák el Szolnok­ra. A tiszafüredi kezdeménye­zést Szabolcs-Szatmár, Bor­sod-Abaúj Zemplén és Haj- dú-Bihar megye KISZ-bi- zottságai is támogatásukról biztosították. Tizenkettedik tanévét kezd­te az idén az Iskolarádió. Az új tanév programjának ösz- szeállításánál — mint Havril Andrásné, az Iskolarádió ro­vatvezetője elmondta — fi­gyelembe vették mindazokat a tantervi és oktatási mód­szertani követelményeket, — amelyeket az elmúlt évben a minisztérium megfogalma­zott. A műsorok bővültek. Pél­dául az alsótagozatosoknak szánt Tanuljunk magyarul sorozatot a második osztály anyagára építik, az ének­zene oktatás keretében pe­dig a harmadik osztálynak is készülnek műsorok. Kü­lönösen fontosnak tartják már ' alsótagozatos korban is a verskultúra megalapozá­sát. Ezért a Nyitnikék mű­sorában — ebben a tanév­ben is rendszeresen szere­peltetnek versmondó gyere­keket a mikrofon előtt, a Legkedvesebb verseim soro­zatban. Üj műsor, ugyancsak kicsinyeknek A mi könyves­polcunk, amelyben az új gyermekirodalmi művekből közölnek érdeklődést keltő szemelvényeket. A harmadik osztályos — ének-zenei rádiós tanmenet elkészítésekor — figyelembe vették a tananyagcsökken­tés követelményeit. A heti 15 perces rádiós énekóra mellett az énektanárnak, il­letve osztálytanítónak bősé­ges lehetősége van a hét má­sik énekórájának kihaszná­lására. Fontos, hogy a gye­rekek aktívan bekapcsolód­janak az adásokba és érde­mes felhívni a figyelmüket az Iskolarádió otthoni, egyé­ni, meghallgatására is. A népesedéspolitika, a csa­ládvédelem és a családter­vezés időszerű kérdéseiről tartottak előadói konferen­ciát tegnap délután Szolno­kon a TIT megyei szervezete rendezésében. A napjaink­ban sokat tárgyalt téma­kör vitájában a járási és vá­rosi TIT csoportoknak azok az előadói vettek részt, akik hivatásukból eredően maguk is a mindennapos gyakorlat­ban foglalkoznak a népese­déspolitika egészségügyi, jo­gi, nevelési részkérdéseivel. Az orvosokból, jogászokból és pedagógusokból álló elő­adói közösség dr. Ferenczi Györgynek, a TIT egészség- ügyi szakosztálya elnökének megnyitó szavai utón három előadást hallgatott meg, me­lyek a téma ismertetése mel­lett az előadói feladatokról is szólták. Dr. Eőry Imre, az Egész­ségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője a családterve­A felsőtagozatosok gazdag programjának egyik érde­kessége az Állampolgári is­meretek sorozat, amely a nyolcadik osztályosok részére készül. Ezek az adások a szocialista ember tájékozódó­képességét igyekeznek fej­leszteni. A sorozatot játékos vetélkedő zárja. Az általános iskolások tör­ténelemtanítását segíti az V., VI. osztályosok számára ké­szült sorozat, amelyben né­hány percben az ókori és középkori történelmi érde­kességeket ismertetik meg a kisdiákokkal. Egy másik so­rozat a Ki mondta, miért mondta? címet viseli. Ebben szállóigék — nem káptalan a fejem, egy füst alatt, kör­mére ég a dolog stb. — ke­letkezését kutatva adnak el­igazítást letűnt korok gazda­sági, társadalmi viszonyairól. A középiskolásoknak ké­szül a Trojkával az oroszföl­dön adássorozata, amely az orosz nyelvű társalgási kész­séget fejleszti. Ezek a nyelv­leckék a harmadik—negye­dik gimnázium nyelvtani anyagára épülnek, de szó­kincsük túllépi a tankönyvi kereteket. A nyelvi adások gazdag választékából kiemel­kedik még az általános.is­kolások számára készített orosz és a középiskolás an­gol nyelvi sorozat. A közép- iskolások Osztályfőnöki óra után című sorozata a KISZ- és klubfoglalkozásokat tehe­ti tartalmasabbá. A pedagógusoknak szánt Katedra adások is új motí­vummal bővülnek. Egy-egy programban az Iskolarádió órának témáit vizsgálják meg a nevelők szempontjá­ból. M. I. zés, a születésszabályozás és az egészségnevelés-felvilágo­sítás eredményeiről, helyze­téről beszélt, s többek közt kifejtette, hogy a szexuális felvilágosítást nem különálló nevelési támakörként, ha­nem az általános nevelés részeként kezelnünk. Ezután Pallós Emil, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal tu­dományos főmunkatársa a népesedéspolitika statisztikai kihatásairól, dr. Iglódi Fe­renc megyei főügyész pedig a népesedéspolitikai határo­zattal kapcsolatos jogi kér­dések, határozatok, jogesetek egyes problémáival foglalko­zott. Ezt követően a hallga­tók megvitatták a felvetett kérdéseket. Az előadói konferencia résztvevői egyrészt maguk is előadóként hasznosítják a vita tapasztalatait, másrészt az adott helység többi elő­adó szakemberét tájékoztat­ják az elhangzottakról. A Tisza menti Szolnok és a Duna menti Vác fiataljai­nak előzetes jubileumi ta­lálkozójára került sor pénte­ken Szolnokon. A városi KISZ-bizottság meghívására a — szolnoki fiatalok közel­múltban tett váci látogatásá­nak viszonzásaként — húsz­tagú küldöttség, KlSZ-veze- tők, if jú tanácstagok érkeztek tapasztalatcserére. A vendé­geket Málnámé dr. Tóth Éva a városi tanács vb-tit- kára tájékoztatta Szolnok jubileumi előkészületeiről, s a fiatalok városépítő — szé­pítő munkájáról. C soda történt reggelente minden őszön. A ma­joron sebesen vágott át a kerékpár; az apa, az ács a nyeregben, a fiú a vázon. A gyerek dideregve húzta össze magát a rideg kora őszi szélben. Nem hajnalo- dott még, s a fiú félig aludt Sivár homályban aludt a ta­nya is. Körötte égig komorló jegenyék. A munkahelyre értek. Épülő pajta meredt eléjük, feketén, s félelmesen. Tom­pán zörmölt a sötétben a munkatársak „jó reggelt”-je. S ekkor jött a csoda. Az ács megállott fenn, a tetőn, s baltáját valamelyest meg­emelte. S ekkor — mintha e jelre — megfeszültek az ácskarok, s a szerszámok le­dobbantak. S ekkor — mint­ha e jelre — széthasadt a sötétség függönye keleten, s a Nap vakító fénnyel bu­kott elő. S megbíboriott a szürke rét. ezer s ezer vi­rága tündökölt, madárhang csattant a burjánbokorban — s a messzi magasban ki­gyúrtak a gomolyfelhők... Ma már köznapian kez­dődnek a hajnalok. Messzi­be vesztek az egykori ácsok, régi jó ismerőseim, egyedül az öreg ács kél már talpra közülük — kora őszi hajna­lokon. Megnyikorogtatia a kútgémet a homálykodó ud­var közepén, vizet mer a dézsába, megtölti az ütött- kopott bádogkádat, majd ar­tézi vízért is elballag két piros kantával. Görnyedt Ma 17 órakor rendezik meg a törökszentmiklósi mű­velődési központ nagytermé­ben a szocialista brigádok vetélkedőjének döntőjét Az április végén kezdődött le­velező vetélkedőn a város ipari és mezőgazdasági üze­meinek 106 szocialista bri­gádja vett részt. A hat for­duló után a 12 versenyben maradt brigád küzd majd a döntőn az értékes jutalma­kért. Az első helyezett el­nyeri a vándorserleget, s a vele járó 2500 forintot, két hangversenybérletet és a brigád minden tagja egy-egy színházbérletet kap. A má­sodik díj: 1500 forint, négy színházbérlet és két hang­versenybérlet. A harmadik helyezettek 1000 forintot és bérleteket kapnak. A váci fiatalok megtekin­tették a megyeszékhely ne­vezetességeit, jártak a tisza- ligeti KISZ táborban, a Cu­korgyárban, majd az olaj­ipari fiatalok klubjában Szolnok fiatal tanácstagjai­val folytattak eszmecserét. A két város kapcsolatfelvé­telének az alapja, hogy Szol­nok és Vác egyaránt 1975- ben ünnepli kilencszáz éves fennállását. A fiatalok tapasztallatcse- réjét korábban már meg­előzte Vác párt- és tanácsi küldöttségének szolnoki lá­togatása. vállal, komótosan csoszog visszafelé a teli kantákkal, s leteszi őkét a kamrában. Derekán, a bőrövön szeget rejtő ács táska fityeg, mint­ha enélkül nem is hozhatna vizet.­A kamrában, a piros kan­ták közelében szerszámoslá­da lapul. Nyitott tetejű lá­da. a derengésben is tisztán látni: telistele van rozsdá­sodó ácsszerszámokkal. Szél­ről a hosszú „ropánt” kandi­kál kifelé, legalul bárd, sze- kerce, s legfelül soksok apró gyalu. Az öreg ács három fia kö­zül a középső itthon táblából. Vakációzik az ősi otthon me­legében. A kútgém nyikor­gásakor bújt még elő. de a kantákat az öreg ács kezé­ből kivenni nem tudta már, s meg kellett várnia míg apja visszatér. Fél évszáza­dot jeleznek a közénső fiú fején a ritkuló szálak. Ked­ves lakása van egv messzi városban, mai bútorokkal, s azon tűnődözik: miivén jól festene a ládában lelhető két szekerce közül a kisebb s ügyesebb — az új, nyers színű könyvespolc vagy író­asztal tetején. Divatos „régí­Manapság szinte vala­mennyi vállalatnál, üzem­nél, és szövetkezetnél ta­lálkozhatunk azzal a fo­galommal, hogy kulturális alap, ám sokan még nin­csenek tisztában rendelte­tésével. Arról van szó, hogy az üzemek és válla­latok pénzt költhetnek a kultúrára. A pénz ren­deltetése egészen egyér­telműnek látszik. Csak­hogy mégsem az. A márciusi közművelő­dési határozat már nyo­matékosan felhívta a fi­gyelmet a vállalatok és szövetkezetek kulturális alapjának célszerű és pa­zarlásmentes felhasználá­sára, társadalmi ellenőr­zésére. Mert az alap fel- használása a legtöbb he­lyen ellentmondásos. Próbaképp nézzünk szét az ipari és a mezőgazda- sági szövetkezetek háza táján. A főleg városok­ban található kisipari szö­vetkézetek a részesedési alap nyolc százalékát for­díthatják kulturális célok­ra. Ez az összeg olykor elérheti a 300—400 ezer forintot is. Egy jólmenő, megyei szövetkezetben ez közel 300 ezer forintot tesz ki. Meggyőződésem sze­rint ebben a szövetkezet­ben viszonylag jól gazdál­kodnak a kapott lehető­séggel. Rajtuk kívül akad még az országban jónéhány szövetkezet, ahol valóban tanulásra fordítják a kulturális alap nagyrészét. Biztató jelen­ség ez. Lényegesen más a hely­zet a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteknél. Igaz egy-egy ösztöndíjas egye­temi hallgató ma már megtalálható a tsz-eknél is, ezzel is segítve a szak­ember-utánpótlást. A jászapáti Alkotmány Tsz, egyszem ösztöndíjasának minden hónapban 700 fo­rintot ad. Az összeg, a tunulásra fordított pénz tehát nem túlzottan jelen­tős. Hacsak nem vesszük figyelembe a dolgozók is­koláit. és más kisebb tan­folyamokat. A jászapáti tsz sem gazdálkodik ke­vés pénzzel, — igaz sok­kal sem. Kulturális alap­ja évi 184 000 forint. Figyelemmel kell len­nünk persze a város és a falu 'viszonylataira, felté­teleire. A falusi tsz-tag- ság jóval kedvezőtlenebb körülmények között él a kultúrát illetően. Ám ép­pen ezért kaphatna rend­kívüli jelentőséget falun a ..kultúrára fordítandó” ségnek” fs megjárja — meg aztán az sem árt, ha a haj­dani. gyerekkori hajnalokra emlékezteti valami.-— Édesapám — lép a lá­dához — ez a kisebbik sze- kerce épp rápasszolna az íróasztalom tetejére. Ha ne­kem adná... emlékezetül. Az öreg ács, aki mindig mindenét megosztotta három fiával — elvörösödve hall­gat. Nem feltűnő ez kevés- beszédű embernél. Az sem, hogy csak ebédnél szólal meg; — Az a szerszám mindig- mindig velem volt. Még búj- dosó koromban is, tizenki­lenc őszén. Többet nem szól, ámde a fiú világosan érti, hogy to­vábbi beszédnek nincs he­lye. Nem felel hát, inkább meghajtja -a köszörű henge­rét ebéd után, hogy az öreg ácg a ládikó szerszámait gondosan remekbe csiszolja, élesítse. A vésőket a bár- dot, a gyaluk nyelvét rend­re. Mind a szerszámokat — melyeket nem szabad elvin­ni az öreg ács közeléből —, melyeknek a verdett ládá­ban az egyedüli helye. pénz! Csakhogy válójában mire is költik a termelő- szövetkezetek a kulturális alapot? A felhasználás: kirán­dulások, jutalomüdülések, egy-két tanulmányút. a folyóiratok, a rádió és tv előfizetése, tanszervásár­lás. a főkönyvelő tovább­képzése, a KISZ-szervezet kiadásai, a mezőgazdasági kiállítás megtekintése, sport hozzájárulás, sport- vetélkedők, játékvezetői díjak. KRESZ-vetélkedők ajándékai, gépjármű-ügy­intézés, tekepálya javí­tás ... Ne is soroljuk to­vább. Mindez már átfogó képet adhat a „kultúrára fordított” pénzről. A fel­soroltak között persze akad néhány „kultúr cikk” is. A tsz-vezetők egyré- sze ugyanis meglehetősen óvatosan kezeli a kultu­rális alap pénzét. Alapel­vük, hogy a tsz-dolgozó elsősorban a jövedelmét nézi zárszámadáskor, s csak azután jöhet a kul­túra vagy akármilyen be­ruházás. Nos, nem vitatható, hogy mindaz, amire köl­tenek többnyire szüksé­ges is. Csupán az a kér­dés. hogy miért éppen a kulturális alapból törté­nik mindez. Helyesebb lenne a dolgokat néven nevezniük és egy „egyéb pénzügyi alapot létesí­teniük”. Nem mindig egyértel­műek az ipari szövetkeze­tek kulturális kiadásai sem. A sport általában mindenütt központi tétel. Kell is.‘ Csakhogy gya­korta egyhatodot, egyötö­döt, vagy annál is többet áldoznak sportcélokra, míg a valódi kulturális célkitűzésekre jóval keve­sebbet. Le kell vonnunk a ta­nulságokat. Pénz már akad (ha nem is túl sok) a kultúrára. Ez bizony jó dolog. Csakhogy még né­hol igen gyér a kultúra iránti igény! Ráadásul megesik, nem is ritkán, hogy a szövetkezetek ve­zetői sem tudják pontosan hogyan lehetne jól fel­használni ezt a pénzt. Van értelme a kulturá­lis alapnak! Nem kido­bott pénz! Csak éppen jói kellene gazdálkodni vele. Mindezt azonban „csak” a társadalmi el­lenőrzés nem oldja meg, Egészséges, hozzáértő kez­deményezésekre lenne szükség. Sz. B. Az özön huzavonában el- vékonyult keresztfűrészt a fiúnak kell kiköszörülnie. Majd az élét is neki kell eresztenie — kettesben az öreg áccsal — a hasábfának. Mert minden hazarándulás — vizsga is egyúttal. A fiúk vizsgája: nem felejtették-e el, hogy a keresztfűrész élét isten ellep való vétek reá­nyomni a fára. Vizsga arról; tudják-e még olv finom ér­zékkel húzni-vonni e fűrész nyelét, mint ügyes prímás a hegedűvonót? Október derekán töltötte be nyolcvanadik esztendejét az öreg ács. Kétszer is in­farktusa volt már, de azért —- egy óvatlan percben — a tetőre kapaszkodik mégis, a kémény tövéhez. Dermed­ve, s szívdobogva nézem, hisz az öreg ács: édesapám — s a korhadt gerenda meg­reccsen alatta. — Muszáj — szól le hoz­zánk. kik már karéjban ál­lunk idelent, elálló lélegzet­tel. — Le akar billenni ez a tégla... Igazít a téglán, a kémény tetején. Most látni: egy kis maltert is felvitt „varécská- val”: kőműveskanállal. Az­tán csak néz. Csak néz — hosszan a tetők felett. Mert adhat-e olyat a kurta élet, mit az öreg ács szíve úgy tartogat, mint a csodát szülő, régi, kora őszi haj­nalokat? ffér Endre Népesedéspoü lka és ismeretterjesztés Orvosok, jogászok, pedagógusok előadói konferenciája f r Őszi csodák A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents