Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1974. október 13.

Ilyen lesz az új út Szolnok központjában

rimer

*e™ly9Ípiocsipar/coló/ieU

;„v.y«3°‘r-sAsLff.

MSZMP SZÉKHÁZ

I

PÚLKT

REGI CENTRUM EP

Szabálytalan riport

O ár a 4. sz. fő közlekedési út építése még javában tart Szolnok központjában. a Ságvari körúti kereszteződés környéken már kezd kialakulni az út nyomvonala. Rajzunkon — amely már az út végleges képét mutatja — jól látható, hogy az új nyomvonalon mindkét irányban két-két sávon mehetnek a gépjármüvek, tehát megszűnnek a régi úton sok torlódást okozó sávszűkülések. Sőt, a könyvesbolttól a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat székházáig húzódó, ösz- szesen ötven gépkocsinak helyet adó parkolóhoz még külön leálló sávot is építenek. így a parkolni készülő gépkocsik kevésbé akadályozzák a forgalmat. Hasonló leálló savból lehet majd az MSZMP-szék- ház felé is behajtani.

Az új kereszteződésben a ..villanyrendőr" három fázisú lesz, így a Ságvári kőrútról, illetve a Ságvári utcából csak egyenesen, vagy jobbra lehet hajtani.

A gyalogosok a 4-es főutat csak az aluljárón át' keresztezhetik majd, mig az úttal párhuzamosan — ba zöld a jelzőlámpa — a zebrán közlekedhetnek.

Mit ér ma egy mezőgazdasági munkás?

Sokan mondják: puhulni látszunk. 13 nemzedek. a miénk. készen kapott mindent. S néha. valóban, néha rnár- már mi is elhisszük. Harcolni? Ugyan. Nincs hol. nincs miért.

Tényleg szólam volna csupán a köznapok íon-adainu- suga?

Gyöngyösi István, a fiatal üzemvezető jókora, sok kézen járt. szélefoszló rajzról magyaráz. Rajta egymásba fonódó. határozott kéz húzta vonaljelek, nyilak garmada. Szerényebben csak alaprajznak mondjak, de nekem térkép. egy „haditerv’’. egy stratégia képe.

Gondolatok rendje. ..hadba indulás” előtt.

Első tétel: fogalmazd meg, mi a cél.

A cél kettős: ésszerűbben, többet, s lehetőleg kevesebb fáradtsággal. Adva egv üzem. benne százharminc ember — s rengeteg gép. Szervezd meg úgy. hogy lehetőleg mindenre gondolj.

Ennyi az egész. '

Második tétel, A fejtörések ideje. Az éjszakába nyúló fejtörések ideje. Vastag kocka a rajzon, ez a berendezés. a kép új helye. Ez a másik.. • Ez marad. Az megy ' ide... de akkor... Nem jó. No, nézzük újra. Helyén kell legyen minden. Ember, gép, még az utolsó láda is. • • Ha jobbra fordul, akkor két lépést kell tennie,... nem. akkor mégis ide a gépet, ide a ludat. Így... igv el sem kell mozdulnia. Eddig Kész. Itt bejön a darab... akkor itt kell maid hegeszteni. -. igen. de lehetőleg úgy, • -. hogy az agregátort ne kelljen leemelni. mint eddig.

Hetekig tart. míg elkészül a terv. Vékonyvonalú kocka azaz, helyén maradó gép alig van már a rajzon. Most minden a műveletek sorrendjében áll —igaz. egyelőre csak a papíron. Tehát így ió lesi És biztos, hogy többet nem kétszázat, talán ötszázat is lehet piáid gyártani naponta. Csakhogy... Csakhogy akkor már nem férnek el az anyagszállító kocsik...

Harmadik tétel: anyagmozgatás Kell két konvejorpá- lya. hogy ne cipeljék, kocsiz- zák az agregátot, Az egyiket a festéshez, a szárításhoz.

Mert a szárítóban 40 fok a

meleg. Téleu-nyáron negyven. S beemelni a festőkádba a 7 kilós szerkezetet, naponta többszázat is. aztán elvinni 15—20 métert a szárító melegében — bizony, nem könnyű. Ezt tehát a konve- .iorra kell bízni. Melléül majd a tóltöcsonkot hegesztő... ide. és akkor, ha úgy rakják a konvejorr» az agre- gátukat. hogy kézre essék, így. •. akkor fel sem kell állnia.

Eddig megvan. Na most, ha itt tovább megy az agre- gát... A rajzon egyre több, s egyre több a vonal. Azután úi tétel megint.

A negyedik gyártmánymódo- sitás. Az S—140-esnél eddig kézzel kellett rakosgatni a hűtőlamellákat... a forraló is bonyolult. Ha... szóval, ha úgy módosítjuk, hogy géppel is fel lehet rakni, nemcsak gyorsabb lesz, hanem pontosabb is. És ha a különböző hűtőgépek egyes elemei azonosak lennének... igen. az építőszekrény elve szerint! Akkor ide is lehetne célgépet beállítani. két-Jiárom műveletet össze lehetne vonni...

Szóval így. Menjünk csak végig logikusan.

Az ötödik, a célgépek tétele. Kellene egy kondenzá- tor-lamellázó,... egy ammónia tartályt hegesztő...és egy fúró-hajlító-levágó automata a gázhőcserélőhöz.

Célgépek. Minél több. Hová is még? Ide... meg ide is... Aztán meg kell szerkeszteni. ki kell kísérletezni. És legyártani minél hamarabb.

Erről, mindenről árulkodik a beavatottnak a gyűrtszélü térkép. S még arról, hogy két év megannyi fejtörése, művezetők. mérnökök, technológusok, szervezők, cclgépszer- kesztő konstruktőrök megannyi ötlete. összehangolt munkája nyomán végül is elkészült, amit kigondoltak, s amit száraz, hétköznapi kifejezéssel „az abszorpciós ag- regát üzem rekonstrukciójának” neveznek. De hiányzott még egy tétel. Az utolsó.

Utolsó tétel. Éjjel, amikor már a második műszak is hazatért néhány művezető, néhány mérnök az úi berendezések, az átszervezett üzem lehetőségeit próbálgatja. Narmáznak. Kézben a stopper, mérik, mennyi Idő kell egy-egy műveletre. Maguk is meglepődnek: sokhelyütt fele, harmada időbe telik egy-egy alkatrész meg-/ formálása. egy-egy fogás. Tehát néhol 200. néhol 300 százalékkal is emelni kell a

normát... Ezt kell majd megértetni az emberekkel. fc> ez nem lesz könnyű dolog.

A mérnök. a művezető masnap. harmadnap, s még jonéhánv napon maga áll a geo mellé, mutatja, hogyan kell. hogyan másképp, mint eddig. S győzködik. Hogy nem lesz kedvesebb a pénz. Sőt. hogy több lesz. hiszen lám, mennyivel gyorsabban, megy, mint régen — csak bele kell jönni.

Az utolso a legnehezebb tétel.

A Hűtőgépgyár abszorpciós agregát üzeme 1972 júniusában naponta, két műszakban 190 agregátot gyártott. 1974 őszének elején, változatlan létszámmal, ugyancsak két műszakban napi 500 darabot készítenek.

A két szám között eltelt két év. S ami még történt, annak is van hivatalos neve: mintaszervezés. De a termelés növekedése csupán az egyik tényező. Van egy másik is. Legalább olyan fontos.

Jaloveczki Antalné két éve. egy-egy szerencsés félórát kivéve, egész műszak alatt talpon volt. Most, mondja, csak akkor áll fel, ha mar „elfáradt” ülni. Most amellett, hogy ugyanazt elvégzi. mint korábban, még más munkára is jut ideje, Így hát több lett a bére is. Jaloveczki Antalné hegesztő.

Váradi Lajosnéval a festőműhelyben beszélgetek. Ö íi konvejort dicséri. Korábban műszakonként 70—80 darabot cipeltek, mondja. Most a duplája meg se kottyan. A korivejorra kell csak feltenni az agregátot, az aztán, bementi a festékbe. keresKtül viszi a szárítón, hozzá se kel! nyúlni. A különbséget itt bőrén érzi az ember.

Nagy Andrásné az egyik automata célgépet kezeli. Ez egyetlen gombnyomásra készíti el a lapos fémlemezekből az agregát hülőlamelláit. Mindössze figyelni kell és a gombot nyomni. Meg is mutatja. így. Hogy lássam, értsem: mennyivel könnyebb.

Azoic, akik éjszakába nyúló fejtörések közepette egymással — s hány mee hánv „illetékessel” — vitázva meg' küzdöttek, hogy több is. meg jobb is legyen, nos azok nem kérdeznek. Nem mondják, csak tudják: harc ez is. Nem mondják, csak tudják, hogy nem szólam a hétköznapok forradalmisága.

Tröniböezky Pélcr

A jásztelki Tolbuchin Termelőszövetkezet ;jó adottságú gazdaság. Termésátlagaik magasak, gépparkjukban nem ritkaság a modern technikai eszköz, szakosított szarvas- marhatelepük nyereséges, jó eredményeket érnek el a baromfitenyésztésben is. Lázár József, a termelőszövetkezet elnöke mégis szakemberhiI

ányról panaszkodik.

— Nem szívesen jönnek a fiatalok hozzánk. Inkább gyárakba mennek, ahol 10 óra helyett 8 óra a munkaidő, és a szociális, kulturális körülmények is sokkal jobbak. Hiába próbáltunk az általános iskola nyolcadikosai közül ösztöndíjjal mezőgazdasági szakmunkáskévző- be küldeni gyerekeket, nem akadt vállalkozó. Nyolc—tíz diák ugyan „kacérkodott” a gondolattal, de végül egyikük sem maradt meg ennél a szándékánál. Így csak olyan munkakörökben van megfelelő képzettségű dolgozónk, ahol törvényesen mást nem alkalmazhatunk.

Ilyen szakterület például a növényvédelem. A szövetkezetnek összesen két nö- vénvvédő-génész szakmunkása van, a többiek betanított munkások. Egyikük sem fiatal. legfeliebb ebben a szakmában nevezhetők ifiúnak.

Molnár János két éve növényvédő betanított munkás: — Nincs úov megbecsülve a munkánk, mint ahmru kellene. Vegyszerrel dolgozunk, véhn hiányos, vony rossz védőöltözékben... Csak a méregraktárban van hidea-me- lea víz a tábla szélére nem jut belőle. Evés előtt, mivel mást nem tehetünk, harmatban mosunk kezet. Nem tudják W-f ostorai számunkra o.z évi 950 munkanapot sem. vedín anélkül nem karvnk. hdr*Mt. Ezért gyakran kell vált adnunk, ..gunlogm unkát”, szállítást, rakodást. Régóta a

mezőgazdaságban dolgozom, de ha ez sokáig így megy, úgy erzem, másfelé kell néznem.

A gépműhelyben dolgozik a legtöbb szakmunkás, s köztük a legtöbb fiatal is. A mezőgazdasági gépszerelőtől az autószerelőn és a vasszerkezeti lakatoson keresztül a villanyszerelőig minden szakma képviselteti magát. A munkások tulajdonképpen elégedettek, de egyikük sem maradéktalanul.

Novotni 'József autószerelő, a műhely egyik szocialista brigádjának vezetője:

— Az itt dolgozók munkaideje, hasonlóan a többi mezőgazdasági munkáséhoz, napi 10 óra. Ez nyáron több, télen kevesebb. A fizetett ünnepet itt csak hallomásból ismerjük. Szabad szombatunk is tulajdonképpen fizetetten szabadnap. A fizetésünk nem rossz, de van olyan gyár. ahol a betanított munkás, rövidébb munkaidő alatt, többet keres, mint bármelyikünk.

— A fiatalok nehezen kapják meg azt a bért. amelyet szaktudásuk alapján megérdemelnének. Továbbtanulási lehetőségünk van, élünk is vele: különböző tanfolyamokat végeztünk el. részt vettünk továbbképzéseken, né- hányan most is technikumba járnak. Csak a tudás emel7 kedésével nem mindig jár együtt a megfelelő beosztás. Az is előfordult már. hogy valakinek két évig kellett „gvakornnkoskodnia”. am.ía képzettségének megfelelő helyre került.

Ezek a gondok javarészt könnven orvosolhatók, csak egy kis jóindulat kell hozzá, és az, hogy a vezetőség is tud ion rótok. Hiányoznak a műhnivevűlések. amelveken a gondokat elmondhatnák, a vezetőséggel közösen megbeszélhetnék. így talán gyakrabban felmerülne a közös színházlátogatás, kirándulás, társasutazás gondolata is.

Baranyai Sándorné, a szakosított szarvasmarhatelep ötvennégy dolgozójából öt szakmunkást számolt össze.

— Az itt dolgozók — javarészt nője — idős emberek. Részt vettek ugyan a szakmunkásképző tanfolyamon Jászapátiban, de legtöbben csak a betanított munkási bizonyítványhoz ivtnt*ak Ha figyelembe vesszük a hainali munkakezdést. az intevnv fizikai munkát, akkor talán nem is kell másra hivatkozni. hogy megértsük. nem iney jutott ideiük a könyvek fölé hajolni. A felen dolopZÓi neonon hpeff'l efesen és

szívvel végzik a nőni mi/n- káivkat vedig ritkán van ünnenük. vagy vasárnapjuk, hiszen az állat egyetlen nap sem maradhat éhen, gondozatlanul.

A baromfitelep egveilen szakmunkása jelenleg szülési szabadságon van. A többiek betanított és idénymunkások. Brigádvezetőjük szavát idézve: nem napi 8—10 órát dolgoznak, hanem ami „belefér”.

Ennvit- érne ma e?v mezőgazdasági rrjunkás? Egyértelmű a válasz: nem. Semmivel sem kevesebb a ingük

a k”lturált munkakörülményekhez mint az inari munkásoknak. A Tolbuchin ‘Terme' őszövoikezotben méo nem tartanak itt. de a szövetkezet elnöke tudja, mit kell tenniük:

— Nincsenek kihasználva a

lehetősének, sokkal naavobh igényekkel is jöhetnének az emberek a gazdaság vezetői- her hiszen mindnyájan árért dolgozunk ma. hogy holnap jobban élhessünk.

— braun — 1