Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

1974. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A holnap technikája tegnapi eszközökkel? HÄNY SZAMJEGYVEZÉRLÉSŰ szerszámgép található az ország szakmunkásképző intézeteiben, illetve az üzemi tan­műhelyekben? — kérdeztem a minap a szakmunkásképzés egyik szakértőjét. A válasz: egyetlen ilyen gép van a cse­peli szakközépiskolában. S a magyarázat: egy ilyen beren­dezés, szűkén számolva is másfél—kétmillió forintba ke­rül, s vajon melyik az az üzem, ahol ekkora összeget ál­dozhatnának a szakképzésre, a tanműhely felszerelésére, a költségvetésből gazdálkodó állami intézetekről nem is be­szélve. A gond hosszú évek óta megoldatlan. A kisdiák, aki valamilyen szakma megtanulására adta a fejét, két-három évig tanul, ismerkedik választott szakmája tudnivalóival és eszközeivel, gépeivel. Az üzemi gyakorlatokon már föl- sejlik előtte, hogy valami nincs rendben, valami — nem is lényegtelen — különbség található a tanműhelyben látott, megismert gépek és a termelőműhelyben található beren­dezések között. A gyanú aztán a harmadik évben lesz, nem kis problémákat, kínos heteket, hónapokat okozó fel­ismeréssé, amikor a harmadéves tanuló szabályos termelő- munkát végez az ismeretlen berendezéseken, amelyek mel­lett úgyszólván újra kell tanulnia a szakmát. (Mellesleg szólva: sokan és érthető módon, a műhelyekben megjelenő ipari tanulók tétova téblábolásából vonnak le messzemenő következtetéseket a szakmunkásképzés színvonalát ille­tően ...) Való igaz: a szűkös fejlesztési alapokkal bajlódó vál­lalatok, ha korszerű, igazán modern gépeket vásárolhatnak, akkor a termelőműhelyekbe állítják azokat és nem a tan­műhelybe. Még ott is, ahol nincs hiba a „szemlélet” kö­rül, ahol tudják, hogy az oktatásra fordított beruházások hosszabb távon bőségesen megtérülnek. De hiába tudják, ha egyszer nincs pénz! Ráadásul nagyon sok helyen még a felismerésig sem jutottak el; a tanműhely elavult, kise­lejtezett gépekkel, eszközökkel való tessék-lássék felszere­lése ezeknél a vállalatoknál még lelkiismereti gondokat sem okoz. Olyannyira, hogy a szakmunkásképzési alap lét­rehozásáról szóló kormányhatározatot (amely minden vál­lalatra kötelező érvényű befizetést ír elő) a legtöbb he­lyen csak fanyalogva, „na, megint egy újabb teher!” fel­kiáltással hajtják végre. Igaz: a szakmunkásképzési alapra tavaly és az idén befolyt 500 millió forint még nem elég a tanműhelyek kor­szerű felszerelésére. A tulajdonképpeni korszerűsítésre — az előírások, az itt is elmaradhatatlan központi „norma­tívák” szerint — ennek az összegnek csak a felét fordít­hatják a vállalatok, a többi elmegy a különböző egyéb ki­adásokra. Ez a negyedmilliárd is több száz tanműhely kö­zött oszlik szét, egyre-egyre tehát viszonylag szerény összeg jut. De erre a pénzre minden évben számíthatnak a vál­lalatok, s hosszabb távon feltétlenül javulást kell hoznia az üzemi szakmunkásképzésben. Más kérdés, hogy mi flesz >,rövid távon”, hogyan, mi módon biztosítható a közeljövő szakmunkás generációjának korszerű technikai képzettsége, s hogyan, mi módon biztosítható az állami intézetekben tanuló diákok félkészítése nemcsak ma, hanem a holnap technikájára? (Zárójelben és igazán csak mellékesen említem, hogy a nyáron alkalmam volt meglátogatni a párizsi Renault Művek üzemeinek iskoláját. A Renault-nak saját szerszám­géptervező intézete is van, s az ott kikísérletezett legújabb szerszámgépek — amelyek sorozatgyártásának megkezdé­séről már döntöttek — első példányait az üzemi tanmű­helyben állították munkába. Abból a megfontolásból, hogy a mai tanulók, két év múlva ne jöjjenek zavarba, ha a Renault műhelyeiben majd ezekkel a gépekkel kell dolgoz­niuk. Mert a Renault, a saját nevelésű szakmunkásainál nem tűri a betanulási időt, ott a munkában a legfiatalabb baktól is azonnal teljes' intenzitást követelnek. FELISMERNI, HOGY AZ EMBEREK, s különösen a fiatalok képzésére, oktatására fordított beruházások ^ nem felesleges, nem inproduktiv kiadások — törvényszerű. A felismerés azonban még nem elég. A beruházásokra pénz kell, még akkor is, ha ennek kamatait csak hosszú évek múltán könyvelhetjük el bevételként. Az építő szövetkezet elnöke: Október 20-i" befejezik a sz^ház felújítását Mint ismeretes, október 11-én pénteken tartja évad- njjitó bemutató előadását a szolnoki Szigligeti Színház. Az épület hátsó részében az öltözők, irodák környékén azonban még dolgozik a fel­újítást végző szolnoki Épí­tő- és Szakipari Szövetkezet. Vajon mikor végeznek a felújítással ? — kérdeztük Dikó Miklóst, a szövetkezet elnökét. — A színház mintegy két­millió forint értékű javítá­sának belső munkálatait ok­tóber 15. és 20. között befe­jezzük. Addig is biztosítjuk a színművészek munkájának viszonylagos zavartalanságát. A felújítás közben került sor például a színház elő­adásának tévéfelvételére, a társulati évadnyitó ülésre, valamint a bemutatásra ke­rülő darab próbáira is. Je­lenleg az öltözőket már nyu­godtan használhatják a szí­nészek. — Szerettük volna az évad­kezdésre a teljes munkát befejezni, de az ejtőernyős világbajnokság miatt csak július végén kezdhettük meg a régi, elhasználódott tető- és födémszerkezet cseréjét, valamint a megrendelt és időközben is módosított bel­ső átalakítási munkákat. Az időkiesés pótlására nagy erő­feszítéseket tettünk, segítette szövetkezetünk munkáját az újszászi Szabadság, és a rá- kóczifalvi Rákóczi .Tsz, va­lamint a törökszentmiklósi szakmunkásképző intézet, együttesen huszonegy szak­embert, illetve tanulót köl­csönöztek. Az állami építő­ipari vállalat és az ÉP­SZER emelőgépekkel segí­tette a födémcserék gyor­sabb végrehajtását. A ma szövetkezetünk munkáslét­számának egynegyedét össz­pontosította erre a munkára. Mint említettem a belső munkálatokat a hónap má­sodik felében befejezzük, a külső homlokzati tatarozásra azonban — a viszontagságos időjárás miatt — csak a ta­vasszal kerül sor. Ettől azon­ban a színház előadásai za­vartalanul folyhatnak. Vértes Csaba E. S. Vil ágtakarékossági nap Október utolsó napja a ta­karékosságé. A Magyar Pos­ta valamennyi megyeszék­hely 1. sz. és Budapest öt legnagyobb postahivatalánál különleges bélyegző szövésé­vel hívia fel a figyelmet er­re a fontos gondolatra. 27 éve ezen a napon bélveanár jelent meg. a 40 filléres ér­ték egy méhkaotárt. a <>0 filléres címlet a volt posta­takarékpénztár központi épü­letét (Lechner Ödön alkotá­sát) ábrázolja. 1958-ban hat értékből álló sorozatot hoz­tak forgalomba, amelv iól gazdálkodó fiatalok és a KST jelképe között méh és han­gya példájával int- a takaré­kosságra. Tíz évvel ezelőtt bélyegre került Fáv András, az első maavar takarékpénz­tár megteremtője. Korábban is. azóta is számos érdekes raizú bélyegző népszerűsítet­te a takarékoskodást. 1974. március 1-én a lakosság bankia. az OTP 25 éves fennállását köszöntötte bé­lyeg. Felszabadulás 1944. november 4-én sza­badult fel Szolnok. A har­mincadik évforduló napián a Magvar Posta emlékbélyeg­zővel köszönti városunkat. Többé n?m rajzol Elhunyt Bokros Ferenc grafikusművész. Már 1919- ben. a Tanácsköztársaság ki-. vitelezte kél- forradalmian úi stílusú rajzát, amelyek a világon elsőnek ábrázolták bélyegen Marx és Engels arcvonásait. E munkája mi­att csak negyven évi kény­szerszünet után gvönvörköd- tethette újra a filatelisákat bélyegterveivel. Nevéhez fű­ződik többek között az 1959 1960 Bélyegnap. 1961 Liszt­sorozat. a közlekedési esz­közöket ábrázoló 1963-as bé­lyeg zöme. a legtöbb fest­ménysorozat és blokk kere­tének megtervezése. 1969-ben az a megtiszteltetés érte, hogy a Tanácsköztársaság 50 éves jubileumát köszöntő so­rozatot is megtervezhette. 83 éves korában halt meg. éle­te végéig dolgozott, az au­gusztusban megjelent Köz­gazdász Világkongresszusról megemlékező bélyeg is Bok­ros Ferenc munkáia volt. A bélyegek millióinak alián apró betűk örökítik meg ne­vét, a filetalisták azonban szívükben őrzik szerény alak iát. hiszen sok bélyeggel gazdagította albumukat. Naptár A modern nyomdatechni­ka valamennyi fortélyát tük­röző. témában és kivitelben szemet-lelket gyönyörködte­tő naptárakban válogatha­ÉPfTKEZÉSI ÜGYEK Amíg az engedély megszületik Egy törvényességi vizsgálat megállapításai Legfőbb ügyészség fel­adatul tűzte ki az építés­ügyi hatóságok engedélyezé­si, kötelezési és bírságolási eljárásainak törvényességi vizsgálatát. A vizsgálat cél­ja annak megállapítása volt, hogy az építésügyi feladato­kat ellátó szakigazgatási szervek határozatai mennyi­ben felelnek meg a jogal­kalmazás jogpolitikai és tör­vényességi követelményei­nek. A megyei főügyészség, va­lamint a vizsgálatra kije­lölt városi-járási ügyészsé­gek 19 elsőfokú és 4 másod­fokú építésügyi szakigazga­tási szervnél 1331 ügyiratot tanulmányoztak át, amelyből építésrendészeti bírsággal kapcsolatos ügyirat 31 volt. Bonyolult és törvénysértő Az elsőfokon eljáró, épí­tésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerveknél leg­több engedélyt (1989) épület építésére és használatba vé­telére, épület felújítására, átalakítására kértek. Épület bővítésére, helyreállításá­ra, kerítés és egyéb létesítmények engedélyezésé­re irányuló kérelmek száma elenyésző volt. Az építtetők többsége a kérelemhez csatolta a jog­szabályban előírt mellékle­teket. Például épület bontá­sa esetén az épület műszaki leírását, a bontási munka végzésének módját. Ha az építésügyi hatóság azt állapította meg, hogy a kérelem vagy mellékletei nem felelnek meg az elő­írásoknak, abban az eset­ben a kérelmező figyelmét határidő megjelölésével a hiány pótlására hívta fel. Az építtető, építési jogo­sultságát felújítás, helyreál­lítás, átalakítás, bővítés, mel­léképület felépítése esetén büntetőjogi felelősségének tudatában tett nyilatkozattal igazolhatja. E területen az építésügyi hatóságoknál nem egységes a gyakorlat. Sok helyen a jogosult nyilatko­zata mellett, vagy a helyett 90 napnál nem régibb telek­könyvi szemle becsatolását kívánják meg. Ez a gyakor­lat nemcsak hogy bonyolítja az ügyintézést, de jogsza­bályellenes is. Határidő-engedély A határidők betartása vi­szont mindenütt jónak érté­kelhető. A vizsgált építés­ügyi hatóságok többsége a szabályszerű kérelem előter­jesztésétől számított 3—10 napon belül dönt a kérel­mekről. A 15, illetve 30 na­pos ügyintézési határidő túl­lépése mindössze 9 esetben fordult elő. Az építésügyi hatóságok többsége azonban az építési engedélyről szóló határo­zatot csak az építtetővel és az eljárásban közreműködő szakhatóságokkal közölte, a tervezőnek és azoknak, akik­nek az építési munka a jo­gos érdekeit közvetlenül érinti, nem továbbították, holott ezt a jogszabály elő­írja. Az építési törvény ren­delkezése szerint az építés­ügyi hatóságok kötelesek el­lenőrizni az építési munkák elvégzését, az építmények állapotát s a rendeltetéssze­rű használatát. Feladatuk az engedély nélkül és az enge­délytől eltérő építkezések felkutatása, illetőleg megaka­dályozása. A legszigorúbban a szol­noki Városi Tanács V. B. építésügyi osztálya járt el az engedély nélküli építke­zőkkel szemben. Ilyen épít­kezések esetén az építkezés azonnali leállítására is in­tézkedtek, és az elkövetők ellen szabálysértési feljelen­tést tettek. Harminchárom esetben az engedély nélkül megépített építmény lebontá­sát is elrendelték. Huszonöt esetben az építmény fenn­maradására ugyan engedélyt adtak, de ugyanakkor az engedély nélkül építkezőt je­lentős összegű építésrendésze­ti bírsággal sújtották. A vizsgált építésügyi ha­tóságok az 1973. második felében 37 esetben szabtak ki bírságot, összesen 95 ezer forintot. Építési tilalom A városok és községek tervszerű fejlesztését megha­tározó általános vagy rész­letes rendezési ferv készíté­sével egyidejűleg, az építési tilalmak és korlátozások el­rendelésének jogszabály ad­ta lehetőségével a városi ta­nácsok és a fejlődésnek in­dult nagyközségek tanácsai éltek. (A tilalom természe­tesen csak a feltétlenül szük­séges mértékre és időtar­tamra rendelhető el.) Amennyiben az elrendelés feltételei nincsenek meg, a tilalmat meg kell szüntetni. A vizsgálat tapasztalatai szerint az építésügyi ható­ságok zöme építési tilalmak fenntartásának szükségessé­gét nem vizsgálta felül rend­szeresen. Gyakran indoko­latlanul ragaszkodtak a ti­lalom fenntartásához még olyan esetekben is, amikor azok elrendelésére nem reá­lis célok érdekében került sor. Dr. Cs. I. A tiszta levegőért A Városépítési Tudomá­nyos Tervező Intézet elké­szítette Székesfehérvár leve­gőtisztaság-védelmi , tervét, amely meghatározta a város­védettségi kategóriába soro­lását. a védelem alapvető feltételeit és feltárta a lég- szennyező forrásokat. Mint a tanulmányból kitűnt. Szé­kesfehérvárott 42 üzem szennyezi a levegőt a meg­engedettnél nagyobb mér­tékben. tunk. A gyűjtők tábora mégis legnagyobb érdeklődéssel a bélyegekkel díszített filate- lista naptár megjelenését várja. Az 1975. évi kiadást modern, magvar festők, el­sősorban Csontvárv alkotásai díszítik. A naptárluookon megtalálható a bélyegen, blokkon már korábban meg­jelent valamennyi Csontvárv kén reprodukciója, amelyre az eredeti bélyeget ragasz­tották fel és emlékbélvegző- vel ékesítették. Az úi nap­tár örömet szerzett a filate- listáknak, valamint a szép festmények barátainak és a carte-maximum híveinek. Az ,utóbbinak ugyanis az egyes oldalakat kivágva tökélete­sen megvalósul a bélyeg, a bélyegzés és a kén (levele­zőlap) egysége, ami valóban kiemeli és sokszorozza a bé­lyegből nyerhető esztétikai élvezetet. Ionén —onnan Franciaországban, aki sze­reti a sajtot, szép sorozat­hoz juthat. Az egyik ot­tani saitgvár minden 17 de- kás csomaghoz egy-egy ér­téket ajándékoz a Labdarúgó VB alkalmából kiadott gui­nea: sorozatból. A gvár nagy forgalmat remélhet, mert a sorozat 16 értékből álL ! A korszerű gazdaságba: Bábolnai gabonaszárítót! TELJESÍTMÉNYE: 2x22 tonna/óra. Megrendelhető hathónapos szállításra a MEZÖGAZDASAGI KOMBINAT kereskedelmi osztályán BÁBOLNÁN. Forgalomba hozzák az AGROTRÖSZT megyei AGROKER Vállalatai. V

Next

/
Thumbnails
Contents