Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-09 / 236. szám
1974. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ( 5 A kosárfonó brigád Beszélgettem egy szocialista brigáddal arról, hogy hogyan áll a kultúra és az önművelés helyzete a szűkebb közösségben. Feltettem az általánosan bevált kérdéseket, s vártam a válaszokat. Nem jöttek. Az első „kultúr- ügyi” csoportkép meglehetősen szürke volt. Könyvtárban regen voltam... volt itt kint könyvlerakat, de amióta a kezelője szülési szabadságon van, nincs semmi... ha vándorszínészek jönnek (így mondta), arra elmegyünk, — ha adnak bérletet, néha amúgy is... az előadás címére már nem emlékszem. .. mozi? Mikor, hogy... „Első hallásra” valahogy ennyit tudtam meg a tiszafüredi Háziipari Szövetkezet ifjúsági brigádjáról, s még annyit, hogy a legutóbbi vállalati értékelésen a legjobbnak bizonyultak. Jó, hát akkor hagyjuk a „kultúrpolitikai nyilatkozatokat”, beszélgessünk. Kötelező is van Mármint, hogy olvasmány, méghozzá nem is kevés. Erről kezd el vitatkozni a kosárfonó brigád (kis széket készítenek) két tagja Juhász Piroska és Erdei Julianna. Nem tudják eldönteni, hogy a negyedik gimnázium első félévében tizenhárom, vagy tizenöt iskolai olvasmányt kell elolvasni. (A vita_ még tart.) Egyiküknek már egy éve elmúlt, másikuknak most kezdődik az utolsó gimnáziumi év. Érettségizett kosárfonó — jövőre már kettő lesz a brigádban. — Miért kell a kisszék-fo- náshoz érettségi? A válasz előtt egy sokatmondó tekintet: hogy lehet ilyet kérdezni? — Nem a kisszék-fonás- hoz, nekem kell... olyan jó tanulni... még ha nehéz is így a munka mellett. — De így van, érdekes — szól közbe Gacsal Jánósné. — Most volt az első óránk a marxizmus-leninizmus esti középiskolában, oda iratkoztunk be a brigádvezetővel Andrási Jánosnéval együtt. Arról beszéltek, hogy hogyan alakult ki az embé- ri társadalom, tudja, az ősközösség meg ezek. Tényleg érdekes. Iskola, bölcsőde patrooáiás Valahonnan előkerül a brigádvállalások jegyzéke. Feltűnik a sok között egy szó — patronálás. Oláh Lajosné meséli. — Külön műszakban, társadalmi munkán dolgoztunk, pénzt kaptunk érte. Ezen vettük a bölcsődének egy csomó felszerelést, játékot, Hát azt kellett volna látni, azt az örömet, ahogy a gyerekek ezeket a mütyüröket fogadták. Nincs az az ember, aki azt mondta volna, hogy a keresett pénzt osz- szuk szét. Aztán az iskolára terelődik a szó. Kiderül, hogy a brigád „besegít” az úttörőmunkába. Egyik tagjuk ifivezető a Kossuth téri iskola úttörőcsapatánál. Ifivezető, mint a nappali tagozatos gimnazisták. A falon friss, még gyűret- len képeslap, rajta a német Szász-Svájc csodálatos szikla képződményei, a Loco- motív, a Barbarinc, Bastei, és egy másik képen a Königstein. Nem kell leolvasni. Juhász Piroska mint idegenvezető magyarázza, amit egy hete még személyesen tapasztalt. Egy hétig az NDK-ban volt jutalomúton. A KISZ küldte — teszik hozzá magyarázatként. Erről aztán kiderül, hogy a brigádban van az üzemi KISZ-szervezet legtöbb aktivistája. A titkár, a szervező titkár, az expressz utazási felelős, a kultúros... Volt esv pinceklub Kalla Margit a KISZ-kultúros panaszkodik. — Művelődjünk, szórakozzunk! De hol? Volt egy jó pinceklub szakkörökkel, politikai vitakörrel, aztán valahogy minden eltűnt... bezárták a klubot. Szerintem azért, mert a művelődési központi táncrendezvényeire nem ment senki. Amikor a klubba öt forint volt a beugró, amott tizenhat. Persze, hogy nem ment senki, nincs semmi. Hova menjünk...? A pinceklub ügy vitát kavart. (Nem csoda, régi probléma.) Mindenkinek volt hozzáfűzni valója... Itt talán be is fejezhetjük, — a kosárfonó brigádról alkotott kép azért nem is olyan szürke. L Zs. Könyvek között A Bercsényi Gimnázium új könyvtárában Első pillantásra olyan mint egy tanterem. Az asztaloknál fiúk. lányok olvasgatnak. jegyzetelnek. — Délelőtt ebben a teremben, az alig kéthetes könyvtárunkban tartjuk a magyar órákat. Egy irodalomórához a legmegfelelőbb hangulatteremtő környezet a könyvtár — mondta Szász Kázmér. a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium igazgatója. amint belépünk az iskola új 7000 kötetes könyvtárába. A polcokon katonás rendben sorakoznak a magyar és idegen nyelvű: francia, orosz, német kiadványok. — A néhány üres polc is hamarosan megtelik könyvekkel — jegyzi meg könyvtári „idegenvezetőm”. Évente 8 000 forint értékben gya- ranítiuk a könyvállományt, elsősorban a helyi tanács segítségével. — A városi könyvtár pedig szakmailag segít bennünket — kapcsolódik beszélgetésünkbe Fehér Imre könyvtáros. az iskola egyik irodalomtanára. Éppen a katalógus „labirintusában” igazít el néhány tanulót. Körbesétáljuk a termet meg-megállva egy-egv polcnál. Szépirodalmi, természet- tudományi. történelmi, tudományos fantasztikus könyvek sokasága. Belelapozok az egyik helytörténeti kiadványba. Az érdekes fejezetek köAz ötödik dél-dunántúli népművészeti hét keretében tegnap Kaposvárott, a Somogyi Képtárban .megnyitották az idős Kapoli Antal országos faragó pályázatra érkezett ' művekből rendezett kiállítást. A bemutatott alkotások azt bizonyítják, hogy a népművészet, a faragást művelő zött egy helyi vonatkozású írás: a törökszentmiklósi jobbágyok levele Kossuth La- , joshoz 1848-ból. — Már a nyomdában van a törökszentmiklósi helyismereti füzetek 3. száma, amelyben Szélpál Árpád költő verseit mutatja be könyvtárunk — büszkélkedik a gimnázium igazgatója. — Egyébként iskolánkban is dolgozik honismereti szakkör. A szomszédos polcon folyóiratok; Nagyvilág. Üj írás. Kortárs... összesen 30 folyóirat áll rendelkezésére a gimnázium 400 tanulójának. A második Gál Erika a könyvtár legszorgalmasabb olvasója. Egy sereg könyveim szerepel a neve mellett, amelyeket kikölcsönzött. Római regék és mondák. Anyegin, Görög drámák. Nürnbergi napok. Ös napkelet — ez a néhány cím még a tavalyi olvasmányai között szerepel. Most Bessenyei Györgyről olvas egy tanulmánykötetet, ugyanis a következő irodalomórán beszámolót tart osztálytársainak. Az úi könyvtárról így vall: Nagyon vártuk már. hogy végre elkészüljön. Itt van az iskolában óra után le lehet ide jönni olvasni Ez a mi könyvtárunk, minden könyv a miénk. Ha valami nincs meg az én könyvtáramban. itt biztosan megtalálom. és értők tábora nőtt, gazdagodott, színesedett. A faragó népművészet virágzását nemcsak a díszítő jellegű alkotások tükrözik, értékes használati tárgyak is szerepelnek a kiállításon. A tárlat érdekességei közé tartoznak a Baranya megyei busófejek. Japán óriások, spanyol törpék A budapesti gyutatanaton Hat tablót tölt meg Knocz Ernő gyufagyüjteménye, amely a Fővárosi Művelődési Házban látható. A „tüzes” hobbynak kereken negyed- százada hódol a nem mindennapi kollekció most 67 éves tulajdonosa. Gyűjt mindent, ami gyufával kapcsolatos: 400 000 címke. 15 000 gyufaskatulya, 40 000 szalongyufa (vagyis nem dobozolt, kettős borító-fedőből kitéphető gyufa), továbbá ezer különböző fajtájú gyufaszál alkotta gyűjteményét. A fttkaságok a világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek Budapestre. Zömük külföldi cserepartnerektől származik. de sok érdekességet saját maga szerzett be külföldi útjain. Bécsben például olyan gyufaskatulyát, amelyen különböző irányból nézve mozgó figurák láthatók. A gyufacimkék — vallja Knocz Ernő — az érdekességen kívül sok vizuális ismeretanyagot is közvetítenek a nagyvilágból, tehát gyűjtésük nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos hobby is. S ezek az ábrák nem mindig olyan aprók, mint a zsebben hordott átlag gvufadobozon. A kiállított anyagban bőven találhatók a mi családi gyufánk méretét is meghaladó dobozok. A 35—40 centis japán óriás gyufaszálakkal például jókora hengerfalú dobozban hozzák forgalomba. A legrövidebb viszont az alig két centimétererre „nőtt” spanyol gyufaszálacskák, amelyek nem is fából, hanem viaszból vannak. Van a gyűjteményében rengeteg színes fejű gvufaszál is. köztük eav holland tabló: háttérben többszínű tulipánmezőt ábrázoló táikéo. elől pedig a tulipántáblák színének megfelelő fejszínű gyufaszálak. Van aztán úgynevezett bengáli gvufa is. amely olyan színű lánggal lobban fel. amilyen színe meggyújtás előtt a gyufa fejének volt. Akad itt vihar- gvufa. amit a legnagvobb szélben is meg lehet gyújtani. továbbá „Überallzünder”, tehát olyan gvufaszál. amelyet nadrágszáron. Cipőtal- oon is láncra lobbanthatunk. T. G. Dél-dunántúli népművészeti hét károgók országos pályázati Százéves a posta Sajtótájékoztató a postamúzeumban Az egyik legrégibb nemzetközi együttműködési szervezet, az Egyetemes Fosta -Egyesület 1874. október 9-én alakult' Bernben. A centenáriumról a Magyar Posta, az UPU egyik alapító tagja rendezvénysorozattal emlékezik meg. Az ünnepi program első eseményeként dr. Palotás Magda posta vezérigazgatóhelyettes kedden a postamúzeumban sajtótájékoztatón ismertette a világszervezet kialakulását, fejlődését, az emberiség számára felbecsülhetetlen értékű munkáját. A nemzetközi szervezet tagországainak száma az elmúlt évszázad alatt 22-ről 153-ra növekedett, működése az egész világra kiterjed: a tagországok postahivatalainak száma meghaladja a félmilliót. a postai alkalmazottaké 5 millióra tehető. A sajtótájékoztató után a belvárosi főpostától indult egy XVIII. század korabeli Delizsánsz, amely végighajtva a Népköztársaság útján a Vajdahunyad várig vitte az alkalmi utasokat. A régi postakocsi vasárnapig délutánonként a Vajdahunyad vár és a Közlekedési Múzeum között teljesít szolgálatot.^ ifjúsági fórum Ismét jelentkezik az ifjúsági fórum a KISZ szolnoki Városi Bizottságának és a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ rendezésében. A fórum előadásait újra a szolnoki Barátság klubban tartják, október 10-től december 31-ig, kéthetenként, 18 órai kezdettel. Az új programban a Beszélgetés a költészetről, Az ejtőernyős világbajnokság után, a Világkörkép, a Látogatás a * művésztelepen és a Csavargók a nagyvilágban című előadások szerepelnek. Őszi könyvhetek Őszi megyei könyvheteket tartanak október 6-tól 27-ig. A rendezvénysorozat elsősorban a falusi könyvter jesz- tés ünnepe. Beszélhetünk arról, hogy ez rangos kultúrpolitikai esemény, megállapíthatjuk azt is, hogy ez ma már természetes, nem szükséges ünnepi jelleggel felruházni. Akár így vesszük, akár úgy, az ügy lényegén semmit nem változtat. Olvasnak-e elegen és eleget Magyarországon? A kérdés még élesebben vetődik fel ha a falura gondolunk. Ne kerülgessük a választ. A falu ma még nem olvas eleget. Bár az is igaz, hogy az elmúlt évek erőfeszítései nyomán soha ennyien még nem olvastak. Falusi, községi könyvtárak statisztikái is bizonyítják ezt, de emellett szól a falun vásárolt könyvek száma, az ezekért kifizetett forintok is. A tendencia megnyugtató, az eredmény még korántsem az. Nem mellékes természetesen az sem, hogy azok a falusiak, akik könyveket vesznek a kezekbe, mit olvasnak. Ismert a tény: elsősorban magyar klasszikusokat. Nagyon lényeges és megbecsülendő ez, mert egyben azt is jelzi, hogy a klasszikusok olvasói a magyar irodalom magas szintjén lépnek az olvasók táborába. A tárgyilagos szemlélet azonban felveti a kérdést: olvassák-e falun a mai magyar irodalmat? Csak elvétve. S ezt már némi nyugtalansággal állapíthatjuk meg. Mai irodalmunk egy tőről fakad gondjainkkal, reményeinkkel, eredményeinkkel. Vajon a mai falu élete nem része ennek? De bizony az. A mai magyar irodalomra vonatkoztatva is igaz a mondás: „róluk is szól a mese!” Hol a kérdps nyitja? Az MSZMP legutóbbi közművelődési határozata is megállapította, hogy a falu társadalmi struktúrájának átalakulása a közművelődési munka elé is új feladatokat állít, vagyis az új helyzethez alkalmazkodó differenciált tevékenységet kell folytatni. Ez azt jelenti, hogy falun is csökkenteni kell a műveltségi színvonalban és művelődési lehetőségekben meglevő viszonylagos hátrányt. A korszerű ismeretek terjesztésében, a klasszikus és mai magyar irodalom közvetítésében, nyernek hivatást és rangot az őszi Megyei Könyvhetek. S mindaz, ami ennek keretén belül történik, a könyvankétok, irodalmi estek, az író—olvasó találkozók. A könyv ezzel ismét egy lépéssel közelebb került a faluhoz — és a falu a könyvhöz. Feltehető a kérdés: van-e szükség erre a telekommunikációs eszközök, a tévé, a rádió, és a ma még előre nem is látható technikai vívmányok elterjedése mellett? Egvértelműen igennel válaszolhatunk. A kultúra és a civilizáció régi és új értékeinek nagy részét az írott szó őrzi s ezekről a kincsekről soha nem mondhatunk le. Az emberi gondolatnak az írott szónál nincs hűségesebb megőrzője. Ez a tény tárgyilagos számvetésre kötelez, különösen egy olyan területen, ahol oly sok még a tennivaló, mint falun, az olvasás elterjesztése érdekében. Szocialista kultúránknak társadalmi problémája ez, az értelmes emberi életnek, az ember kiteljesedésének jelene és távlata. Ez önmagában értékmérője az idép is megrendezésre kerülő őszi Megyei Könyvheteknek. Megrendezésével bizonyos^ hogy értékesebbek és gazdagabbak lesznek a falusi családi otthonok könyvespolcai. Balázs Béla * és az Álmodó ifjúság A nagy szegedi árvíz éjszakáját követé délelőt- tön, egy leánynevelő intézet emeleti ablakából, egy nagyon szép, de riadt tekintetű német nevelőnő nézi az utcán az állomáshoz siető áradatot. Egy pillanatra ismerős arc tűnik fel, egy középiskolai tanáré, akivel már találkozott. A tanár siettében is felköszön, a ne- velőnő visszabiccent. Később Németországból hozta vissza Szegedre a szép nevelőnőt a tanár. CSALÁDI legendák foszlányait idézve, ilyesféleképpen írja le Balázs Béla, édesanyja és édesapja megismerkedésének történetét, az Álmodó ifjúság első fejezetében. A kisgyerekkor ködbevesző néhány szegedi évei után, tíz, egyre határozottabb esztendő körvonalai bontakoztak ki a romantikus Lőcsén. A nem mindennapi megyeszékhelyen, ahová a századforduló előtt még nem jutott el a vasút, s ahol a város házai, falai, szinte teljes eredetiségükben őrizték a többszázéves gazdag polgár-múlt emlékeit. S a város egyben a ferenc- józsefi idők jellegzetes színtere is, ahol a német polgárok, mesteremberek, magvár arisztokraták, tisztviselők, értelmiségiek és a környékbeli szlovák munkások, parasztok között, egyre élesebbek az ellentétek. Itt éli át élete álmokkal, barátkozásokkal. csínyekkel, örömökkel és első tragédiával. aoia halálával záródó éveit. Ezután visszavisz az út Szegedre a középiskolába, új barátok, ellenfelek, lányok és a versírás felé, s itt szeretné személyesen megtudni azt is, mit jelent az a maga számára is ködös fogalom, hogy: magyar nép. Költői regény az Álmodó ifiúság, hiszen igazi költő írta. Pedig ha Magyarországon tíz embert megkérdeznének, akik ismerik a nevét, mi is volt Balázs Béla „műfaja”, akkor tízből alighanem nyolc a filmesztétikát emlegetné, amelynek valóban egyik elméleti megalapozója. Egy más műfaj, az irodalom teljes mértékű alkotójaként közeledett a filmhez, s felfedezte a filmművészet mással össze-nem cserélhető sajátosságait. Ma a világon nincs olyan filmmel foglalkozó valamennyire is jelentős könyvtár, amelyben ne találnánk meg két alapmunkáját, a Látható embert és a Filmkultúráját. A TÍZBŐL fennmaradó másik két megkérdezett valószínűleg íróként is ismerné elsősorban mint Bartók egy- felvonásos operájának: a Kékszakállú herceg várának és balettjének: a Fából faragott királyfinak, szövegkönyv-íróját. Pedig hát ezek sem egvszerűen szövegkönyvek, például a Kékszakállú pompás verses elbeszélés, a népmesék ballada-tömörségű misztikus hangvételében. — (Egyébként Kodálv Zoltán számára is készített balladaszerű szövegkönyvet, a Cinka Pannát, amit éppen most készül bemutatni a Szegedi Nemzeti Színház, hiszen az idén van Balázs Béla születésének 90.,. halálának 25. évfordulója.) Mégis az író Balázs Bélát viszonylag kevesen ismerik. Méltatni között pedig i1ve- neveket találunk, mint Lukács Gvörsv. Ady Endre, vaev Thomas Mann. Az Álmodó ifiúság pedig olvan kedves férfibáiial. bölcs iróniával szól gyermekkori önmagáról, olyan pontos feleletét adja egy prózában kevéssé feldolgozott tájnak és időszaknak, hogy méltán tarthatja a könyvespolcán minden magyar irodalombarát. Rózsa János filmrendező ezt a könyvet választotta új filmjének témájául. Tegyük hozzá: alaposan megváltoztatva a regény időbeosztását, helyzeteit, egyes figuráit. A hűtlenség, egy regény, különösen ilyen nagyobb időegységet átfogó regény filmre alkalmazásakor, szinte kötelező. A más műfaj. a kötött, másfélórás időegység óhatatlanul változtatásokat követel. E változtatások önmagukban nem értékmérői a filmnek —: ettől nem ítélhetjük sem rosz- szabbnak, sem jobbnak — inkább arra alkalmasak, hogy felfedjék: mi volt fontos az alapműből a rendező, Rózsa János \ számára. A hangulati hátteret, a kisváros környezetét hangsúlyozta elsősorban Ragályi Elemér operatőr képein. Bár az is igaz, hogy itt összemosódik Szeged és Lőcse. A gyerek útjából, fejlődéséből mindenekelőtt az érdekelte, hogy a boldog ártatlanság felhőtlen korától miként jut el a társadalom ellentmondásainak értékeléseihez. TEGYÜK hozzá: a regény nversanvaga valószínűleg jóval gazdagabb élmények felkeltésére is alkalmas lett volna. így is örvendetes, hogy megszületett — éppen az évfordulóra — az első Balázs Béla-film, amely remélhetőleg a korábbiaknál jobban ráiránvítia a figyelmet a kicsit mélt.ánvtalanul háttérbe szorított Balázs Bélára, mint íróra. B. U
