Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

1974. október 9. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP A klasszikusok jelenléte Gelléri Andor Endre: N Hűvösvölgyi nászutasok Már os as ötlet is felmerült — nem is olyan régen hogy létre kellene hozni a klasszikusok bolt­ját, ügy könyvüzletet Buda­pesten, s annak „mini-lera- katát” a nagyobb vidéki vá­rosok egy-egy könyvesbolt­jában, ahol kizárólag klasz- szikus magyar műveket áru­sítanának. Megtehet, az öt­letnek nem volt megfelelő kereskedelmi tartalma és vonzása, azért nem valósult meg. Egy bolt, ahol csakis a klasszikusok műveit áru­sítják nem számíthat idő­szakos rekordforgalomra, úgylehet még a könyvhetek idején sem. A klasszikusok után nem szokás idegesen futkosni, a klasszikusok nem máról holnapra jönnek divat­ba. klasszikusok nem írnak „szenzációkat”; a klassziku­sok vannak. Hol kaphatók, hol nem kaphatók. Többnyire kapha­tók, — mert azzal igazán nem lehet vádolni a felsza­badulás utáni magyar könyv­kiadást. hogy elhanyagolta volna a magyar klassziku­sok műveinek a kiadását. Díszes sorozatokban, iskolá­soknak való szerényebb áron, kritikai kiadásokban, olcsó kivitelben, merített drága papíron és igénytelen rotá­cióson, sok tucat formában. fgy igaz. Mfért, hogy sokan — köz­tük magunk is — hiányol­ják a klasszikusok állandó jelenlétét? Nem a hozzáférhetőség'tel van baj. Aki Petőfit, Jókaik Mikszáth ot, Móriczot, Adyt, Mórát, Tömörkényt —, hogy ne is folytassuk a végte­lenné tágítható sort — akar olvasni, nem kell sokat fára­doznia. Ha nincs még az otthoni könyvespolcán, ha nem találja meg a legköze­lebbi könyvesboltban, eset­leg antikváriumban, még mindig ott van a könyvtár. Vagy egy másik könyvtár, Előbb-utóbb meglelheti. S azon sem kötözködünk, hogy fellelhetők, hiszen a három évtized könyvkiadá­sának az eredményei —ame­lyek egyébként hétről hétre kiegészülnek —, nem tűnnek cl nyomtalanul. Tehát nem a könyvekkel, s nem a ki­adás koncepciójával van a baj. i Az igény növekedett Elsősorban a könyvek ön­maguknak csinálták a pro­pagandát. önmaguknak. Az­zal, hogy a felszabadulást követő esztendőkben a szó szoros értelmében vett leg­szélesebb tömegek számára váltak hozzáférhetővé. Mint­egy reneszánsza támadt ezek­ben az években a magyar klasszikusoknak. Aki megél­te, emlékezhetik rá, hogy vá­rosi szegényemberek, falusi­ak, akik számára korábban luxuscikknek számítolt a könyv, milyen szomjúsággal vették a kezükbe Jókait, Mikszáthot, Móriczot, ismét rekesszük meg a sort. Las­san jeltöltődtek a közkönyv­tárak, s keletkeztek az új könyvtárak... A klassziku­sok elterjedéséhez hozzáse­gített az iskolai oktatás, a színház, a film, a rádió. (Egy adat az ötvenes évek elejé­ről: amikor a Különös há­zasságot filmre vitték, az Üj Magyar Könyvkiadó negyvenezer — akkor re­kordnak számító — példány­szómban adta ki a regényt, s az hetek alatt elfogyott a film premierje után.) Később, mint hatalmas agitációs fórum, bekapcsoló­dott a könyvpropagandába a televízió. A magyar klasszi­kus művekből készült feldol­gozások, adaptációk, különfé­le ismertető műsorok hatá­sára megsokszorozódott az igény. A hatvanas évek kö­zepén kezdték csak felmérni, hogy egy-egy televíziós köz­vetítés milyen hatalmas mér­tékben befolyásolja a kiadói tevékenységet.. Űj meg úi ki­adásokat kellett előkészíteni a legnépszerűbb művekből. fis mégsem mondhat­juk, hogy most már elég. Sőt, azt mondjuk: még min­dig kevés. (Ismételjük: az igényekhez mérten.) Előfor­dul, hogy a könyvesboltok­ban hosszú hónapokon át hiába keresünk népszerű klasszikusokat. Elfogytak. Egy-egy kiadás sokszor a kiadó legmerészebb elképze­léseit is túlszárnyalja. (Az Igaz, hogy néha az ellenke­zője is előfordul: kiadnak egy klasszikus művet, s a kereslet nem éri el a szoká­sos, vagy a várt mértéket. Ezt a „veszteséget” azonban bekalkulálják a kiadók, mert a könyvpiacnak is vannak szeszélyei. Lemondó­an raktárba vitt könyvek egyszercsak „feltámadnak"; ezt minden kiadói szakember tudja,) A társadalmi fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, s közművelődési feladataink olyan roppant nagyok, hogy a nemzeti irodalom egyetlen értékes alkotásának jelenlé­te sem nélkülözhető. Még­hozzá: állandó jelenléte. Könyvesboltokban, szakszer­vezeti és tanácsi könyvtárak­ban, üzemi könyvtárakban. Budapesti fényes könyvüzle- tekbén és kisvárosok szeré­nyebb könyvesboltjainak a polcain egyaránt. Nem sze­retnék a maximalizmus vét­kébe esni. s ezért nem mond- jbk, jó szívvel nem is mond­hatjuk, hogy mindig és min­denütt és pillanatnyi kiha­gyás nélkül, mert idilli álla­pot elképzelhetetlen és alig­hanem felesleges is. Az állandó jelenlét a könnyű hozzáférhetősége^ je­lenti. Hogy ne legyen nehe­zen elérhető egyetlen magyar klasszikus sem. (Ne fordul­jon elő néldául olyan eset, hogy egy megyei könyvtári hálózatban ide-oda cirkutál- nak egészen a ronggyá-ol va­sasig magyar költő és pró­zai művek, mert „nagy té­telben”, azaz könyvtári té­telben hosszabb időn át nem szerezhetők be.) Ne legyen •átmeneti hiánycikk Mik­száth vagy Jókai. Nagy La­jos. Szabó Pál, Veres Péter .— ismét a névsor zavaró bő­sége! — egyetlen könyve sem. A kiadói politikát néni kárhoztathatjuk; mindent megtesz ennek érdekében. A könyvelosztás is igyekszik jól gazdálkodni a kiadott köny­vekkel. „Felelőst” nem ke­reshetünk, szerencsére nincs, s nem is kutatható: „pozitív felelős” van inkább: a fel­ébredt olvasási kedv, a mi­nőség iránti nagyobb igény, a múlt megismerésének vá­gya, az igazi értékek becsü­lése. A kiadói munkát a könyvkereskedelmi tevé­kenységet ehhez a felemelt — önmagunk által felemelt — igényhez kell igazítani. A lehetőség szerint még többet, többször kiadni a magyar klasszikusokat, hogy az egész olvasó néphez szólhassanak. Olyan félelem, hogy „rak­tárfölösleg”, — nem is em­líthető együtt a klasszikusok állandó jelenlétének szel­lemi hasznával, T. L gyszerű saél fújt. Pa- 2^ rasztruhás. Kucsmá­ja alól mezei szag dőlt. Az emberek azt mond­ták: alkonyodik.., A fecskék ilyenkor magasra szálltak, aztán eltűntek, és visszajöt­tek csillaggal a csőrükben, így lett a ragyogó« est. Barlangi Miska dél óta volt házas. Karján vitte nejét: SzLuesak Máriát, aki folyton nevetgélt. Körülötte két-há- rom becsippentett ember volt a nászkiseret. Az egyik: órás, akit jó aP.ia ezzel adott át púpos mesterének: — Mi- v<fl csak egy lába ván a fiú­nak, gondoltam, ió lesz órás­nak. .. Aztán. Hrunyák. a néhai hentes és kolbászos ember. Végül is Panni néni, a közismert piros orrú mosó­nő. A nászkiseret tagjai egytől egyig agyra járok voltak. Óbu­da valamely alacsony házá­ban, cipészek, kocsisok és • kai’tongyári munkások kö­zölt. Szóba került, hogy az ifjú pár töltse talán az egyik ilyen üres ágyban az éjjelt. Do Barlungi Miskának nem volt ehhez kedve. — Meg legény korom ban — me­sélte •—, ha ilyen szép idő volt, mindig fölmentem a tyúkokkal a hegyre. Panni néni is bevallotta, hogy ő i*> járt nyáridőben a puha fű között, mig a sán­ta órás felsóhajtott: — Fene egye. engem csak a nyakán vihetne oda a nőm, ha prücskötni akar. — No. Pannikám — döf- fenfc meg a kolbászos ember —, akkor majd elmegyünk mi a fiatalokkal, övék lesz a vadrózsabokor, mienk a líceum fa. — Vihetnem — vallotta Barlangi Miska — hozzánk is haza, a széles ágyba. Van azon fehér huzat js. De áll­jak oda magyarázni... az ne­kem nikaz... A fiatalasszony útra vál­lára lógatta kis, sapadt fe­jecskéjét. Alig, érezte a bon­tok hogy lep... aludni szere­tett volna halkan. De must felfigyelt: — Volt nekem — in esel to az órás — egy bécsi barátom, aki sóher volt, mint ti kelten, Ez értett a lakatos- sáshoz. ült is érte már va­lamit... hát ez akkor kinyi­totta az egyik szép bútorüz­letet, aminek a kirakatában olyan díszágy volt. .Elvégez­te ott. amit kellett, az asszo­nya megvetette hajnalban csak ügy rendesre az ágyat, a barátom bezárta megint a rolók s elment onnan. Talán még ma sem tudják. Mariska odabújt az urá­hoz: mór egészen ólmosak voltak a lábal, a cipők nehe­zek és nyűgösek. Legszíve­sebben mezítláb ment volna. — Én azt mondom — érő- sítgette a néhai hentes —, hogy jobb lesz » bokor! A bokrok félrehaitott feiiel álltak a néma hegyeken. Az utak kapuja nyitva volt fe­léjük. És a báva éjjeli lepkék lámpának nézték a csillago­kat. s a fénvükbe szerettek volna szállni- A mesék tör­péi is látszódnak már: ezüst szakállukra zöld fénvport hintettek a Jánosbogárkák lámpásai. A mécsvirágok fe­hérek voltak, mint a főpap­ból lett szellemek. Az éiszaka. a furcsa kutya, éhesen várta a hangokat. Barlangi Miska el is mé­lázott: — Megmondom, gye­rekek — újságolta —. hogy a hármashatár-hegyen is vol­tak, a Kiscell-hegyen is, meg még arra Hidegkút felé. S ha egyszer már megnősültem én, szeretnék valami mást. — Volt-e már. Páni néni, a Hűvösvölgyben? -r- kérdez­te a mosónőt. P annika megingatta a fejét. Soha. Sem az órás. sőt a nagy múltú kolbászos se még. Messze van az innen, s ők tulajdonképpen e sárga házas kerület apró iárdói között ődöngtek, hol józanul, hol (lecsippentve. — Hűvösvölgy! —» mondta az órás — ia. Hűvösvölgy. Hiszen ott szanatóriumok varmaki s csettintett a nyelvével. mintha finom barackpálinkába áztatta vol­na be. — Hűvösvölgy! — folytat­ta a kolbászos — oda egyszer én pincérnek akartam menni. Hűvösvölgy! — árnyas ne­vű, nyáron zöld szemű táj! Hinták lengenek ágaid kö­zött, s a könnyű árnyék utá­nuk szalad. Hűvösvölgyi utak! A Széna térnél kell átszáll- ni. s aztán, csak menni,, men­ni. és kinézni a villamos-ab­lakán. mint egv luxusvonat- ból! De oda s vissza két ember­nek mégiscsak egy pengőbe kerül a villamos. A kolbászos kivesz a zse­béből a nászú tra húsz fil­lért. Az órás is tizet. Hat fillérje meg van az új férj­nek js Tíz Mariskának. De Panni néni hallgat. Minden­felé elnéz, sunyit, a mosónők fukarok, mint a rozsdás zár. Am Barlangi Miska csöppet sem tapintatos ember, rálép a tyúkszemére: — Nézze, Panni néni, adja maga ide, ami még hiányzik. Hétfőn visszaadom. Istenemre mom dóm. Páni néni megriad, s a keblei közé nyúl. Ott koto­rász, aztán tovább vonul, mintha nem látná jól a tar­ka zsebkendőbe kötött pénzt. — Nehezen keresem a ke­nyerem — mondia felsóhajt­va —, de ugye. hétfőn bizto­san megadod. Miskam? — Megadom, a szent kecs­kére — fogadja Barlangi Miska, — Én is köszönöm, Panni néni — tágítja ki a szemét erre az álmos fiatalasszony. S becsenget az állomásra a büszke , kilences óbudai villamos. A kalauz kinéz, s azt mondja: — Na. nü lesz. atyafiak ? Mert csak most veregetik egymást vállon szertettel az italos férfiak, és sustorog- nak. S most öleli át egy­mást búcsúzkodva Mariska és Panni néni. Kihajol a kocsi kövér ve­zetője elöl. Ügy érzi mái' gu­rulni szeretne a masinája. S most megrántják a szí­jat. Using. Belevág a veze­tő a csengőbe. CsörömD-eso- röniD. — Bent a kalauz szalutál: — Szabadna kérem a je­gyet? — Hűvösvölgvbe kettőt, prolinászra — döfi Barlangi Miska. Apró arcú asszonya azt mondia n,eki: — Te! — Aztán ránéz az ő új urára, és szájon csókolja: A vezető kíváncsian hát­racsenget a kalauznak, mi történik ottan, jöjjön csak előre. Miska és Mariska egyedül vannak a szép, sárga belű ko­csiban. Aztán ígv szólt a férj: — Oda. a Kiscell-hegy- re mégse akartam veled menni. Hégi fü van ottan, meg aztán Hűvösvölgy, az mégiscsak más! — s megiga­zítja a sapkáját. A násznépe« órás még in­vitálja a kolbászost valame­lyik kucsmába. De an­nak mar vörös mind a két arca a vágytól, s így szol . fölénnyel: —- Nem a, mi már csak megnézzük, Panni, ouha-e a £u Barlan- giéknak? Erre az órás behúzza a mankót a hóna alá: —:Pedig de ■ szépen citerázik egy vak odabent. Csakugyan: pengetni kezd a kocsmaablak mögött a halvány citera. 1 ~y zalait az este járja az 2^ utcákat, mint a kor­mos képénvseprő. Sze­rencsét herz a részegekre, maid magas létráját az ég­nek támasztva, hajnalban ki­mászik Óbuda kocsmái kö­zül a felhők közé. /. Szckulily Péter: Legjobban a teleket szerettem. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, fel­kapaszkodtam a szánkóra, térdemre terítettem a lópok­rócot és indultunk az erdőbe, hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelhő és a ha- sabfák között néha nyulak lapultak. A hóolvadás két hétig, három hétig tartott, és a hóié néha napokra elzárta a tanyát a külvilágtól. Ilyenkor be­húzódtunk az istállóba és a tehenek faránál vártuk a ta­vaszt Az öreg béres ráült a fölfordított vizesvödörre és órákig mondta történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vér­szopó denevérekről, a bútor béreslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba, a sárga házba, ahol a kőművesek lábszárvastag rácsokat raktak az abla­kokra,, az ápolók meg láncos ostorral járnak föl-alá, fül-alá. I I A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét jut­tatta kifejezésre: a minisztereket kell összeereszteni. Ma­gam elé képzeltem a harcmezót: a sereg előtt a díszma­gyarba öltözött minisztert karddal, érdemrendekkel és pajzzsal. — Megtehetnék, de gyávábbak annál, hogy megtegyék — vélekedett az öreg béres és egykedvűen mosta a tehe­pen i-eiin.au Közös konyhaszomszédunk cséplés után SAS-behívót kapott. Mihály, az öreg béres első világháborús tapasztalatait (elemlegetve elmesélte, a katonák félnek, szuroi.yroham közben rosszul lesznek, és akinek esze van, az föltartja a kezét, megadja magát. — Höre ruko! Hőre ruke! Megtanultuk. Megtanulja Lajos is. De ha fogoly, akkor szokjon le a dohányzásról, mert éhen pusztul. A foglyok a kenyeret dohányra cse­rélik és felfordulnak. Apám szerint a foglyokat munkára adják és némelyik megkanolja a gazdasszonyt. — A lukat mindenütt megtalálja magának a katona — szólt az üreg béres, s kiköpött. — Kikergetnek a lövész­Negyvennégyben a tanyán árokba, kezedbe nyomják a puskát, rád parancsolnak, és te szaladsz, megmártod a szuronyt a felebarátod hasába. Ót is anya szülte, léged is anya szült és kieresztitek egymás belét. Gyerünk itatni. Hatás közben megállapította: — Az orosz jószívű, a szerb kanos, a román bocsktpr- ban jár és olyan, amilyen, de az összes kozott a német a legrosszabb. A tanya mögött lezuhant égy Liberátor. A pilóta meg- szenesedett testét másnap reggel vitték el furcsa, idegen­szerű közönnyel. A katonák leszálltak a gépkocsiról, rá­gyújtottak, elszívták a cigarettát és a hullát a platóra dobták. Puff. — Megszokták — magyarázta az öreg béres, s elmond­ta, tizennégyben a bakák a hulla hasán ették meg a bab­gulyást. Vállat vont: — Megszoktuk. i/i. A tábori csendőröket a gazda borral és füstölt sonká­val kínálta. Ittak, ettek és a gazda nyugtatta őket, hogy a tanya körül gyanús személyek nem jártak. Nem hitték el. Mihályt, az öreg bérest az itatóvályúhoz parancsolták. Az egyik csendőr belemarkolt az öreg béres bajába, fejét bele­nyomta a vízbe. A másik rámordult: Felelj! Hol bujtatjá­tok a partizánokat? Mihály vizes hajjal, lógó-esöpögő bajusszal szívósan hallgatott. Szeged felől időnként ágyúzás hallatszott. Másnap a kocsisok reggeli után azt mondták, egyszer mi is urak leszünk, és visszafeküdtek az ágyba aludni. Apám röviden és tömören felvázolta a teendőinket. El­mondta: Fehér zászlót kell lobogtatni és kézfeltartással je­lezni, hogy megadjuk magunkat. —- De mi lesz az asszonyokkal? — kérdezte komoran Mihály, az öreg béres. _ A gyalogúton Podonesz futott, az asztmás harangozó, hóna alatt cirokseprűvel. — Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva. A cirokseprű nyelét a szántásba szúrta, s szaporán magyarázta: a faluban felfordult a világ, a leventéket vi­szik, a községházán pakolnak, az asszonyok sírnak, és ölik a baromfit — Horgolt krucifix! Félreverem a harangot. Kirántotta a szántásból a seprűt és szaladt. II. A katona ruhát kért.. Ócska nadrágot, foltos inget húz­va magára, a tanya mögött belefeküdt a magavájta lyukba, lapult és figyelte a karavánt, a menekülőket. A maga ré­széről a hadviselést befejezte. A kocsik port kavartak, a por lerakódott a fűre. A vásározók, a rőfösök, a szabók, a csizmadiák, a ron- gyoszsidók, a bazárosok és a mészégetők szoktak szekere­ikre ponyvasátrat húzni, a ponyvák alatt most menekülők kerekeztek Baja felé. Előző este verődtek össze a jánoshalmi vásártéren: szé­kelyek, dél-bácskaiak és kiskunsági homokiak. A székelye­ket dobszó ugrasztottá ki az ágyból. A gatvára nadrágot rántottak és futottak befogni a lovakat. Az asszonyok a ponyva alá dugták a gyerekeket, belerúgtak a macskába, saroglyához kötötték a tehénkét és indultak. Neki a vak­világnak. A nap egyre feljebb kúszott az égen. A kukoricás fö­lött seregély csapat körözött. Repültek a hegybe szüretelni. A völgy tiszta, páratlan volt és feltűnően csendes. Ez most a senki földje, mondta apám és kiállt a tanya elé. Mihály, az öreg béres meg kihozta a gombos harmo­nikát. és leült gz. árokpartra. .Oda. ahol a fűben négyle­velű lóhere után szokott kutatni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents