Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

1974. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3­Prometheus gondjai A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vál­lalat szolnoki üzeme július 1-ével megszűnt. Az ott dolgozó százegynéhány munkás egy részét a Nagyal­földi Kutató és Feltáró Üzem vette át, a többiekből a volt üzem területén a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat új részlege alakult meg. Néhány hónap múl­tán már látható, mennyi gondot, problémát jelent egy-egy ilyen átszervezés. Erről beszélgettem a Pro­metheus dolgozóival a megalakulás után néhány hét­tel, és az üzem vezetőjével. A munkások ^ véleménye Pusztai János és Szabó Béla lakatosokkal és Füleki Sándor hegesztővel a munká­sok gondjairól váltunk szót. — Végül is már örültünk neki, hogy az évek óta tar­tó huzavona megszűnik — mondja Füleki Sándor. — Már 4—5 évvel ezelőtt hal­lottunk arról, hogy az NKFV fel akar számolni bennün­ket. Aztán 1972-ben, egy gyűlésen, felelős ember szá­jából hallhattuk, hogy még hosszú távon szüksége van ránk a vállalatnak. Így hát mi magunk sem tudtuk, mi lesz. Most aztán pont ke­rült az ügy végére. A leg­fájóbb az. hogy néztek itt mindent, állóeszközt, gépet, csak éppen az emberekre fordítottak kevesebb gondot. Azt mondták; papíron is láttuk; azzal, hogy mi át­kerültünk a Prometheushoz, nem érhet bennünket sem­mi hátrány. Végeredmény­ben nem is ért, csak nagy a bizonytalanság. Előbb a pré­mium körül volt huzavona. Az NKFV-nél ugyanis 15 százalék rendszeres prémi­umunk volt, most már itt is megadták, de úgy kellett külön utána járni. Aztán ott van a gázkedvezmény. Ez bizonyos fokig még most is függőben van. Az NKFV október 1-ig magára vállal­ta, hogy utána mi lesz, nem tudjuk, a Prometheus más üzemeiben dolgozó munká­sainak ugyanis nem jár a gázkedvezmény. — örültünk, hogy átke­rülünk — mondja Pusztai János. Gondoltuk megnyug­szunk, lesz majd munka. De a korábbi ígéretekhez képest rosszabb a helyzet, legalábbis a mai napig. Nincs megszervezve a mun­ka, így aztán nehezen tud­nak foglalkoztatni bennün­ket Bár korábban azt ígér­ték, nem kell mennünk vi­déki munkára most, néhány lakatos kivételével, mégis szinte mindenki Deb­recenben, Hódmezővásárhe­lyen dolgozik. Ebből is adó­dott nézeteltérés. Mi a 44 órás munkahéthez szoktunk hozzá, a Prometheus többi üzemében még 48 órás a munkaidő. Ha szabadságra mentünk, korábban az NKFV az utolsó három hó­nap alapján átlagórabért fi­zetett. Itt ailapórabérrel szá­molták el, s az lényegesen kevesebb. — Nézze, július 1-ével kerültünk át, azóta csak né­hány hét telt el — mondja Szabó Béla. — Tudjuk mi, hogy ez kevés, de azért jól esne, ha elmondanák, mi a probléma. Azt hiszem sokan megértettük volna. — Tulajdonképpen azt sem tudjuk igazán, mit is csinál ez a vállalat — ve­szi át a szót Füleki Sándor. — Kértük, hogy néhány ember szétnézhessen a többi Prometheus üzemben, meg is ígérték, de még sehol sem voltunk. A beszélgetésbe itt kap­csolódott be Vasas Péter, az alapszervezet párttitkára. — Arról szó sem volt, hogy szinte mindenkinek vi­déken kell dolgoznia. Saj­nos mindabból, amit az igaz­gató; néhány nappal az át­vétel előtt ittjárva; meg­ígért nekünk, abból bizony eddig alig lett meg válami. Félő, hogy az emberek el­mennek. De, ha maradnak is, politikailag, erkölcsileg mindenképpen káros a mos­tani állapot Azóta ... Amikor a munkásokkal be­szélgettem, még augusztus közepén jártunk. Azóta is­mét felkerestem a Promet­heus szolnoki üzemét, Orűay Aladárt, — akit az átadás­kor neveztek ki az üzem ve­zetőjévé — arra kértem, mondja el, az akkor felme­rült problémák közül me­lyekre sikerült a vállalatnak azóta megoldást találni. Megtudtam; időközben már elintézték, hogy a dol­gozók a gázkedvezményt év végéig változatlanul meg­kaphassák. (Azt, hogy 1975- ben mi lesz, ma még nem tudják.) A vidéki munkákat is rövidesen — Debrecen­ben szeptember végén, Hód­mezővásárhelyen október közepéig — befejezik. Az az elképzelés, hogy a szolnoki Prometheus üzem előgyártó részleg lesz, s dolgozónként évente mindössze egy hónap külső munkát lehet majd el­rendelni. A szakszervezettel közösen elkészítették a l^ollektív szerződés kiegészítését is, amely a munkások jónéhány kérdésére már választ ad. Így rögzítették, hogy válto­zatlanul 44 órás lesz a mun­kahét, ezen túl csak a szak- szervezettel egyetértve le­het munkát elrendelni, ame­lyet természetesen ki is fi­zetnek. Rögzítették azt is, hogy a szabadság-időre át­lagórabért fizetnek. Ezt an­nak a néhány embernek is kifizetik, akinek tévedésből korábban alapórabért szá­moltak el. Sokat javult a vállalati tájékoztatás, több a munka- lehetőség, most már az üzem kapacitásának mintegy fe­lét helyben le tudják köt­ni. Időközben a vállalat igazgatója ismét megláto­gatta az üzemet és javasol­ta többek között, hogy a bri­gádok szervezzenek találko­zókat a Prometheus többi üzemének brigádjaival, eh­hez autóbuszt a vállalat biz­tosít Intézkedni, amikor keli Az átmenettel járó nehéz­ségek tehát részben már megoldódtak, s remény van arra, hogy a még fennmara­dókra is lehet orvoslást ta­lálni. Mindössze egyetlen dolgot nem értek. Nevezete­sen azt, miért kellett mind­ezzel eddig várni? Hiszen a problémák jellege olyan, hogy azokat már előre lehetett látni. Miért nem rendezték ezeket már az átvételkor? Vagy, ha már1 évekig lehe­tett húzni-halogatni az NKFV szolnoki üzemének felszámolását, nem kellett volna addig várnia a két vállalatnak, míg tisztázód­nak a most utólag nehezeb­ben és csak vezetői presz­tízs-veszteséggel korrigálha­tó ügyek? A munkás hangu­lata — közérzete nem lehet közömbös egyetlen vezető­nek sem. S ezt nem elég hangoztatni, az intézkedések előtt is gondolni kell rá. Idejében. Trömböczky Péter A jövő év második felében újdonsággal „lepik meg” az autótulajdonosokat a szász- berekiek. A vasipari vállalat akkumulátor gyáregységében 12 voltos Zsiguli, Wart­burg, Trabant, Fiat személygépkocsikhoz egyaránt használható akkuk gyártását kéz- t dik el. Most folyik a műszaki előkészítés és a DE jelű akkumulátor 1975 végén már az üzletekbe kerül. A gyáregység idei termelési terve 60 millió forint, húsz százalékkal nagyobb a tavalyinál. Teljesítését december 20-ra vállalták, és háromnegyed év eltelte után — szeptember 30-án a termelési érték több mint 45,7 millió forint volt — minden remény megvan a sikeres évzárásra. Az általuk gyártott „E”-jelű akkumulátor­család 9 típusát elsősorban a Vídia nagy­kereskedelmi vállalat, az OKGT-hez tar­tozó nagyüzemek, a Volánok, a mező- gazdasági üzemek vásárolják. A nagytel­jesítményű starter akkumulátorokat első­sorban erőgépekbe építik be. Képünkön a 6E—3-as jelű akkumulátor szerelését Bede Mihály és Rontó Péter végzi 70—80 SERTÉST DOLGOZNAK FEL NAPONTA a bét elején átadott Kunsági Húsfeldolgozó Társulás új kunhcgyesi üzemében. A kunhegyesi ÁFÉSZ, a Közép­tiszai Állami Gazdaság és öt kunsági termelőszövetkezet közös húsfeldolgozója a jövő évben már több mint 1200 tonna tőkehúst és külnféle húskészítményt állít majd elő. A kon°res6zu8 tiszteletére c Vállalásaik nqgyré§zét már teljesítették A Jászság többi községé­hez hasonlóan Jászfény sza­run is széles köm verseny­mozgalom bontakozott' ki az MSZMP XI. kongresszusa és a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A pártbizottság mellett mű­ködő gazdaság- és szövetke­zetpolitikai bizottság ver­senyfelhívására Jászfénysza- run 50 szocialista brigád, több mint négyszázötven tagja tett figyelemreméltó felajánlást. Az 50 brigád 4470 óra társadalmi munkát ajánlott fel. Vállalták a köz­ség parkosítását, óvodák és iskolák felújítását, karban­tartását, szemléltető eszközök és óvodai játékok készítését. A brigádok vállalásaik nagy részét már teljesítették. A Vegyesipari Szövetkezet és a Béke Tsz szocialista bri­gádjai 70 ezer forint érték­ben praktikus és könnyen tisztítható faburkolattal lát­ták el a 14 tantermes álta­lános iskola folyosóinak fa­lait. Ugyancsak vállalásaikat teljesítették a brigádok tag­jai, amikor táborozásra vit­ték az általános iskolásokat, vallalva a mintegy 25 ezer forintos szállítási és táboro­zási költséget. A kongresszusi vállalások­nak ez csupán egy része. El­kezdték a parkosítást, az is­kolák és óvodák részére já­tékszerek, iskolai bútorok, szertárálíványok készítését. Kulturális vállalásaik telje­sítését szolgálja egy 6 elő­adásból álló sorozat. Az elő­adásokon — amelyeknek te­matikáját a brigádok tagjai állították össze — 20 szocia­lista brigád mintegy két­százötven taggal vesz részt. ☆ A mezőtúri Villamos- és Géptechnikai Cikkek Gyárá­nak dolgozói a pártkong­resszus tiszteletére másfél millió forint értékű felaján­lást tettek. Ezt a többletet termelésnövelésből, önkölt­ségcsökkentésből, anyagmeg­takarításból, újításból és mi­nőségjavításból érik el. Fel­ajánlottak még 1200 óra tár­sadalmi munkát is. A nemrég készült összesí­tés szerint vállalásuk teljesí­tése közben jó eredményeket értek el. Többek között jól szervezett munkával növel­ték a termelékenységet, fo­lyamatosabb lett az anyag- ellátás. Átrendezték a for- gácsolómühelyt, összevontak különböző műveleteket, csök­kentették az átállással járó állásidőt. Másfél millió fo­rintos vállalásukból eddig l millió 300 ezer forintot tel­jesítették. A felajánlott három kom­munista szombatból egyet már teljesítettek. Patronálá- si szerződést kötöttek a Kos­suth téri általános iskolával, segítik a Fóti úti, a Sza­badság téri iskolát, a tanyasi kollégiumot, a Petőfi úti, a Rákóczi úti és a Kiss János úti óvodákat. Eddig szemlél­tető eszközöket készítettek, közreműködtek .a játszóterek, a KRESZ-udvar kialakításá­ban és több helyen végeztek karbantartási munkákat. Kétszeresére nő a termelés A hónap végén gyáravatás Tiszafüreden Erdőt telepítenek Néhány év múlva kétoldal- ról sűrű erdő határolja maid Székesfehérvárt. A város nyugati részién 115 hektáron telepítenek erdőt azzal a cél­lal. hogy megtörjék a móri árok irányából érkező erős légáramlatot, s frissítsék a város levegőiét. A védőerdő telepítését már lövőre meg­kezdik. Hozzálátnak a mo­csaras Sóstó átalakításához is. A tervek szerint helyén arborétumot létesítenek maid. Teherautók az NDK-ból A bábolnai kukoricaterme­lő (CPS) közös vállalat nagyteljesítményű kombáinai tíz óra alatt 800—1000 mázsa kukoricát takarítanak be. Ezt a teljesítményt azonban csak úgv tudják elérni, ha megfelelő teherautópark szolgálja ki a gépeket. Ki­váló segítséget 'nyújtanak ehhez az NDK gyártmányú XFA-tehergépkocsik. amelyek igen ió konstrukciójú jármű­vek. A CPS-gazdaságok jö­vőre több mint 150 1FA- teherautót rendeltek. Nemcsak a CPS-gazdasá- gokban. de a példájukra ala­kult más termelési rendsze­rekben és a rendszeren kívü­li nagyüzemekben is meg­nőtt az érdeklődés az NDK- gvártmánvú speciális, össz- kerékmeghaitású. terepjáró gépkocsik iránt. 1971 tavaszán kezdődött az építés és várhatóan a hónap végén átadják a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafü­redi gyáregységét. Az Alu- míniumárugyár mögötti volt gabonatáblán az utolsó terep- rendezési, parkosítási mun­kák befejezésével már az ün­nepélyes avatásra készülnek. A forgácsoló üzemben áp­rilis, a vasszerkezeti csar­nokban augusztus óta za­vartalan a termelés. Készül­nek az 5 és 16 tonnás portál­daruk különféle szerkezeti elemei. Az idén az áttelepülés, az új gépek beállítása miatt a számított termelési érték­terv 45 millió forint. Jellem­zőbb azonban az az adat, amply a gyáregység kapaci­tásának növekedését bizo­nyítja. A tavalyi 270 ezer normaóráról az idén már 437 ezer normaórára nőtt a füredi gyár teljesítőképessé­ge. Jövőre az új szerelőcsar­nok teljes üzemelésével a kapacitás 550 ezer norma­óra lesz. amely kétszerese az 1973-as évinek. A termelésbővítés lét­számnövekedéssel járt. Kez­detben a régi gyáregységben csak százötvenen dolgoztak (most ennyi a szakmunkásta­nulók számai; 1974 októbe­rében az átlagos létszám már elérte az ötszázat. Részükre tiszta, korszerű öltöző épült, míg az ezeradagos konyha méreteiben már az üdülő- körzetben pihenők étkezteté­sére is gondoltak. A régi üzemben, szeptember elején megkezdődött a szakmunká­sok képzése. Az ott tanuló hegesztők, lakatosok, eszter­gályosok. marósok a har­madik évben már mindnyá­jan a hajó- és darugyár ösz­töndíjasai. Az elkövetkező években tovább bővül a gyáregység. A cél, hogy a gyár készter­méket. komplett darut állít­son elő. Két-három év múl­va, a műszaki feltételek meg­teremtés» után az 5 és 16 tonnás portáldarukat Tisza­füreden gyártják majd. A Magyar Hajó- és Darugyár világszerte elismert daruit Füredről szállítják a Szov­jetunióba, Görögországba, Argentínába, Kubába.

Next

/
Thumbnails
Contents