Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-01 / 229. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október I. KÖZLEMÉNY (Folytatás a 3. oldalról.) valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapatokat. A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásukért, a politikai függetlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi haladásért. Kifejezik a nemzeti felszabadítási mozgalom sikerei fölötti mélységes megelégedésüket, és üdvöz- lik Bissau-Guinea és Mozambik függetlenségének megszilárdulását. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetesen fellép az apartheid politikája, a faji megkülönböztetés minden formája ellen, s azért, hogy haladéktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialista irányzatát, és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsértésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatására hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugáliában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reakció mesterkedései ellen, a demokratikus rendszer megteremtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbement demokratikus változásokról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékenységének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladó erők tevékenysége iránt, amely az ország függetlenségének és1 szuverenitásának megerősítésére és mélyreható megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjeunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Véleményük szerint haladéktalanul olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megvédenék a Ciprusi Köztársaságot a külső beavatkozástól, és biztosítanák az ösz- szes külföldi csapatok kivonását Ciprus területéről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi összehívásának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyozták, hogy a nemzetközi fejlődés jelenlegi szakaszát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következetes, célratörő tevékenységének eredményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenykednek a reakciós erők, amelyek a hidegháborús időket akarják visszahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlik megzavarni a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának normalizálását, szítják az antikommunizmust, ideológiai . aknamunkát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, arra a határozott küzdelemre, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikájában a jövőben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével és eredményeivel kapcsolatban. Meggyőződésük, hogy a párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fejlesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldöttséget hívott meg magyarországi látogatásra. Szovjet részről a meghívást köszönettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. Sa j tóvisssh angok A kínai népgazdaság ma A világsajtó fontos nemzetközi eseményként értékeli a Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezette magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatását. Neves politikai szemleírók véleménye szerint ez a látogatás, a szovjet—magyar tárgyalások hozzájárultak a szocialista közösség országainak további tömörítéséhez. Általános érdeklődést keltett beszédében Leonyid Brezsnyev kiemelte azt a jelentőséget, amelyet a Szovjetunió tulajdonít a szocialista közösség testvérig országaival való együttműködésnek. A szocialista közösség országai közötti szoros együttműködés, és erőfeszítéseik sokoldalú egyeztetése a fő biztosítéka további dinamikus fejlődésünknek, és nélkülözhetetlen feltétele a nemzetközi kapcsolatok stabilizálására irányuló küzdelem sikerének. Ez a Szovjetunió álláspontja, és ez az álláspontja Lengyelországnak is. A pozsonyi Glas Ludu kiemeli, hogy Leonyid Brezsnyev a Kreml-ben elhangzott beszédében rámutatott azokra a széles távlatokra, amelyek a KGST'tagorszá- gok közötti együttműködés további, a szocialista közösség népeinek javát szolgáló együttműködés fejlődése előtt állnak. Semmi kétség afelől, hogy ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása fokozza a szocialista országok népeinek jólétét és még nagyobb mértékben megszilár- dítja a szocializmus pozícióit a nemzetközi porondon. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió együtt halad a közös cél felé, emelte ki a bolgár rádió kommentátora. — A Szovjetunió és Magyarország közötti barátság ma erősebb, mint valaha. Évről-évre erősödve, az egész szocialista közösség megbízható láncszemét képezi. A Stuttgarter Zeitung Leonyid Brezsnyev beszédéből kiemeli, hogy a Szovjetunió síkraszáll a béke megszilárdításáért, a kapitalista országokkal való kölcsönös bizalomért és a jószomszédi kapcsolatokért. Ezt az álláspontot foglalja el a szocialista közösség valamennyi országa. A Kölner Stadt- Anzeiger rámutat, hogy a szocialista országok meggyőződése szerint a NATO alapvető politikai céljai ösz- szeegyeztethetetlenek a népek szabadságának, függetlenségének és biztonságának érdekeivel. Lengyel—NDK együttműködéssel Közös csapágygyár Az erről szóló kormányszerződést Poznanban Tade- usz Wrzaszczyk lengyel gépipari miniszter és Günter Kleiber, az NDK Miniszter- tanácsának elnökhelyettese írta alá. A gyár a poznani vajdaságban épül fel. Építési költségei mintegy 2,5 milliárd zlotyra rúgnak. A közös vállalat mintegy 2 ezer dolgozót foglalkoztat és évente több millió golyós csapágyat készít majd. A 15 évre szóló egyezmény szerint a beruházást a felek fele-fele arányban finanszírozzák és termékeiből hasonló arányban részesednek. Tokióban Kis május elseje Vasárnap harmincötezer főnyi tömeg részvételével nagygyűlést rendeztek a tokiói Beidzsi parkban. A gyűlés résztvevői tiltakozásukat fejezték ki a Tanaka-kor- mány inflációs politikája ellen és követelték, hogy a kormány vonja vissza a rizs árának, valamint a vasúti és egyéb közlekedési díjak felemelésére vonatkozó döntését. A japán sajtó által „kis május elsejének” nevezett gyűlést az infláció ellen küzdő akcióbizottság szervezte. Mint ismeretes, a bizottság a Japán Szakszervezeti Főtanács és a szocialista, illetve a kommunista párt irányítása alatt működik. A tokiói nagygyűlés főszónoki Icsikava Makoto, a Sohyo elnöke volt. Rámutatott, hogy az áremelések a közszükségleti cikkek drágulásának újabb hullámát indítják el, és súlyosan veszélyeztetik a dolgozó tömegek életszínvonalát Ciprusi Köztársaság nemzeti függetlenségének napját ünnepli. Minden más esztendőben egyszerű lett volna ezzel a mondattal kezdeni a megemlékezést. Hiszen a Fölközi-tengér keleti medencéjének stratégiai gócpontjában levő sziget minden belső feszültség ellenére is képes volt arra. hogy mint az ENSZ tagállama méltóképpen szerepeljen a nemzetközi politika fórumain. Emellett gazdaságilag megerősödjék és nemzeti függetlenségének fenntartása mellett a történelem és stratégia veszélyes kanvarai közepette kibontakoztassa el nem kötelezett, semleges politikáját. Az ünneplés szó kimondása ebben az esztendőben nehéz feladat. Függetlenségi napján Ciprus szigete még mindig a tragédia árnyékában él. A Ciprusi Köztársaság — úgy amint azt a haladó világ megismerte és becsülte. — romokban hever. Ma már világos az is. hogy ezért a romhalmazért a dolgok legmélyén nem csak a görög katonai junta esztelen provokációja és nem is csak a török hadsereg étvágya a felelős. Az egész akciósorozat mélyén az atlanti tömb. a NATO manőverei álltak. Stratégiai helyzete miatt a Ciprusi Köztársaságnak jóformán születésének pillanata óta bonyolult és nehéz harcot kellett vívnia az atlanti tervekkel szemben. A NATO hódító terveinek jelképe volt már az is. hogy a köztársaság születésekor a kicsiny szigetre olyan egyezményeket kényszerítettek, amelyek az ország területének egy részét egyszerűen kivonták a törvényes kormány szuverenitása alól és brit fennhatóság alá helyezték. Ez kezdettől fogva jelezte, hogy a NATO Ciprust katoA Kínai Kommunista Párt az újjáépítés végén (1950— 53) kidolgozta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fő vonalát, amely hosszú időre irányozta elő az ország fokozatos szocialista iparosítását és a mezőgazdaság átszervezését. Ügy számították, hogy az átmeneti időszak fő feladatainak megoldásához mintegy 15 év szükséges és Kína 4—5 évtized alatt fejlett ipari hatalommá válik. E terv megvalósításában viszonylag rövid idő alatt figyelemre méltó eredményeket értek el. 1957-ben az ipar termelése az 1949. évinek több mint ötszörösére emelkedett, a mezőgazdaság hozama pedig csaknem megduplázódott. Megnyíltak a népgazdaság gyors fejlesztésének távlatai. Nem ez történt A „nagy ugrás'’ Az ország reális lehetőségeitől és az átmeneti időszak gazdasági építésének objektív törvényszerűségeitől elrugaszkodva Mao Ce-tung új „fővonalat” kényszerített az országra. Ennek az volt a feladata, hogy egy „nagy ugrással” Kínát rövid idő alatt elmaradott országból ipari nagyhatalommá tegye. Egyetlen ötéves terv alatt például hatszorosára akarták emelni az ipari termelést. A gabonatermést pedig már 1959-ben 525 millió tonnára kívánták növelni (1957-ben 185 millió tonnát takarítottak be). Ez irreális volt. A kínai népgazdaság meglehetősen hosszú stagnálásához vezetett az, hogy a moista vezetés eltért a szocializmus építésének marxista—leninista elveitől, hogy a gazdaságpolitikában kalandor „kísérleteket” kezdtek, hogy felszámolták a Szovjetnai támaszpontként akarja kezelni. A Pentagon szobáiban tervek tucatjai születtek, és sokszor raffinált módon különböztek egymástól. A lényeg azonban minden esetben az volt. hogy a Ciprusi Köztársaság függetlenségének haladó tartalmát zúzzák szét: azt a semleges, el nem kötelezett politikát, amely az utóbbi években mind határozattabban kibontakozott ! Ma. a függetlenségi napon a múltra és a közeli múlt tragédiájára emlékezvén elmondhatjuk: ez a terv a maga világpolitikai keretei között kudarcot vallott. Hiszen a NATO délkeleti szárnya ma gyengébb mint valaha! A görög katonai junta, az amerikai titkosszolgálat „kedvenc gyermeke” belebukott a ciprusi kalandba. A görög polgári kormány kénytelen volt elszánni magát arra. hogy kilépjen a NATO katonai szervezetéből, s a görög belpolitikában újra megjelentek a baloldali erők, sőt az 1948 óta tartó illegalitás után a Görög Kommunista Párt is. Ami 1 örökországot illeti. Washinton kénytelen volt a görög földcsuszamlás után az immár számára stratégiailag létfontosságú Törökország akcióit legalább elfogadni. Ezzel azonban megerősítette a török miniszterelnök. Ecevit és párja, a Köztársasági Néppárt helyzetét. Márpedig ez a párt — noha nem tekinthető balol- dalibbnak egy nyugat-európai típusú reformista-szociáldemokrata pártnál — az utóbbi évtizedek török kon- zervatív-földesúri-katonai re- zsimjeihez képest belpolitikai szempontból a társadalmi nyitás lehetőségét jelenti. És végül: a NATO magán Cipruson is kudarcot vallott. Csődbe jutott az » kísérlet, amely a NATO-kamarilláa unióhoz és más szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat. A stagnálás után következő gazdasági növekedést rendkívül lelassult ütem jellemzi. A kínai népgazdaság jelenlegi helyzetének értékelését megnehezíti, hogy a kínai sajtó csak szórványosan közöl adatokat (ezeket sok külföldi szakértő felnagyítottnak minősíti) bizonyos termékek termeléséről és a termelékenység növekedéséről. De ezekből is fogalmat alkothatunk magunknak az ország jelenlegi gazdasági fejlődéséről és növekedési üteméről. Kínában 1965-ben 13 millió tonna acélt termeltek, 1973-ban pedig 26—27 millió tonnát. A népgazdaság igényeit azonban a kohászati ipar sem mennyiségileg, sem minőségileg, nem elégíti ki, így kénytelenek évente több mint 2 millió tonna hengerelt acélárut importálni. Szűk a kohászat nyers- anvasbázisa: évente 8—10 millió tonna vasércre, 5—6 millió tonna kokszra lenne még szükség. Eneririabióny Az utóbbi 9 év alatt 60— 65 milliárd kw/órával emelkedett a villamosenersia termelés és 1973-ban elérte a 120—125 milliárd kw/órát. Kínában nagy az energiahiány. ez periig fékezi a népgazdaság villamosítását, szigorú korlátozásokat hoz magával a háztartásokban (például 25—40 wattos villanyégőket lehet csak használni). Mi az oka ezeknek a nehézségeknek? Hiszen Kína vízienergia tartalékokban a világ egyik leggazdagabb állama! Az országnak azonban gyenge az energetikai gépipari bázisa: a legnabelül a Ciprusi Köztársaság törvényes kormányának feje felett — egy amerikai áldással tartandó angol—görög— török konferencián akarta megoldani ezt a kérdést. A NATO kudarca és gyengülése azonban a ciprusi nép számára nem csökkenti a tragédia méreteit. Görögök százezrei és törökök tízezrei váltak földönfutókká, s a sziget gazdasága megsemmisült. A tragédia e pillanatában nyilvánvaló, hogy csak a komoly és felelős diplomáciai tárgyalások hozhatnak megoldást. E tárgyalások alapvető feladata csakis az lehet, hogy a függetlenség és elkötelezettség alapján helyreállítsa a Ciprusi Köztársaság, az ENSZ tagállamának, mint alkotmányjogilag egységes államnak a szuverenitását, s biztosítsa a szigeten levő külföldi csapatok kivonását. Így jöhetnek létre az olyan tárgyalás feltételei amelyen a ciprusi görög ás török közösség tagjai elvakult szenvedélyektől mentesen rendezik belső problémáikat. Ahhoz, hogy ez a folyamat megkezdődjék, mindenekelőtt ki kell ragadni a Ciprus ügyében folytatott tárgyalásokat a NATO keretei közül. Már augusztus utolsó napjaiban javaslatot tett a Szovjetunió arra. hogy az ENSZ keretein belül hívjanak össze nemzetközi konferenciát, mégpedig Ciprus, Görögország. Törökország és a Biztonsági Tanács valamennyi tagállamának részvételével. A meuoicias min_ den bizonnyal hosszú és bonyolult diplomáciai küzdelem eredménye lesz. Függetlenségének nemzeti ünnepén csak azt kívánhatjuk Ciprus egész népének, hogy a következő esztendőben az „ünneplés” szó ismét méltó legyen ehhez a naphoz. —I —e gyobb kínai gyártmányú ag- regát, amely a minhajti erőműben dolgozik — 125 ezer kw-os. Zömmel kisteljesítményű, kerületi vagy egy- egy kommunát kiszolgáló vízierőműveket létesítenek. Rendkívül lassan fejlődik a szénbányászat, amely az ország alapvető fűtőanyagát adja (az energiahordozók 90%-át a szén jelenti). Nem hozta meg a kívánt eredményt az a kísérlet, hogy a „nagy ugrás” éveiben helyi erőkből üzemeltetett kis bányákkal növeljék a termelést. A szénbányászat később még tovább csökkent és 1973-ban sem érte még el az 1960-as színvonalat. A kínai vezetés mind nagyobb méretű militarista politikája erősen gátolja a nem-katonai irányzatú iparágak fejlődését. 1957-ben a katonai kiadások az állami költségvetés 12 százalékát alkották, ma már körülbelül egyharmadát emésztik fel. A kínai ioar katonai ágazatai kapják a modern gépek és anyagok zömét, ebben az ágazatban dolgoznak a legképzettebb szakemberek. A népgazdaság más ágai jórészt „saját erőre támaszkodva” szerveződnek, elavult technika és kézi munka alapján. A mezőgazdaság A mezőgazdaságban sem jobb a helyzet. Az a gyakorlat, amelyet a szocializmus építésében a Szovjetunió és más szocialista országok szereztek, bebizonyította, hogy a mezőgazdaság termelő-erőinek fejlesztésében döntő szerepe van az iparnak. Mao Ce-tung az objektív valóság követelményeit figyelmen kívül hagyva a 60-as években meghirdette azt a tételt, hogy „a népgazdaság alapja — a mezőgazdaság”. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés növelését állami beruházások nélkül, teljes egészében a kínai parasztokra hárították. A kínai mezőgazdaság amely az államtól nem kap anyagi-technikai segítséget, rendkívül gyengén gépesített és primitív agrotechnikát alkalmaz. A rendelkezésre álló traktorokkal csak a termőterület 12—13 százalékát lehet megmunkálni. A mezőgazdaság fejlesztésére elfogadott 12 éves terv annak idején előirányozta, hogy 1968-ban már 60 millió hektárt fognak öntözni, de mindmáig csak a 40 milliónál tartanak. A kínai hivatalos adatok szerint 1973-ban az országban 250 millió tonna gabonát takarítottak be. Ez azt jelenti, hogy alig érték el az 1962-re előirányzott mennyiséget és jóval lemaradtak az 1967-re tervezettől. Ugyanakkor Kína lakosainak a száma egyre inkább megközelíti az 1 milliárdot. Az életszínvonal A népgazdaság militarizá- lásával a maoista vezetés mind kevésbé gondoskodik a kínai dolgozók életszínvonalának emeléséről. A Kínai Kommunista Párt 1973 augusztusában megtartott X kongresszusa nem fogadott el konkrét népgazdaság-fejlesztési programot. A kongresszusi anyagokban nem volt szó az építés anyagi- technikai bázisáról és arról sem, hogy a lakosság anyagi jólétének javítása érdekében miként kívánják megoldani a gazdasági problémákat és a fejlesztést. Sz. Zolotov (APN—KS) Ünnep— tragédia közben
