Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

1974. október St. SZOT.NOK MFG VEI NÉPLAP 5 Világtakarékossági Árokszállási naplójegyzet Ami egy tudósításból kimaradt Pillanatkép a szolnoki Zagy va-parti bölcsődében. Sályi Gizella gozdozónő a nagycs oportosokkal NAPIRENDEN* Az Iskolák cs az íít törőszer rezetek kapcsolata Novemberben nevelési értehesletek Gyöngyös — patak. Más­kor észre sem vesszük. Elro­bogunk mellette gépkocsi­val, és egy fejhólinlással el­intézzük : ott van. Nemrég mégis fontos volt — sok eső hullt a Mátrában. Készültség; — Arokszállás? Ott zűr van, megvadult a Gyöngyös. Ha kimennek csizmát vigye­nek. Vételezni kell. Vételezni. Ezt a szót .a ka­tonaságnál tanultam. Kato­nai kifejezés — illik a han­gulathoz. Riadóhangulat. „Harmadfokú árvédelmi ké­szültség a Gyöngyös-pata­kon.” Az „ákáesz” osztagot száz fővel Jászárokszállásra vezényelték — hallom, s az ügyeleti szobában a krétá­val teleírt táblán részlete­sen: hány gépkocsi, milyen eszközök, hányán váltásban, hányán ilyen és ilyen ügye­letben itt és itt. Mint egy napiparancs. Jászárokszállás, tanácshá­za. Az udvarban gumicsiz­más emberek tapossák a sa­rat, zsákokat pakolnak von­tatóra, majd amikor az el­indul a pihenőbe mennek, s falhoz dőlve alszanak egyet, míg jön a következő. A teg­napi mozgósítás óta így aludtak. Annak már huszon­hat órája. Kiér a vontató a töltő- hegyre, tele zsákkal rakják meg a pótkocsit, indul a gáthoz, elakad, lánctalpast kötnek elébe, az már bir a tengelyig érő fekete sárral. Gyorsan! Szivárog a gátol­dal, kell a tömítés, a terhe­lés a homokzsákok között folyékony massza préselődik át. Egyre sűrűbb, egy idő után mint valami kifolyt lá­va megdermed, megáll. A segítség időben jött, nem lett gátszakadás, a víz a gá­tak között rohan tovább — fejmagasságban. Aki megáll a gát tövében rálát a már már kiömlő áradatra. Érzi a falak közt feszülő víztömeg súlyát, fe­szítő erejét. Ezt kell legyőz­ni, legalább jobbról, a falu felől. A túloldalon tnár úgyis mindegy, folyik az erdőre. Átbukott a víz — mondja egy szakember. Er­ről még nem, és ez a fon­tos, az emberek a jobb ol­dalt védik. Elnök Éjfél után „házi riadó”. A tanácselnöknek elsőként kell tudnia a veszélyrőlj At­tól kezdve övé a felelős­ség, ő a „gazda”. Három napig — kis pihenőkkel talpon, s ez alatt meg­szervezni : figyelőszolgá­lat, tanácsi mozgósítás, ár­vízi szolgálat, védelmi be­osztás emberek, gépek, szer­számok, anyagok, homok... tárgyalni, beszámolni, tájé­koztatni : megyei, megyén kívüli vízügyi szakemberek, megyei vezetők, rendőrfőka­pitányság, munkásőrség, saj­tó, rádió... irányítani, el­lenőrizni, intézni és egyál­talán mindenütt ott lenni... Ki győzi ezt? Bódis Zoltán szeme alatt ezekben a na­pokban megsokasodtak a szarkalábok. Emberek Pufajkás férfi botladozik végig a csupasár gáton, megcsúszik, egy homokzsák fogja meg. Mint aki észre sem veszi, megy előre, si­et a védelemvezetőhöz. — Az utcába, itt a máso­dikba. .. folyik befelé a víz. Meg arra lentebb is az én szakaszomon... Homokzsák kell, ember kell. Körülzárni, lefojtani... Érti a dolgát. Igazi vízügyi szakember. — Sose volt az. Rakodó- munkás Jászberényben, de hát most mindenki ért itt a vízügyhöz, — mondják később — itt mindenki fon­tos. Rosszmájúság nélkül mondta, úgy is kell érteni, itt minden ember fontos. Az álmos homokzsákcipelők -töltők, a lapáttal őrködő alkalmi gátőrök, a védeke­zésben bármilyen szerepet betöltők érzik, tudják, hogy rájuk most szükség van. Itt van szükség. Érdekes ma­gyarázatot hallottam egy cigarettaszünetben. — Itt kell dolgoznunk, de nem azért, mert kihirdették, hogy kell, hanem azért. mert tényleg itt kell dolgoz­nunk, Nem tudom érti-e az elvtárs? Értem. Másnap a Gyön­gyös-patak megadta magát. (Üjabb jelentés: a Tisza to­vább árad.) I. Zs. Novemberben az ország valamennyi általános isko­lájában, általános iskolai di­ákotthonában és nevelőottho­nában napirendre tűzik az iskolák és az úttörőszerveze­tek kapcsolatát. Mintegy 70 ezer pedagógus vitatja meg nevelési értekezlet ke­retében a közel 850 ezres létszámú kisdobos, illetve úttörő korosztály időszerű kérdéseit. Igen fontos része lesz a tanácskozásoknak, hogy az úttörőparlamenteken elfoga­dott határoza tokát, javasla­tokat is megvitatják, a ne­velési értekezletek határoza­tokat hoznak saját munká­juknak, az egyes pedagógu­sok tevékenységének olyan jellegű továbbfejlesztésére, amely előmozdítja a nevelők és az úttörőcsapatok együtt­működését A pedagógusok kollektívája ajánlásokat tesz a csapatok számára. Fel­használják a határozatok és ajánlások kidolgozásában a pártszervezetek, az úttörőel­nökségek és a csapatvezető­ségek eddigi megállapításait, döntéseit is. Az Országos Pedagógiai In­tézet kidolgozta azokat az irányelveket, amelyek fi­gyelembe vételét ajánlja a novemberi nevelési értekez­lethez. Többek között java­solják a pedagógusoknak, hogy elemezzék a testületek régebbi határozatait is és vizsgálják meg: megfelelő-e az együttműködés a tanulást, az iskolai munkát segítő mozgalmi tevékenységben. Vizsgálják azt is, hogy mi­lyen újabb lehetőségeket kí­nál a gyermekeknek a köz- művelődési intézményhálózat az órán kívüli közös isme­retszerzésre. Foglalkozni fog­nak a tavaly elkészített há­zirendekkel is, amelyekkel kapcsolatban megnézik, ho­gyan váltak be, kellőképpen tükrözik-e a tanulók igénye­it, s megfogalmazza-e példá­ul a gyermekek jogait? A nevelési értekezletek a pedagógusok további teendő­it is meghatározzák az is­kola és a mozgalom együtt­működésének fejlesztésében. mp Fél évszázaddal eztelőtt Európa, Ázsia és Ausztrá­lia huszonnyolc országából összegyűltek a takarék- pénztárak képviselői Milá­nóban, ahol megalapították a Takarékpénztárak Nem­zetközi Intézetét. Akkor határozták el, hogy min­den év októberének utolsó munkanapját világtakaré­kossági nappá nyilvánítják. Magyarországon csak jóval később, (de ez is kerek évforduló) tíz éve határoz­ták el, hogy kiemelik ezt a napot a „szürke” hét­köznapok sorából. Többek között azzal is, hogy az OTP, a posta és a takarék- szövetkezetek ünnepi ügy­félszolgálatot tartanak, de számvetést is készítenek ezen a napon. Az életszínvonal emelke­désével a takarékosság cél­ja, módja, jellege megvál­tozik, de jelentősége nem csökken. Ezt kézzelfogha­tóan a számok bizonyítják. Magyarországon ma a la­kosság megtakarításainak összege eléri a 68 milliárd forintot, az elmúlt egy év alatt körülbelül 8 milliárd- dal növekedett. Ennél ter­mészetesen jóval kisebh, de a hétköznapi emberszá­mára még mindig szinte felfoghatatlanul nagy szám a megtakarítások megyei végösszege is: 2 milliárd 250 millió forint Mindez valamivel több, mint 170 ezer betétkönyvben van. Az egy főre jutó megtakarítás összege 5149 forint Ez ugyan az országos átlag alatt van, de a növekedés itt is biztató: egy év alatt 10 százalékos volt. A betétösszegek értéké­ből, alakulásából a köz­gazdász, a szociológus sok­féle következtetést tud le­vonni. Jó, ha minél több embernek van megtakarí­tott pénze, s főleg az a jó. ha az emberek értelmes célokat valósítanak meg a pénzükből. Általános iskolai igazgatók kétéves továbbképzése Elsőként az országban a üzabolcs-Szatmár megyei Pedagógus Továbbképző Ka­binet szervezte meg — az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet támogatásával az általános skálái igazgatók kétéves to­vábbképző tanfolyamát. Nyolcvan általános iskolai igazgató kezdte meg tanul­mányait. Rendszeresen — es­szemináriurdökórt." A részt' vevőknek külön szakbiblio­gráfiát állítottak össze, amely segítséget nyújt a közműve- lődéspolitikai, neveléselmé­leti — és szociológiai, peda- gogiai-pszichológiai, vezetés- elméleti és gazdálkodási té­makörök tanulmányozásá­hoz. wy^iCyelés) Szegeden a leszty-körkép A Magyar Nemzeti Galé­ria raktárából <a szegedi Mó­ra Ferenc Múzeumba szál­lították Feszty Árpád hatal­mas körképét, amely a má­sodik világháború időszaká­ban megrongálódott. A ma­gyarok bejövetelének emlé­ket állító ezernyolcszáz négyzetméter felületű fest­ményt az elkövetkező évek­ben Szegeden restaurálják. A restaurálás befejezésével a Feszty-körképet a puszta­szeri Nemzeti Emlékparkban helyezik majd el véglege­sen. Sumákot, sumákolás A címbeli szóalakok a nem is oly régen még valódi táj- szónak minősíthető sumák szó származékai. Újabban egyre gyakrabban jutnak mindennapi nyelvhasznála­tunkban is szerephez. Jegy­zetfüzetemből ezeket a nyel­vi formákat idézhetem: Nagy sumák, ne sumákoljanak, emberek!; a sumákolás a kenyere stb. A sumák szó­nak és családjának „élettör­ténete” két szempontból is megérdemli figyelmünket. Először azért, mert jól pél­dázza azt a módot, ahogyan egy népnyelvi szó közhasz­nálatúvá válik, másodszor azért, mert fogalmi tartalma és használati értéke miatt nagyon alkalmas a szélesebb körű nyelvi szerepre is. Eleinte göcseji, ormány­sági, somogyi, illetőleg du­nántúli táj szóként szótároz- ták, s két alakváltoza+han is feljegyezték: a sumák, su­mákot szóalakok mellett a sumág, sumágol változatok is ismertek voltak. Az sem véletlen, hogy ab­ban a tájegységben jelent­kezett a sumák és a sumá­kot szó, amely szomszédos a déli szláv területekkel. A szó ugyanis szerb-horvát, il­letőleg kaj-horvát eredetű. A magyar nép szókészletébe bekerülve, igen változatos jelentéstartalmak kifejezésé­re vált alkalmassá. A sumák •ó használati értékét tekint- az alábbi rokonértelmű szavak sorába illeszthető: sunyi, alattomos, sötéttekin­tetű, ravasz, ravaszkodó, ál­nak, ármányos, cseles, csa­lafinta, lapító, konokul hall­gató stb. Ezeknek a jelentés­árnyalatoknak megfelelően a sumákot pedig a következő használati értékek kifejezé­sére alkalmas igealak: su­nyit, sunyin viselkedik, su- nyiskodik, lapít, alattomos- kodik, ravaszkodik, zavaros­ban halászik, cselt vet, ra­vaszul hallgatva tartogat va­lamit magában, kétszínűén viselkedik, kétszínűsködik, hamisságban leledzik, nyíl­tan nem mondja meg a vé­leményét. A sumákol igé­ből képzett sumákolás név­szó jelentésével ma elsősor­ban azt akarjuk kifejezni, hogy a konokul hallgató, a vitában szavukat nem halla­tó, véleményüket nyíltan me" nem fogalmazó embe­rek sumákolással, alattomos rosszindulattal, rejtett gonosz szándékkal támadnak meg minden jó kezdeményezést. Megértjük, ha a költő is ki­pellengérezi azt, aki sunyis- kodik, alattomoskodik: a su­mákot igének versbeli sze­repeltetése ezért is nagyon helyénvaló. Soós Zoltán Ta­nuló munkások című versé­ből bizonyításul csak ezt az egy sort idézzük: „Csak azt becsülöm, aki nem sumákol." Dr. Bakos József O tt ülünk egyszer a mű­helyben és vitatko­zunk. Többen is állí­tották, hogy kölcsönös meg­értésre kellene jutni. Lehet-e enélkül rendes munkát vé­gezni? íme most is csak vi­tatkozunk, a termelés meg áll. Eltelt egy óra, kettő. Nem jutunk előbbre. A har­madik óránál nem bírtam tovább, és megszólaltam: — No, ebből elég volt. Ma egyébként is hétfő van. Én ezeken a napokon valahogy sohasem érzem jól magam. Megyek a művezetőibe, és lefekszem aludni. Ha vala­mi zűr van, akkor fütyülje­tek. Rendben — mondja a mfi­helyfőnök. — Eredj, de óva­tosan, nehogy zajt csapj, meg aztán rajta ne kapja­nak. Csodabogár ember a mű­helyfőnököm. Az észjárása” is fura. Hogy képzeli: lehet egyszerre aludni is, meg fi­gyelni is? Bementem a művezetőibe. Felmásztam az asztalra. Ka­romat összefontam a melle­men és lefeküdtem aludni. De álom sehogy sem iött a szememre. Nyugtalanító gon­dolatok törtek rám. Betop­pan ide véletlenül Xvanics, a művezető és akkor mi lesz? Rossz színben tűnnék fel előtte. Nem. Ez így se­hogy sem lesz jó. Lemásztam az asztalról. Megkerestem a művezetőt, őszintén elmondtam neki, hogy így és így áll a dolog * — hogy másnapos állapot­ban vagyok —, hogy le aka­rok feküdni aludni. Meg­kértem őt is, ha valami gya­núsat észlel, fütyüljön, Iva- nics belevaló gyexek. Ért fél­szóból is. Visszamentem és ismét lefeküdtem, hogy al- ssok egyet. Kényelmesen elhelyezked­tem az asztal tetején, de álom továbbra sem jött a szememre. Nem. a szentnek sem. Az zsongott a fejem­ben. hogy ha túl sokat en­ged meg magának az em­ber, akkor később lelkiisme- ret-furdalása lehet, meg hogy akkor is hallucinál, ha leg­nagyobb rend van körülötte. Persze csakis másnaposán lehet kitalálni olyan badar­ságokat, hogy mondjuk egy bizottság előzetes bejelentés nélkül törjön rá egv mű­helyre, és az pontosan a mi műhelyünk legyen, annak is a művezetői irodája. De én mégis kitaláltam. Nyomban le is ugrottam az asztalról, felkaptam a te­lefont, és már mondtam is: — Igazgató elvtárs! Itt vagyok a művezetői irodá­ban. pihengetek. Másnapos vagyok tudniillik, és tudja, hogy hogy van ez ilyenkor. Fáj a fejem, émelyeg a gyomrom, hányinger, fáradt­ság az izmokban, az idegek­ben... ön természetesen a telefonon keresztül nem lát­hatja levertségemet Mindezt azért mondtam eh hogy vi­gyázzon rám. Ha valamelyik főnököm, vagy valamiféle bi­zottság meg akarná zavarni a pihenésemet, ne engedje őket egyből rámtömi. — Halló! De ki beszél ott? — dörmögték a vonal túlsó végéről. — Vaszjukov. a lakatos. — Hogy merészel ilyet tenni? — ordította. Ez aztán nagyszerű. Jót akar az ember és minden a visszájára sül el- Meg aka­rod kímélni a kellemetlen­ségtől. ő meg hozzákezd or­dítani. Mintha ő nem rúgna ki a hámból soha. Mélyen megsértett a tapintatlansá­gával. — Nem hinném, hogy ha én is ott lennék a műhely­be. több lenne a termelés és kevesebb a seleit — szakí­tottam félbe. — Erre akár becsületszavamat is adha­tom. Közben a direktor egészen elcsendesedett. sóhaiokat hallok a vonal másik vé­géről, amelyek nemes gon­dolatokat sejtetnek. — Ne haragudj. hogy olyan gorombán kezdtem. Bepörögtem. De annyi itt a gond, hogy nem is csoda. Az első pillanatban nem tud mindent számba venni az ember. Te meg piheni csak nyugodtan. Pihenj. Tudom és, hogy mit ielent másna­posnak lenni. Bizottságot meg a közeljövőben nem várunk. Köszönöm a figyel­mességedet. Hálásan köszö­nöm. Jóságától könnybelábadt a szemem, p hangom elcsuk­lott; csak ennyit tudtam mondani: — Én is köszönöm... Ezzel a kagylókat le is tettük. Gondoktól könnyeb- bülten újra felmásztam az asztalra és végre elaludtam. Mély álmomból fütyülés hangja vert fel. Álmomban is ráismertem: ez az Ivánics fütyülése. Ilyen vésztjóslóan csak ő képes fütyülni. Ám én még le sem ugorhattam az asztal tetejéről, már nyílt is az ajtó és az igazgató nyomakodott be rajta: — Talpra Vaszjukov. talp­ra! Jön a műhelyfőnököd — suttogta izgatottan. — Már itt is van és most mi lesz!?... — Semmi gáz. főnök! Semmi eáz — nyugtattam. — A műhelyfőnök az én emberem. V. Turapin Fordította: Sigér Imre Az én emberem jj \

Next

/
Thumbnails
Contents