Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-27 / 252. szám
1974. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Jugoszlávia is átalakítja az ipari struktúrát Szinte minden olyan országban. ahol az utóbbi egykét évtizedben erőteljes volt az ipar fejlődése, napirendre került az ipari szerkezet megváltoztatásának problémája. Vonatkozik ez déli szomszédunkra, Jugoszláviára is. ahol az 1946-ot követő két és fél évtized alatt 15- szörösére nőtt az ipari termelés, ugyanakkor az egyes iparágak közötti arányok sokszor nem a kívánt irányban változtak. J ugoszlávia természetesen tovább kívánja fokozni az ipar fejlődésének ütemét, amit bizonyít az is. hogy az elmúlt 6 esztendőben 3 milliárd dollár értékű termelőberendezést importált a termelés korszerűsítése érdekében. Jugoszláv közgazdászok azonban hangsúlyozzák, hogy a beruházások iparágak közötti elosztása nem volt mindig szerencsés, mivel aránytalanul többet fektettek a feldolgozóiparba. mint az energetikai és kitermelő ágazatokba. nem is szólva arról, hogy a nem gazdasági célú beruházások növekedésének üteme gyorsabb volt, mint a gazdasági célúaké. Néhány adat Ahhoz, hogy jól lássuk a jugoszláv fejlődést, szükség van arra. hogy néhány alapvető termék háború előtti és jelenlegi termelési szintjét ismerjük: Villamos energia Mértékegység millió 1939 1972 kilowattóra 1 173 33 231 Szén ezer tonna 7 032 30 940 Kőolaj ezer tonna 1,1 3 200 Nyersvas Fémmegmunkáló ezer tonna 101 1820 szerszámgépek tonna 84 15 947 Rádió darab — 146 123 Acél , ezer tonna 260 2 588 Televízió Szövet Ezen belül darab 350 280 Pamutszövetek millió m’ 111 374 gyapjúszövetek ezer mJ 12 443 59 416 Bőrcipő ezer pár 2 396 40 777 A termelésnek ez a gyors növekedése a munkáslétszám és a termelékenység egyidejű növelésével volt csak biztosítható, és az utolsó 20 esztendő alatt mind a kettő 2,6-szeresére emelkedett. A struktúra változása Az eddigi fejlődést figyelembe véve Jugoszláviában úgy tervezik, hogy a következő 10—15 évben mind a népgazdaság, mind az ipar struktúrájának jelentősen meg kell változnia. Ez azt jelentené, hogy 1Qt-15 éven belül több beruházást kell adni a mezőgazdáság részére,- az iparban pedig előnyhöz kell juttatni azokat az ágazatokat, amelyek több munkáskezet követelnek. Ugyanakkor a természeti körülmények szinte diktálják bizonyos alapvető termelési ágazatok fejlesztését is. Mindezt összevetve az elmúlt 20 évben rendkívül gyorsan fejlődött a termelés a vegyiparban a fémiparban és az elektromos- energia-iparban. Ezek az ágazatok 1952-ben a jugoszláv ipari termelés negyedét - adták, tavaly pedig majdnem a felét.'Így pl. a jugoszláv vegyipar termelése az elmúlt 20 évben pontosan 32-szeresére nőtt. az elektromos ipar termelése pedig 25-szörösére. Ezzel szemben ez alatt az idő alatt igen szerényen fejlődtek olyan fontos báziságazatok, mint pl. a vasipar, a színesfémkohászat, a bányászat (szén) és az építőanyagipar. Így — mindenekelőtt a szén- termelés szerény színvonala. valamint a túlzottan lassú ütemű erőműépítés miatt — az elmúlt 20 évben az energetikai ágazatok csak 6,5-szeresére növelték termelésüket, és körülbelül hasonlóan szerény dinamikájú fejlődést mutatott a nyersanyagok és alapanyagok termelése is. Az energiatermelés, a kohászat és az ásványipar, valamint néhány más fontos iparág lemaradása hátráltató tényezője a fejlesztési stratégiának. Figyelemmel az exportra Az ipari struktúra átalakításakor természetesen nagy figyelemmel vannak az exportra is, hiszen nem minden iparág termékei exportálhatok könnyen. Ma Jugoszláviában a teljes kivitel 85 százalékát teszik ki az iparcikkek, s azt szeretnék, hogy ez az arány a következő években még valamelyest növekedjék is. Jelenleg az iparban a fémfeldolgozó és az elektrotechnikai iparágak termékei a hajók, a színesfémkohászati és faipari termékek, valamint a textíliák exportja a legkedvezőbb, ha talán nem is' mindig a leggazdaságosabb. A termék- szerkezet átalakítása során elsősorban ezekben az iparágakban akarnak korszerűsíteni, egyrészt azért hogy mindig megfelelő minőségű árukkal tudjanak versenyezni a világpiacon, másrészt hogy a gazdaságosságot mindem jesetben fokozzák. Jugoszláviában úgy vélik, hogy amennyiben ezeket a feladatokat sikerül megoldani, javulni fog a külkereskedelmi mérleg, de jobb lesz a hazai ellátás is. Lengyelország „téli fővárosa”, Zakopane új, modern luxusszállóval gazdagodott, — amelyet a hotelépítkezésrc specializált jugoszláv cég épített. A kényelmes, korszc- reün felszerelt szobák, a helybeli étterem és bár a legkomfortosabb pihenési feltételeket biztosítja. Az Orbis hálózatába tartozó szállodának melegvizű, saját uszodája is van A Szovjetunió energetikai készletei Századunk 72 éve alatt az emberiség 76 milliárd tonna tüzelőanyagot égetett el. Ezt a gigantikus máglyát 35 milliárd tonna szén és 41 milliárd egyezményes tonna más energiahordozó alkotta. Ezek között első helyet a kőolaj foglalja el. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának adatai szerint 1860-ban az emberiség néhány százezer tonna kőolajat használt fel. Most évente több mint három- milliárd torma szükséges Azon államok között, amelyek energiahordozó lelőhely- lyel rendelkeznek, a Szovjetunió vezető helyet foglal el, hatalmas földgázkészletekkel (a világkészlet kb. felével), olajkészletekkel és Északon a helyzet változatlan Európa északi partjai közelében végrehajtott legutóbbi NATO-hadgyakorlat világosan megmutatta, hogy a nyugati katonai szövetség vezetői a kontinensünkön tapasztalható enyhülési folyamat ellenére is változat" lanul fenntartották a Norvég- és Barents-tenger tér-, ségével összefüggő egykori stratégiai elképzeléseiket. Az Atlanti-óceán északi részén húzódó tengeri megközelítési útvonalak „megóvása” , céljából befolyásuk megőrzésére törekedtek GrÖnlandon, a Faeroer-, Shetland- és az Orkneyszi- geteken, továbbá nagy jelentőséget tulajdonítottak Norvégia és Dánia földrajzi helyzetének. Ezek segítségével birtokolták az Egyesült Államok és Európa között húzódó és a NATO számára létfontosságú utánpótlási útvonalakat, ugyanakkor a Szovjetuniótól viszonylag kis távolságra légitámaszpontok és radarállomások egész sorát tarthatták fenn. A NATO északi szárnya és a hozzávezető atlanti-óceáni útvonálak ellenőrzése elsősorban három országra, Dániára, Norvégiára és Iz- landra támaszkodik. Dánia uralja a Balti-tenger kijáratát és emellett nagy jelentősége van a dán birtokban levő Grönlandnak is. A szigeten, Thule mellett a második világháború óta amerikai támaszpont működik, amely tulajdonképpen az Egyesült Államok kiterjedt légibázis- és radarhálózatának előretolt állása. A NATO számára Norvégia értékét növeli az a körülmény, hogy tagállámai közül az egyetlen, amelynek közös határa van a Szovjetunióval. Nem meglepő tehát, hogy északi területein nagy mennyiségű katonai felszerelést halmoztak fel szövetségesei, ezenfelül nehezen hozzáférhető fjordjai is ott szerepelnek a katonai szakemberek terveiben. Izlandnak szintén nagy a stratégiai jelentősége: földrajzi fekvésénél fogva kulcshelyzetet foglal el az Atlanti-óceán északi bejáratánál, s így ugródeszka szerepét töltheti be a két kontinens között: Nyugati és déli partjainak öblei kiválóan alkalmasak arra, hogy ott katonai objektumokat létesítsenek. Izland NATO- tagsága voltaképpen kizárólag az Egyesült Államok érdekeit szolgálja. Az USA Reykjaviktól, az ország fővárosától mintegy 50 kilométerre, Keflavikban hatalmas katonai támaszpontot tart fenn, Hvalfjördhurban pedig atom-tengeralattjáró és haditengerészeti kikötőt létesített. Izlandnak sem szárazföldi hadserege, sem légiereje, sem hadiflottája nincs. A katonai kötelezettségen túl azonban — Dánia és Norvégia fejlődésében olyan sajátosságokat is találunk, amelyek megkülönböztetik a két országot a NATO más tagállamaitól. Mindketten éveken át vonakodtak elfogadni a hadkötelezettség időtartamára vonatkozó NATO-ajánlásokat. A katonai költségvetés növelésére irányuló törekvésekért sem nagyon lelkesedtek, az ötvenes években pedig nem engedték meg, hogy területükön közepfts hatósugarú rakétákat helyezzenek eh Ellentétben a NATO vezető hatalmaival, hosszú időn át elutasították az NSZK alakulatainak részvételét a területükön rendezett NATO- gyakorlatokon. Dániának és Norvégiának azonban leginkább a támaszpontok és atomfegyverek kérdésében voltak fenntartásaik a NATO-val szemben. A multilaterális (sokoldalú) NATO-atomerő tervének kidolgozása idején kiderült, hogy az észak-európai NATO-tagországok nem értenek egyet a tervvel. Magatartásukat azzal indokolták, hogy fenn kell tartani az „északi egyensúlyt”. Ez az elmélet abból indul ki, hogy Észak-Európa olyan térség, ahol aránylag jelentéktelen a nemzetek közötti feszültség, — s a nagyhatalmak érdekeltek a jelenlegi helyzet fenntartásában. Ebből következik, hogy ha bármelyik északeurópai ország változtatna katonapolitikáján, ez a szomszédos államokra nézve is következményekkel járna, mindenekelőtt pedig arra késztetné a nagyhatalmakat, hogy az új adottságoknak megfelelően módosítsák az észak-európai államok iránti politikájukat. Az ilyen megfontolások kétségtelenül segítették az enyhülés folyamatának kibontakozását Európában, de ugyanakkor a jóakaratnak csupán a béke fenntartásához szükséges minimumáról tettek bizonyságot. A szocialista országok a nukleáris fegyvereket illetően sokra értékelték a NATO északi tagállamainak állásfoglalását, de ugyanakkor azt sem felejthették el, hogy milyen szerepet szántak az Északatlanti Szövetség vezető hatalmai ezeknek az országoknak. A legutóbbi időkben végrehajtott NATO-hadgya- korlatok éppen azt mutatják, hogy Norvégia és Dánia sajátos szerepe ellenére is könnyen eszköze lehet idegen érdekeknek. A végső megoldást a skandináv államok is csak a kontinens biztonságának megteremtésén keresztül érhetik el. Tolnay László gyakorlatilag kimeríthetetlen szénkészlettel rendelkezik. Az energiakészletek jelentős része az ország keleti körzeteiben található. Ezek a területek zord éghajlatúak, ritkánlakottak és kiaknázásuk hatalmas beruházásokat igényel (utak, repülőterek, városok, vállalatok, mező- gazdasági komplexumok építése). A Szovjetunió anyagi ráfordításai e területeken óriásiak: a kilencedik ötéves tervben (1971—1975) Szibéria hasznosítására fordított kiadások meghaladják a 100 milliárd rubelt. Itt létesülnek a leghatalmasabb ipari komplexumok. Említsük csak a Brats akit, a Szaján-Susenszkojeit. A szibériai kőolaj — a vízierőművek mellett — az ipari offenzíva alapja ezen a valamikor csöndes tajgai vidéken. A szibériai kőolajat és földgázt több száz és ezer kilométerre kell szállítani az ország központi körzeteibe. Ennek érdekében csővezetékeket kell lefektetni a tajgán és a mocsarakon át. Nemzetközi kötelezettségéhez hűen, a szocialista közösség országainak energia- hordozókkal való ellátása céljából a Szovjetunió olaj- és gázvezetékeit nyugati határaihoz vezeti. A kilencedik szovjet ötéves tervben a Szovjetunióból a KGST-or- szágokba irányuló földgáz- szállítás 8 milliárdról 23 milliárd köbméterre növekszik. Kőolajból és olajszármazékokból az 1972-es évben Bulgáriába 7948,7 ezer tonnát, Magyarországra 5529,0 ezer tonnát, az NDK-ba 11 480,2 ezer tonnát, Csehszlovákiába 12 865,6 ezer tonnát, Jugoszláviába 3398,2 ezer tonnát, Lengyelországba 11 065,6 ezer tonnát szállítottak. A Szovjetunió energiaforrásai iránti igény gyors ütemben növekszik. Az iparág a terv szerint fejlődik és ez világos perspektívát biztosít az energiaiparnak. Hírek Bulgáriából Növekszik az energiakapacitás Bulgária ma 4—5 nap alatt termel annyi energiát, mint 1939-ben egész évben. Az elektromos energiatermelés 1975-re eléri a 30—32 milliárd kilowattórát. Űj erőműveket létesítenek, a már működőket pedig modernizálják. A Dunán Romániával együttműködve hatalmas vi- zierőmű-rendszert építenek, amelynek éves kapacitása 5 milliárd kilowattóra lesz. — Szovjet segítséggel, gyors ütemben épül az ország első atomerőműve. A tervek szerint 2000-re ez az atomerőmű fogja kielégíteni Bulgária elektromos energia-szükségletének 60—65 százalékát. „Trákia” földjén Plovdiv közelében 3 évvel ezelőtt, 58 000 hektáron létesítették a „Trákia” elnevezésű agrár-ipari komplexumot. A termelést a helyi talaj- és éghajlati viszonyok számításba vételével, a tudományos eredmények széleskörű alkalmazásával szervezték meg. Szigorúan szakosították a gazdálkodási ágazatokat, modern agrokémiai központot alakítottak ki, Mindennek eredményeként a gabonafélék átlagos terméshozama háromszorosára, a gyümölcsök, — valamint az ipari- és takarmánynövények terméshozama másfélszeresére növekedett. A „Trákia” kollektívája már tavaly teljesítette ötéves tervét, sídén újabb 42—45 százalékkal akarják növelni a termelést. KÜLPOLITIKAI
