Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
/ 1974. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A KGST és Kína A Kínai Népköztársaság és a KGST-országok együttműködése mindössze tíz évig tartott. Az ezt követő tizenöt évben Kína gazdasági fejlődését erősen eltorzította a maoista politika. Tizennégy-tizenöt évvel ezelőtt a kínai tudósok egészen más hangnemben beszéltek és írtak a KGST-ről, mint ma. Objektiven értékelték a KGST szerepét „az egyes tagállamok természeti és gazdasági erőforrásai racionális kihasználásában és az egész Bár Kína viszonylag rövid ideig folytatott együttműködést a KGST-országokkal, ezen idő alatt is a termelőerők eddig ismeretlen méretű fejlődésére került sor. Csak szovjet segítséggel több mint 250 nagy ipari üzem épült. Ezek az üzemek vetették meg a kínai nehézipar alapját. A Szovjetunió segítséget nyújtott számos — Kínában korábban nem létező — új iparág fejlesztéséhez (repülő- gépipar, autóipar, traktoripar és rádiótechnikai ipar). 1960-ban a szovjet segítséggel felépített üzemek a kínai nyersvastermelés 30, az acél- termelés 40, a hengereltárutermelés több mint 50, a teherautó-gyártás 80, a traktorgyártás több mint 90, a turbinagyártás v 55 százalékát Az 1950—1960-as években több ezer szovjet szakember dolgozott Kínában. A Szovjetunió 3646 műszaki tervdokumentációt, technológiai leírást és ismertetést adott át Kínának, míg Kína ugyanezen idő alatt csak 84 dokumentációt adott. 1951 és 1962 között a Szovjetunióban több mint 11 ezer kínai diák tanult és több mint kilencszáz kínai tudós tartózkodott. A Kínának nyújtott szovjet segítség méreteit más — viszonylag kevésbé ismert tények is bizonyítják. Kínában — a világ e legnépesebb országában *r- a lakosság fő táplálékát a rizsen, zöldségen és gabonaféléken kívül a hal alkotja. A halászat terén nyújtott segítségről 1952-ben Hszü Te-cseng, az illetékes tárca akkori minisztere a következőket írta: „A halászat terén kialakult kínai—szovKína fejlődése negatív példa arra, hová jut egy olyan szocialista ország, melynek vezetősége az országot és a népet a szocialista táborral való szakítás politikájára kényszeríti. A Kínai Népköz- társaság újabban maga példázza azt, amit Mao Ce-tung szocialista tábor gyors gazdasági fejlődésének támogatásában” (Peking Review, 1959. 44. sz.). Szung Csing-ling, a neves kínai politikusnő még 1960 februárjában így értékelte a szocialista országok Kínának nyújtott segítségét: „.. .eredményeink a kínai—■ szovjet barátsági szerződés megvalósulásának közvetlen eredményei, elszakíthatatla- nok attól a segítségtől, melyet a Szovjetunió1 és a többi szocialista • ország nyújtott nekünk.” jet együttműködés tette lehetővé azt, hogy Kína a halászat terén a világ vezető országai közé kerüljön.” Abban az időben Kína a világ második halászati nagyhatalma volt. (A szakítás után a negyedik helyre esett vissza.) Hasonlóan nagy segítséget jelentett Kína számára a gabonatermesztés területén a szovjet tapasztalatok felhasználása, a szovjet szakemberek és tudományos kutatóintézetek segítsége. A Kínai Népköztársaság fennállásának első éveiben a gabonatermelés gyors ütemben errtelke- - dett: az 1949-es 108 millió tonnáról 1957-ben 185 millió tonnára. 1955-ben, 1957-ben, 1959- ben'és 1960-ban a gabonaexport már meghaladta a gabonaimportot: az 1959— 1960- as években a többlet már eléri a 2,4 millió tonnát. A továbbiakban a helyzet gyökeresen megváltozik: 1961 és 1969 között a gabonakereskedelem deficitje eléri a 38,5 millió tonnát. A helyzet az utóbbi években sem javult. A kedvezőtlen gazdasági fejlődés az acél-, szén-, villa- mosenergia-termelés hosszú távú átlagos évi növekményének csökkenésében is kifejezésre jutott. A szakadár maoista politika olyan nagyszabású — a közös szovjet—kínai építési program keretében előirányzott — létesítmények megvalósítását is meghiúsította, mint például az Amur folyón tervezett — 2,2 millió kilowatt kapacitású — nagy vízerőmű építése, amely egyben e nagy folyó szabályozását és hatalmas új területek öntözését is lehetővé tette volna. 1940 februárjában az új demokráciáról című cikkében írt: „A szocialista államokkal való szövetség hiányában elkerülhetetlen egy olyan politika, amely az imerialisták- kal, az imperializmussal való szövetség útjára lép.. Az elsősorban a külgazdasági kapcsolatok terén valósult meg. A maoisták szakadár politikája szükségszerűen maga után vonta a tőkés államokkal való szorosabb kapcsolatokat. A szocialista álla- ,moknak a Kínai Népköztársaság külkereskedelmében való részesedése az 1959-es 69,7 százalékról 1972-ben 24,4 százalékra csökkent. Míg a szocialista országokkal folytatott árucsere-forgalom volumene 1959-hez képest egyhar- madára csökkent, a tőkés államokkal folytatott árucsereforgalom ugyanezen időszak alatt 2,5-szeresére emelkedett. , A nagyhangú imperialistaellenes jelszavak ellenére Kína az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben együttműködik a tőkés világgazdasági rendszerrel. A vezető imperialista államokkal folytatott kereskedelme azonban krónikusan passzív. Csak az 1988-tól 1970-ig terjedő három évben a Nyugat-Európá- val folytatott kínai külkereskedelem deficitje elérte a 301,5 millió dollárt, Japán esetében az 576,1 millió dollárt, Kanada eseétben a 336,8 millió dollárt. A m-oista „bídverés” politikája A maoista vezetésnek a KGST-vel szemben gyakorolt jelenlegi politikájára az 1970- ig terjedő időszakhoz képest a „rugalmasabb hozzáállás” jellemző, amely a „hídverés politikájának” maoista variánsa. Míg korábban a maoisták az összes európai szocialista országot — Albánia kivételével — „revizionistának” minősítette, ma „differenciálnak”, megpróbálják — ahol csak erre alkalrguk adódik — támogatni a nacionalista, szeparatista törekvéseket, lejáratni a Szovjetuniói és a szovjet politikát, bomlasztanka szocialista közösséget. Míg a KGST-t a maoisták mint az úgynevezett „szoci- álimperializmus” eszközét támadják, az EGK-val és az egyéb' imperialista csoportokkal szemben tanúsított álláspontjukban 1970 óta fordulat tapasztalható. A maoista vezetők az EGK energikus ellenzőiből e szervezet legbuz- éóbb híveivé alakultak át, úgyhogy Medici volt olasz külügyminiszter, aki 1973 januárjában 'Pekingbe látogatott „sehol sem hallott annyi buzdító szót a nyugat-európai integrációról, mint itt Kínában.” Idáig jutottak a maoisták a maguk szakadár politikájával. .. (Rudé Právo) Mit nyert Kína — és most mit vesztett ? Eladósodás a tőkés országoknál Város az olajt Szurgut lett az olajkitermelő terület energetikai központja is. Itt épül a Szovjetunió első olyan erőműve, amely az ' olajjal együtt feltörő gázzal működik. Az első három energiablokk rhár napi 1,5 millió kilowattóra elektromos energiát ad. A napról-napra fejlődő város polgármestere German Macsehinnek mondja: — Egy északi város fejlődése — különösen akkor, ha az ilyen hatalmas ütemű — különböző nehézségekkel jár. Szurgut lakóinak száma évente tízezerrel nő. Igen nagy szükségünk van a munkaerőre, de dolgozóinknak lakást, valamint kielégítő kulturális- és életkörülményeket is akarunk biztosítani. A szovjet kormány határozata alapján az ország északi részén a lakásépítésnek. a kulturális- és életkörülmények fejlődésének meg kell előznie az ipari objektumok építési ütemét. Városunkban működik az ország egyik legnagyobb házgyára, amely tervezett teljesítményének elérése után évi 140 ezer négyzetméter terület beépítését biztosítja. Ez azt jelenti. hogy a jövőben a környező városoknak is tudunk építőanyagot szállítani. Több mint 250 új város jött létre a Szovjetunióban az 1959-es és az 1970-es nép- számlálás között. Ilyen a tyumenyi olajközpont, Szurgut is. Az új városok többsége az ország keleti területein épül, ahol óriási fűtőanyag, energetikai. ásványi, erdő- és; vízkészletek találhatók. A termelőerők elhelyezésének 1980-ig kidolgozott általános terve szerint a jövőben fokozottabb mértékben kell fejleszteni Szibériát, a Távol-Keletet. Kazahsztánt és Közép-Azsiát. Az ipar keletre települését hatalmas városépítési hullám kíséri, amely az utóbbi években Ny ugat-Szibériára' is kiterjedt. A geológusok kutatásai során világhírű lett ez a vidék, ahol tíz év alatt a Szovjetunió legnagyobb energetikai központját hozták létre. Idén a tyumenyi olajmező 117 millió tonnát, vagyis az ország olajtermelésének negyedét biztosítja. Tíz évvel ezelőtt a tyumenyi terület északi részén egyetlen város sem volt. Azóta olyan hatalmas lakott települések alakultak ki, mint Nyizsnyevartovszk, Szurgut, Nyeftyejuganszk és Nádim. I Szurgut a tyumenyi terület központjában. az Ob folyó partján fekszik. Az itt lakó osztyákok nyelvén ez a szó azt jelenti: „Halászhely”. A város a XVI. század végén keletkezett, és hamarosan Nyugat-Szibéria közigazgatási és kereskedelmi központja lett. Jelentősége azonban az idők folvamán egyre csökkent és a XIX. században már kicsiny, a tajgába és mocsarakba vesző faluvá zsugorodott. 1961—62-ben hatalmas olajmezőket fedeztek fel a közelben. Azóta a város újjászületett, a szibériai olajkitermelés központja lett, 1965-ben hivatalosan megkapta a városi rangot. Szurgut ma a tyumenyi terület 54 ezer lakosú, ipari centruma. Repülőteréről közvetlen járatok indulnak Moszkvába. Novoszibirszkbe, Szverdlovszkba és több más városba. Gyors ütemben épül a Tyumeny—Szurgut közötti vasútvonal is. A sínek már az Ob bal partjáig nyújtóznak, és a folyón átívelő két híd elkészülte után hamarosan elérkezik az első vonat Szurgutba. Ilyen módon többszáz tonna árut szállíthatnak majd a városba az utasok pedig átszállás nélkül juthatnak ide. Moszkvából vagy bármely városból, amely összeköttetésben áll a transzszibériai vasútvonallal. A Szovjeiunió ipari fejlődésének ‘ négy éve Az utóbbi négy évben jó ütemben fejlődött a Szovjetunió gazdasági erejének alapja, az ipar. Az ipari termékek mennyisége ez alatt az idő alatt 1.3-szorosára nőtt. A növekedés több mint négyötöde a munkatermelékenység emelkedéséből származott. Különösen 1974-ben jelentős a fejlődés. Idén az ipari termelés mennyisége 2.5-szerese lesz a háború alatti ötéves tervekben előállított ipari termékek ösz- szes mennyiségének. Az iparnál is jobban fejlődött a műszaki haladást biztosító elektroenergetika. a gépgyártás, vagyipar és az olajvegyészet. Az elektromos energia az 1969. évi 689 milliárd kilowattóráról 1973-ban 915 milliárd kilowatt órára nőtt. Ugyanez alatt az idő alatt az olaj- és gázkonden- zátumtermelés 328 millió tonnáról 429 millió tonnára emelkedett. Az 1969-es évhez hasonlítva 55 miliárd köbméterrel több gázt termeltek., Az acéltermelés 110 milió tonnáról 131 millió tonnára nőtt. A futószalagokról a korábbi 844 ezer gépkocsi helyett ma évente 1 millió 602 ezer darab gördül le. A szocialista ipar jó ütemben halad a műszaki fejlődés útján. Négy év alatt közel 16 ezer ú j típusú gépet, berendezést és műszert, több mint ezer. különböző rendeltetésű automatikus irányítórendszert hoztak létre. Az elmúlt időszakban több mint 1600. fejlett szinten gépesített és automatizált állami iparvállalat kezdte meg a termelést. jelúj, nagyjelentőségű népgazdasági objektumok építése folyik. Közülük kiemelkedik a 3200 kilométer hosszú Bajkál—Amur vasútvonal, melyen Szibéria és a Távol-Kelet gazdag ásványi kincsei eljutnak az ország minden részébe. A Togliattiban levő személygépkocsigyár az ország legnagyobb ilyen üzeme, 1974- ben eléri tervezett kapacitását, az évi 660 ezer Zsiguli személygépkocsit A leningrádi építészek kidolgozták a város távlati fejlesztési tervét. Eszerint 1990-ig Szurgut 200 ezer lakosú. hatalmas ipari központtá alakul. Sztanyiszlav Maicey KÜLPOLITIKAI
