Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-10 / 211. szám
1974. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Faluról — • mindenkinek Vannak-e. lehetnek-e a magányosságnak fokozatai? Mag» a fogalom: magány, már mintha eleve meghatározna egy állapotot. De ennek az állapotnak is lehetnek könnyebben elviselhető és nagvon-nagyon szélsőséges változatai. Búzás Andor és Kovács Jenő a sorozat vasárnapi számában a falusi ember magáramaradásának. magányának okait, a feloldás lehetőségeit kutatták. Olyan idős embereket szólaltatnak meg. akiktől egy tenvérkér- gesítő élet után a gverek, vagy éppen a meny a tál ételt is sajnálja. Megdöbbentőek a magáramaradottság már-már embertelen küszködései. még megdöbbentőbb. hogy azok. akik e magányra kárhoztattak. salát m'aguk mondták el sorsukat. Szófia—Várna —Budapest Az Ifjúsági randevú csütörtöki adása — ezzel is Bulgária felszabadulásának évfordulóiát ünnepelve — Szófiából és Várnából valamint Budapestről jelentkezett. Hazánkban élő bolgár diákok szólalnak meg. hallunk riportot a Szófia étteremből. mindarról, ami a, két országot összekapcsolta. Valamennyi riportról, beszámolóról nehéz lenne Szólni. így inkább a műsor összhatása. azon belül is hangvétele érdemel dicséretet. Rékai Gábor Várnából. Radnóti László pedig Szófiából kapcsolódott a műsorba, mindketten olyan színes, könnved. mégis sokat mondó riportokkal. tudósításokkal, amelyekre nem lehetett nem odafigyelni. A bolgár emberek hétköznapjairól adtak színes, érdekes. változatos képet Szeptember Hanoiban Salgó László sorozatának, amelyben emlékezetes találkozások hangképeit eleveníti fel. az a leanagvobb érdeme. hogy egy ember. egv széles látókörű újságíró egyéniségén átszűrve mutat be fontos eseményeket, történelmet alakító személyiségeket. Ho Sí Minh életútja és a vele való találkozás adta Sizombati műsorának gerincét. Hallhattuk, az eredeti felvételeket, melyek ma már szinte muzeális értéket képviselnek. A történelmi ösz- szefoglalónak is beillő összeállítást a személyes élmény varázsa hatja át. ettől lett egyedi, s minden hallgatóhoz közelálló. — trömböczky — Propagandista tanfolyamok Tegnap az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán kéthetes tanfolyamok kezdődtek, megyei pártpropagandisták részére. Az egyik a Megyei vezetők-, a másik a Vallás- történeti tanfolyam, amelyen összesen mi tégy ötvenen tanulnak. Két hét múlva — amikor ezek a propagandista továbbképzők befejeződtek — egy újabb kezdődik, amikor is hetvenöt párt-, KISZ- és szakszervezeti járási-városi vezető propagandista tölt két hetet továbbképzésen az oktatási igazgatóságon. Ezt követően október közepén pedig sor kerül a megyében a járások- városok propagandistáinak 2—3 napos tanfolyamaira, amelyeken ideológiai, társadalom- és gazdaságpolitikai témákkal foglalkoznak, • a Ünnepélyes tanévnyitó a mezőtúri főiskolán és a jászberényi tanítóképzőben ünnepélyes eskütétel a mezőtúri főiskolán (Folytatás az 1. oldalról.) tették, hogy lényegesen több tanítóra van szükség, mint amennyit képeznek. Számos — az elmúlt években hozott intézkedést — éppen ez a hiány tett szükségessé. Eredmény: az ország tanítóképző intézeteiben az idén 1200 elsőéves tanulót vettek fel, kétszer annyit mint például hat évvel ezelőtt. A pedagógusképzés színvonalának emelését szolgálja az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleté. a tanítóképző főiskolák létrehozásáról. Intézkedés szabályozza a rendelet fokozatos végrehajtását és ez a Minisztertanács döntése szerint azt jelenti, hogy a budapesti, a győri, a kaposvári és a jászberényi Tanítóképző Intézet 1975. szeptember 1- től, a többi kijelölt intézet pedig az 1976/77-es tanévtől lép elő főiskolává. Intézményeinkből kikerült sok ezer tanító heytállása adta meg az alapját ennek a magasszintű döntésnek — hangoztatta az igazgató. Az igazi rangot azonban — és ezt sem a régi, sem pedig az elsőéves új hallgatóknak soha nem szabad elfelejteni — a tudás, a hivatásszeretet, az emberi magatartás, szocialista társadalmunknak szolgálata adja meg. Befejezésül szólt az elmúlt tanévben elért eredményekről, az új tanév feladatairól. • • • Tegnap reggel tanévnyitót tartott Szolnokon a Tanács- akadémia speciális levelező tagozata. A tanévet ünnepélyes keretek között dr. Kuti György, a megyei tanács vb- titkára nyitotta meg. A kihelyezett tagozaton 42 Szolnok megyei tanácsi dolgozó kezdte meg tanulmányait. A képzés időtartama két és fél év. A hallgatók havonként egyszer négynapos tanulmányi foglalkozáson vesznek részt. A tanács- akadémia elvégzéséről oklevelet kapnak, amely a tanácsi terület számos munkakörére ad képesítést. Bővítették a továbbtanuló dolgozók kedvezményeit Több szabadság—Változott az útiköltség térítés A továbbtanuló dolgozók kedvezményeinek bővítéséről intézkedik a munkaügyi miniszter most megjelent rendeleté. A kedvezmények bővítése egyrészt a dolgozók általános műveltségének emelését, másrészt pedig a munkások általános és szakmai képzettségének gyarapítását kívánja előmozdítani. Az új rendelkezés az általános iskolai anyagot esti és levelező tagozaton, valamint az úgynevezett általános iskolai tanfolyamon tanulók számára is megadja a munkaidőkedvezményt; tanítási naponként legfeljebb egy órát a munkaidő befejezése előtt, ha egyébként a munkaidőbeosztás miatt a tanuló nem érkezhetne meg az iskolai foglalkozás kezdetére. Emellett megemelték a tanulmányi szabadságot is: nevezetesen az általános iskola esti tagozatán 3-ról 6 napra, a levelező tagozaton továbbra is 6 nap a tanulmányi szabadság. A gimnáziumban tanulók számára, ha mérsékeltebben is, de szintén emelték a tanulmányi szabadságot; az esti tagozaton a korábbi 3- ról 6 napra, a levelező tagozaton 6-ról 10 napra. Üj kedvezmény, hogy az érettségire külön hat nap tanulmányi szabadság jár. Bővítették a kedvezményeket a szakközépiskolák esti tagozatán is. A tanulmányi szabadság az eddigi 6 helyett most 10 munkanap; — a levelező tagozaton továbbra is 15 munkanap maradt. A szakközépiskolák tanulói számára is jár a vizsgára munkaidő-kedvezmény, az érettségire tanulmányi szabadság. Kedvezményt biztosítanak a szakmunkás bizonyítványt szakmunkásképző tanfolyamon vagy egyéni tanulás útján megszerző dolgozóknak is; a szakmunkás vizsgára való felkészüléshez 6 nap tanulmányi szabadság jár. Az átlagkeresetek emelkedése következtében módosították az útiköltség-térítéseket is. Az útiköltség teljes visszatérítésére egyéb feltételek mellett korábban 1600 forint volt az átlagkereset határa, most ez 2500 forintra emelkedett, illetve az kaphat teljes mértékű visszatérítést. akinek egy főre jutó családi jövedelme nem éri el az 1500 forintot. Az 50 százalékos térítés feltétele a korábbi 1600—2200 forint közötti átlagkereset helyett most 2500—3000 forint, illetve ebben az esetben az egy főre jutó családi jövedelem értékhatára 1500, illetve 2000 forint között lehet. A munka adott t... — A Ferikét? Ismerem, ki ne ismerné őt Jászárokszál- láson. Nálunk volt hírlap-betét kézbesítő több mint 20 éven át, tőlünk ment nyugdíjba. Köztiszteletben álló, nagyszerű ember, jó hírlap- kézbesítő volt mindig. A postahivatal vezetője beszélt így Nagy M. Ferencről, arról az ötvenegy éves emberről, aki. bár a Vakok Intézetének hivatalos igazolása szerint 1944 óta 100 százalékos rokkant — szinte teljesen vak — több mint 25 évig volt hírlapárus és kézbesítő, ujjaival tapintva számolta nap mint nap a fém- és a papírpénzt, kézbesítve a címzettnek, és soha nem tévesztette az újságokat, folyóiratokat. Kétéves volt. amikor egy gyermekbetegség elvitte a jobb szemét. A háború mintha csak tudta Volna, kinek van kevesebb a féltett kincsből. s e kevéstől is megfosztotta. Egy bombaszilánk fúródott a bal szemébe, tizenkilenc éves volt. amikor szinte teljesen megvakult. Négy évig volt a Vakok Szegedi Intézetében, amikor a bombázások miatt az intézetet feloszlatták, hazatért Jászárokszállásra. Rikkancsként vállalt munkát egy hírlapárusnál, azután ott is rekedt. 1951-ben, amikor a posta hatáskörébe került a hírlapárusítás és kézbesítés, ő is postás lett. Á hivatalvezető tenyérnyi irodájában találkoztam Nagy M. Ferenccel, aki így emlékezett vissza a munkában eltöltött küzdelmes éveire. — Hogy miért lettem hírlapárus és mi volt a hírlapárusításban a szép? Az, ami mindenben szép, a munka. A meggyőződés, hogy amit teszek, fontos, hogy munkámmal használok az embereknek, a társadalomnak. A munka hozott vissza az életbe, mert amikor Szegeden szélnek eresztettek bennünket, és azzal a gondolattal léptünk ki az intézet kapuján, hogy koldusbot lesz a kenyerünk, azt hittem, vége. Azután Jászárokszálláson eny öreg hírlapárus — örökre áldom a nevét — munkát adott, lehetőséget, hogy éljek, hitet, hogy szükség van rám ezen a földön. Ezért lettem hírlapárus. Azután a nehéz napokról beszélt, hogyan tanulta meg tapintással megkülönböztetni az aprópénzt, megszokni, hogy külön zsebe van a tízforintosoknak. külön a húsz, az ötven. vagy a százforintosoknak. Megtanult következtetni a zajból, a motorzúgásból. átmehet-e az út túlsó oldalára, vagy várnia kell. Nem titkolt büszkeséggel mondta, hogy mindezt úgy csinálta, soha nem kért meg senkit, kísérje át a túlsó olda'’-í> hogy mondja meg, merre van a keresett utca. Arra is büszke, hogy a tanácstól soha egy fillér segélyt sem kért. A kérdésre. nem félt-e. hogy becsapják az emberek, vagy attól, hogy baleset éri a forgalmas és eldugott utcákban, szinte derűsen válaszolt. — Soha sem féltem, mert bíztam az emberekben és meggyőződtem arról. hogy megérdemlik a bizalmat. Nem kértem segítséget soha senkitől és mégis mindenki segített, ahol csak tudott. Az is előfordult, hogy becsaptak néhányszor — piaci kofák, akiknek semmi se szent._ Egyet közülük meg is büntettek 1000 forintra. Én voltam az. aki legjobban sajnálta. nem a pénz miatt, azt kibírta. Inkább betegsége miatt, mert az ilyen ember véleményem szerint beteg, lelki rokkant. A balesettől sem féltem, mert megszoktam, a világtalannak jobban kel1 vigyázni, áz óvatosság megóvott eddig a bajtól. —i Nemrég mentem rokkantsági nyugdíjba, 25 évet és 135 napot dolgoztam. Szép nyugdíjam van, megélek belőle feleségemmel együtt. Néha azért nyakamba akasztom a táskát, mert a hírlapárusítástól. vagyis a munkától nem tudok megválni. Segítek ott, ahol éppen szükség van rám, s ezt azzal a boldogító reménnyel teszem, hogy munkám — ami nélkül most sem tudok élni — hasznos. — illés — Az ember a főszereplő Korunk és a Tudományos-technikai fejlődés Századunkban alapvető változás történt az egyén és a társadalmi környezetének viszonyában. Korábban még nemzedékek élhettek azonos, vagy nagyon hasonló körülmények között. Ugyanaz a mesterségbeli tudás szállt apáról-fúra. A jövő nem követelt különösebb változást, mintegy természetszerűleg következett a múltból. A hagyományok és szokások, az erkölcsi-magatartásbeli elvárások nemzedékeken keresztül változatlannak és megdönthetetlennek tűntek. Az utolsó száz év azonban az életvitelnek ezt a folyamatosságát — és éppen ezért természetességét — alaposan megváltoztatta. Ma nemcsak hogy a fiú nem folytathatja változatlanul apja mesterségét, de még az idősebb generáció tagjainak is egyre gyakrabban kell átképezniük magukat. A feleslegessé váló szakmákkal és munkamódokkal szemben csak így tarthatják meg egyszer már kivívott helyüket a társadalmi munka- megosztás változó rendszerében. Az iskola előtt pedig már eleve az a feladat áll, hogy messzemenően számoljon ezekkel a változásokkal. A változások jellege Egy híres közgazdász írja: „A mai világ éppoly mértékben különbözik attól a világtól, amelyben születtem, mint amaz különbözött a Julius Caesarétól”. E szubjektív benyomás valószínű túlzásait komoly tényezők látszanak alátámasztani. Ha az emberi történelem utolsó 50 ezer évét 800 egyéni élettartamra osztjuk — egy élettartamot 62 évnek véve — 650-nek az ideje még a barlangkorszakra esik. Csak az utolsó 70 esetében vált lehetségessé az írásbeli kapcsolatteremtés, míg az utolsó hatban juthatott szélesebb tömegek számára is hozzáférhetővé a nyomtatott szó. Alig kétszázötven éve tudjuk mérni tetszőleges pontossággal az időt, s csak az utolsó két élettartam alatt vált lehetségessé az elektromos motor általános használata. S végül: manapság használt anyagi javaink túlnyomó többségét a jelen időszakban, a 800. élettartam időszakában fejlesztettük ki. Eszköztárunk és tudásunk gyorsuló gyarapodása nem hagyta változatlanul a társadalom tevékenységi keretét és szerkezetét sem. A mezőgazdaság, amely korábban még a civilizáció bázisa volt, fokozatosan elveszíti vezető szerepét az egyes nemzetgazdaságokban. Ma már tucatra tehető azoknak az országoknak a száma, ahol a mezőgazdaság a gazdaságilag aktív népességnek kevesebb mint 15 százalékát foglalkoztatja. Az Egyesült Államokban ez az arány, alig haladja túl az 5 százalékot. (Mi jelenleg 24 százalék körül tartunk.) Mi több: míg korábban ez a csökkenés az ipari foglalkoztatottság növekedését eredményezte, ma a legfejlettebb országokban már új tendencia érvényesül. Az ipari foglalkoztatottság is messze meghaladó mértékben nő a szolgáltatások területén foglalkoztatottak száma. (Arányuk az Egyesült Államokban már meghaladja a 60 százalékot.) Ez a növekedés mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egyre nagyobb arányokat ölt a tudományos kutatásban, az oktatásban és az egészségügy területén dolgozók száma. A gyorsuló fejlődés forrásai Marx már a múlt században világosan látta, hogy a gépi nagyipar kialakulásával új folyamat veszi kezdetét, a tudomány közvetlen termelőerővé válásának a folyamata. Korábban a termelés technikai fejlődése és az elméleti-tudományos munka csak véletlenszerűen kapcsolódott egymáshoz. Napjainkra azonban szoros, intézményesszervezeti viszony alakult ki a kettő között. Egyrészt a tudományos kutatás párosul a technikai hasznosítással és a gazdasági kihasználtsággal, másrészt viszont maguk a technikai-technológiai tapasztalatok is visszaáram- lanak és feldolgozást nyernek a tudományos kutatás területén. A határozott célkitűzésekkel, s egyre nagyobb és koncentráltabb intézetekben folytatott kutatói munka tehát tudatosan vállalja magára a technika és technológia fejlesztésének feladatát. Ennek következménye. hogy ma már egészen leszűkült az az időrés, amely egy-egy elméleti felfedezés és ennek technikai hasznosítása között talál- ható. A tudomány és a technika eszköz az ember kezében, hogy jövőjét messze a múltat meghaladó színvonalon formálja és alakítsa. Korántsem az a rossz szellem tehát, amely — kijutván a palackból — uralja a világot. Ugyanakkor Hirosima és Nagasaki példája figyelmeztet, hogy a tudomány vívmányait nem csupán az emberiség javéra lehet felhasználni. Ez azonban nem a technika ellen szól, inkább arra figyelmeztet, hogy az említett gépezet életre hívása és működtetése elsőként a tőkés árutep-’ Tudósok, szakemberek és kutatók milliói működtetik ma azt a tudományos gépezetet, amely a tudományostechnikai fejlődés belső logikájából eredően minden elért szintet csupán átmenetinek tekint egy még maga-- sabb szint felé. E gépezet bővülésével, a termelés tudományos alapokra helyezésével egyre nagyobb mértékben van szükség képzett, a termelési folyamatokat áttekinteni és ellenőrizni képes munkaerőre. Ugyanakkor az is világossá válik, hogy a folyamat dinamikája, a fejlődés lehetséges üteme nagy mértékben függ a munkaerő kezdeményező kedvétől és aktivitásától. Az ember ezzel az iparosítási korszak további tendenciájával szemben a termelés döntő fontosságú elemévé válik. Azonban az elmondottakból világos, hogy a termelési tényezők közül döntővé váló emberi munkaerő korántsem azonos a korábbi korszakok munkaerejével. Szakképzettségében nagy teret foglalnak el a tudományos elemek. melés belső követelményei alapján történt meg, s részben még ma is ennek a rendszernek a szolgálatában áll. Ezért azután a tudomány és technika nagyon is racionális és értelmes világát állandóan körüllengi egyfajta képtelenség, valamiféle irracionálitás. Persze, ott, ahol az emberiség legnagyobb vívmányai szembe kerülnek az alapvető emberi értékekkel, a széles tömegek érdekeivel — ez a hangulat szükségszerűen fellép. H. L t Értékek és célok
