Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 1 FORINT XXV. évf. 2S8. sz. 1974. szept. 29., vasárnap. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A magyar párt* és kormányküldöttség tegnapi programjából Látogatás a Lenm-emlékmúzeumban, az Aurora cirkáló megtekintése, városnézés Gyosnihépes védelmezőink E' gy időben vita folyt a körül, hogy voltaképpen mikortól tekinthető néphadseregnek a néphadse­reg. Sokan voltak azon a véleményen, hogy ter­mészetesen 1949-től, amikorra már az élet, a politika más területein lezajlott a nagy fordulat és így kezdetét ve­hette az újtípusú hadsereg erőteljes fejlesztése is. Másók előbbre, illetőleg régebbre teszik a mérföldkövet, 1945-re vagy még korábbra, amikor a szovjet hadifogolytáborok­ban először jelentkeztek magyarok, hogy harcolni kívánnak a fasizmus ellen, a haza felszabadításáért. Megint mások azt állítják, hogy már az ezernyolcszáznegyvennyolcas sza­badságharcban is lényegében népi hadsereg küzdött az or­szág függetlenségéért, a haladásért, aztán itt volt ezerki- lencszáztizenkilenc, a Magyar Tanácsköztársaság vöröshad­serege, amely minden tekintetben megfelelt a néphadsereg iránti követelményeknek. Később csillapodtak a szenvedélyek, csendesült a vita és ez alighanem így van jól. Hiszen mindegyik, álláspont­ban sok az igazság, bajos volna megfellebbezhetetlen ha­tárvonalat húzni a múlt kiemelkedő eseményei között aszerint, hogy ekkor meg ekkor még nem volt népi a had­seregünk, ettől meg ettől kezdve pedig azzá vált. Fegyveres testületeink tagjainak esküje egyértelmű: szabadságharcos elődeink példája nyomán védelmezik a szocialista hazát, ha kell, az életük árán is. Ez a lényeg, illetőleg az, hogy fegyveres erőink híven teljesítik is kötelességeiket, és ren­delkeznek mindazzal, ami a haza védelméhez, a létfontos­ságú feladatok ellátásához szükséges a szocialista országok közös katonai szervezetében. A fő kérdés kétségtelenül az, hogy az adott időszakban mennyire ítélhető felkészültnek és ütőképesnek a haza kül­ső és belső védelmére hivatott fegyveres erő? A válasz er­re rendkívül kedvező. Harci gyakorlatok egész sora bizo­nyítja, hogy néphadseregünk lépést tudott és tud tartani a mindinkább növekvő követelményekkel, parancsnokai és fiatal katonái egyaránt elsajátították mindazokat az is­mereteket, amelyek szükségesek a legmodernebb harcesz­közök hozzáértő alkalmazásához és bármilyen helyzetben képesek sikeres együttműködésre fegyverbarátainkkal. A Belügyminisztérium szervei, a törvényesség szigorú betar­tásával, híven őrködik azon, hogy senki se sérthesse meg büntetlenül országhatárainkat, ne léphessen fel államren­dünk, közrendünk ellen. Munkásőrségünk pedig a legna­gyobb áldozatokra kész, hű társa valamennyi fegyveres testületnek a munkás-paraszt hatalom védelmében. Valamikor, még húsz—huszonöt esztendővel ezelőtt is lényegesen kevesebb ismeretre volt szüksége annak, aki egyenruhát öltött. Ha megtanulta az úgynevezett alaki sza­bályokat, elsajátította a lövészet alapfogalmát, máris kész katonának tekintették, mondván, hogy a többin majd átsegíti a lelkesedés, az öntudat. Azóta a fegyveres erőknél is nagyot változott a világ. A tudományos-műszaki fejlődés következményeként a haditechnika úgyszólván mindennap meghökkentő újdonságokat produkál, s ezzel lépést kell tartania fegyveres erőinknek is, és ezen belül nemcsak a parancsnokoknak. A fiatal katonáknak, karha- talmistáknak, határőröknek az elszántság és lelkesedés mellé ma már szakmaként kell megtanulniuk a fegyveres szolgálatot; sokan számítógépekkel dolgoznak, technikusi szinten kell érteniük a korszerű műszerekhez, milliós, sőt milliárdos értékű berendezéseket bíznak rájuk. B i iztonságot nyújtó tudat, hogy fegyveres erőink, szoros testvéri szövetségben a szocialista közös­ség fegyveres erőivel, hű és győzniképes védel­mezőink, őrzői a békének, a haladásnak, az embert szol­gáló társadalmi rendnek. Ezért is köszöntjük ünnepnapju­kon, az 1848—49-es honvédsereg pákozdi győzelmének százhuszonhatodik évfordulóján megkülönböztetett szere­tettel katonáinkat, határőreinket, karhatalmistáinkat és munkásőreinket. Á J Megkezdődtek a tiszaligetinapok M á Heti világhiradó Államcsíny-kísérlet Portugáliában (2. oldal) A háztáji és kiegészítő gazdaságok adóztatása változatlan Prémium minden héten (3. oldal) Szomszédolás Békéscsabán Eladónők, boltvezetők (4. oldal) A közművelődés feladata: a szocialista ember formálása (5. oldal) I Gulyás Anti és Zsike elbúcsúzása (6. oldal) Az utolsó köntös A házigazda öntudata (7. oldal) SALT—2 — Genfben Szibériai cellulóz Magyarországnak (8. oldal) A szocialista országok népesedési problémái Ember és város Hidak a Kozmoszban (9. oldal) A tizenkét éves hagyo­mányhoz híven az idén is megrendezik Szolnokon a tiszaligeti napokat. Üjra ér­dekes. gazdag programot ál­lítottak össze a két napra. A megnyitót tegnap dél­után a tiszaligeti sportkom­binát pályáin tartották. Ka- nyó Sándor, a KISZ városi bizottságának első titkára köszöntötte az érdeklődő fiatalokat, majd méltatta a fegyveres erők napjának je­lentőségét. A rövid üdvözlő beszéd után ejtőernyős ug­rásokban gyönyörködhettek a nézők. A Kilián György úttörő honvédelmi zászlóalj avatá­sát és hadijátékát sportver­senyek követték. A labdarú­gó-bajnokság elődontőiben kilencvenkét férfi és hu­szonkét női csapat mérte össze tudását. Játszottak a kézi- és a röplabdacsapatok is. A KISZ-táborban a fia­talok összetett honvédelmi versenyen vettek részt, a város kisdobosai pedig aka­dályversenyt rendeztek. A színes program egyik legvidámabb eseménye a va- csorafőző-verseny volt, ame­lyen az úttörők és KISZ- esek Ínycsiklandozó ételeket készítettek. „Ki az ügye­sebb” címmel tréfás vetél­kedőn szórakozhattak az úttörők. A tiszaligeti stran­don „Mindenki kedvére” szólt a vidám, zenés, szóra­koztató műsor. Az est fény­pontja a medencebál volt. Ebből az alkalomból azösz- szes medencét birtokba vették a fiatalok. A mai program a Fel- szabadulási emlékműnél az ifjúsági nagygyűléssel kez­dődik, amelyen Szívós Antal, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára mond be­szédet. Lenin és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom em­lékhelyeivel ismerkedett teg- nan délelőtt a Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely pén­tek reggel óta tartózkodik a Szovjetunió második legna­gyobb városában, a közel négymillió lakosú Leningrád- ban. Reggel Kádár János és a magyar küldöttség tagjai, Kádár Jánosné, valamint Mihail Szuszlov és más szov­jet személyiségek, akik elkí­sérték delegációnkat Lenin- grádba, a várostól mintegy 35 kilométerre fekvő Szeszt- roreckij Razliv-tóhoz haj­tattak. Lenin életének és az ok­tóberi forradalom előtörté­netének egyik legizgalma­sabb fejezete kötődik eh­hez a nyírfaerdőkkel öve­zett festői vidékhez. Itt húzódott meg egy kuny­hóban Lenin 1917 júliusában és augusztusában az ideig­lenes kormány üldözése elöl, és itt írta Állam és forra­dalom című művét. Lenin akkor menekült Raz- livba. amikor Polovcev tá­bornok, a petrográdi katonai körzet parancsnoka különle­ges osztagot szervezett elfo- gatására és fizikai megsem­misítésére. Az ellenforradal­mi beállítottságú lapok a legfantasztikusabb híreszte­léseket terjesztették a bol­sevikok vezérének hollétéről. Tudni vélték, hogy egy ten­geralattjáró fedélzetén Né­metországba szökött, hogy Kronstadtban tartózkodik egy csatahajó fedélzetén, amely Finnországba szállítja, hogy visszautazott Svájcba. Valójában Lenin mindösz- sze néhány kilométerre volt a várostól, a forrada­lom szívétől és két hóna­pon keresztül innen — Razlivból — irányította — a fegyveres felkelés elő­készületeit. Koszorúzási ünnepség a Hősök terén A fegyveres erők napja al­kalmából tegnap délelőtt ko­szorúzási ünnepség volt Bu­dapesten a Hősök terén, a Magyar bősök emlékművé­nél. A Himnusz elhangzása után a Magyar Néoköztársa- ság fegyveres erői nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. Ben- kei András belügyminiszter és Pann Ároád v-’érőrnagv. a munkásőrség országos pa­rancsnoka helyezte el az első koszorút. Lerótták kegyeletüket a Budapesten akkreditált kato­nai és légügyi attasétestüle­tek is. Ugyancsak tegnap a gel­lérthegyi Felszabadulási em­lékmű előtt — Farkas Mi­hály ezredesnek, a budaoesti helyőrség parancsnokának jelenlétében — ünn énéi vés külsőségek között. katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját, Ott-tartózkodásának emléke­it, valamint a Lenin razlivi napjainak körülményeire em­lékeztető muzeális tárgya­kat tekintették meg a ma­gyar és szovjet vezetők. Ká­dár János és a delegáció tagjai nagy érdeklődéssel is­merkedtek a forradalom elő­történetének érdekes tényei- vel. És a tavasziasan ragyo­gó napsütésben sétát tettek a tóparton. A visszafelé vezető úton a gépkocsikaraván megállt Szesztroreck falu határában, ahol a második világháború idején a frontvonal húzódott, és ahol ma domborművel dí­szített kőfal őrzi Leningrád hős védőinek emlékét. A városba visszaérve, a delegáció a Néva folyó part­ja felé vette útját, ahol — immár 26 éve — a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hajója — az Aurora cirkáló horgonyoz. A cirkáló árbócára a magyar küldött­ség érkezésekor felvonták a piros-fehér-zöld lobogót. A fedélzetre lépő Kádár Já­nost Jurij Fjodorov elsőosz­tályú kapitány, a hajó pa­rancsnoka üdvözölte. A cirkáló, amely a század elején a cári hadiflotta büszkesége volt. a forra­dalmár matrózok jóvoltá­ból a nagy október egyik jelképévé vált. Innen, a ma emléktáblával ellátott hathüvelykes oromágyúból adták le a lövést, amely a Téli palota ostromának, a fegyveres felkelés győzel­mének előhírnöke volt. Fjodorov kapitány a ma­gvar és szovjet vendégeknek részletesen elmondta az Aurora történetét, kiemelve, hogy noha a forradalom ha­jója 1941-ben, a fasiszta tá­madás ideién n°m tudott ki­futni kikötőjéből, a maga módján akkor is kivette ré­szét a forradalom vívmá­nyainak védelméből: Úttörők között A több napig Szolnokon tartózkodó Maria Rei­sch mann, Kilián György öz­vegye és harcostársa eluta­zása előtt tegnap ellátoga­tott a Tallinn körzeti Álta­lános Iskolába. ahol találko­zott a 4581. sz. Kilián György úttörőcsapat tagjaival és a Kilián György úttörő hon­védelmi zászlóalj küldöttei­vel. Az ünnepségen megko­szorúzták Kilián György szobrát és emléktábláját, majd a pajtások irodalmi műsorral kedveskedtek a forradalmár özvegyének. A műsor után Maria Rei- schmann válaszolt a gyere­kek kérdéseire, s elmondta, mindin szívesen mesél férje életéről. Beszélgetés után az­zal búcsúzott., honv most is. mint 1967-ben örömmel tett eleget a meghívásnak, s a jövőben is szívesen tér visz- sza a régi ismerősök közé. Hektáronként 500 mázsa cukorrépa Jól fizet a cukorrépa az úiszászi Szabadság Termelő- szövetkezetben, Megérte a ma is félelmetes lövegeit leszerelték és a város ha­tárában levő Hollóhegyen vetették be őket az ost­romló német csapatok el­len. Kádár János az Aurora fe­délzetén találkozott a cir­káló legénységének veterán­jaival, köztük a ma már 82 esztendős Ivan Nazarowal, aki 1917-ben, a Téli palotára leadott történelmi visszhan- gú lövés időpontjában az Aurora matróza volt. A hajó mai legénységének nevében a kapitány az Aurora cirká­lót ábrázoló fémmetszetet ajándékozott Kádár János­nak. Délután párt- és kormány- küldöttségünk a leningrádi Ermitázst tekintette meg. A mintegy kétórás múzeum- látogatáson Kádár Jánost és a kíséretében lévő sze­mélyiségeket Vitalij Szusz­lov, az Ermitázs igazgató- helyettese kalauzolta végig az egykori Téli Palota pom­pás termein, amelyekben a világ egyik legértékesebb műkincs-gyűjteményét őr­zik. A magyar vendégek elő­ször a régi olasz művészet alkotásaiban, köztük Rafael és Leonardo da Vinci Ma­donnáiban gyönyörködtek. Ezután a holland gyűjte­ményt nézték meg, nagy fi­gyelmet szentelve- a múze­um kivételesen gazdag Rembrandt-gyűjteményének. Több mint húsz percet töltöttek a magyar delegá­ció tagjai abban a két kis földszinti teremben, ahol a múzeum világhírű arany­kincseit, köztük a szkita ki­rály sírokból származó aranytárgyak és ékszerek láthatók. Végezetül a Tu­tenkamen egyiptomi fáraó sírjából származó kincsekből rendezett kiállítást tekin­tették meg. A sírletéteket az egyiptomi kormány en­gedélyével a kairói egyipto­mi művészeti múzeum bo­(Folytatás a 2. oldalon.) gondos ápolást, a vele való törődést. — több mint 500 mázsa termés várható hektá­ronként. A betakarítást augusztus 28-án kezdték meg. és a tervek szerint ha­ladnak. Eddig a 350 hektár répa 70 százaléka került a cukorgyárba. A két Barro— Leping francia gyártmányú cukorrépa-betakarító gépsor naponta 70 vagon termés felszedésére kénes, aminek elszállítását a helyi vasút­állomásra nvolc erőgép 18 pótkocsival látja el. Ha az időjárás közbe nem szól. ak­kor a munkákat 5—6 napon belül befejezik. Újra itthon Hazaérkezett Csehszlová­kiából a Jászsági Népi Együttes. Egyhetes vendég­szereplése során fellépett és további jó hírnevet szerzett a magyar néptáncművészet­nek Érsekújváron és Kassán. Az együttes vendéglátója a szlovák ipari szövetkezetek Sárisan ének- és táncegyüt­tese volt. Ifjúsági klub Jászberényben Űjabb ifjúsági klub nyílt Jászberényben. A Kókai László klub tagjai: az Élel­miszer, az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat, az A KÉSZ és a Csemege Válla­lat ifjú kereskedelmi szak­munkásai. Egy mondatban — Borbándi János tegnap fogadta a csehszlovák népi ellenőrzési küldöttség veze­tőjét. — Tegnap hazaérkezett Szófiából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának pártmunkás­küldöttsége. — Dr. Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tegnap délelőtt hivatalában fogadta a Magyarországon tartózkodó Liubomir Levesevet. a Bol­gár Hazaras Front Országos Tanácsának első elnökhelyet­tesét. — Tegnap befejeződtek a magvar—iráni élelmiszergaz­dasági tárgyalások,

Next

/
Thumbnails
Contents