Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. szeptember 22, F erikém, itt valahol! — A rendező előre- hajolt s karja tétova kört ír a levegőbe. — Ilyesmire gondoltam. A sofőr biccentett. és az özönvizi bárkára emlékeztető, hatalmas produkciós kocsi vad rázkódások közt megáll a hepehupás mellékutca csorba járdája mellett. A rendező körülnéz. — Igen. Valahol errefelé.. 1 A gyártásvezető száll ki elsőnek, aztán a rendező, utána az operatőr. A fiatal segédrendező a sofőr mellől ugrik ki az utcára. Kehesen kattannak az öreg Studeba- ker rozoga pléhajtai. Lassan lépegetnek á szitáló alkonyaiban; nem sürgős. Éjfélig övék a kocsi, helyszín-keresésre írták ki, déltől. Két-háromemeletes házak előtt bandukolnak; az ég szürke, a flaszter szürke, a házak szürkék. — Isteni — szól az operatőr. — Egy kicsit derítünk, és szinte csak a kontúrokat hozzuk... — Szürkét a szürkével — bólint a rendező. — Abszolút hiteles környezet! A gyártásvezető megáll s aggályosán csavargatja fejét a hosszú utca homályba vesző vége felé. — Nem kellene valamivel kijjebb, fiúk? A földszintes házakig. Mégis, a harmincas évek... Nem gondolod. Ár- pikám? Harmincas évek, külváros, prolinyomor. A hiteles atmoszféra... A rendező határozott mozdulattal nemet int — Bérház kell! — A lakás a harmadik emeleten van — magyarázza a segédrendező. — Nem olvastad a forgatókönyvet, Lacikám? — Istenkém — legyint a gyártásvezető. — Majd lesz a földszinten! És akkor ml van? — Mi is a harmadikon laktunk — szólt közbe az operatőr. — Pedig a mi házunk aztán igazán virtigli proliház volt, Üjpest, a sűrűjéből! Ne licitáljunk túl a szerzőn, Bakonyikám! — Ti tudjátok — von vállat a gyártásvezető. — Én csak a műszaknak akartam a sok kábelt megspórolni. — Arra még ráérünk, gyerekek! — A rendező hangja türemetlenül csattan. — Előbb szúrjunk ki végre egy megfelelő házat! — Azt, ni! — kiált fel hir- telenül az operatőr. — Ott, szemben, nézzétek, a harmadik! Az a lefoszlott vakola- tú! A rendező odanéz; pattint az ujjával. — Ez az! Na. Bakonyikám, itt az atmoszférád! Gyerünk! * Körüljárják az udvart. Az operatőr a kameraállást latolgatja, a gyártásvezető a statiszták számát; a segédrendező azon tűnődik, hol kap itt a színészeknek megfelelő öltözőket és sminkszobát. A rendező befordul a lépcsőházba, fürgén felszalad a harmadik emeletre és kilép a körbefutó folvo- . sóra. Innét vegye a lakás bejárati ajtaját, amikor He- gedűsné megpillantja a sógornőjét? Nagy pillanat; a darab egyik csúcsa... Vagy inkább a másodikról, rézsút felfelé, gumi-optikával? Sarkonfordult, leszaladt a második emeletre, megint kilép a keskeny folyosóra, nézi az ajtókat. Ez a lakás legyen Hegedűséké? Vagy amaz, ott a sarokban? Nem, legjobb lesz az ott, a padlásfeljáró mellett! Megint felmegy a harmadikra. körülsiet a folyosón és megáll a padlásfeljárónál. A kamera innen vehetné a képet... Nézzük, hogy is mutatna? — S nyúl a padlásfeljáró kilincséhez; de a vasajtó nem enged. — Hozom a kulcsot! — kiáltja lentről egy asszony; öreg és elhasznált a hangja. — Máris jövök! A rendező nem érti. Bakonyi itt járt volna már, előkészíteni a terepet? De hisz ez lehetetlen most választották csak ki a házat. — Ki az? — szól le halkan az udvarra. — A házmesterné — súgja vissza öblösen az operatőr. — Mindjárt ott lesz! — Itt bizony! — tüsténkedik az öregasszony, s csak úgy lohol végig a folyosón. — Itt a kulcs, e! — S már nyitja is a rozsdás vasajtót. — Erre tessék! — Megáll, visszanéz, s int az udvar felé. — A többiek? Nem jönnek föl? — Nem mondja a rendező határozottan. — ök lent maradnak. — Hát akkor tessék! Arrafelé! Először talán az ereszcsatornát mutatnám, aztán ahol az eső mindig ösz- szegyűl. Már úgy értem, ahol a pala hiányok... Az öregasszony fürgén előreszalad, majd hirtelen megtorpan, megvárja a férfit. — Vártuk ám az elvtársakat, de menynyire vártuk! Erre, erre tessék! Ott, a forduló után, ahol még most is tócsában a víz! Persze, hogy akkor aztán zúgolódnak a lakók! — Igen. így van ez. — A rendező kicsit tűnődik. Körüljárják a padlást. Tócsa van három helyütt is; cseréphiány — ho<*y a szemközti háztető bevirít rajta — még több. És nehéz, dohos penész-szag mindenütt; csak úgy facsarja az orrot. — Tetszett látni mindent? A rendező hümmög. — Akkor lemehetünk? — Felőlem. Battyognak lefelé a lépcsőn. Mire leérnek, a fél ház ott tolong az udvaron. Bakonyi komoran áll a gyűrű közepén. Jocó, az operatőr félig húnyt szemmel még mindig az emeleteket gusz- tálja, a fiatal első asszisztens idegesen forgatja fejét. Ahogy ők ketten odaérnek, megélénkül a zaj. — Aztán mikor kezdenek hozzá?! — kiáltja egy érdes hang a boly széléről. — Remélem, már holnap! — Tegnapelőtt is későn lett volna! — Maga beszél? Maguknak semmi nem csorog a fejükre! Mi mit szóljunk? — Attól még nekünk is lehet sürgős, nem? Egy izgatott fiatalasszony megrántja a segédrendező karját. — Mikor jönnek, hát mondja már! A kisfiam egész éjjel köhög, minden eső után megfázik! Az asszisztens kétségbeesve int Bakonyi felé. — A mérnök úrtól tessék kérdezni! — Miért tőlem? — Bakonyi szája a fülénél, ahogy most megkönnyebbülve a rendezőre mutat. — Hiszen itt van már a főmérnök elvtárs! Mint egy falanksz, a gyűrű oly szoros a rendező körül. — Mi lesz már. főmérnök úr? Hát ház ez? — Mióta ígérik a tatarozást! — Lesz végre valami? — Hát látta, nem? A sa- dát szemével láthatta! A rendező megfontoltan bólogat. — És mit szól hozzá? A rendező körülnéz. Nem mai gyerek már; megélt egyet-mást. Ezek a parázsló pillantások nem sok jót ígérnek; itt minden szóra tanácsos lesz ügyelni. Klmérten megrázza fejét. í — Ezért valaki felelni fog. Ezt kijelenthetem. — Ojjé! — kiáltja a házmesterné. — A kis Horváth Pityu az igazgatóságról már sitten is van.! — És akkor mi van? — lép előre egy tagbaszakadt, borostásképű férfi; durva, fekete garbópulóverétől még vastagabb a nvaka az udvar sötétjében. „Micsoda isteni karakterfigura” — villant át a rendező eszméletén, de nem ér rá eljátszani a gondolattal, mert a tagbaszakadt férfi folytatja: — Majd kimossák a haverok! Na bumm, hogy a Horváth Pi- tvuka ül!' Nekünk födémcsere kell. nem bírósági cécó! Arra mink teszünk, tisztelt főmérnök elvtárs! — És új kályhák kellenek! — sivítja egy női hang. — És új lépcsőkorlát! — Meg új pincefeljáró! — És teljes vakolás, mert a fal is beázik! — Generáljavítás, na mit cifrázzák! Teljes renoválás! Anélkül az egész istenverés a fejünkre omlik holnap! A rendezőnek mentőötlete támad. Lassú, komótos mozdulatokkal kigombolja kabátját. papírt és ceruzát húz elő. S közben roppantul vigyáz a szájára; hazudni azért még így sem akar. — Majd kiderül, hogy mit lehet csinálni. Nézzük talán a sürgősségi sorrendet. — A tető! — A tető! — Az, az! A tető! Megfontoltan bólogat. — Helyes. Tehát legelső a tető. Egy másik női hang süvölti: — Arra már kihívtuk a tévét is! Hogy az egész ország lássa, hogy hagynak itten minket lakni! Bakonyi az operatőrre pillant; az operatőr őrá. Az asszisztens a földet nézi. A tévét is kihívták... Nem rossz! — És azt hiszik, kijöttek? Egy francot! A rendező köszörül a torkán — Tartsunk rendet, kérem. így reggelig se végzünk! Tehát! a ház közös kívánsága, hogy első legyen a tető. — Ügy van! Az a legelső! — Nos, akkor ezt így jegyzem fel. — Az isten is megáldja érte! — De mikor kezdik, apusként? — Zsiga, hogy beszélsz te a főmérnök úrral? — Ez nem úr. ez elvtárs! — Neked úr! — Miért? Mennyivel különb nálam?! Bakonyi összeveri a tenyerét: — Egy kis csöndet, tisztelt lakógyűlés! Főmérnök uram, ha megengeded, átvenném a jegyzőkönyv vezetését. Tehát: melyik legyen a tető után az első tatarozandó lakás, tisztelt lakógyűlés? Az udvar felmorajlik. — A harmadik emelet négy! — Első emelet három! — Földszint egy! — Első emelet öt! A szobánk mellett van a közös vécé, és mindig ázunk! — A harmadik a legfontosabb! Ott mind be vagyunk ázva! — És mink? A vécé mellett!? — Maguknak könnyű, mert nem a plafonról csöpög! — De nem is eső csöpög, apuskám! — Fuj, szégyell je magát! — Maga szégyell je magát! Ha ilyen szégyellős. menjen a Rózsadombra lakni! — Csend legyen, emberek! — Maga ne pofázzon! Maga még a napot is ellopja a gyerekem elől! Hogy azt a Bárány Tamás: Helyszínkeresők kis napot Is írígyll, ott a gangon! — Tegye oda az ablakom alá délelőtt a kölyköt, akkor nem zavar! — Hülye! Csak délután süt oda a nap! — Hülye masa! Jobb lesz, ha vigyáz a szájára! — Mert följelent, mi? Ügyis tudja az egész ház, hogy maga a följelentős! Maga vamzer! — Spicli a nagyapja! — Hát az öreg Brányikot ki köpte be a tanácsnál, hogy nyugdíjas és mégis eljár dolgozni!? — Ja, de kinek a felesége kanta a pofont az öreg Brá- nyiktól?^ — És kinek a felesége fogadott idegen férfiakat, amíg az ura oda volt dolgozni? — A szerelők voltak, maga szerencsétlen! — Haha! T-betűvel írják azt a szerelőt, nem 1-betű- vel! — Ha nem hagyja abba, megint mehet sírni, de most nem a tanácshoz! Most egyenesen a rendőrségre! Akkora pofon nincs amekkorát kap! — Becsinálok a rémülettől! — Kuss vagy odaverek! — Azt szeretném látni, maga tetű! * ők négyen ott lopakodnak már a sötét kapualjban; s még hallják, hogy a házmesterné kétségbeesve fel- üvölt: — Csöndet, lakótársak! így nem megyünk semmire! Vegyük sorba a lakásokat! így semmit sem ért a főmérnök úr! Egy villanásnyi csend; aztán rekedt üvöltés: — Hol a főmérnök úr?l Akkor csapódik éppen a Studebaker három ajtaja, amikor az első fej megjelenik a mélytorkú kapu boltíve alatt. A motor felbúg; a kocsi megugrik. Száguldanak a töküres esti utcán. Hallgatnak. Csak a főútra kanyarodéban szólal meg a rendező. — A fene enné meg! Holnap mehetünk megint helyszínt keresni! A kis asszisztens sóhajt. — Pedig olyan isteni volt az atmoszféra! REGGEL A TENGEREN r ’ «“■‘Svr GECSE ÁRPÁD RAJZA Demény Ottó HÍD Híd — annyi csak — két rét között két árva partot összeköt alatta pár lépésnyi árok mélyén kékhátú víz szivárog néhány cövek pár deszkapalló a réseknél szilánkká foszló pereg a vízbe morzsaléka kapkod utána álmos béka karfája is csak egyfelől az is lassan kifele dől a víz fölött láthatni ‘árnyát ha túl a napot már lerántják híd mégis e táj pöttöm lelke a távolság fonálkeresztje emberi szándék — áthaladni egyik partról másikra jutni a szép hajnal bearanyozza dűlt korlátját beharmatozza pallóit meghinti sugárral parázzsal piros lángolással Jékely Zoltán Gyönyörű ősz Búcsúzkodás szaka, gyönyörű ősz, bennem fájdalmat fájdalomra szősz. Riadt sikoltozás a ködben: útjavesztett vadlúdcsapat fölöttem. S a dérütött mezőn, melyet maholnap örökre elhagyok, kikericsek születnek-haldokolnak, baljós lila csillagzatok: hányattatást, hajótörést mutatnak a szárnyas és a szárnyanincs utasnak... Kéklő ezüstben ring felém a távol — s bár túlfelől csodát kínál a part, tudom, csak ide vágyom vissza majd vándormadár lelkemmel, a halálból! Simonffy András: A zenélő gondola — Mennyit kér ezért a gondoláért? — Háromezerötszáz, signore. Alább nem adhatom. — Nagyon sok, sajnálom. — Signore! Egy pillanatra. Nézze meg, világít is. Az amerikaiak úgy viszik, mint a fügét. Ma ez a tizedik, amit eladok, önnek háromezerre leengedem. Szimpátiából. ön német, ha jól gondolom. — Magyar. — Magyar? ó, gyönyörű ország az öné. — Járt már ott talán? — Nem. signore. Nehéz innen eljutni Ázsióba. — De hiszen Magyarország Európában van. — Igen, Ügy tudtam, Ázsiában. Mindegy, csodálatos ország lehet. És nézze csak, ha megnyomja ezt a gombot, a táncosnő forogni kezd a kabin tetején és megszólal a zene. — Sok a háromezer. — Mennyit adna érte? — ötszázat. — Ó. ön bizonyára boldog ember, signore: fogalma sincs a líra értékéről. De lenne csak négy kicsi gyerek otthon... négy fiú, signore! — Mennyi idősek? — Kedves öntől, hogy érdeklődik. A kis Fietro — ha látná! -4- ő most éppen hároméves. erős, fejlett gyerek. Nézze csak itt, a fényképen ő ez, a széken. Látja? Az anyja áll mellette, az én drága Máriám... Ha a képre nézek, szégyenkezek uram, hogy kétezernyolc- százért vesztegetem ezt a gyönyörű gondolát. A legszebb ajándék, signore... Ismeri a dallamot? — A Sorrentói emlék. — Járt Sorrentóban? Nem? Sajnálhatja. Feltétlenül el kell mennie oda. Ügy mondják, nagyon szép hely. Nap. tenger, nők. bárok, zene. .. Ha kisüt a nap, feltétlenül látogassa meg Sor- rentót. Ez a dallam maga megéri a kétezernyolcszáz lírát. — Sok, nagyon sok ezért a hajóért. — Sajnálom, signore. Ügy látszik, ön lesz az első vevő életemben, akiről le kell mondanom. Bevallom, az első pillanatban azt hittem, könnyebb dolgom lesz. ön elszánt ember, fiatal és na- gvon gazdag lehet, ha eny- nyire sajnál ja a pénzt... Sokra fogja vinni, signore. Hogy tetszik önnek Velence? Boldog lennék, ha megnyerné tetszését. — Nem hittem, hogy csakugyan ilyen szép ez a város. — Szép. De látna csak a falak mögé. signora A kis csatornák életét nem mutogatják a külföldieknek. Pedig az is Itália. Nagyon szép karosszériája van Itáliának uram, de a motorral baj van... így mondják, önnek bizonyára van kocsija. Kipróbálta már az új autósztrádákat? A Del Sóiét és a Serenissimát? Nincs kanyar, nincs kereszteződés, nincs emelkedő, hat sávban futnak az autók. Jó utak vannak önöknél ? — Keskenyebbek. — Hó, látná csak az amerikai sztrádákat. Renata, a húgom odakint él. néha küld fényképeket. — Kivándorolt, vagy oda ment férjhez? — Na. ő aztán külön tészta. Nem tartom fel. signore? Remélem nem. Járt Vicen- zában a támaszpont környékén? — Láttam az útról a kerítését. — Most már ott élnek az amik. a kerítés mögött. De látta volna csak két évvel ezelőtt, amikor Renata megszökött otthonról... mit mondjak, százezer lírát kaptak havonta a sorkatonák. A tisztek a dupláját is. És semmi dolguk. Tele voltak a bárok katonákkal és kurvákkal. Nahát ez a Renata is. Nyolcán voltunk testvérek. Hárman Brazíliában vannak.
