Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-20 / 220. szám

1974. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 f Rendelésre dolgoznak Gyakorlati oktatás a Szamuely Tibor szakközépiskolában Az esztergapadokon, a fú­rógépeken, fogazógépeken tanulók dolgoznak. Kezük alól csavarok, csapszegek — viszonylag egyszerű munka­darabok kerülnek ki. Min­den heten egy napon mun­karuhába öltöznek, hogy gyakorlatban is elsajátítsák azt, amit az elméleti órákon megtanulnak. Mindez nem is lenne érdekes — hisz a megye számtalan szakközép- iskolájában folyik együtt az elméleti és (gyakorlati okta­tás — ha ezeken a gépeken nem termelőmunkát végez­nének. Az ötlet nem újke­letű. Az iskola tanulói már régebben is ..készítettek ki­sebb megrendelésekre fém- tömegcikkeket. Most azon­ban különös hangsúlyt ka­pott ez a tevékenység, mert az intézmény átkerült a Ko- hó-és Gépipari Minisztéri­um hatásköréből a megyei tanácshoz, s megszűntek a minisztériumi dotációk. A vállalatoknak is gazdaságo­sabb, kifizetődőbb, ha az ilyen kisebb mennyiségű, vagy egyedi darbokat más­sal gyártatják. A bérmunka beilleszke­dik a tanmenetbe, az okta­tás körülményeit nem za­varja. Döntő része forgácso­lás. A harmadik—negyedik osztályosok már biztonság­gal kezelik az esztergákat. A fogazógépek beállítása azonban még az oktatók dol­ga, és a munkadarabok el­lenőrzését is ők végzik. A bevétel felét műhelyfejlesz­tésre fordították, 20 százalé­kát pedig szociális juttatá­sok formájában a tanulók kapták meg. Évenként a gyerekek közül tíz—tizenöt­nek adnak szociális segélyt az osztályfőnök javaslata alapján. A kassai magyar nyelvű iskolával baráti kap­csolatuk van, és az ott ta­nuló diákoknak magyar nyelvű szépirodalmi és szak­könyveket küldenek, önerő­ből rendezték be a modern technológiai, gépészeti, villa­mos és nyelvi laboratóriu­mot. Ebből jutott a kedvez­ményes színházi és mozibér­letre, év végén pedig a leg­jobban tanulók jutalmazásá­ra is. Az intézmény egyik biztos támasza a megye ipari szak­emberképzésének. Sok száz volt hallgató Idolgozik a me­gye különböző ipari vállala­tainál, és ismeri az iskola adta lehetőségeket. így a „termelés” piackutatás nél­kül — természetes „megren­delő áramlással” folyik. Az 1973—74-es tanévben a bér­munkából eredő pénz 315 ezer forint volt, de lénye­gesebb az erkölcsi haszon. Az a tudat, hogy a készí­tett darabot nem dobják el, nem kerül egyik ládából a másikba, hanem beépítik az ÉVIG, a GANZ Vili. — és még sorolhatnánk — gépeibe sokkal komo­lyabb, felelősségteljesebb munkára készteti a tanuló-, kát. H. J. IJj otthonban a munkásmozgalmi múzeum Javában rendezik a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeum gyűjteményét a buda­vári palota A-épületében, ahova nemrég költöztették át a Szentháromság „ utcai épületből. Új otthonában — mint Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát — a múzeum mintegy 3000 négyzetméternyi kiállítási területtel és 126 szemé­lyes előadóteremmel ren­delkezik. az eddiginél jobb feltételek között működ­het. A közönség számára a fel- szabadulás 30 évfordulójának előestéjén nyílik meg, há­rom kiállítással. Az állandó kiállítás a ma­gyarországi munkásmozga­lom története első, 1919-ig terjedő szakaszának nagy­számú dokumentumát, tár­gyi emlékét mutatja be. A többi között felsorakoztatja az ország különböző részén újabban felkutatott és összegyűj­tött dokumentumokat, a múlt századbeli és a szá- zadeleji szocialista mozga­lom vezetőinek tevékeny­ségével összefüggő tárgyi emlékeket. a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom kapcsola­tát szemléltető 'dokumentu­mokat. a különböző munkás­egyesületek, szakszervezetek zászlóit, jellegzetes tárgyait, jelvényeit, a Tanácsköztársa­ság idején kiadott és kiadat­lan bélyegek terveinek szin­te teljes kollekcióját. Az egyik tervezett idősza­ki kiállítást, a Magyar Fotó­művészek Szövetségével együtt rendezik meg „Ma­gyarország ma” címmel. A kiállítás anyagát a Kul­turális Kapcsolatok Intéze­te külföldön is bemutatja hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. Az ünnepélyes kapunyitás után intenzív kapcsolatot te­remtenek a közönséggel: szervezett csoportoknak tárlatvezetést, az üzemek­ben, iskolákban kiállítást rendeznek, szakmai segít­séget nyújtanak a szakkö­röknek. Ezenkívül társadalmi testü­letet alakítanak ki a mun­kásmozgalom veteránjai, üze­mi dolgozók, pedagógusok, ifjúsági szervezetek tagjai­nak részvételével, hogy mind szélesebb körben megismer­tessék a munkásmozgalom hagyományait Bács megyében szerepelt a 25. Színház Befejezte nagysikerű bács­megyei vendégjátékát a 25. Színház. Mint az együttes vezetői elmondták az MTI tudósítójának, a társulat ta­valyi nagy sikerű baranyai vendégjátékának mintájára, ebben az évben, szeptember 6 és 16 között Bács megyé­ben tett körutat. Több mint 2200 főnyi közönség előtt nyolc előadást tartottak al­földi községek művelődési házaiban. öt alkalommal Gyurkó László A búsképű lovag Don Quijote De La Mancha szörnyűséges ka­landjai és gyönyörűszép ha- hála című darabját adták elő, három este Hernádi Gyula—Jancsó Miklós Vörös zsoltár című, az agrárszoci­alista mozgalom emlékét idéző forradalmi revüjét mutatták be. Valamennyi községben — Orgoványban, Csengődön, Kaskantyun, Tázláron, Kiskőrösön, Kece- len. Akasztón, Császártölté­sen. zenés irodalmi délelőt­töt, rendhagyó irodalmi órákat tartottak és közön­ségtalálkozókat is szervez­tek Az együttes előadáskörút- ja a Kulturális Minisztéri­um színházi főosztályának és a Bács megyei Tanács mű­velődési osztályának anyagi és erkölcsi támogatásával valósult meg. A vállalkozást mindegyik fél közművelődé­si munkának tekintette, * s ebből a színháznak termé­szetesen semmiféle anyagi haszna nem származott. Az előadások, bevételét ugyanis átengedték a „vendéglátók­nak” az illetékes művelődé­si házaknak, amelyek a kö­zönségszervezés feladatát is ellátták. Kultúra és korszerűség Amatőrok szakosított továbbképzése Űj terv szerint szer­vezik meg a továbbiak­ban a műkedvelő cso­portok vezetőinek tanfo­lyamait a megyei műve­lődési központban. Üj vonás, lesz a mű­helyszerűség ; azaz a cso­port «tagjai közösen vá­lasztják ki műsoruk anyagát, közösen döntik el a feldolgozás módját. A másik újdonság: a művészeti ágakon belül differenciálják az egyes ágazatokat. A karveze- ■ tésen belül például kü­lön tanfolyamot indíta­nak a citerazenekarok, a beatzenekarok és a Re­pülj páva-körök veze­tőinek. Az irodalmi szín­padok programjában a klasszikus művek mel­lett mai írók darabjai is színre kerülnek, s a ha­gyományos műfajok mel­lett irodalmi oratóriu­mokat is bemutatnak. Októberben végzik el azt a felmérést a műve­lődési otthonokban, amely útmutatást ad arra, hogy milyen ama­tőr továbbképzési tanfo­lyamokat szervezzenek a jövőben. íz Operaház megnyitja kapuit Ma este 7 órakor csen­dül fel a Himnusz az Operaházban, 'szomba­ton pedig az Erkel Szín­házban — megkezdődik az Operaház 91. évadja. Tegnap Dalszínházunk évadnyitó társulati ülé­sén — amelyen megje- jent dr. Orbán László kulturális miniszter és Vass Imre, a művészeti dolgozók szakszervezete szövetségének főtitkára — Lukács Miklós igaz­gató ismertette a társu­lat idei műsortervét. Az évadnyió társulati ülésen bemutatták az Operaház új tagjait: a most végzett főiskolai hallgatók közül Ötvös Csilla, Pászthy Júlia, Ta­kács Mária és Kertész Támás lesz az Operaház énekese. Hantos Balázs, -aki a főiskola befejezé­se után ösztöndíjasként Moszkvában tanult to­vább, Gurszky János, aki operaházi énekkari működése után a pécsi színháznál volt magán­énekes és Kárpáti Ernő, aki hosszú ideig külföl­dön szerpelt, ősztől szin­tén az Operaházban lép közönség elé. Léteznek nfindig időszerű témák. Ezek közé tartozik a kultúra és a kor­szerűség viszonya is. Mi avult el abból, amit régen általános kultúrának tekin­tettek és mi minden új já­rult az általános kultúra törzsanyagához? Mindezek olyan problémák, melyeket csaknem minden időszakban felvet magának minden tár­sadalom. Nem olyan régen éles vi­tákban megkísérelték a kul­túra és korszerűség új meg­fogalmazását nyújtani. Volt olyan álláspont — például Snow angol író képviselte ezt —, mely szerint két egymástól szétszakítható kul­turális terület van: az egyik a humán, a másik a techni­kai kultúráé. S ez' utóbbi egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül. Más ál­láspontok viszont éppen azt mutatták ki: a technikával semmire sem megy az ember olyankor, amikor életének döntő fordulatairól kell ha­tároznia. Max Frisch svájci író Homo Faber című regé­nye azt bizonyíti a, hogy az elektrotechnikai szakember a döntő életkérdésekben felké­születlennek mutatkozik, s ezért képtelen elviselni a legegyszerűbb megrázkódta­tásokat is. A vita természe­tesen nem lezárt. Az az érzésem, hogy van egy bizonyos szint, ahol a vita már értelmetlen. Emlé­keztetem az olvasót arra, hogy nem olyan régen a te­levízióban több Nobel-díjas tudós is megszólalt. Aki akár Wigner Jenő, akár pedig Szent-Györgyi Albert szava­it hallgatta, a két kultúra dilemmáját mindenképpen ál-dilemmának kellett te­kintenie. Miért? Mert Wig­ner Jenő. aki az első atom­reaktor megteremtésének ré­szese volt, tiltakozott az el­len, hogy a tudományt, a fi­zika és kémia fejlődését Newtontól, illetve Daltontól datálják: Éppen arra hivat­kozott, hogy a nagy klasz- szikus filozófusok, Platon és Arisztotelész sok tekintetben több indítékot adtak a mo­dern tudományos gondolko­dás számára, mint a legkivá­lóbb újkoriak. Továbbá azt fejtette ki, hogy valószínű­leg azért szokták Newtontól, illetve Daltontól számítani a természettudomány úgyne­vezett kezdetét, mert azóta használják fel gyakorlatilag is a tudományt. Hasonlóképpen Szent- Györgyi Albert számára is elválaszthatatlan a termé­szettudományos kutatás fej­lődése és az a munka, amit egykor Szegeden egyetemi tanárként pl. a színjátszás, vagy a szabadtéri játékok te­rén kezdeményezett. Levon­hatjuk tehát a következte­tést: az igazán magas tudo­mányos szint számára nem lehet kérdéses a kultúra egysége, nem lehet kérdéses az, hogy a művészeti fejlő­dés összefügg a tudományos fejlődéssel és semmiféle szembenállás nem létezik úgynevezett klasszikus és úgynevezett modern kultúra között. A korszerű kultúra fogalmán belül csak azok gondolatvilágában jöhet lét­re egymást kizáró ellentmon­dás a kultúra különböző te­rületei között, akik a kul­túrát és a túdást a közvet­len hasznosíthatósággal azo­nosítják. Nyilvánvaló, hogy például egy sokoldalú és amatőr zenei ismeret, vagy egy sokoldalú történeti iáme- ret közvetlenül nem váltha­tó át semmiféle pénznemre és közvetlen alkalmazhatósá­ga egyáltalán nem evidens. Azonban a kultúra mindig azt jelentette, hogy az em­ber olyan dolgokkal is fog­lalkozik, melyeknek értéke­sítése a közeljövőben nem lehetséges. Foglalkozik tehát azzal is, ami a napi szükség­letekből fakad, de folytat olyan megismerő vagy más aktív tevékenységet, melynek látszólag nincs megtérülése. Nem térül meg például az, ha valaki megtanul a maga élvezetére zongorázni; ha átnéz egy értékes képzőmű­vészeti albumot, — mindez csak akkor válik számára fontossá, ha egy adott élet­helyzetben az az intelligen­ciafinomodás, mely a művé­szettel való kapcsolatából született, érzékennyé teszi differenciálásra. Látszólag jelentéktelen árnyalatokat is meg tud különböztetni egy­mástól emberi, munkatársi viszonylatokban is. Nagyon „korszerűtlenül” hangzik mindez, pedig a kul­turált embert minden időben az jellemezte, hogy olyan dolgok felé is érdeklődéssel fordult, melyek közvetlenül nem az ő „profiljába” vág­tak vagy kívülestek munka­körén. Nemcsak saját fel­adatait akarta tehát magis­merni, hanem a világot is. Vagyis a kulturált ember azonos a valóság iránt ér­deklődő emberrel. A kor­szerűséget tehát nem az je­lenti, hogy valamiféle hasz­nossági elv, utilitarisztikus szemlélet alapján válogatunk a megismerés különböző te­rületei között. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az el­avultnak, a klasszikusnak „becsmérelt” ismeretek min­den szempontból szüksége­sek a ma embere számára. Mégis, mi az a plusz, ami a korszerű kultúra-felfogást jellemzi? A legfontosabb e téren az, hogy egyáltalán nem ismer leszűkítést, tehát nem ismer olyan műveltség­anyagot, amelyet — a mű­veltség más területeitől elszi­getelten — mértéknek je­lenthetne ki. Volt időszak, midőn a klasszikus nyelvek ismerete ilyen kizárólagos mértéket jelentett, s ha ezzel valaki rendelkezett, akkor el lehetett tekinteni például a legelemibb egészségügyi, biológiai ismeretektől. Ma ez a kör nagymértékben bővült. Tehát nem lehet művelt em­bernek tekinteni azt, aki pél­dául nagy nyelvtudással ren­delkezik, de fogalma sincs például 'az elektromos be­rendezésekkel kapcsolatos szükséges elővigyázatosság­ról. Vagyis a műveltség köre a modern időkben rendkívül kitágult. Ezért van szükség e"V egyre erőteljesebb és di­namikusabb közművelődés­re. Ezért lehetetlen még a műveltség szempontjából is a tokba bújt ember figurája, s ezért lehet a korszerű mű­veltséget a múlthoz viszo­nyítva sokoldalúbb művelt­ségnek tekinteni. A fentebb leírtak egyszerűen az élet követel­ményei. Üj fogalmak százai rohanják meg az embereket, s ezek között a fogalmak között — mint amilyen pél­dául az urbanizálódás, az ökológia, a sugárveszély stb. — az embereknek tájéko­zódniuk kell. S ezzel már ki is mondtuk: a korszerű mű­veltség nem más, mint a mai világban, a mai életben va­ló tájékozódás előfeltétele és képessége. S a művelt em­berre is vonatkozik a régi latin mondás: docendo dis- cimus vagyis tanítva tanu­lunk. S ez azt jelenti, hogy a művelt ember önkénytele­nül is, beszélgetés közben, embertársaival való érintke­zés közben terjeszti' a mű­veltséget, vagyis terjeszti . a valóságban való orientáció (eligazodás) feltételét. Rövi­den így is kifejezhetnénk: magábanvaló műveltség nincs. A művelt ember az, aki művel. Műveli önmagát és művel másokat. Ezért fon­tos kérdés napjainkban a műveltség korszerűsége és ezért fontos tudatosítani azt: akárhol kezdjük is el az is­meretek megszerzését, ha mélyen és sokoldalúan aka­runk valamit megismerni, akkor ismereteink szükség­képpen átnyúlnak más terü­letekre. Minden tudás útja végülis, amennyiben igazi tudás, az általános művelt­séghez, a kultúra egységéhez vezet. H. I. A zt mondták nekem, hogy egészséges, kul­turált ember, aki egészségesen, kulturáltan és sokáig akar élni. az szokion le a dohányzásról. Miután önmagamat kulturált ember­nek. életcélomat pedig egész­séges kulturáltság példájának tekintem, s az élettel is úgy vagyok, hogy jobb több be­lőle. mint kevesebb. — elha­tároztam. hogv leszokom a dohányzásról. Letettem a ci­garettát. odaajándékoztam az öngvújtott. és ellen álltam minden további kísértésnek, hogy egészséges, kulturált és hosszú életű legyek. Időnként ugyan elájultam a nikotin éhségtől. kisebb hisztériás rohamaim is voltak, de vég­eredményben is a cigeretta és a közöttem folyó ütközet­ből én. az egészséges, kultu­rált és hosszú életű ember kerültem ki győztesen. Már kezdtem megnyugod­ni. hogy életem hosszabb lesz. mintegy Shakesoeare-tragé- dia. amikor azt mondták, és nekem mondták. hogvha egészséges és kulturált ember akarok lenni, aki egvben hosszú életű is ezen a földön, hagyjak fel az ivással. Az al­kohol ÖL butít s ha nyomorba nem is dönt mert. ha teljesen hülve leszek tőle. leszázalé­kolnak. és fizetik a táppénzt, ám mégis egy egészséges és kulturált ember megtartóz- tatia magát az alkohol élve­zetétől. Így tettem. Halálraítélt ba­rátain» körében én szörpöt ittam, zsíros ebédre szódabi­karbónát a fröccs helyett, nyári, gutaérlelő hőségben könnyeimen át szemlélve a hűs sör habját, fagylaltot nyaltam, de nem puncsot, csak citromot, s ha a tél hi­dege mart testembe, didereg­ve toltam félre a konyakos, vagy a pálinkás poharat és egy kis frissen forralt tejet kértem. Hogv kulturált, egészséges és hosszú életű legvek. Már kezdtem megnyugod­ni. hogv íav s ennvi lemon­dás után megindultam azon az úton. amelv a matuzsá­lemi korhoz vezet, amikor figyelmeztettek, hogy az evés evönvöre nem éppen a leg­praktikusabb és legcélraveze­tőbb eszköz egy egészséges életmódot élni akaró kultu­rált ember hosszú életéhez. Egyem keveset, tartózkodjam a zsíroktól, a cukroktól, a tésztáktól, s a sertés sültektől, a paprikás zafttól és a tun- kolástól. kerüljem a pecse­nyekacsát párolt káposztá­val. mint a bűnre vezető al­kalmat. s ne mulasszak el soha éhen. szomian lefeküdni, mert ez a legegészségesebb és a legbiztosabb eszköz a hosszú élethez. Így tettem. Két amolett keksz között egv száraz pirítós. némi sós. víz — ez volt az ebédem. Vasárnap két csepp olíva olaj hozzá, hogv kidőzsöliem magam ezen a hétvégi pihe­nő napon. De sebaj: egész­séges és kulturált emberhez méltóan hosszú életű leszek a földön. Amikor barátaim és ellenségeim már mint a túl­világon faliák nem létező szájúkkal az örökké ízetlen paprikás csirkét, én még vi­dáman futkosok a nők után. itt lent... Azt is mondják. Hogy egv egészséges és kulturált em­ber. aki hosszú életű akar lenni, az nem futkos a nők után. Az egyáltalán nem. Se­hol. Az egészséges és kultu­rált ember, ha hosszú életű akar lenni, akkor óvatosan, kikerüli a csípőket és a mo­solyokat és nem is gondol mindarra, ami a nő utáni fútkosás eredménye lehet. Ezen tűnődtem és a hosszú élet értelmében, miközben megtartóztatva akartam le­venni tekintetem egv előt­tem haladó ember ama pont­járól. amelyről messzire rin­gott a tény. hogv az ember, női ember, aki után nem is szabad futkosnom... De lelépnem a járdáról, azt szabad... Még láttam, hogy a nő riadtam fölémhaiol. aztán csendben meghaltam. Igazuk volt hosszabb lett volna az életem, ha nem futok a nő után és az autó elé. Még az a ió. hogy leszoktam a dohányról az evésről, az ivásról... Már csak a futko- sásról kellett volna leszok­nom és örökéletű lettem vol • na. Hát nem oech: egv lé­péssel az örökkévalóság előtt meghalni? Gyurkó Géza LESZOKTAM >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents