Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-18 / 218. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. szeptember IS. Finn ősz Tampere a finn ipar szíve. A város centruma, középfitt a Kaleva-templommal Néhány nap híján egy esztendeje jártam északi rokonaink földjén, éppen akkor, amikor Helsinki három napon át Lászlód íszben köszöntötte magyar vendégét, Kádár Jánost. Pártunk Központi Bizottsága első titkárának akkori látogatása szervesen beleilleszkedett a magyar és a finn politikai élet vezető képviselőinek évek óta folyó rendszeres találkozásainak sorába. Jó érzés volt tapasztalni, hogy a magyar és a finn politikusok, tudósok, nyelvészek, írók, a művészetek képviselői, a ga'zdasági és kereskedelmi élet reprezentánsai azon munkálkodnak, hogy a közös múlt nyomán még közelebb kerüljenek egymáshoz népeink. ☆ Egyik este finn barátaimmal a Svéd Színházhoz közeli modern kávéházban beszélgettünk, miközben egy szőke fiatalemberre lettem figyelmes, pontosabban lapp népviseleti kabátjára. Akkor még nem sejtettem, hogy néhány nap múlva lappföldön leszek. A repülő néhány óra alatt Helsinkiből Rovaniemibe, a finnországi lappok fővárosába repíti az utast. A második világháború idején a németek lerombolták a várost. Az akkori 8 ezer lakosú település helyén ma 30 ezer lélekszámú modern város álL Szeptember utolsó harmada a lapp ősz, a ruska- aika. Ilyenkor páratlanul szép a táj: színpompás erdők, fehér törzsű nyírfák sárga levelekkel, a bokrok vöröses barnája, a fenyők örökzöldje és az őszi erdő élénkpiros aljnövényzete gyönyörködteti a látogatót. Aki nem ismeri az itteni vegetációt, hitetlenkedve nézi a képet, pedig a szem nem csal, az erdei áfonya piros szőnyege borul lábunk elé. Fölötte a valószínűtlenül kék égbolt, hófehér felhőkkel, alatta napfényben szikrázó sziklák s ahogy a finnek mondják: a táj szemei — a tavak. A ruska-aika idején valóságos népvándorlás indul az Északi Sarkkörre, hogy sokan tanúi lehessenek a természet e csodálatos ajándékának. Itt nincsenek turistacsalogató fogások, itt az erdők, folyók, tavak békéje és szépsége honol. Délután már meglátszik a lehellet és éjszaka már fagy. > 6 Sokat lehetne írni Tamperéről. a finn ipar szívéről S hogy ezt most mégsem teszem, annak magyar vonatkozása is van. Tamperében vendéglátóim megmutatták a fiatal finn építőművész, Rei- ma tervezte Kaleva-templo- mot, amely modernségében sincs híján a régi katedrálisok hangulatának. Amikor a szószék mellett leültettek, a magnetofonból ízes magyarsággal felhangzott a néhány éve elhunyt Pavo Vil- janen esperes hangja: „Isten hozta közénk önöket, kedves magyar testvéreim”. Képzeljék el, hogyan hat ez az emberre, távol a hazától, a messzi Északon. Pavo Vil- janen Sopronban végezte az evangélikus teológiát, ott tanulta meg nyelvünket. Magyarországot második hazájának tekintette, koporsójába magyar földet is tettek. A szalag, amely megőrizte hangját, bemutatja a templomot, majd elmondja, hogy Skandináviában, az Északi- Sarkcsillag alatt nem szokás a déli harangszó, csupán itt, a Kaleva-templomban hangzik fel minden nap 12 órakor, a nándorfehérvári győző tiszteletére. Mielőtt a hangot őrző magnetofon kikapcsolna, így fejezi be szavát: „Isten hozza közénk A kolbászsütő élménybánya. Hír-szatyrukat itt öntik ki a füredi piacozók. — Anyu megint nem hozott haza pénzt, nem voltak palik, — ezzel fogadott az unokám. Minek az ilyen asz- szonynak gyerek? Egy görnyedt öregasszony nagyot harap a kolbászból, s közben fűnek-fának harsogja keservét. — Ilust megint lecsukták? — csodálkozik egy kreol bőrű lány. Tettetett naívsága íeldühíti társnőjét. — Miért éppen az idén ne csukták volna le? — Külön faluba kellene ezeket telepíteni, néz rájuk megvetően egy dúskeblű fiatalasszony. — Többet járnak a bíróságra, mint más a boltba. Még tán randevút is ott adnak egymásnak. A piac szűnőben. A pesti használtruha-árus — rekedt hangon kiabál: „Harminc forint mindegyik”. A ruhák a földre dobva, kusza halmaönöket máskor is. Isten áldja meg a magyart!” V A Finn-öböl partján épült Helsinkiben a klasszicista stílusú épületek mellett jól megférnek a csupa üveg — csupa fény magasépületek. A Szenátus téren, ha rátekintünk az államtanács palotájára és a lcaledrálisra, mintha Leningrádban éreznénk magunkat. Az Alvar Aalto által tervezett Finlan- dia-ház, amely az európai biztonsági konferencia zárószakaszának is színhelye lesz, egész másfajta modern méltóságot áraszt. A finn építészet magas színvonalának élő bizonysága az Espoo város 9 kilométerre Helsinkitől. Ott van a Tapiola városnegyed, ahol a természetes környezetet érintetlenül hagyva építették fel a házakat és Otaniemit, az egyetemi várost. Tapiola centrumában, egyetlen épületben 65 különböző üzlet található az élelmiszer-áruháztól a könyvesboltig, a banktól az autószalonig. A végső impresszió: olyan itt minden, mintha üdülőövezetben lennénk. A magyart finn földön mindenütt testvérként, barátként üdvözlik, s bár a történelem távolra sodort egymástól, a modern világ közlekedési eszközei közel hoznak bennünket. Ma már hetente kétszer magyar, illetve a finn légitársaság közvetlen járatai szállítják az utasokat — vízum nélkül. zuk közt unottan válogat néhány öregasszony. Egymás után berregnek fel az árusok gépkocsijai. ■ — Nekem aztán nem kéne autó, — közli a kolbászsütő. Vitapartnere ellenkezik: — Majd vetetnek a gyerekek. , Piacozók — Nem tudnánk mi azt kihasználni. Ha nem maszek lennék, akkor tán igen. De így? Hajnalban kelek, s még vasárnap is délben, holtfá- radtan megyek haza. Csak karácsonykor nem vagyok itt, de akkor is itt lennék, ha érdemes volna. Azért az átkozott pézért mindent megtesz az ember, mégsincs belőle sosem elég. Építettünk egy négyszobás házat, hozzá melléképületet. Igaz, be kell még rendezni, de megér egy félmilliót. Sok a négy szoba, de ha már így kezdtük... Atomreaktorok Egyiptomnak, Izraelnek Joseph Sisco, amerikai kül- ügyminiszterhélyettes a képviselőház külügyi bizottsága előtt tett vallomásában kilátásba helyezte, hogy ha az 1980-as évek elejéig nem mutatkozik remény a közel- keleti béke megteremtésére, az Egyesült Államok elhalasztja az Egyiptomnak és Izraelnek szánt atomreaktorok szállítását. Ha pedig a reaktorok odaszállítása után, bármelyik a két állam közül megszegi a megállapodásban foglalt biztosítékokat — mondotta Sisco —, az Egyesült Államok megszakítja a nukleáris üzemanyaggal való ellátást. t Lj váró ok az DDK h m Az idén október 7-én negyedszázados fennállását ünneplő Német Demokratikus Köztársaság térképén számos olyan várost találhatunk, amely korábban vagy egyáltalán nem létezett, vagy csak jelentéktelen kis helység volt. Ezek sorában első helyen a rangidőst, a Frankfurt megyei Eisenhüttenstadtot kell megemlíteni. Ennek az 1946- ban alapított, teljesen új városnak, az NDK-beli nehézipar egyik központjának jelenleg már csaknem 50 000 lakosa van. Most tízéves a 70 000 lakosú Halle-Neustadt, ahol főleg a Leuna és a Buna Műveknek — az NDK legnagyobb vegyipari létesítményeinek — a dolgozói élnek. Ez az NDK legifjabb városa olyan értelemben is, hogy lakosainak átlagos életkora 24,5 év. Máris 45 000 ember lakik Schwedtben, a Szovjetunióból az NDK-ba vezető Barátság I. olajvezeték csatlakozási pontján, az NDK— lengyel határ mentén. — A petrolkémiai kombinátban, amelyben eddig 2,5 milliárd márkát ruháztak be 7600-an dolgoznak. Az NDK egyetlen nemzetiségi vidékén: Lausitzban található a jelenleg 65 000 lakosú Hoyerswerda városa. Ehhez a korábban jelentéktelen, vegyesen szorb és német lakosú falucskához közel épült fel az NDK egyik legnagyob ipari létesítménye: a Schwarze Pumpe erőmű hozzá tartozó külszíni szénfejtéssel és szénfeldolgozással. Hoversewrdának ma már állatkertje, csillagvizsgálója, vidám parkja és számos sport- és kulturális létesítménye van. Most épül egy újabb, 30 000 lakost befogaIdős nénihez fordul: — Nem tud ajánlani valami jó bolhairtót? A disznók ott vannak az udvaron, akaratlanul is behordjuk tőlük a bolhákat. Az öregasszony kész a válasszal: — Lehet kapni azt a sárga port. — Azt szórjam a reka- miéra? — Én is azt szórtam, ott volt három napig, aztán kiporszívóztam. — Valamit csinálni kell, mert a férjem sem tud aludni tőlük. Pedig aludnia kellene sokat, jól kipihennie magát, mert beteg. Alig, hogy beköltöztünk az új lakásba, elcsúszott, s azóta sem jött rendbe. Pillanatnyi csend támad. Szél söpör végig a piacon, felkapja, lebegteti a használt holmikat. Ügy tűnik, mintha réj,i emberek kelnének életre a téglával borított piac- téren... — Sb — Kuopio régi piacterét borsz erű, modern üzletsorok és áruházak övezik Boros Béla do lakónegyede. KBPiHNMNK ELŐTT Vajon mivel „érdemelte” ki a néző, hofey szombaton egész este gyilkossággal, bűnügv- gyel. a halálnemek különféle felsorakoztatásával és esv- bekapcsolásával szórakoztassák? Ho“v més a zenei fejtörőt is rémisztő képek „külsejében tálalják”, amikor is jobb sorsra érdemes operaénekesek fekete lepelbe burkolóznak, s a halál rémisztő szagát árasztják a képernyőről! Műsor az ötletért A Szombat este megterve- zői bizonyára valami szerkesztői ötletet kerestek, amivel egybekapcsolhatják a különböző műnemű és zsánerű alkotásokat, amivel úgymond fazont adhatnak a több mint kétórás szórakoztató műsornak. Jöjjön hát a bűnügy, a gvilkosság legkülönfélébb változatban, azaz olyan művek sorakozzanak egymásután, amelyek az említett fogalmakkal kapcsolatba hozhatók. Például komolyan, mint a Megtörtént bűnügyek sorozat legfrissebb darabjában, amelyben a szerző egy Budán megesett bűntény körülményeinek ábrázolására vállalkozott, sajnos a krimi- írás elemista fokán. Ugyanis a nyomozás szellemi iz- ??/r??'ból, a jó krimi logikai .latekjellegéből semmit sem kaptunk, ebben a bűnügyi históriában minden túlságosan egyszerűnek tűnt. Néhány brutális részlettől eltekintve, melyek inkább álmaink megrontóiként játsz- hattak szerepet, a képernyőn tömény unalom terjengett. Bizonyságul, hogy a nyers bűntény és a hozzá kapcsolódó nyomozás önmagában még nem szórakoztató krimi, csak írói képzelőerő avathatja azzá. és természetesen mesterségbeli tudás. ^Be egyáltalán törvénysze- ru-e, hogy szombat estén-. ,nX a k:rimi legyen a tévénéző állandó kenyere. (A felügyelő című NSZK-film is szombat esti program!) Éppen azon az estén, amelyen magvasabb, tartalmasabb produkció szellemi igénybevételét is szívesen vállalná a szabad szombatjai végigpihenő tévénéző. Vajon nem volna-e célszerű olymódon változtatni a hét műsorának jelenlegi szerkezetén, hogy a szombat este programja megszabadulva a mindenáron való szórakoztatás béklyójától a színvonalas tévépremierek műsornapjává lépne pin Háromnegyed óra 'I ömör kénnyel Jellemző, hogv még a bemondónő sem volt biztos, illetve az, aki neki a bevezetőt írta a Tömörkény-est elé. hogy vajon a szerda esti bemutató volt-e az első. vagy a szegedi író már járt máskor is a Magvar Televízió képernyőjén. Jelzi ez. hogy a századforduló kiváló prózaírója mennyire nincs jelen rangjához méltó módon mai irodalmi köztudatunkban, mennyire nem számolnak vele. Pedig éppen jóízű történeteinek összeválogatott szerda esti csokra is igazolja: színes írói egyénisége, világának sajátos karaktere hálás téma a távolba látta- tás művészei számára is. Igaz. a válogatás olyan tárcákat emelt ki a Tömörkényírások közül, amelyekben humorban pácolva a népélet apró jelenségei villantak fel, zsánerképek elevenedtek meg. Talán a népszerűsítés könnyebb útjának kínálkozott ez a szemléletű válogatás. Vagy maguk a televíziósok is csak kóstolgatni akarták, vajon mit is lehet kezdeni Tömörkénnyel. A Közigazgatási vályú és az Adóügy — mikszáthi ízű karcolatok — azt jelezték, hogy Tömörkénynek van máig szóló mondanivalója. Az említett két történet ugyanis a mindenkori bürokratizmus mulatságos gúnyrajzaként is elfogadható. Az átdolgozó. Zeke Gyula bár jószándékúan. mintha munka közben megállt volna a félúton. Még jobban bízott az író nyelvének erejében és az epikai előadásmód varázsában, mintsem el mert volna teljesen szakadni az eredeti formától, és a? egyes történeteket igazi drámákká formálta volna: megrekedt az epika és a dráma között. Ennek ellenére korrekt tolmácsolásban — rendező Málnay Levente — élvezhettük Tömörkény sajátos humorát. De mért csak azt, hol maradt az író tragikus életlátása, indulatokat kavaró szociális ieazságkere- sése? Egy igazi Tömörkényremekműben ezt is meg kellene egyszer mutatni a televízió nézőinek. Talán ez is megérne néhány fertályórái a képernyőn. Próbafetvetei Palotai Boris érzi a képernyőt, friss szemléletű, mai témájú írásai a televízióban is sikert hoznak számára. Találkoznak a nézők ízlésével, és nem egy közülük különböző fesztiválokon, seregszemléken díjat is nyer. Palotai Boris sikerszerző a televízióban. Most egy régebbi írása győzedelmeskedett a képernyőn, a Próba- felvétel. Négy évvel ezelőtt a szerző egyik novellásköte- tében is helyet kapott. A Próbafelvétel egyik sajátossága, hogy benne tömör, belső monológ formájában ábrázoltatik a váratlanul filmszereplővé előlépő kis gyári munkáslány lelki párfordulása. Aki megszédülve a szerepléstől, hátat fordít régi környezetének, majd pedig ahogyan egyre inkább felismeri, hogy filmbéli szereplése nem volt más. csupán csalóka álom, visszatér övéihez, a józan élet útjára. amely az igazi boldogsághoz vezet. Egy fiatal lány kibillen érzelmi egyensúlyából. majd lassan visszatalál újra igazi önmagához — erről beszél a novella, és ezt fogalmazta meg újra a film is képekben elbeszélve, pontos, kifejező dialógusokba öntve. Ügy. hogy nem tévedt az öncélú lelkizés csábító zsákutcájába. Surek Kati története a konkrét társadalmi valóság dimenzióiban marad, mindvégig valóságszaga van. A realista szemlélet végig uralja a játékot. S ez éppúgy érdeme a rendező Máriássy Félix- nek, mint a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Monori Lilinek (Kati), Sulyok Máriának (az anya) és Kálmán Györgynek (a filmrendező), hogy a színészi teljesítmények közül csak a legjelentősebbeket említsem. Röviden \ Keresztúry Dezső színes egyéniség, és szeretett Arany Jánosán kívül életében sok mindennel foglalkozott. Többek között Madáchot is ő fedezte fel a magyar színpad számára. Éopen ezért egyetlen órába belesűríteni a gazdag életút eseményeit és tapasztalatait. csaknem képtelennek tűnő vállalkozás volt. Mégis, ami elhangzott hasznos a 60 perc alatt, attól néhány társadalmi és történelmi kérdés sajátos megvilágítást kapott. A megszólaltatott versek pedig mint pillérek tartották a dialógus épületét. A Munkások, vezetők egymásközt sorozatban a békéscsabai Kötöttárugyár és a Ganz-MÁVAG felvonó üzemének munkásai, vezetői kaptak szót. Téma: mitől szocialista egy brigád. A Balogh—Bán kettős irányításával igen eleven véleménycsere bontakozott ki a képernyőn, a két üzem brigádtagjai természetes légkörben, őszintén nyilatkoztak meg. Csali valahogy arra nem született meg a kielégítő válasz, amit a két riporter mindkét színhelyen elszántan keresett: hogy egy úgynevezett gyári munkaközösség, kisközösség élete mitől is válik szocialistává. V. M
