Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-14 / 215. szám

1974. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlése Szolnokon Nem magánügy a művelődés (Folytatás az 1. oldalról.) rajzosok hasznosan működ­nek együtt a rokon szakterü­letek képviselőivel, — ezért köszöntötte a vándorgyűlés szociológus és történész ven­dégeit. Dr. Ortutay Gyula beszélt arról is. hogy a magvar nép­rajz mindig érdeklődést ta­núsított a nemzetközi tudo­mányos élet eseménvei iránt. A nemzeti és a nemzetközi jelleg egysége jellemző ma is néprajzkutatásunkra. En­nek egyik kifejezőié a kül­földi tudósok részvétele ezen a tanácskozáson. Beszéde be­fejező részében örömmel nyugtázta, hogy a Magyar Néprajzi Társaság munkája iránt soha nem volt ilyen széles körű országos érdek­lődés. mint manapság. Mind­ennek egyik megnyilvánulása az. hogy erre a vándorgyű­lésre negyvenhat előadás ké­szült el. és sokan jelezték előre, hogy részt kívánnak venni a szakmai vitákban. Az elnöki megnyitó után került sor a „Faluk. A pa­raszti műveltség regionális tagozódása” című témakör­ben az első vitaülésre. Az ebéd után a „Mezővárosok” témakörben folytatta ta­nácskozását a vándorgyűlés. Mindkét téma termékeny vi­tát váltott ki. a nap folya­mán harminc szakember fej­tette ki véleményét. Este a programon kívüli kutatási beszámolók sorá­ban került sor a kanadai Nemzeti Múzeumnak — a kutatásban magyar szakem­berek is közreműködtek — a kanadai Békevár első vi­lágháború előtti magyar te­lepesei körében végzett nép­rajzi-szociológiai felmérés bemutatására. Az első nap tapasztalatai szerint eredményekben gaz­dag lesz a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlése. Örömmel nyugtázzuk, hogy ebben hatékony szerep tu­lajdonítható megyénk mu­zeológusainak. A házigazda tisztének betöltésén túl há­Dr. Ortutay Gyula aka­démikus elnöki megnyi­tóját tartja rom kötetben előre megje­lentették a vándorgyűlés elő­adásait. így azok meghallga­tásával nem telik idő. hanem csak az érdemi vitával. Fi­gyelemre méltó tanulmányo­kat is jelentettek meg az említett kötetekben. Füvessy Anikó, a Szolnok megyei Néprajzi Atlasz néhány ta­nulságát; dr. Selmeczi László a nagykunsági nomád tele­pülési struktúrát; Győrffy (Tudósítónktól.) A Thököly úti öregek ott­honának kellemes hangulatú ebédlőjében találkoztak teg­nap délután a szolnoki Jár­műjavító kocsiosztálya ke- rékötő brigádjának tagjai az otthonba járó öregekkel. A brigád kapcsolata 1973. januárjában kezdődött az in­tézménnyel, a 900 éves Szol­nokért mozgalom egyik pont­jaként vállalta ugyanis a brigád az öregek otthonának rendbehozását, otthonossá té­telét. Kocsis András brigád- ' vezető elmondta, hogy közel hétszáz társadalmi munka­órát doglozott a tizenöt tagú brigád az idős emberekért. Kezük munkája nyomán vált a régi lakóház csinos otthon­ná. Rendbe hozták az épüle­tet, polcokat készítettek, fes­tettek, mázoltak, parkosítot­ták a ház környékét. A tegnapi találkozáson a brigád uzsonnával kedveske­dett az egyedülálló öregek­nek. És hogy az összejövetel még emlékezetesebb marad­jon a hegedű is előkerült és a húrjain felcsendülő dalla­mok mosolyt és könnyeket csaltak az arcokra. Szolnok megyei mérnökök találmánya Kivonja a vízből a gázokat A krónika jónéhány titok­zatosnak tűnő robbanást jegyzett fel az elmúlt évek­ben. Az esetek szinte min­denütt a vízzel voltak kap­csolatosak. Békéscsabán pél­dául a városi víztoronyban történt elemi erejű robba­nás, amely emberáldozatot is követelt. Néhány helyen a fürdőszoba repült a levegő­be, vagy a konyha rongáló­dott meg, noha vezetékes gáz egyik lakásban sem volt. A több irányú vizsgá­lat egyértelműen kiderítet­te, hogy a súlyos esetek egy ugyanazon okra vezethetők vissza, az ivóvízzel együtt keveredő és feltörő metán­gáz a tettes. A vízcsap meg­nyitása után a kifolyó víz­zel áramló metángáz ha a levegőben eléri az 5—15 tér­fogat százalékot, máris rob­ban. A feladat tehát adva van. A hasonló esetek meg­előzése érdekében meg kell oldani a méylfúrású kutak­ból a vízzel együtt feltörő metángáz szétválasztását és semlegesítését, mielőtt az be­hatolna a lakásokba, víztáro­lókba. Igenám, csakhogy a fel­színre hozott ivóvíz gázta- lanítására még világviszony­latban sincs módszer. Ez ar­ra késztette az Országos Vízügyi Hivatalt, a Békés megyei Tanácsot, valamint a Békés megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatot, hogy közös országos pályázatot írjon ki a téma megoldásá­ra. (Az OVH partnere azért Békés megye, mert ezen a területen leggyakoribb a gázos víz és az ebből adódó baleset.) A pályázat iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Elküldte munkáját két fiatal Szolnok megyei mér­nök is, Hegedűs László, a szolnoki Volán 7-es Vállalat műszaki fejlesztési csoport­jának vezetője és Deák Mik­lós, a Tisza Cipőgyár vegy­ipari gépészmérnöke. A több tucat pályázó közül az előkelő 30 ezer forintos har­madik díjat nyerték el. A pályaművet „csiga” jel­igére küldték be, de az el­fogadott terv gyakorlati vég­rehajtása már szinte rakéta gyorsasággal történik. A Bé­kés megyei Víz- és Csator­namű Vállalat felismerte a fiatal alkotópár munkájá­ban rejlő nagy lehetőséget, a pályamunka célszerűségét és tökéletességét, máris meg­kezdték az első ivóvíz gázta- lanító berendezés építésének előkészítését. A kivitelezés­hez szakértői közreműködő­ként felkérték a két mérnö­köt. Lajos a Nagykunság török uralom alatti településháló­zatát; Szabó László a re- dempció hatását a Jászság kultúrájára; Szabó István a jászdózsai Kiss-család nyolc generációját; Kaposvári Gyu­la Szolnok mezőváros ipari és kereskedelmi vonatkozá­sait; Bellon Tibor a karcagi tanács XVIII—XIX. századi irányító szerepét; Lukács Pál KSH megyei igazgatóságának vezetője pedig a Szolnok me­gyei tanyarendszer jelenét és jövőjét elemezte. A néprajzi vándorgyűlés résztvevői ma délelőtt nép­rajzi és kultúrtörténeti fil­meket tekintenek meg. majd megnézik a Galériában ren­dezett kiállítást, s ellátogat­nak a tabáni városrészbe is. Ma délután a „Tanyák” té­makörben lesz vitaülés. Este hatkor zárul a tudományos tanácskozás. Vasárnap a vándorgyűlés résztvevői ta­nulmányi kiránduláson vesz­nek részt a Jászságban, a Tisza II. vízlépcsőnél és Kar­cagon. & Dr. Ortutay Gyula akadé­mikus tegnap dr. Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság titkára, dr. Hegedűs La­jos megyei tanácselnök, Si­pos Károly megyei tanácsel­nökhelyettes és Túróczi Fe- rencné, a városi pártbizott­ság titkára társaságában lá­togatást tett a szolnoki Vá­rosi Tanácsnál, ahol Kukri Béla városi tanácselnök tá­jékoztatta a megyeszékhely életéről, jubileumi készülődé­séről és átadta neki „A 900 éves Szolnokért” emlékpla­kettet. (S. B.) Szolnokon ft r 0 Eva, Éva! A közeljövőben az Irodal­mi Színpad néhány vidéki városban szerepel az elmúlt évadok legsikeresebb pro­dukciójával. Szeptember 15- én, vasárnap az esztergomi művelődési központban ad­ják elft a társulat művészei a Szabó Lőrinc műveiből összeállított Tücsökzenét. — Másnap Székesefhérvárott, a Vörösmarty Színházban este hét órakor az „Ó Éva, Éva!” című produkció kerül mű­sorra. Szeptember 17-én pe­dig a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban vendégszere­peinek a népszerű fővárosi művészek Az eszmélet című „József Attlia-lexikonnal”. — Ugyanezt a műsort 26-án a Magyar Néphadsereg Köz­ponti Klubjában, 27-én pedig a mátészalkai Zalka Máté művelődési központban is­métlik meg az Irodalmi Szín­pad művészei. A diósgyőri Bartók Béla művelődési központban szep­tember 2-án, a szolnoki Ság- vári művelődési központban pedig 24-én este az Ó Éva, Éva! című összeállítást is­merhetik meg a budapesti előadóművészek tolmácsolá­sában a vidékiek. Az Aprítógépgvár dolgozóinak továbbképzéséről A Központi Bizottság határozata a közművelődés fej­lesztéséről — többek között — kimondja: „A folyamatos és állandó művelődés szükségességének felismertetésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. A szakmi­nisztériumok szerezzenek érvényt annak az elvnek és gyakorltanak, hogy a munkahelyeken a vezetéssel járó kötelezettségek közé tartozzék a dolgozók művelődésé­nek segítése.” Korántsem lehet tehát ma­gánügynek tekinteni a mű­velődést, üzemeinkben is hat- natós intézkedéseket kell tenni ennek érdekében. Hogy milyeneket? Általános irány­elveket lehet adni, de min­denhol a helyi sajátosságok a mérvadók a gyakorlati in­tézkedések kidolgozásában. Ügy, miként a jászberényi Aprítógépgyárban. Az ottani üzemi pártbizottság kezde­ményezésére már korábban felmérték, hogy hányán nem végezték el az általános is­kolát. Bár az összlétszámhoz viszonyított arány jóval ked­vezőbb volt, mint a KGM- hez tartozó néhány nagyvál­lalatnál, mégis kihelyezett általános iskolai tagozatot szerveztek tavaly az üzem­ben. Arra hivatkoztak-, hogy egy olytjn vállalatnál, ahol egyedi gépeket gyártanak, s ahol a munkások 70 százalé­ka szakképzett, ott az általá­nos iskolát nem végzettek 26 százalékos aránya is megen­gedhetetlen. Ösztönzésül ezer forint jutalmat adtak annak, aki elvégezte az általános iskolát. Középiskolánál kezdeni Az Áprítógépgyár dolgo­zóinak műveltségi szintjét és igényeit elemezve a mozgal­mi és a gazdasági szervek az idén arra a következtetésre jutottak, hogy az oktatás se­gítését a középiskolánál kell kezdeni. Az általános iskolát nem végzettek aránya most már minimális, s ezek a dol­gozók többnyire, idősebbek, nehezen foghatók a tanulás­ra. Ugyanakkor a fiatalabb nemzedékben megvan a ta­nulási vágy, — szeretnének érettségi bizonyítványt sze­rezni. Ezért az idén kihelye­zett gimnáziumi tagozatot szerveztek a gyárban. Any- nyian jelentkeztek, hogy két eiső osztályt is kellett szer­vezni. Nemcsak esy út van Harminckétezer forintba kerül, — a vezetők szerint mégis megéri. Jó tanulási feltételeket igyekeznek te­remteni, — korszerű tanter­met alakítottak ki. Azt re­mélik, hogy a munkások képzésére fordított energia és az anyagiak bőven kama­toznak majd, hiszen széle­sebb látókör birtokában a teremlési és a társadalmi te­vékenység is gyümölcsözőbb. A munkásoknak is előnyös a tanulás. Az érettségi után például a szakmunkásbizo­nyítvány birtokában külön­bözeti vizsgával technikusi képesítést szerezhetnek. A munkások műveltségé­nek növelésére nemcsak egy út van. A kihelyezett közép­iskolai tagozat mellett gon­doskodni kell alapismereti ismereteket felújító, azokat korszerűsítő képzésről is. A villanyszerelők tanfolyamát nemrég fejezték be az üzem­ben. Most a forgácsolók to­vábbképzése kezdődött har­minckét résztvevővel. Az Aprítógépgyár vezetői kihasználják azokat a lehe­tőségeket is, amelyek a ka­pukon kívül adódnak. A Hű­tőgépgyárral együttműködve például műszaki rajztanfo- lyamot szerveznek. Segítik a különböző intézetek esti, illetve levelező tagozatán va­ló részvételt. A jászberényi erősáramú szakközépiskolá­ban például szerveznek gé­pészeti szakközépiskolai osz­tályt. Húszán jelentkeztek oda az üzem vezetőinek egyetértésével. Tizenhármán a dolgozók szakközépiskolá­jában szeretnék tanulmá­nyaikat folytatni. A Pénz­ügyi és Számviteli Főiskolá­ra is többen jelentkeztek, A különböző irányító posz­tokon állók ismereteinek gya­rapítására is gondoltak. A KGM Szakoktatási és Mód­szertani Intézetével együtt­működve szervezik tovább­képzésüket. Nem féloldalasán Az Aprítógépgyárban jog^ gal tartják azt, hogy a poli­tikai ismeretek gyarapítása nélkül féloldalas lenne a munkások képzése. Ezért az említettek mellett minden lehető módon (például a TIT- tel együttműködve szervezett munkásakadémiákkal) való ismeretgyarapítás közben el­sődleges fontosságúnak tart­ják a párt- és tömegszerve­zeti oktatást. A párttagság­nak mintegy 80 százaléka rendszeresen részt vesz a po- litikai képzésben. Körülbelül 15 százaléka már esti egye­temi, 40 százaléka pedi^ marxista középiskolai vég­zettséggel rendelkezik. Ered­ményes a tömegszervezeti ok­tatás is. A műszakbeosztások miatt az Aprítógépgyárban is gon­dot jelent mind a szakmai, mind a politikai képzés zök­kenőmentes szervezése. A vezetők szerint mégis megéri a fáradtságot, mert bőven kamatozó befektetésről van szó. Simon Béla Kiváló katona Vállalata is büszke rá Kocsis András őrvezető, a néphadsereg kétszeres kiváló katonája fekete, kemény kö­tésű fiatalember. Szakmája géplakatos, a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban érettségizett, és bevonulása előtt a Volán 7. számú válla­latának jászberényi kiren­deltségén volt gépkocsiveze­tő. Közben ugyanis a gépjár­művezetői jogosítványt is megszerezte. — Szülőfaluját, Jászfelsőszentgyörgyöt na­gyon szereti, ott végezte a KISZ-alapszervezetben moz­galmi munkáját is. Amikor csak teheti, hazalátogat csa­ládjához és feleségéhez. Mint­hogy kiváló katona, erre gyakran megvan a lehető­sége. — Azt hiszem, a katonák többsége nem azért igyekszik elérni a kiváló címet — mondja rövid töprengés után Irány Tallinn! Irány Verőce! Utaznak a fiatalok A Szolnok megyei KISZ- bizottság kezdeményezésére 11 napos tallinni utat szer­vez az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Azok a fiatalok vesznek részt raj­ta a megyéből, akik a ter­melésben és a mozgalmi munkában, valamint a ter­melőszövetkezetek nyári be­takarítási munkálataiban ki­emelkedő sikereket, ered­ményeket értek el, szám szerint harmincketten. Szep­tember 19-én indulnak vo­nattal a Szovjetunióba és programjukban Moszkva és az észt testvérváros, Tallinn nevezetességeinek megisme­rése szerepel, és baráti ta­lálkozók, üzemlátogatások gazdagítják a csaknem két hét műsorát. Különvonat viszi megyénk háromszáz fiatalját Verő­cére, az Expressz nemzetkö­zi ifjúsági táborába. A há­romnapos táborozásra főleg Kunhegyes, Kunszentmárton és Törökszentmiklós körze­tében élő fiatalok jelentkez­tek. A táborozóknak a kul­túrműsorok és sportrendez­vények mellett alkalmuk nyílik majd megismerni Vi- segrádot is. Népszerűek az Expressz iroda társasutazásai is. Ed­dig száznyolcvanán jelent­keztek külföldi — elsősor­ban NDK-beli — hat—kilenc napos útra. Két-három na­pos belföldi túrákra, Eger— Miskolc—Sárospatak környé­kére, valamint Pécs és Győr- Sopron térségébe három- százhetven fiatal utazik. Nemsokára megkezdődnek a tanulmányi kirándulások is. —, hogy többször mehessen eltávozásra, vagy esetleg más kedvezményekért. Az értel­mes célokért, azért az ember nem sajnálja a fáradtságot. — Hogyan lesz valakiből kiváló katona? — Mi, gépkocsivezetők ar­ra törekszünk, hogy minél hamarabb megszerezzük az első osztályú gépjárműveze­tői fokozatot. Ehhez pedig az osztályba sorolás követelmé­nyeit — hiba nélküli veze­tés, alapos közlekedésrendé­szeti és műszaki ismeretek elsajátítása, valamint a nor­maidőn belül végrehajtott szerelési munkák — kell tel­jesíteni. Ehhez jön aztán a testnevelés, ahol atlétikából, szertornából is maximálisát kell nyújtani. Kiválóan kell lőni, és sok más egyéb köve­telménynek kell eleget ten­ni. Sokrétűek, magasak a kö­vetelmények, amelyek telje­sítéséhez céltudatos, folya­matos munka és akaraterő kell. Én az ismereteim nagy részét a polgári életből hoz­tam, amit itt a hadseregben jól tudok kamatoztatni, és egyben szakmailag tovább is fejlődöm. — Vállalatánál figyelem­mel kísérik-e munkáját? — Azt hiszem igen, mert amikor a parancsnokság el­küldte az értesítést, hogy ki­váló katona lettem, a válla­lattól kaptam egy levelet, amelyben gratuláltak a ki­tüntetéshez. — Amióta katona, kapott-e vállalatától fizetésemelést? — Erről nem tudok. — A közelmúltban meg­kapta az őrvezetői csillagot és alegységparancsnok lelt. Tehát hasonló korú fiatalok munkáját kell irányítania. Törekszik-e arra, hogy be­osztottai előtt népszerű le­gyen, vagy csak egyszerűen humánus parancsnok szeret­ne lenni? — Nem törekszem olcsó népszerűségre, de igyekszem humánus lenni beosztottaim­hoz. A feladatok és a paran­csok végrehajtását megköve­telem, hisz tőlem is megkö­vetelik. Arra törekszem, hogy megtaláljam a megfelelő hangot mindenkivel, és fe­leslegesen sem dolgoztatok senkit. Munkás vagyok, és otthon, meg az iskolában azt tanultam, hogy az embereket a szerint ítéljem meg, mi­képpen végzik munkájukat, hogy rendesek-e, tisztessége­sek-e. Ha a katonák látják a munka értelmét, akkor már nem nehéz meggyőzni őket. így mindig megvan az össz­hang köztem és beosztottaim között. — A fiatal katonák —■ az újoncok — hogyan viselik a kötöttebb életet, a katonai fegyelmet? — A fiatalok — annak ide­jén jómagam is — idegen­kednek a katonai szolgálat­tól, és sokan kezdetben fél­nek. Aztán hamarosan rá­jönnek, hogy ha nehéz is a katonaélet, azért nem olyan zord, mint amilyennek sokan elképzelik. Az idősebb kato­nák segítik az újoncokat, — hogy minél hamarabb beil­leszkedjenek. — Ez érdeke mindnyájunknak, mert a fel­adatokat együtt kell megol­danunk. Tóth Gyula T A kerékkötő brigád az öregek otthonáért

Next

/
Thumbnails
Contents