Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
1974. augusztus 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 6ZABÖ AGNES RAJZA \ \ c±\ses 1 Jékely Zoltán: H. Lelle emlékére Két szál rózsát tettem a sírra; egyik bimbózó, már holnap kinyíló, üde-hamvas. Másik, a régi-kibomolt, hervadozó, szíved fölött hullassa rendre szirmait el, s mint könnyeim, most, a szempillámon: ragyogjon rajtuk a hűvös hajnali harmat. I Mit olvastak az idén a franciák? Az egész évet a könyveladás lelassulása jellemezte. Ez elsősorban az általános áremelkedésnek tudható be, és ezen belül is annak, hogy a könyvárak átlagosan 20 százalékkal növekedtek. Tekintettel arra, hogy folytonosan emelkednek a papírárak, sőt a papír nem egy esetben hiánycikké vált, félő. hogy a könyvárak is tovább emelkednek. A könyvkiadók láthatólag nem túlságosan aggódnak a helyzet miatt, mert nagyon jól -tudják, hogy Franciaországban a könyvvásárlók nagy Tésze a tehetős társadalmi rétegek közül kerül ki, akik a drágább könyvet is meg tudják venni. Egyáltalában mit olvasnak a franciák? Nagyon kevés érdeklődést tanúsítanak a külföldi irodalom iránt. Ugyanakkor azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy vannak egyes írók, akiknek művei több tízezer példányban látnak napvilágot és kelnek el. Ilyenek például Graham Greene, Daphne du Maurier, Pearl Buck, Irwin Shaw stb. Azt is megállapíthatjuk, hogy a franciákat kevéssé érdekli a költészet. Előfordul ugyan, hogy egy- egy antológia különösebb sikert arat, de a számok azt mutatják, hogy jó esetben ezer példányt tudnak eladni egy-egy versgyűjteményből. A franciák főként regényeket olvasnak. A könyvkiadás legnagyobb sikereit mindig a regények aratják, amelyekből egyet- egyet olykor több százezer példányban is kiadnak. Szokás szerint a díjazott regényeket sikerül a legnagyobb példányszámban eladni. Még Tony Duvert „A fantázia világa’’ című rendkívüli nehéz regénye is több tízezer példányban kelt el. A felmérésekből az is kiderül, hogy a franciák nagyon szívesen olvasnak olyan könyveket, amelyek a mai francia emberről szólnak. És nem ragaszkodnak hozzá, hogy a könyv dicshimnuszt zengjen róluk. A hímeskő művésze A hímeskő az ősi mozaikkészítés módszerén alapuló, új képzmőművészeti műfaj. Századunkban született, a harmincas évek táján. Különféle színű, nemesebb kőzetek, színes márványzúzalékos öntvények egybecsi- szolásával készülnek, kiválóan alkalmasak falfelületek díszítésére. Első változatát 1937-ben dolgozta ki két művész: Pólya Iván és Matti- oni Eszter. Pólva Iván egy évvel később meghalt. Mat- tioni Eszter mind a mai napig a hímeskő művésze. Tiltakozik e meghatározás ellen. — Elsősorban festő vagyok — mondja. — A hímeskő csupán egyik része munkásságomnak. Mattioni Eszter Szekszár- don született. Első tanítómestere Rudnay Gyula volt. Sikeres festőművészként indult, olyan pályatársak között mint Szönyi István, Aba-No- vák Vilmos, Molnár C. Pál. 1936-ban így írt róla Szomo- ry Dezső: „...ez a női lélek, ahogy profán szemmel látom. nagyszerűen kiéli magát a művészi vágyak és álmok gyönyöréig, szinte érzéki gyönyöréig ezeken a vásznakon... Amit itt megmutat a színei fényeiben, a tájképeiben s figurális dolgaiban, az mind meg van alkotva, az mind valóság a vízióban s az álomban. Az mind öröm és derű a munkában.” — Mi vonzotta a szó fizikai értelmében vett nehezebb munka, a kövek megmunkálását kívánó, új műfaj felé? — Kezdettől vonzódtam a monumentális műfajokhoz, a freskóhoz, seccohoz... Egy időben a beépíthető freskó gondolata is foglalkoztatott. Sok kísérletezés után találtam rá a fali kőkép, a később hímeskőnek nevezett eljárásra, amely egyik fontos kifejező eszköze lett művészi mondanivalóimnak. összesen 16 monumentális munkáját őrzik középületeink. 60—80 négyzetméteres munkáin is. a követ mindig maga rakja ki. önkéntelenül felmerül bennem a kérdés: nem keményítette meg az embert is az a sok kő, melyet életében faragott, vésett, csiszolt __ — Mint művész, nem érzem magam nőnek. Általában „kolléga úr”-nak is szólítottak pályatársaim. A hímeskő készítés igen szigorú, fegyelmezett munkát kíván. A kövek kirakását pontosan kidolgozott munkafolyamatok előzik meg. Nem lehet kísérletezni. tudni kell. mit akarok. Ha valami mégsem sikerül, vésni kell. Ez a tervezett munka az egyik leglényegesebb eltérése a hímeskőnek az antik kőmozaiktól. Lényeges tulajdonsága még. hogy különféle technikai műveletek után. a márvány nem szűkül be, mint egy ékszer, megtartja csillogását. A két világháború közötti években viták folytak a nők szerepéről a művészetben. Mattioni Eszter hevesen védelmére kelt a női alkotószellemnek. „Magam is arra törekszem, hogy szerény tehetségemmel ne a férfiakat utánozzam, hanem képességemhez mérten önálló téglát rakjak a magyar művészet épületéhez. A művészet a szépnek és az igaznak a keresése. És mi nők, rajongunk ezért a kettőért... A férfiak ne tagadják meg helyünket a művészetben, kéz a kézben küzdjünk a tökéletesért és mindazért, ami a hétköznapok fölé emel. A művészet többé-kevésbé szerzetesi életmód, amely sok lemondással, önmegtartóztatással is jár; ki tud jobban lemondani, a férfi vagy a nő?..." — így nyilatkozott 1942-ben. » Decsi asszony csipkében, Matyó menyasszony, Baranyai kislány... Csodálatos színekbe öltözött nőalakok kísérik alkotóútján, erről tanúskodnak a különböző időszakokban készült hímeskö- vek, festmények. — Milyen jelentősége van a népi' motívumoknak munkásságában? — Sárközben születtem, az ottani gazdag népművészet hozzátartozott élményeimhez. De sohasem etnográfiai alapon dolgoztam fel a motívumokat. Színes kompozíciójuk ragadott meg, azok tértek vissza időről időre különféle munkáimban. Mattioni Eszter ma is fáradhatatlanul dolgozik. Ott- jártamkor másnapi munkáihoz készítette elő a rajzokat, vázlatokat. Jövőre a fővárosban és Japánban lesz kollektív kiállítása. A japánok 20 hímeskövet kérnek, ezek körül jónéhányat még ezután kell elkészítenie. Lesz-e folytatója a hímeskő különleges művészetének? Kiss Ákos Mattioni Eszterről készített monográfiájában írta: „Bár a múlt kulturális örökségéhez a hímeskövet is sok szál fűzi, az izzig-vérig mai művészet, amely maradandó technikája révén korunk szépségelképzeléseit az időtlen jövő felé közvetíti. Napjaink kultúrájának kevés olyan alkotása akad, amely anyaga mara- dandóságánál fogva a jövő számára annyira megőrződnék, mint a hímeskő.” László Ilona senki karrierjének. Ökrös, ha élne, biztosan nehezen állna rá. De ezek a mostani fiatalok mindent olyan válluk- vonogatva vesznek, elmegy, menjen, majd jön helyette más. valami fiatal, az pedig biztosan jelentkezik, nagy vonzerő a lakás, hiába. — Apám, meglátja, milyen jó lesz az új helyen — mondta lelkendezve Erzsi a visz- szatérésük utáni napon — közel a Balaton, kocsival nincr egy órányi az út. Fürdőnadrágot veszünk nagyapókának gyerekek, csíkosat, vagy pöttyöset, utána fordulnak a lányok. Kényszeredetten mosolygott, mondott egy cifrát, nohisz épp a fürdőnadrág hiányzik neki, de rájuk hagyja, örvendezzenek. Csak az fájt neki. hogy már nem is kérdik, velük tart-e, hát ne- ki már nem lehet önálló akarata sem? Naponta többször is végigjárta a hosszanti fekvésű kertet, nézte a gyümölcsfáit, mennyi szép termést neveltek ezek a fák, a . meggy, a körte, a málnás még ezután kezd teremni. Nekik ültette, az unokáknak és van szívük itthagyni ezt a jó földet, amibe igazán minden megterem. S míg anyja Erzsi élt, virág nyílt minden lépésen, az ám. hisz neki virág nyílt a lábanyo- mán, amerre elment. Most mond meg — gondolta — mit tudjak csinálni. A lányunk annyit mondott, jobban mondva rendelkezett, el kell adni a házat, az árához senki sem nyúl, az édesapámé, betesz- szük a bankba, azt kezd vele, amit akar. Azt mondtam, hogy szétosztom én azt köztetek k'v1----m hármót oknak, de nem akart ráállni, ugye nem erőszakolhatom rájuk, mindegy, ugvan meddig élhetek én még. Te is úgy gondolod, ugye, hogy legyen az akaratuk szerint. Furcsa állapotba került a költözést megelőző napokban. Egyszer lázas tettvágy kerítette hatalmi'--a, mindenáron pakolni akart, ott tüsténkedett óraszám a kamrában, színen, rakosgatott régi szerszámokat, akadt közöttük, ami még az apjáé volt. Azután minden átmenet nélkül ólmos fáradság lepte meg azt érezte nincs ereje elmenni a lócáig amit ígv nyáridőn kitettek a tornácra, hol a felfutó lugas nagy szőlőlevelei hűvöset tartottak. jól esett az emlék, ha ráért. Jaj, mit üldögélek én itt, amikom annyi a dolgom, ugrott fel később, s nekiállt fényesre tisztítani kaoát, kaszát, ge-eblvét, sorban az ásót. a lapátot, kitakarította az egész szersz'■'1os kamrát. mérgelődött, hová lehetett az üllő, amin a kaszát szokta kalapálni,' azt ffit- hagyni nem szabad. — Hát édesapám mit akar ezzel a sok vacakkal? — kérdezte Erzsi, miv"- rá- nyitotta a kiskaput. Mosolygott. de mintha az ingerültségét akarta volna leplezni. — Kacat? Ez neked kacat? — Az hát, csupa ócskavas, nincs már arra szükség, az új helyen nem lesz a kert se akkora mint ez itt. jó, ha két virágágyásra elég. Megrémült: mi lesz ott énvelem, ahol dolgozni sem lehet? — Idefigyelj lányom, milyen ház az ahol nincs ásó, kapa? Majdnem összevitatkoztak. Erzsi a végén odavágta: — Ezt a házat úgy kell eladni, amint van a benne- levővel egvütt. — A bútort is. — Azt is. — Az ágyamat is? — Igen. hát persze, majd rekamén alszik édesapám. — A tékát is a konyhában? — Természetesen. — Hát a nagyórát? — Minek az. nem mondom még ha népművészeti tárgy lenne... — Anyátok sublótját, amiben stafirungját hozta? — Ugyan édesapám, ne gyerekeskedjen már, nincs hova tenni egyiket sem, értse meg. — Tudod mit lányom? Legjobb lesz. ha engem is eladtok. Én se illek már a ti otthonotokba. Eh, rohadt élet! Mivégre van az öreg a világon? — fakadt ki és elfordította a fejét. Keskeny arca besüopedt. száia legörbült vonal "o’' tétován babrált a fehér ’- iúszán. ros- kadtan, s a könnyeit nyelte. Csak lassan nyugodott meg. Erzsi akkor már messze járt. Nézzük csak, mi az. amit nem szabad itthagyni. állt fel nagysokára, nehéz mozdulással, hogy a belső berendezést szemrevételezze. Kezdte a csorba tányéroknál, a megfeketedett villákkal, kanalakkal, a só- tartőt is sokáig tartotta a kezében. Ezt még ő faragta. — Virágot vagy katonát faragjak rá — kérdezte anyja Erzsit. — Virágot. Katonarózsát — hallja most is a hangját, látja mindig nevető szemekékjét. Nem is tudta folytatni a leltározást. Bement a szobába, lefeküdt, a falnak fordult, arra ébredt. hogy a kiskaput valaki erősen zörgeti. — Megyek már! — Ki az?! Zömök, tömöttbajszű, svájcisapkás férfi állt a kapuban. nem én-en fiatal már. de ígv is a fia lehetne. Láttam már egvszer-kétszer, nemrég laknak a faluban. Alighanem Karának hívják. Kara Péter. A vasútnál dolgozik. Belép, kezelnek, beljebb invitálja, ülnek a lócán, a látogató gyönyörködik a szőlőlugasban. kedvteléssel néz körül. — Jani bátyám — mondja, hallom eladó a ház. — Jól hallotta — mondta. — Vevő lennék rá, ha meg tudnánk egyezni is. — Hát rajtam nem múlik, de azt tudja-e, hogy a lányom árulja ? — Tudom — mondta. — A doktornő. De én hallja, úgy vagyok vele, hogv szívesebben egvezkedek magával. Mivelhogy a magáé. Maga lakja, igaz-e? — Ez éppen igaz — mondja tétován. — Ha mi egyezségre jutunk. majd ráérek a lányához menni. M-gnéz mmd^nt rendesen. A konyhát, a szobát a padlást, az évek óta üresen -álló istállót, -hol egy sarokban tavalyról maradt szén pori adózik. A kertet is bejárják szépen, a svájcisapkás leh-ml tonveribe vo<-7 egy marék földet, elmorzsolja áhítattal. — Jó föld — mondja. — Bírja a szárazságot. — No igen, megterem itt minden. — Hát ezek a szerszámok? — kérd’ amikor az udvarba visszaérnek. — Ezek? az én szerszámaim. A svájcisapkás lehajol a kapáért — Jó egy kapa — mc'dia. Kézreálló. Hosszan nézi, majd hirtelen megszólal: — csak nem akarja maoá'-l vmm hátvám? — De bizony, hogy akarom — mondja emelt hangon. — Kár. Pedig szívesen megvettem volna. Mert tudja. az ilyen szerszám töb-’ bet ér, mint az új. Köny- nyen jár az ember kezében, M ától rn°<p-,-iia a oa- réjt. Ügy kopott, hogy közben fényesedett, meg élesebb is lett. Vi o-’ük be innét, hátha eső lesz, ne álljon itt. Felnyal Iboliq az egészei és beviszi az istán "’'r mintha máris ő lenne itt a gazda. Helvet csinál, egymás mellé állítja mindegyiket szépen. Az öreeember egyszeresek megszólal: — Tudja mit? Nem bánom. maracHanak itt a szerszámok, használja őket egészséggel. A kérdés-e pedig, a—a, hogy me vivel tartozik, meggondoltan válaszolj semmivel. Ingyen adom. Hogy emlékezzen rám. Ásáskor, kapáláskor. ha a herét kel kaszálni, ’■''■'gv a—h— én találjam a fogást. A sváí-isankás ráhólint, így lesz. Nem olyan feledékeny ő. SERES ATTILA RAJZA
