Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

1974. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jakub, Jerzy, Henryk Lengyel szakemberek a Szolnoki Cukorgyárban Hét éve, hogy a Szolnoki Cukorgyár először fogadott lengyel szerelőket, szakem­bereket* A kapcsolat azóta is tart. Az eredmény: két, 240 vagonos DC diffúziós beren­dezés, egy cukorszárító és hü­tő, valamint egy szeletszárí­tó. Az idén készül a második szeletszárító. Az alkatrészek többsége Lengyelországban, a ZUP-nysai Gépgyárban ké­szül, össze is a gyár munkásai szerelik. Ebben az évben hár­man jöttek Nysából. ☆ Hatalmas tartályok között vezet az út a szerelés színhe­lyére. Szikraeső, hangos ko- pácsolás jelzi, hogy megér­keznünk. Nyolc-tíz ember csöveket cipel, többen sze­relnek, hegesztenek. Ketten műszaki rajz fölé hajolva beszélgetnek. Bednarek Ja­kub, a gépészeti szerelésveze­tő ás Fijolek Henryk, a villa­mossági szerelés-vezető. — Éppen a mai nap felada- • fairól beszélgetünk — mutat a rajzra Bednarek Jakub. — JRépaszeietszárítót szerelünk már május óta. Én vagyok a gépészeti berendezések minő­sítéséért a felelős. Ez a „szer­kezet” két szárítódobból és a hozzátartozó gépi rendszerek­ből áll. A szeletszárító állo­más alkatrészei nagyobbrészt Lengyelországban készültek, de beépítünk NDK szelet­préseket és magyar tüzelő- berendezéseket is. , — Járt már inaskor is Szol­nokon? — A ZUP-nysai Gépgyár­tól először 1972-ben kaptam olyan feladatot — mivel, gé­pészmérnök vagyok — hogy a Szolnoki Cukorgyárban szerelési munkákat vezessek. Az volt életem első külföldi útja. Nehezen barátkoztam meg azzal a gondolattal, hogy félévre otthon kell hagyni a családomat, hiszen a kislá­nyom akkor volt pár hónapos. — Hogyan tudott a Cukor­gyár életébe beilleszkedni ? — Az első szerelésnél nem volt arra idő, hogy saját dol­gaimmal foglalkozzam. A szárító szerelési munkáival kellett törődni. A munka lá­zában másodlagos volt' az, hogy nem otthon vagyok Most már harmadik alkalom­mal vagyok Szolnokon. Má­jusban érkeztünk, és októbe­rig maradunk. Megszoktam az itteni életet, sok embert ismerek, barátokat is szerez­tem már. A nyelvvel kezdet­ben problémáim voltak. A zsebemben még mindig hor­dom a kis kézi szótárt. Elein­te sűrűbben elő kellett ven­ni. Fijolek Henryk egy hó­napja érkezett Szolnokra. Most van itt először. Ä ZUP- nysai Gépgyár villamos- és automatikai részlegénél dol­gozik. — Hármunk között nekem van a legnehezebb dolgom. Kevés embert ismerek, a nyelvvel is nehezen birkó­zom. Most ismerkedem még az itteni beosztásommal is. Felelősségteljes feladat, hi­szen munkavezető vagyok. E pár hpnap tapasztalatai biz­tosan sokat segítenek majd otthoni munkámban. — A szabad időt mivel töl­tik? — Mi hárman mindig együtt vagyunk. Munka után várost nézünk, moziba, strandra járunk. Néha elme­gyünk egy-egy étterembe is. Ha szabad szombatunk van, beülünk Jakub kocsijába, országot járunk. Voltunk már Szegeden, Egerben, Visegrá- don. Azt tervezzük, hogy va­sárnap elmegyünk az ejtő­ernyős világbajnokság záró ünnepségére. Vidám, vicces ember, — Mindig nevet”. Ez az álta­lános vélemény Suliea Jer- zyről. Tizenhét éve hegesz­tői, otthon a gépgyárban rész­legvezető. — Ez a harmadik szárító­dob, amit Magyarorsz'^on hegesztek. Egyet a hatvani, kettőt a Szolnoki Cukorgyár­ban. Utoliára két éve voltam a városukban. — Mi tetszik legjobban Szolnokon ? — Á szédületes tempójú építkezés. Ezt legjobban az veszi észre, aki régén volt itt.' Nagyon tetszik, hogy annyi az új, modem épület. Most is bontanak, de így is kedves a város,. ☆ A rövid beszélgetés után Jakub és Henryk ismét a rajzok fölé hajol, Jerzy pe­dig visszabújik a szárítódob belsejébe hegeszteni. — szekeres — ' ' ,S * ■ Balról Fijolek Henryk, jobbról Bcdnarck Jakub A reggeli „haditanács’ Egy munkáslevél tanulságai címmel jelent- meg cikkünk a. lap július 14-i számába«. A cikkben R. B. bejelentése alapján arról írtunk, hogy munkahelyén — a jászárok­szállási Táncsics Termelőszö­vetkezetben — milyen fon­dorlatos módon torolták meg a bírálatot. R. B. szót emelt, kommunistához méltóan, a közös vagyon védelme érde­kében. Műhelyvezetője, akit a bírálat érintett, ezért retor­ziót alkalmazott vele szem­ben. Többek között megvonta tőle a korábban élvezett ta­nulmányi idő kedvezményt, ezért abba is kellett hagynia gimnáziumi tanulását. Kérésünkre az MSZMP jászberényi bizottsága meg­vizsgálta a cikkben foglalta­kat, s mint arról Major Ti- ’bor elvtárs, a járási bizott­ság első Utkára tájékoztatott bennünket, R. B. észrevételei jogosak voltak. Tényleg fenn­álltak azok a jelenségek a • tsz-ben, amelyről bejelentőnk levelében ír. A cikk megjele­nése és a járási bizottság vizsgálata alapján az alap­szervezet vezetősége megtár­gyalta az,ügyet, sa bírálóval szemben retorziót alkalmazó műhelyfőnököt fegyelmileg felelősségre vonják. A szö­vetkezet elnöke R. B. elv­társnak megadta a gimnázi­umi tanulmányai folytatásá­hoz szükséges munkaidő­kedvezményt. A pártalapszervezet — aho­gyan arról Major Tibor elv­társ levele ugyancsak tájé­koztatja szerkesztőségünket ismételten napirendre tűzi az ügyet, hogy az egész párttag­sággal együtt levonják az eset politikai tanulságait. ,, Ellenőrizték a borokat Az Országos Borminősítő Intézet az elmúlt hónapok­ban 14 ezer bor-, borpárlat-, sűrített must- és pezsgőmin­tát vizsgált meg. A szakem­berek mintegy kétezerrel több italmintáról mondtak szakvéleményt, mint az el­múlt év azonos időszakában. Az intézet összesítő jelenté­se szerint a forgalomba ho­zott borok minősége az egy évvel korábbihoz képest ja­vult, s a kifogásolt borok ará­nya csökkent. Különösen azt tartják jelentősnek, hogy a forgalomba egyre nagyobb arányt képviselő palackozott borok ellen vplt kevesebb ki­fogás. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy nincs szükség to­vábbi minőségjavításra, a ja­vulás aránya ugyanis eléggé kicsi, és még mindig eléggé sok borminta nem felel meg a szabványoknak. Több száz liter hamisított italt is talál­tak .az ellenőrök a vizsgálat során. . __ A Középtiszai Állami Gazdaság bánhalmai kerületében ebben az évben kezdtek fog­lalkozni a vadkacsa,-ten vesztéssel. Év végéig 40 ezer vadkacsát szállítanak a MAVAD részére. Képünkén: kéthónapos „szelíd” vadkacsák Betanított vagy szakmunkás ? Munkaerőgondok egy új üzemben A Május 1. Ruhagyár túr- kevei üzemében négy éve kezdődött a termelőmunka a volt művelődési otthon épü­letében. Azóta új, korszerű, világos üzemcsarnokot avat­tak, ami nem csupán tága­sabb helyet, de a termelés Fordítva ült \ Horváth László telepveze­tő a kezdeti időszakra em­lékezik. — Az induláskor művezető voltam, én fogadtam az új munkásokat, akik szinte ki­vétel nélkül a házimunkából érkező asszonyok voltak. — Meg kellett tanítani őket az elektromos gépeken dolgoz­ni, hiszen olyan is volt köz­tük, aki itt látott először' ilyet. Soha nem felejtem el, az egyikük a varrógép túlsó oldalára ült — azt hitte mindegy... Ez most mulatsá­gos, akkor mindennapos volt. Ahhoz, hogy egy női kabát elkészüljön, több tucat mun­kaműveletet kell elvégezni. Egy dolgozó egész munka­idejében egy-két fontosabb munkaműveleten, szaknyel­ven mondva reszorton dol­gozik. Ennek a feladatnak az ellátására tanították be óikét belépésük után. Ezek szerint, 'az a betanított mun­kás, aki jól tudja a kabát- ujjat, vagy a zsebet felvarr- ni (jó „ujjázó”, „zsebző” munkás) kitünően megfelel a követelményeknek, ezért teljesen mindegy, hogy szak­munkás-e vagy csak betaní­tott varrónő. A munka menetét és a vál­lalati ( érdekeket ismerve azonban mégsem mindegy. Nem mindegy például akkor, amikor a szalagrendszerű termelésben egy „reszort” felelőse hiányzik. Kit oszta­nak be helyette? Azt, aki a saját munkáját jól elvégzi, de a másikéhoz alig ért? Pe­dig valakit be keil állítani bővítését is jelenti. A napok­ban új termelési egység: sza­lag állt munkába, s ezen a többihez hasonlóan női ka­bátokat készítenek. Jelenleg száznyolevanöten dolgoznak az üzemben. De kik is dol­goznak itt? a géphez... A betanítás egyben szak­képzést is jelentett. Az üzem dolgozóinak túlnypmó része ma is betanított munkás. — 1972-ben száztizennyolc nő- dolgozó közül kettő, jelenleg száznyolcvanöt közül negy­venhárom a szakmunkás. A szám kétségtelenül növeke­dett, vitdthatatlan az előrelé­pés, de ehhez azért hadd te­gyük hozzá: a száznyolcvan- ötből negyvenhárom azt is jelenti, hogy száznegyven­kettőnek nincs szakképesí­tése. helyére a folyamatos terme­lés érdekében. Ilyenkor kell a sokoldalú, többféle mun­kára is beállítható képzett szakmunkás. Az üzemben több éve dol­gozó asszonyok időközben megtanultak többféle mun­kaműveletet, s közülük töb­bet univerzális betanított munkásként helyettesítőként is alkalmaznak. A szalag­munka folyamatossága tehát biztosított, a dolgozó képesí­tése megfelel a követelmé­nyeknek? Nem. — Szükség van az üzemben a" termelés egészét ismerő, szélesebb szakmai tá­jékozottsággal rendelkező szakmunkásokra, különösen ha a napokban bevezetett fejlesztésre is gondolunk. S hogy ez mennyire így van, bizonyítja az, hogy ta­valy szakmunkásképző tan­folyam indult ötven felnőtt résztvevővel, s az idén ősszel újabb huszonöt fős csoportot szerveznek. Az üzem céljai világosak: a jól dolgozó betanított mun­kásokból — saját költségen szakmunkásokat neveljenek. A végée.tt fiatal szakmunká­sok közüí többen máris ve­zető pozíciót töltenek be. — Meghirdették tavaly a rzak- munkásképzést felnőtteknek, s az ötven indulóból az el­ső év végére húsz maradt. Idén már csak fele létszámot akarjál^ beiskolázni, jelent­kező egyelőre még kevés van. Vajon miért? Csak két vá­laszt az ellenvéleményt kép­viselő megkérdezettektől. Nem apapírért — Négy éve dolgozom be­tanított munkásként, így is megkeresem azt az összeget, amit egy szakmunkás. — Szerintem az a különb­ség a betanított és a szak­munkás között, hogy az utób­binak van papírja. —- Talán azért mégis jelentkezem jö­vőre, de csak akkor, ha vé­geznek a most beiskolázot­tak, és látom, hogy van be­lőle hasznuk. A válaszadó anyagi ha­szonra gondolt. A hasonló gondolkodásúak megnvugta- tására a telepvezető tájékoz­tatása szerint a felnőttkép­zésen végzett szakmunkások mindegyike a bizonyítvány­osztás után fizetésemelést kap. Ez azonban nem anyagi kérdés (még ha pillanatnyi­lag jórészt armak is látszik). Az új üzem fokozatosan fej­lődik. s'ezt követnie kell a rr.unkásgá,rda szakmai fejlő­désének is. mert aki ma még jó. betanított munkásként pár év múlva alkalmatlan­nak minősülhet egy maga­sabb szakmai követelményt támasztó átállásnál. Ezt pedig az üzem veze­tőinek is a jelenleginél job­ban tudatosítani kell a dol­gozókban. s akkor talán a beiskolázáskor induló tanu- lócsonor.t minden tagja „ki­bírja” a szakmunkásvizsgáig. I. Zs. A reszortok és a szaktudás Javul a vízellátás — Kevés a pénz a íelűjításia Jászberényben tegnap együttes ülést tartott a vá­rosi tanács várospolitikai, ügyrendi, valamint igazgatá­si és rendészeti bizottsága. Az ülés napirendjén a város közműellátásának helyzeté­ről és a tanács várospolitikai bizottságának tevékenységé­ről szóló jelentés szerepelt. A legtöbb gondot a vízel­látás. valamint a szennyvíz elvezetése és tisztítása okoz­za. A folyamatos karbantartás mellett sem kielégítő a vá­rosban az utak — különösen a burkolatlan utak — álla­pota, nagyobb részük felújí­tásra, korszerűsítésre sze­rű^ Az erre a célra rendel­kezésre álló pénz azonban kevés. Méginkább az lesz a jövőben, mivel a épülő ház­tömbökhöz úiabb utcákat kell építeni. Feltétlenül in­dokolt tehát, hogy emellek az út-, hídépítési keret ösz- szegét. A város vízellátását 1958 óta a Május 1. szigeten épült vízmű biztosítja. Jászberény fejlődése. az igények gyors növekedése szükségessé tette a rekonstrukcióját. Épül az új vízmű, átadása után hiány­talan lesz » város vízellátá­sa. Jelenleg 51 kilométeres a vízhálózat, a napi fogyasz­tás 2 ezer 450 köbméter. A kutak hozama napi 3 ezer 200 köbméter, mégis .vízhiány van. mivel a vizet nem tud­ják tárolni. Ezeket a gondo­kat szünteti majd még az úi \ vízmű 4 ezer köbméteres mély- és a 480 köbméteres magastárózóia. Üzembe he­lyezésük után évenként 200— 300 úi' vízbekötést terveznek. Jelenleg 2 ezer 71 lakóépü­letben van vezetékes víz. Sok .gondot okoz a szenny­víz elvezetése és tisztítása is. A talai szennyezése felborít­ja annak biológiai egyensú­lyát. a talaiba jutott szenny­víz felszivárgása károsítja az épületeket. A városnak 58 kilométeres szennyvízháló­zatra lenne szüksége, A je­lenlegi mindössze 5 kilomé­tert tesz ki. ___ 4

Next

/
Thumbnails
Contents