Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. augusztus 4. Egyre többen élnek nyomornegyedekben KÜLPOLITIKAI A lakások 20 százalékkal drágábbak n Jugoszláviában jelentősen növekedtek tavaly az eladásra és nem szétosztásra épült lakások átlagárai. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a lakások szerződéses átlagára 20 százalékkal magasabb, mint 1972- ben. A drágulás a legnagyobb Macedóniában (40 százalék), a Vajdaságban (27 százalék) és Bosznia-Hercegovinában <25 százalék), a legalacsonyabb viszont Szlovéniában (13 százalék). Tanulságos azonban, hogy az építőipari munkák átlag költségének növekedése alacsonyabb szintű az átlagár növekedésénél: 18 százalék. Ez mutatja, hogy az árnövekedést leginkább az egyéb költségek (tereprendezés, kisajátítás, a régi lakók elhelyezése, a tervezés stb.) befolyásolták. Erdei lakónegyedek Fenyvesek közé építik Minszk legújabb lakótelepét. Az építészek harmonikus stílusegységet alakítottak ki az ősi és a legmodernebb építészet formai megoldásaival. A belorusz fővárosban évente mintegy 20 ezer család költözik új lakásba. Minszket a második világháború során szinte teljesen megsemmisítették. nia az ország egyik legszebb városa, ipari és kulturális központ. Területe a háború előttinek kétszerese, lakossága négyszerese, a lakások össz-alapterülete pedig hétszerese. Egy lakosra 23 négyzetméter parkosított terület jut. AZ EGÉSZ világon nagy a lakásínség, de a fejlődő országokban katasztrofálisan éleződik a helyzet. Erre a megállapításra jut az ENSZ jelentése a világ lakáshelyzetéről. A legégetőbb szükségletek kielégítésére, egyedül a fejlődő országokban, minden évben 12,7 millió lakást kellene építeni 2000-ig. Ez a feladat azonban megoldhatatlan, tekintettel a legtöbb érintett ország korlátozott gazdasági lehetőségeire. A lakásviszonyok rosszabbodása, egyebek között, a lakosság számának a növekedésére és a földtől való menekülésre vezethető vissza. Például Sao Paulo, Caracas, Szöul, Isztanbul, Lagos, Bombay vagy Kuala Lumpur lakói számának szinte robbanásszerű növekedése 50—75 százalékban a vidékiek oda- özönléséből ered. ENSZ-szakértők szerint, 1985-ben 800 millió ember él majd többmillió lakosú városokban összezsúfolódva, ebből 340 millióan a fejlett ipari államokban (126 városban) és 465 millióan a fejlődő országokban -(147 városban). 1940-ben a világ lakosságának 20 százaléka élt városokban, és 80 százaléka vidéken. 1970-ben (3 milliárd 635 millió összlakosság mellett) a megfelelő arány 37:63 volt. 2000-ben — előzetes számítások szerint — az emberiségnek már csupán 49 százaléka fog vidéken élni. Planétánk lakóinak a száma addigra feltehetően 6,5 milliárdra emelkedik. 1920-ban az egész világon mindössze 11 milliós város volt, 2000-ben több mint 300 lesz. Az ENSZ-jelentés szerint, a világnak jelenleg 39 771 városa van, közülük 104 város lakóinak a száma egy és kétmillió között ingadozik. A FÖLDTŐL való menekülés nemcsak a városi lakások túlzsúfoltságához vezet, hanem a megfelelő egészségügyi berendezések nélküli szükségszállások számának a növekedéséhez is. Sem Amerikában, sem Nyugat-Európá- ban nem ismeretlenek a városszéli nyomortanyák, az építési engedély nélkül keletkező „deszka-faluk”, amelyekben részben vendégmunkások ütik fel szállásukat. A fejlődő országokban azonban a „nagyvárosiaknak” majdnem az 50 százaléka él deszkából, kartonlemezből és hullámbádogból összetákolt kunyhókból álló településeken. Etiópia fővárosában, Addis Abebában a lakosság kilenctizedé húzódik meg primitív agyag- és gyékényviskókban. Az ENSZ-jelentés szerint, hasonló körülmények között tengődik Kinshasa (Zaire) lakóinak 87, Lusaka (Zambia), lakóinak 70, és Dar es Salaam (Tanzánia) lakóinak 50 százaléka. Egyéb, hasonló vonatkozású adatok: Casablanca 70, Algír 30, Mexikó-város 50, Rio de Jane iró 35, Brasilia 40, Caracas 40, Santiago de Chile 25, Kolumbia városaiban helyenként 80, Calcutta 40 (itt a családok 70 százaléka csupán egyetlen helyiséggel rendelkezik), Bombay 25, Szöul 30, Manila 35 és Ankara 60 százalék. Ez csak néhány példa, mert az ENSZ információi hiányosak. Számos kormány nem adott választ ezekre a pontokra a megküldött kérdőíveken — vagy azért, mert nekik sincsenek statisztikai adataik, vagy azért mert nem szívesen adnak felvilágosítást a visszás szociális állapotokról. Az ENSZ felméréseiben az a megállapítás a legriasz-, több, hogy állandóan tovább emelkedik a nyomornegyedekben lakók száma. BRAZÍLIA rajztáblákon megtervezett új fővárosa Brasilia például lassabban fejlődik, mint ahogy a nyomortanyák terjednek a hipermodern főváros körül keletkezett négy „bolygó-városban.” Nairobiban három év alatt több mint a kétszeresére emelkedett a legnagyobb slum lakóinak a száma. Mexi- kó-városban évente mintegy 12 százalékkal szaporodik a nyomornegyedek lakossága — már túllépte a döbbenetes 3,3 milliót! Egyéb hasonló arányok: Lima 15, Carachi 10, Ankara 9,5 százalék. A lakásviszonyokra vonatkozó statisztikai adatok megerősítik, hogy mennyire mélyül a gazdasági szakadék a fejlett ipari államok és a harmadik világ országai között. Noha az északi féltekén sincs szó a lakásigények maradéktalan kielégítéséről, viszonylagos javulás állapítható meg. A lakosság számához viszonyítva a fejlett ipari államokban sokkal több lakás épül mint a fejlődő országokban. Néhány példa arra, hogy évente és 1000 lakosonként hány új lakás épül: Japán 14,3, Svédország 13,2, Ausztrália 11,3, Finnország 10,6, Svájc 10,4. A legtöbb fejlődő országban ez az arány átlag három körül ingadozik. A lista legalján Algériát találjuk, ahol 100 lakosra számítva évente mindössze egy új lakás épül. ENSZ-szakértők kiszámították, hogy a harmadik világ országaiban, figyelembe véve a népszaporujatot, 100p lakosonként évente legkevesebb 8—lo új lakást kellene építeni. Ezt a célt eddig csupán Izrael, Kuwait, Mongólia és Szingapúr érte el. AZ ENSZ-JELENTÉS megállapítja, hogy a fejlődő országokban általában csupán egy egészen szűk felső réteg lakik modem kényelemmel berendezett lakásokban. A széles tömegek kénytelenek tudomásul venni, hogy helyzetük nem változik. Mindez arra mutat, hogy bizonyos mértékű gazdasági fejlődés nem vonja maga után automatikusan a lakosság életkörülményeinek a javulását. Ehhez határozott szociális politikára van szükség. Moszkvai utcarészlet Magasabb házak, nagyobb parkok A szovjet főváros építészei 60 lakóház típustervet dolgoztak ki. amely változatos házelhelyezést és tökéletesebb lakásberendezést biztosít. Az új házak a lakónegyedek egyhangúságát is feloldják. Moszkvában elsősorban magasházakat építenek, mert így nagy és értékes városi területek maradnak szabadon parkok számára. Moszkva a világ zöld terüle-_ tekben egyik leggazdagabb fővárosa, minden lakosra 20 négyzetméter zöld terület jut — Párizsban csak 5—6, Londonban és Rómában 9—12, Bécsben pedig 12,5 négyzetméter. Lenin-díj - egy lakótelepért Lazdinaj, madártávlatból Idén az alkotó munkáért alapított legmagasabb kitüntetéssel, a Lenin-díjjal tüntették ki litván tervezők és építészek egy csoportját, a főváros, Vilnius új, Lazdinaj nevű lakótelepének építészeti megoldásáért. A lakótelep egy hajdani falu nevét viseli, amely Szovjet-Litvánia fővárosa mellett festői környezetben állt. A szó — Lazdinaj — mogyoróst jelent litvánul. Kora tavasszal ibolyáért, őszszel pedig mogyoróért jártak ide. öt évvel ezelőtt jelentek meg itt az építők, ma egész város áll, 42 ezer lakossal, 175 lakóház, tíz bölcsőde és óvoda, 2 középiskola, kereskedelmi, szolgáltató, egészségügyi központtal és egy sor más létesítménnyel. Igazi város ez a városban. A szovjet ipari méretű tömeges lakásépítés történetében először kapott ilyen magas elismerést egy új lakónegyed. A tervezők arra törekedtek, hogy megőrizzék a természetes domborzatot, a házak méreteit alakították a helyszínhez. A vilniusi házépítő kombinát mérnökei és munkásai rendkívül bonyolult műszaki feladatokat oldottak meg, mert Lazdinaj- ban 15 féle magasságú, formájú és alakú háztípusokat építettek, szép, korszerű- középületeket emeltek, számtalan méretű, új és régi anyagot alkalmaztak a homlokzatok és a belső terek kiképzésénél. A tervezők és az építők közös erővel végzett munkáját dicséri, hogy a dombos területen megőriztek elég nagy erdőket, megteremtették a természet és az épületek harmóniáját. Több magasház emelkedik bástyaként a dombvidék fölé, más házak egybeépítve alkotnak egész tömböket, más épületek lépcsőzetesen ereszkednek a folyóhoz, vagy a fenyvesek felé. A természet az egész együttes rendkívül fontos alkotó eleme. A lakásokból nagyszerű látvány tárul a lakók elé. A házak között tágas térségek vannak, a belső utakról ki se kell a főútra menni, hogy az ember eljusson a boltokba, a gyógyszertárakba. A zárt udvarokon vannak a játszóterek, s mindenütt megpihenhetnek a felnőttek. Lazdinaj valóságos üdülőövezet, fákkal, bokrokkal, s ami a legfőbb, jó levegővel, csenddel. A széles sugárutakon 15—20 perc alatt beviszi az embert a városközpontba a troli, vagy az autóbusz. Vagyis az itt lakók a nagy város minden kényelmét élvezik. annak kellemetlenségei nélkül. Lazdinaj szép látványt nyújt Vilnius szinte minden pontjáról. A lakótelep 6 tervező és építészmérnöke kapta meg a Lenin-díjat. Lazdinaj mellett ma már két újabb lakótelep, a Karo- liniskesz és a Virsuliskesz is megépült. Később a Vilniust félkörben övező valamennyi dombot beépítik és az új negyedekben él maid a főváros lakóinak egyharmada. Lazdinajban továbbra is termést hoznak a mogyoróbokrok. 1975-ig válságban a lakásépítés „Olaszországban mindenki szert tehet második lakásra, még azok is, akiknek egyáltalán nincs lakásuk.” Ezzel az irónikus megjegyzéssel világítottak rá egyesek arra a lehetetlen helyzetre, amely két év óta uralkodik az olasz- országi lakásépítés terén: a nagyvárosokban, ahol a legnagyobb szükség volna lakásokra, stagnál az építkezés, a tengerpartokon és vidékeken pedig egyre nagyobb számban épülnek a „második” lakások. 1973-ban 190 000 lakásépítését fejezték be. és ez jóval kevesebb, mint amennyit 1972-ben építettek (240 000). A lakásépítés terén tehát az elmúlt évben 25,7 százalékos csökkenést tapasztalhattunk. Ha tekintetbe vesszük azt is. hogy a tervezés és az épület átadása között általában 2 év telik el, 1975-ben előreláthatólag csak 250 000 lakás épül majd fel. Hacsak meg nem gyorsítják az építkezések ütemét, a következő két évben komoly hiányok mutatkoznak majd a lakásépítkezésben. A lakásépítkezés stagnálása mellett komoly bajok jelentkeznek a lakáseladások terén is. Egy hivatalos felmérés szerint a lakásépítkezés stagnálása miatt a kereslet megnövekedett, a kínálat viszont egvre inkább csökkent. Különösen növekszik a kereslet a tőkebefektetés céljából vásárolható lakások iránt. És ebben nagy szerepe van az inflációnak is, mert aki csak teheti, igyekszik biztos javakba fektetni a pénzét. A tőkebefektetés céljából vásárolható lakás iránti növekvő igény kedvezően hatna az építkezés ütemére, ha a kínálat — mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt — lépést tartana a kereslettel. A jelenlegi építési ütem mellett azonban csak a lakásárak és lakbérek (legalábbis a szabad lakbérű lakások esetében) növekedéséhez vezet. Az évi 190 000 lakással még feleannyit sem építenek, mint amennyi szükséges lenne ahhoz, hogy megvalósuljon a lakásprogram jelszava: „Minden családnak lakást, minden embernek külöp szobát!” Az ENSZ egyik tanulmánya szerint ahhoz, hogy Olaszország valóra válthassa ezt a jelszót, arra lenne szükség. hogv az 1969—1980 közötti időszakban évente mintegy 450 000 lakást építsenek. Az utóbbi húsz év folyamán mindössze' egyetlen olyan év volt. amikor valóban sikerült 450 000 lakást felépíteni, mégpedig 1964- ben. Ez az esztendő volt a lakásépítkezés fénykora! Az 1966— 69-es időszakban ugyanis már csak évi 280 000 lakás épült. 1970-ben ismét felgyorsult az építkezés üteme. 370 000 lakást adtak át, 1971-ben 360 000-t, de ezt a lakásépítkezés ideiglenes fellendülésének kell tekintenünk. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az 1967- es törvény egy évvel elhalasztotta az építkezésekre vonatkozó megszorító intézkedések alkalmazását. Az egy év elteltével sürgetően jelentkeztek a negatív hatások. és így 1972-ben már csak 240 000 lakást építettek. Mondo Economics
