Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-28 / 200. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. augusztus 28. Szénmonoxid-veszély Amerikai orvosok legújabb kutatásai szerint a nemdohányzó amerikaiak csaknem felének a vére veszélyes mennyiségű szénmonoxidot tartalmaz, a dohányzóknál pedig még magasabb ez az arány. Az 1969. és 1972. között mintegy 29 ezer véradón elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a dohányzók vérének szénmonoxid-szintje háromszor magasabb a nemdohányzókénál. A veszélyes anyag felhalmozódását a szakemberek szerint a gépkocsik kipufogógáza és a dohányfüst okozza. Eltemették Lindbergh-et Hétfőn, alig három órával halála után — végakaratának megfelelően szerény külsőségek között, szűk családi körben — a Hawai-i szigetekhez tartozó Maui-szigeten lévő nyaralója közelében eltemették Charles Lindbergh-et, a repülés egyik úttörőjét. Lindbergh aki 1927-ben elsőnek repülte át az Atlanti óceánt, rákban hunyt el. Lopott műkincsek a csomagtartóban Olasz csendőrök hétfőn éjjel, a svájci—olasz határ közelében igazoltatták egy gyanúsnak tűnő gépkocsi két utasát, majd a gépkocsi átkutatása közben a csomagtartóban megtalálták azoknak a felbecsülhetetlen értékű műkincseknek egy részét, amelyeket augusztus 7-én raboltak el egy genfi kiállításról. Az egyik műkincscsempésznek sikerült kereket oldania, a másikát őrizetbe vették. FEGYENCEK A texasi rendőrség hétfőn, helikopterek és rendőrkutyák „közreműködésével” több napon át folytatott hajsza után, ártalmatlanná tette azt a három fegyencet, aki a múlt héten csütörtökön szökött meg a coloradói állami börtönből. A rendőrök az egyik fegyencet agyonlőtték, a másik kettőt őrizetbe vették. Az állig felfegyverzett trió a szökése óta elkövetett újabb bűnsorozatával rettegésben tartotta Texas lakosságát. Négy nap alatt ugyanis két embert megölt, ötöt megsebesített két nőn pedig erőszakot követett el. Újabb letartóztatások Chilében A hét végén további 300 személyt vettek őrizetbe Chile fővárosának környékén, valamint a Santiagótól 300 mérfölddel délre fekvő Con- cepcióban. A foglyokat — hivatalos beismerés szerint — kényszermunkára küldik Pisagua kikötővárosba. FŐVÁROS A FÉLSZIGETEN (2.) A fogalommá lett TapioJa A Hotel Academica — ahová Expressz csoportunkat a vendéglátó finn Ifjúsági Utazási Iroda Helsinkiben elszállásolta — a tanévben diákszálló. De ilyenkor nyáron elegánsan berendezett, luxus kellékekkel felszerelt — s ehhez mérten drága — szálloda. Hatodik emeleti szobám berendezése egyszerű. de rendkívül esztétikus. Sötét zöldre festett íróasztalok szépen formatervezett könyvespolcok, ágyak — durvaszövésű textilborítás a fotelokon — az előtérben szekrények. mosdó. A folyosón tus, fürdőszoba. Ablakomból Helsinki egyik dúslombú parkjára nézek. park. S mégis, amikor a Parlament bővítését tervezték úgy vezették az új oldalszárnyat. hogy ne kelljen kivágni egv ott álló fát. Inkább körbe építették, belső teret alakítottak egyetlen fa kedvéért. Építkezésekkor a fákat védőburokkal veszik körül. Félúton Tapiola és Helsinki között a műszaki, az orvostudományi egyetem és kollégiumokkal. diáklétesítményekkel teli városrész. Szobor, amely a diákváros jelképe. Ovális, középen lyukas lapos szikladarab. Azt szimbolizálja — hogy itt is — mint a világon mindenütt — üres a diákok zsebe. De azért építettek ide kacsalábon forgó diszkotékot. bárt. éjszakai mulatót — amit praktikusan nappal is használnak — étteremnek, hobby szobának. Csak a falak, lépcsőházak alumíniumfólia borítása sejteti az esti hangulatot. Az egyetem aulájában kongresszusokat, konferenciákat tartanak nyáron. A diákok helyét most a világ minden tájáról érkező tudós professzorok foglalják el. A diákváros temploma is idegenforgalmi nevezetesség. A rendkívül egyszerű fa épület egyik oldala — az oltár — áttetsző üvegből készült. Azt a panteista gondolatot ébresztve — isten a természetben van. Kertek, erdők, fák. növények közelsége mindenütt. Már a repülőgépről leereszkedve feltűnik — mennyi. a zöld, a házak közé telepített Az orgonasípokat idéző Sibelius emlékmű Szállónk, a Hotel Academica egyetlen növényt sem pusztítanak el ok nélkül. Még akkor sem, amikor az erdő kellős közepére emeltek várost — a fogalommá lett Ta- piolát. Kilenc kilométerre Helsinki központjától 1958-tól 61-ig éptették fel a 270 hektárnyi erdős-sziklás vidéken Tapio- lát. Hat társadalmi egyesület és szakszervezet lakás- alapítványaként 20 ezer lakosú városrészt teremtettek. Változatos — emeletes és kertes házak — szellősen távol egymástól a természet ölén. Uszodák, szabadtéri színpadok, üzletházak állnak a központban. A levegő tiszta. csak a kiránduló túristák buszaitól hangos a környezet, a virágos, füves parkok. Utak vannak, de nem házsorok épültek — az emberek egymáshoz közel, mégis elszigetelve élnek, laknak itt Tapiolában Taplónak. az erdő istenének lakhelyén. Helsinki legszebb épületei sziklákra, sziklák közé — a természetes építőanyagot felhasználva — épültek. Elragadó a Taivallahti sziklatemplom. melynek natúr köveit rézfonatú borítás fedi. Magasan körbefutó ablakain a szabadba látni. A tempZielona Gora, az évente megrendezett Szovjet Dal- fesztivál városa XII. századi településből fejlődött várossá. A számos középkori műemlékkel rendelkező városban minden esztendőben megrendezik az óriási népszerűségnek örvendő dalfesztivált. Zi- elona Gora másik nevezetessége az őszi szüreti ünnep, amely nemcsak a környék bortermő vidékéről, hanem az ország minden részéből, sőt külföldről is a turisták ezreit vonzza ide. A stílusos kosztümökbe öltözött szü- retelők vidám menete, a parádés díszt öltött város ismét „középkori” hangulatot varázsol a régi utcákra... lomban nem csak istentiszteletet tartanak — gyakran rendeznek kamara-hangversenyeket. koncerteket — amelyekre szívesen zarándokol Helsinki zeneértő közönsége. Beethoven. Schubert műveinek és a finn Michael Tippet quartettiének hangjai gyakran felcsendülnek a templomban. Finnországban szeretik a zenét — számtalan amatőr kórus, zenekar, énekes lép fel országszerte. Finn otthonokban ma is gyakran megszólal a kantele — a jellegzetes. pengetés hangszer. S nagy kultusza van az európai zenének és a finn nemzeti romantikus zene óriásának. Sibeliusnak. Ezért is emeltek páratlanul szép emlékművet a zeneszerzőnek, a róla elnevezett parban. Az ezüstösen csillogó, orgonasípokat idéző hegesztett acél csövek és a zeneszerző arcvonásait megörökítő szoborfej kompozíciót. Az emlékművet esténként kivilágítják — s a rögzítetten acélcsövekben sejtelmes, titokzatos zenét fúj a széL (Vége) Kádár Márta képernyője előtt Jó dolog, hogy a televízió újabb és újabb „rohamokat” indít az emlékezetünk perifériájára szoruló irodalmi hagyományok visszahódítására, hogy jelen tegyenek közgondolkodásunkban, részét képezzék nemzeti öntudatunknak; hogy a múlt nagyjai közül azokat, akiknek alakját elhomályosította az idő, vagy épp az oskolás ismeretek szürkítették el, az élmény erejével kívánja életre kelteni. Látomások concertója Ez a szándék vezette Kabay Barna és Gyöngyössy Imre kettőst is, amikor irodalmunk talán legméltatlanabbul elfelejtett poétájának alakját — szellemét idézték meg, amikor megkísérelték a magyar reneszánsz kiemelkedő költőegyéniségének televíziós arcképét megrajzolni. Vállalkozásuknak sajátos formát kerestek: a betegséggel birkózó Janus látomásaiba kívánták belesűríteni életének sorsfordító mozzanatait. Drámát akartak a képernyőre teremteni, nem holmi képekben illusztrált életrajzot adni. Óvakodtak bizonyos mértékig a képzetet esetleges túlzásaitól, bár egyes mozzanatokban, például a király alakjának megrajzolásában, amikor Mátyást, az igazságost szinte besározták, már nemigen tisztelték a történelmi tényeket. Bármilyen nemes törekvések vezették is a tévéjáték alkotóit, végül is a képernyőn agonizáló Kozák Andrásban bizony nehéz volt felfedezni magunknak a játékos kedvű, élénk szellemű gazdag érzelmi világú humanista költőt. Hát csak ennyi tett volna? A látomásrészek valahogy nem ötvöződtek eggyé, egésszé. S Janus életdrámá- jának feszültsége sem érte el a kellő mélységeket. A tévéjátékból jóformán a jólismert tény ragadhatott meg bennünk: Janus félúton Itália és Pannónia között megtámadott tüdejének zihálásai közepette Medvevárában elköltözött a földi világból. Éz persze csupán a keret, a lényeg, a dráma hiteles lélektani ábrázolása élporladt a „látomások kövei” között. A zenétől kölcsönvett építkezési forma, a concerto hatása sem bontakozhatott ki, szabálytalan szépségei dacára sem, mélyebb írói mondanivaló híján. A szokástól eltérően ezúttal prózai epilóg, utóbeszéd is csatlakozott a tévéjátékhoz. Történészek igazolták egyrészt a látottak hitelességét, másrészt helyre tették a tévéjáték bizonyos félreérhető megtévesztő mozzanatait Módszernek talán nem is rossz, de alighanem szerencsésebb tett volna, ha maga a tévéjáték tisztáz minden tisztázandót, és nem ad alapot ilyenféle helyreigazító magyarázatoknak. Rugyin Turgenyev regényének té- vésítését már több siker koronázta. A Rugyin a képernyőn is megtette hatását. Az átdolgozó Szalai Györgyi eltekintve a kissé hosszúra nyúló expozíciótól és a befejezés bizonytalanságaitól, jó érzékkel emelte ki a felesleges ember típusát tükröző részeket, másrészt az önmagával is viaskodó, s végül a cselekvéstől akaratgyengeségből megfutamodó Rugyin drámájának csomópontjait. És nem maradt adós a XIX. század közepén élő orosz nemesség bemutatásával sem, amelyben az önmagát leleplező társadalmi élet, az üres és olcsó bölcselkedés, a sznobokat jellemző előkelősködés mindmind megannyi jele a társadalmi elernyedésnek, a célnélküli tespedésnek. A közönyösök világába csöppenő Rugyin a maga lelkesedésével, tüzével, éles szellemével: élő kihívás. Hatalmas erők rejlenek benne, még ellenfelei is ezt állapítják meg róla. Csakhát ezek az erők terméketlenek, gyümölcsöt nem hoznak, viszont az okos szavak sok jó magot hintenek el szerte Rugyin környezetében. A különös, sok szempontból Puskin Anyeginjére is ütött embertípust Szilágyi Tibor alakította — nagyszerűen. Döntő része van abban, hogy a főhős teljes plaszticitásában lépett elénk a regény lapjairól. A kibontakozó szeretem jeleneteiben méltó partnere volt Mar- sek Gabi, aki lehelletfinom eszközökkel ábrázolta az ébredő szeretem és a társadalmi kötelezettség között ingadozó nő lelki rebbenéseit. A vidéki társaság tagjai közül is emlékezetes a „mucsai” nagyasszonyt játszó Gobbi Hilda és a teli szájjal filozofálgató Képessy József. Ig- lódi István rendezésében atmoszférateremtő képességeit üdvözölhettük újra, ennek a világnak az ábrázolásában rendkívül otthonosan mozog, és erényei közé számít a tévéjáték jellemeinek igen pontos kimunkálása is. Külön élvezetet jelentett Áprily Lajos nemesveretű fordításának íze s zamata, a nyelv kifejező parádézása. Röviden Igaza van Komlós Jánosnak, — hagyjuk a kulturált és a korszerű jelzőket békében, ne koptassuk őket hiába. Korszerű életmód helyett beszéljünk csak egyszerűen értelmes életről és a szabad idővel kapcsolatban se emlegessük unos-untalan a kulturált kifejezést, töltsük csak el azt, ami odódik, hasznosan, okosan, kellemesen. Magyarán kevesebb üres szólam, viszont annál több okos cselekedet. Komlós erre figyelmeztetett vasárnap esti csatornájában. Nemcsak a műsor egésze, hanem egyes részei is megszívlelendő tanulságok levonására szolgáltak alapul. Korszerűen, azaz tömör egyszerűséggel. Rögtönítélő bíróság — figyelemre méltó tévéfilm, témáját tekintve abból a fajtából, amelynek tárgyát egyetlen bírói tárgyalás képezi. A bíróságnak döntenie kell egy több évtizeddel ezelőtt elkövetett bűntett vádlottainak sorsáról. A tárgyalás folyamán a tanúk vallomásaiból, a védő és az ügyész, valamint a bírók magatartásából elgondolkodtató kép kerekedett ki. A film érdeme, hogy az egyetlen színhelyen játszódó, viszonylag egyhangú eseménysorra épülő játék mindvégig feszült maradt, amiben a kifejező közelképek jó ritmusának is szerepe volt. A Nyári Színházi Album visszaesett régi hibáiba, a színházi étet képes magazinja ismét csak regisztrált. Pedig már az előző számaiban több tartalmi újítással is kirukkolt, örvendetesen bővült a magazin profilja. Most újra a régi séma tett az úr. Remélhetően, ez csak a nyárra vonatkozik. y. m.
