Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

I *&.. r 4 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1974 augusztus 25. Népi faragó A Kecskemét környéki tanya világban él és dolgozik Pó­lyák Ferenc, népi faragé. Szobrait kizárólag favágó baltával készíti. Témáit az emlékeiből, közvetlen kör­nyezetéből, a tanyavilágból meríti Szabálytalan fogadóóra Egy este a vb-titkámá! A csengetésre 6 nyit ajtót. Bikiniben. Vékony, karcsú, mint egy bakfis. — Szabadságon vagyok. Az erkélyen pancsolunk Attila fiammal. Elnézést. ezért a kissé hiányos öltözetért. — mentegetőzik mosolyogva. Mi tagadás, én jövök zavar­ba. Eddig más kép élt ben­nem róla. Sötét, vastag szem-' üvegében a tanácskozások, ülések fontos résztvevőjeként láttam. Megjelenése mindig szolid, és az alkalomhoz illő. — Mikor van időm, hogy beszélgessünk? Este nyolc után. Addig a fiamé vagyok. Főbérlet a „cselédszobában’ Este már csak egy-két szí­nes műanyagjáték a tévé mellett, a könyvespolcon né­hány csecsemőgondozásról, gyermeknevelésről szóló könyv jelzi a kis utód létét. — Tizenhat hónapos. So­hasem hittem, hogy egy gye­rek ennyire teljessé tudja ■ tenni az ember életét. Pedig, ha meggondolom, hogy mi­lyen hosszas töprengés után döntöttünk. Hónapokig al­bérletben laktunk, utána a hajdani cselédszobában, ami 8 négyzetméteres. Igaz. ott már főbérlőként. Azt hittem, sohasem lesz helyünk egy gyerekre. — S ha előbb lesz a szol­noki Városi Tanács VB-tit­kára, befolyásolta volna az Attila születését? I — Nem. — Miért ilyen biztos eb­ben? — Mert szeretnénk még egy gyereket. Megkaptuk ezt a kis másfélszobás lakást, megtervezhettük a családi életünket. Hogy közben.., — Váratlanul érte a kine­vezés, hogy neve mellé Mol- narné, dr. Tóth Éva huszon­hét. évesen ez a szó került: vb-titkár? — Igen, váratlanul ért. A dátum 1973. decembere. Egy hét gondolkodási időt kap­tam. Nehéz döntés volt. Örü­lök, hogy szóba hozta. Vol­/ tak. akik azt rebesgették, hogy a bizalmat édesapám­nak köszönhetem, aki akkor a megyei pártbizottság titká­ra volt. Már nyugdíjas. A családban egyedül ő próbált lebeszélni: „Ne vállald, ne­héz lesz". Mások azzal hec­ceitek. hogy rám mindenféle határozat vonatkozik. A nő­politikái. az ifjúságpolitikai, a családvédelmi, és ha vezető leszek, javítom a statisztikát. Ha csak egy másodpercre is komolyan veszem e megjegy­zéseket, ha felmerül bennem, hogy nem a felkészültségem­mel. munkámmal érdemel­tem ki a bizalmat, nem vál­lalom. Hogy fiatal vagyok? A tanácsnál nagyon sok kulcsember korombeli. A mai derékhad, a negyven-öt- ven évesek, az ekkori gyá­ri munkások, parasztok kö­zül a rátermettebbek, elköte­lezettek. akik vezetők lettek a felszabadulás utáni nehéz esztendőkben, sokkal nehe- . zebb fába vágták a fejszéjü­ket. Sokkal nagyobb felelős­séget vállaltak magukra hu-' szonévesen. Minden előkép­zettség nélkül. Csodálkozom, hogy ma még nem természe­tes; ha egy egyetemet vég­zett embernek néhány, év gyakorlat után nagyobb fel­adattal kell megbirkóznia. — Mikor döntötte el, hogy a tanácsi, államigazgatási munka lesz élethivatása? — Elsős voltam a szegedi jogi karon. Tizennyolc éve­sem még semmi tudatosság nem volt a döntésem­be" Érdekelt, mi az az ál­lamigazgatás, és jelentkez­tem a tudományos diákkör­be. — Az egyetemen találko­zott először törvénykönyvek­kel? — Nem. A szolnoki köz­gazdasági technikumba jár­tam s a harmadik osztály­ban már tanultunk egy ke­véskje jogismeretet. Akkor hallottam közelebbről a jói­ról. Ha akkor nem hallok róla, pedagógus leszek. Sze­rettem rajzolgatni, festegetni. Elsősorban ezt akartam ta­nítani, azután mégis, ösztön­díjasként a városi tanács szervezési osztályára kerül­tem. A változó, frissülő ap­parátusba egy fogaskerék­nek. olyannak, amilyen ad­dig nem volt a gépezetben. Akkor formálódott a mun­kaköröm. Az osztály munka­társai alkották a vb-titkár segédhadát. A tanácsi appa­rátus belső hatósági ellenőr­zése. a testületek — a vb. tanácsülés elé kerülő anyagok törvényességi fel­ügyelete, ez volt nagy vona­lakban a feladatunk. Három és fél év a vb-titkár mellett. Ennél jobb iskolát nem is kívánhattam volna. Ügyintézés aktatologatás nélkül ;— Hogyan vélekedik a ta­nácsi apparátus munkájáról, az ügyintézésről? — A felesleges aktatologa­tást. a tengerikígyós ügyin­tézést csak akkor lehet meg­szüntetni. ha minden íróasz­tal mögött jó szakember ül, ha a lakkosságot sokkal rendszeresebben informál­juk arról, hogy ügves-bajos dolgait hogyan és hol kell elintézni, ha nem ragaszko­dunk a régi. elavult módsze­rekhez. ha jól megszervez­zük, leegyszerűsítjük az ügy­intézést. elhagyva a felesle­ges sallangokat. — Mi volt a legkülönö­sebb panasz, kérés, amellyel az ügyfélfogadás idején Ön­höz fordultak? — Nem sokkal a családjogi törvény módosítása után há­zasulandó fiatal pár * állt elém. Arra kértek, intézzem el. hogy összeeskessék őket, mert csak egy nap hiányzik a harmincnapos várakozási időből. Áll már a sátor, és nekik senki sem mondta, ho<*v nem mindegy, hogy hu­szonkilenc vagy harminc nap. Alig tudtam meggyőzni őket, ha nincs meg a har­minc nap hiába esküdnek örök hűséget, érvénytelen a házasságuk. De azt nemcsak ők. hanem érj sem értettem, hogy mikor két hónappal a házasságkötésük előtt beje­lentették házassági szándé­kukat. miért küldte el őket a tanácsi ügyintéző. Látja, csak egy aprócska szituáció a sok közül, amikor mi ma­gunk okozunk felesleges bo­nyodalmat, kellemetlenséget, — Mit tenne oda munka- módszere mottójának? — Még most alakul, csi­szolódik a munkastílusom. Kezdetben volt néhánv mel­léfogásom, mert a kellemet­len dolgokat, a bírálatot nem szívesen mondtam meg. Ügy érzem, hogy közvetlen mun­katársaimmal most már si­került olyan légkört kialakí­tani ahol a vita. a kertelés nélküli bírálat természetes velejárója a munkának. Egészséges légkörben, jó köz­érzettel lehet csak igényesen dolgozni. Nem akarok hivatalnok lenni..; — Hogyan kezdi a munka­napját, mennyit dolgozik? — Reggel hétkor a postá­val, a jelentéshalmazzal. Rendszerint széttördelik nap­jaimat a tanácskozások. Ha rámbízzák, itt kezdtem volna a tanácsi munka reformját, a protokoll tanácskozások fel­számolásával. Rengeteg időt emészt fel az információk, a tájékoztatók, az új rendele­tek, módosítások megismeré­se. Megvettem a gyorsolva­sás zsebkönyvét, hátha segít. Ha megtanulom csínját- bínját, értékes perceket nyelhetek az érdemi mun­kának. a családnak. — Nem akarok hivatalnok lenni. Mindent az íróasztal mögül látni, megítélni. A kozmetikázott információkból torz. hamis képet kapni. Sze­retném. ha közelebb kerülne a munkánk az emberekhez. Ezért indítottunk évente há­rom-négy alkalommal meg­jelenő lapot, a Szolnoki Köz­életet. Miről szól? Címe ön­magáért beszél. — Ügy tudom, újságíró stúdióba is jár. — Értelmes házi újságot akarunk csinálni, ezért irat­koztam be. Véget ér az éjszakába nyú­ló szabálytalan fogadóóra, mert szinte egyszerre nézünk a fogasok alatt egymásra ra­kott bőröndökre. — Hajnalban utazom At­tilával a nagymamához Bükkábrányija. A falusi le­vegő jót tesz majd a gye­reknek, — ezt mondja az anya. de nyomban megszó­lal a vb-titkár is. — Nekem is jót tesz egy kis kikapcso­lódás. Kovács Katalin három évtized Tízéves tankötelezettség Q A második világhábo­rú előtt a lakosság 40 százaléka volt írás- tudatlan. ma hivatalosan Ro­mániában nincs analfabetiz­mus. Az iskolai hálózatot ki­szélesítették. a diákok és a tanulók a lakosság 20 százalé­kát teszik ki. 1960-tól kezdve az általános iskolákban, 1963-tól pedig a középiskolák­ban is ingyen adiák a tan­könyveket. A diákok két­harmada kap ösztöndíjat. 45 százalékuk diákszállásokon lakik Az idén kezdték meg a tíz- esztendős kötelező oktatás gvakorlati alkalmazását. Az általános oktatás négy ciklus­ból áll: az első fokozat négy évig, a második szintén négv érig. a harmadik pedig két évig tart.. Románia tanuló- ifjúsága tehát a kötelező ok­tatás kere*ében két középis­kolai osztálvt is elvé'’«?. A tizedik r»-“’- után a tanuló a felvételi vizsga után va'-m. zépiskola harmadik osztá'vá- ban, vagy a szakközénisko- lák első osztályában tanul­hat tovább. Ha munkába akar állni, a tizedik osztály elvég­zése után alacsonvabh képe­sítésű szakmunkás bizonyít­ványt kap. Újítás az is. bogv az idei tanévben az általános iskolák e'sö négy osztályában megszüntették a bukást. A gven gébben tanulókkal a ne- dagóvusok kötelesek külön foglalkozni. Kétségtelen, hogy a kötele­ző tízéves oktatás megvalósí­tása számos előfeltétel telie- sítését teszi szükségessé. Is­kolák százait, sőt ezreit kell építeni. Nyilván nem lehet minden faluban középiskola. Körzetenként kívánnak kö­zépiskolákat léterehozni. ahol 5—10 falu fiataljai tanulná­nak. A tanulók e»v részének azonban 20-30 kilométeres távolságokat kellene nateonta megtenni. Tehát bekötő uta- ka' .keU építeni, iskolai buszo­kat forgalomba állítani — vagy diákszállókat énítení, ehhez azonban pénz kell, ren­geteg pénz. Romániában fejlett a kul­turális élet. A romániai építé­szek remekműveket alkot­nak, egyik legújabb példa a marosvásárhelyi színház új épülete. Az új lakótelepek Romániában egyáltalán nem szürkék és komorak. Buka­rest színházi együttesei Euró- pa-szerte ismertek. A szín­házban még két évvel ezelőtt is olyan darabokat mutattak be. amelyek új. de igényes művészeti megoldásokkal, a mondanivaló gazdaságával és őszinteségével hökkentették meg a közönséget. Az irodalmi élet az ötvenes évek második felétől kezdve új virágkorát éli. Egymás után születtek az' olyan mű­vek, amelyek szerzői a szoci­alizmust féltve a személyi kultusz, a törvénytelenségek, a vulgarizálás, a parancsolga­tás, a műrostos optimizmus korszakáról adnának fájdal­masan igaz, korhű képet. A mai Románia legkiválóbb írói bátran és elvi alapokon nyúl­nak a kényes kérdésekhez. Példa erre D. R. Popescu ko­lozsvári író, aki egy évvel ez­előtt megjelent, „Ok ketten, vagy akik csak az erdőt lát­ják" című művében a naci­onalista hangulatkeltés veszé­lyeire figyelmeztet. Egy ve­gyes lakosságú mezőgazdasagi község tragédiáját írja le, ahol felelőtlen hangadók egy­más ellen uszítják a korábban egymás mellett, sőt egymás­sal békésen élő román és ma­gyar nemzetiségű lakosokat. Virágzik az erdélyi magyar irodalom is. Sütő András ne­vét a magyarországi olvasó­közönség jól ismeri. Ö a szer­zője az „Anyám könnyű ál­mot ígér” című regényének. Ismeretes, hogy Kós Károly és Nagy István erdélyi ma­gyar írókat a Magyar Nép- köztársaság a közelmúltban magas kitüntetésekben része­sítette. A fiatal magyar nem­zetiségű írók között nemrég „Forrásgyűjtő” névvel új iro- dalrhi áramlat kezdődött. E fiatal írók egyik közös vonása az elvtelen kompromisszu­mok elutasítása, a szülőföld­jük és a nemzetiségűk mellet­ti bátor kiállás. A magyar és vegyes lakos­ságú területeken magyar- nyelvű iskolák vannak. A ko­lozsvári Babes-Bólyai egye­temen magyarnyelvű oktatás is folyik, Marosvásárhelyen két, magyar nyelven is okta­tó főiskola működik. Magyar- nyelvű állami színház Kolozs­várott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszent- györgyön, Temesváron és Szatmárnémetiben létesült. Bukarestben. Hargita. Ko- vászna és más megyékben magyarnyelvű napi és heti­lapot, folyóiratokat adnak ki. Ismeretes, hogy korábban magyar autonóm tartomány létezett Romániában. Ezt olyan indokolással szüntették meg, hogy az ilyen megoldás nem elég hatékonyan segíti elő az együttelő nemzetisé­gek egységét és a nemzetiségi területek iparosítását. Azóta a korábban elmaradott Szé­kelyföldön is nagyarányú ipa­rosítási program kezdődött, a városokban és falvakban több tízezer munkást igénylő nagyüzemek épülnek. Bejártam Havas-Alföldet, Moldvát és Erdély románlak­ta területeit. Románokkal kötöttem barátságot, félreeső falvakban és munkásterüle­tekben esküvőkön vettem részt. A szerzett tapasztala­tok alapján az a meggyőző­dés alakult ki bennem, hogy a román nép nyíltszívű, ba­rátságos, vendégszerető és vígkedélyű. Természetüktől fogva idegenkednek a szélső­ségektől, a kánonoktól és a nacionalista ráhatásoktól, ök is. miként más népek, fokozó­dó anyagi jólétet és kulturá­lis felemelkedést igényelnek. Harminc év tapasztalatai bi­zonyítják, hogy a román nép számára a kulturális felemel­kedést. az anyagi javak foko­zódó bőséget csak a követke­zetes marxista-leninista elve­ken és a törvényességen ala­puló szocialista társadalmi rendszer biztosíthatja. Marton László Vége Üj lakónegyed Marosvásár helyen Hogyan lett író Tamási Áron ? Otban Farkaslakára, a táj Tamási Áron világát idézi. A falu völgyben fekszik, ki­nyújtózva, két-liárom kilo­méter hosszan. Közepén a Nyikó-patak folydogál, — a község házainak nagy részét ma is fából építik, mint min­dig. A látogatót a falu szá­lén, a templomkerti díszes' székelykapu mögött Tamási Áron hallgatag síremléke fo­gadja: Nem messze ide, alig tíz percnyi járásra a fa'u nagy utcájából kurta utcács­ka nyílik: végiben a Tamási­portával. A sarkon, ahol a két utca elágazik, kis lócán üldögél Áron édes öccse, — Gáspár bácsi. 1971-ben jelent meg „Vadon nőtt gyön^'m- rág”-a. ahogy ő írta: vissza­emlékezés a régmúlt gyer­mekkorra és az utána követ­kező időkre a mai napig. — Most, augusztusban töltötte be a hetven esztendőt. — Én nem vagyok író, söt iskolám is csak négy elemi van, de kötelességemnek tar­tottam, hogy amit tudtam, azt megírjam, mivel bátyámnak sem fiú-, sem leánygyerme­ke nem maradt — mondja, miközben a ház felé tessékel. — Amikor az emberek 1904-et írtak, akkor szület­tem, itt Farkaslakán. Az volt a szokás a Tamási famíliá­ban, hogy egy valaki tanuljon tovább a családból felsőbb iskolában. Születésem idején éppen egy Gáspár nevezetű tanult továb6 Kolozsváron, de hirtelen meghalt. Így kap­tam örökbe a Gáspár nevet, és vele a továbbtanulás jo­gát is. Am édes bátyám, Áron, egyszer játék közben „patró-puskával” ellőtte az egyik ujját. így aztán, mint nehezebb munkára alkalmat­lan, ő került helyettem fel­sőbb iskolába. Hát itt váltak ketté az utak, így tanult, lett íróvá Áron ... Az aprótermetű ember — most korsóval a kezében kí­nálja a vendégeket, szíves­örömest mond újabb és újabb történeteket a gyer­mekkorból, a felnőtt korból is. Sz. S. Bányász kulturális hetek A bányásznap tiszteletére szeptembertől november vé­géig bányász kulturális he­teket rendeznek Tatabányán. A három hónap alatt min­den művészeti ág kedvelői megtalálhatják az igényük­nek megfelelő szórakozási, művelődési lehetőségeket. A város legnagyobb művelődé­si otthonában, a népházban csaknem száz rendezvény zajlik le. Itt kerül sor töb­bek között a munkásszíniát- szók második országos ta­lálkozójára. Fővárosi és vi­déki színházak, színoadok készülnek nívós műsorral a tatabányai fellépésre. A Dé­ryné színház országos bemu­tatóval szerepel a kulturális hetek alatt a bányászváros­ban. A népház több együtte­se jubileumi előadásra ké­szül. A bányász szimfonikus zenekar megalakulásának 75., a táncegyüttes, a fúvószene­kar és a képzőművészeti szakkör 25.. a bányász ve­gyeskórus 15.. a színpad pe­dig 10. évfordulója alkalmá­ból rendez bemutatót. ___ /

Next

/
Thumbnails
Contents