Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

1974. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A világ takarmányozási problémái A modem állattenyésztés megköveteli a takarmánytáp mennyiségének növelését. E takarmányok alapvető össze­tevői a gabonafélék. A világ állati termelésének fejlődését figyelve könnyen megállapíthatjuk, hogy szoros kapcsolat­ban áll egyrészt a gazdaság általános színvonala az egy fő­re eső nemzeti jövedelemmel, másrészt a állati termelés intenzitása az állati fehérjefogyasztással. Ugyancsak szoros a kapcsolat az egy főre jutó nemzeti jövedelem és az álla­tok takarmányozására fordított gabona mennyisége között, így például az USA és a fejlett nyugat-európai államok a gabonatermés 80 százalékát fordítják állati takarmányozás­ra és 20 százalékot étkezési célra, ugyanakkor Afrika el­maradott országai a termelés 90—95 százalékát étkezési célra és csak 5—10 százalékot takarmányozásra. A budapesti Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet legújabb kísérletei alapján lehetővé válik az élelmiszerek újfajta, kíméletesebb feldolgozása és ezáltal a nyersanyagok értékes tulajdonságainak megőrzése és jobb hasznosítása. Az élelmi- szeripari feldolgozás során sok értékes vitamin, tápanyag clvész az élelmiszerekből. Az intézet kutatói azon fáradoznak, hogy a konzervek és más módon tartósított élelmiszerek minél több tápanyagot őrizzenek meg (MTI Foto — Fehér József felv. — KS) Egy vizsgálat tapasztalatai A tej fehérjetartalma A Közös Piac államainak állati termelését vizsgálva megállapítható, hogy 1950— 1970 között — 1950 évet 100-nak véve — a húster­melés 168, a tejtermelés 140, a tojástermelés pedig 173 százalékra emelkedett. Ugyanezen időszakban a itl- használt takarmánytáp (ga­bonafélék, olajpogácsa, álla­ti lisztfélék) 165 százalékra emelkedett. Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy az állati termelés emelkedése szoros kapcsolatban áll a feletetett takarmánytáp mennyiségével. Az OECD államok 1960— 1970 évi adatai szerint a ta­karmányozásra fordított takarmánytáp évi emelkedé­se 7.4—11,9 százalék körül mozog. Az NSZK, Francia- ország és Kanada takar­mánytáp felhasználása 10 év alatt megkétszereződött. Ezen adatok mélyebb analízise ar­A takarmányozásra fel­használt gabona és takar­mánytáp mennyiségének emelkedése széles vitát vál­tott ki annak kapcsán, hogy mennyire megalapozottak e törekvések földünk élelmi­szerhiányának és az élelmi­szerellátás „sötét” prespektí- vájának vetületében. Gyak­ran előtérbe kerül az a tény is. hogy az állati termelés növelésének módszerei növe­lik a konkurrenciát a társa­dalom és az állatállomány között a gabonaszükséglet viszonylatában. Ez különösen a fejlődő országokat érinti (a világ népességének több mint 70 százaléka), melyek­ben az élelmezés helyzete igen nehéz. Ugyanis míg a fejlett országokban az egy főre eső élelmiszertermelés 1960—1973 között 1,7 száza­lékkal emelkedett, a fejlődő országokban csak 0,3 száza­lékkal. A Szovjetunió 1972. évi nagy gabonaimportja a nagy területekre kiterjedő szá­razság következménye volt. Ha ezt kivételes helyzetként kezeljük is, akkor is kitűnik, hogy a világ, de különösen a fejlődő országok fokozatosan egyre inkább függővé vál­nak az észak-amerikai gabo­nától. A világ nagv területére ki­terjedő 1972. évi rossz gabo­natermelés hatása azért volt olyan megdöbentő, mert ez a természetes népszanorulat mellett pluszként járul hoz­zá az amúgy is riasztóan kismértékben emelkedő élel­miszertermeléshez. Az 1972. évi nagy importszükségletek a forgalom 25 százalékos emelkedéséhez az árak meg­kétszereződéséhez és a tar­talékok felére csökkentésé­hez vezetett. Ez igen kedve­zőtlenül hatott az állati ter­mékek termelésre, amit sú­lyosbított a perui halászat lecsökkenése. s ennek folva- mányaként a halliszttermelés zuhanása, ugyanis Peru ed­dig a világ hallisztforgalmá- nak 50 százalékát fedezte. ra a következetetésre vezet, hogy az állati termelés in­tenzitása és az egyedenkénti hozamok növelésének legfon­tosabb feltétele a nagymeny- nyiségű gabonával és fehér­jetakarmánnyal való etetés. Éppen ezért a fejlett orszá­gok a gabonafélék és pillan­gósok egyre nagyobb töme­gét alkalmazzák az állati ta­karmányozásban. Ez a törekvés nemcsak a baromfi és sertéstartásban érvényesül, hanem egyre na­gyobb mértékben a marha- és juhtartásban is. Az elmúlt években mind Nyugat-Euró- pában. mind az USA-ban hatalmas hizlaldák létesül­tek, ahol évente több ezer szarvasmarhát hizlalnak ga­bonával és takarmánytáppal. Világos, hogy ezek a törek­vések hatással vannak a vi­lág élelmezési problémáira is. Még beszédesebbek ezek az adatok, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fejlett országok emr főre eső ter­melése a hatvanas évek ele­jén háromszorosa volt a fej­lődő országok termelésének. 1970-re ez négyszeresére emelkedett. Ez is egy példa arra, hogy mennyire nő a különbség ezen országok kö­zött. A fejlődő országok messze vannak attól, hogy realizál­hassák az 1980-ig terjedő időszakra tervezett elképze­léseiket, ennek következté­ben az élelmiszerellátás te­rén függő helyzetbe kerül­tek a fejlett országoktól. A gabona terén, mint az élel­mezés alapvető tényezője, Észak-Amerika (USA, Kana­da) a harmincas évek eleje óta dominál a világpiacon. Ezt illusztrálják az alábbi táblázat adatai: Végeredményben nagymér­tékben megnövekedett a szója iránti kereslet, mely­nek az USA általi időszakos exportilalma alatt tovább növelte a zavart a világpia­con. Mindezek a problémák az áPati termékek, különösen a hús árának emelkedéséhez vezettek a fejlett országok­ban. Általában véve azonban az áremelkedés még mindig alata maradt a gabona- és takarmánvtáoárak emelke­désének. amiknek következ­tében csökkent az érdeklő­dés az állatok gabonával va­ló takarmányozása iránt. Az 1973. évi különösen jó termés — a begyűjtött búza mennyisége 9 százalékkal, a takarmánygabonáké 6 száza­lékkal volt több. mint az előző évben — nem hozta meg a remélt megkönnyeb­bülést az élelmiszer- és ta­karmánypiacon. Ennek az volt az oka. hogy a termelés emelkedésének kétharmad része a Szovietunióra esett és a tartalékoló jí tás és az állati terméktermelés inten­zitásának növelése miatt a Szovjetunió nem vitt na­gyobb mennyiségű gabonát a nemzetközi piacra. Követke­zésképpen az importkény­szer a gabonaárak további emelkedéséhez vezetett. A FAO vezérigazgatója — Boerma — felhívta a figyel­met, hogy ha a világ széles területein következik be ter­méscsökkenés, az könnyen éhínséghez vezethet, éppen a kismennyiségű tartalékkész­let miatt. A világpiacon tör­tént legutóbbi eseményeknek mélyreható következpényei is vannak. A gabona ár­emelkedése számos ország­ban a fizetési mérleg meg­ingásához vezetett. Különö­sen a szegényebb államok érzik ezt meg. Elég megem­líteni annyit, hogy a fejlődő országok 1973/74 évben a dollár tízmilliárdjaival ter­helik meg fizetési mérlegü­ket a gabonaimport miatt, míg 1972-ben ezen a címen csupán 3 milliárd dollárt fizettek ki. A nemzetközi takarmány piac A takarmánypiac komoly mértékben megrendült. Nem­csak nagy áringadozás kö­vetkezett bg, hanem nőtt gazdasági és politikai jelen­tősége. Számos országnak gyors intézkedésekkel csök­kentenie kellett az exportot Vagy importot, ami legke­vésbé sem volt kedvező ha­tással az állati termékterme­lésre. A takarmánygabonák a ta­karmánytáp legfontosabb összetevői. E gabonafélék össztermelése a világon 1973-ban 669 millió tonnát tett ki. vagyis 37 millió ton­nával több az 1972. évinél. A legnagyobb emelekedés a Szovjetunióban mutatkozott, 72,5 millió tonnáról 100 mil­lióra, ugyanakkor Afrikában 20 százalékkal csökkent. A takarmánygabona nemzet­közi forgalma főleg a fejlett országok között bonyolódik és a világ össztermelésének 9 százalékát teszi ki. Az idei évben a takarmánygabona fő importálói Nyugat-Európa és Japán, továbbá Afrika, Dél-Amerika és Ázsia. Jelek szerint Kína is tetemes mennyiséget fog importálni. Az állati lisztfélék és olaj­pogácsa nagy fehérjetartal­muk következtében a takar­mánytápok fontos összetevői. [ Ezek össztermelése a világon 1972-ben több mint 55 mil­lió tonna Volt. 1974-ben elő­reláthatóan kb. 68 millió lesz. Az emekedés nagyrészt a szójafélékből adódik, me­lyek termelése az elmúlt két év alatt 31 millió tonnáról közel 43 millióra emelkedett. A legutóbbi áringadozások megmutatták, hogy a keres­let a keveréktakarmányok iránt az ártól függően vál­tozik. A jövőben a keresletet nagymértékben befolyásolni fogja a gabonához viszonyí­tott ár. 1973-ban az USA- ban a szóiakeverék és kuko­rica árának arány 3,5:1 volt, 1974 áprilisában 1,5:1. Az évi termésbetakarítás előre­jelzése szerint megállapít­ható, hogy nagyobb nehézsé­gek nem fognak mutatkozni a szükségletek kielégítésé­ben. A sertés- és baromfitápok­nak fontos összetevője a hal­liszt. A világ halliszt terme­lése 1972-ben 3.4 millió ton­nát tett ki. 1973-ban 2.8 mil­liót. A csökkenés főként Pe­ruban következett be. ahol az előző évhez képest két­harmaddal csökkent a ter­melés. aminek oka a Dél- Amerika nyugati partjainál bekövetkezett halpusztulás volt. A soványtejpor jelentős fe­hérjeforrás az állatok takar­mányozásához, főként a fej­lett országokban. Az EGK országok szubvencionálják a sovánvtejpor-fogyasztást. A legfontosabb exportálók az EGK tagállamai. továbbá Ausztrália és Űj-Zéland. A soványtejpor ára jelenleg kb. 800 dollár tonnánként. 1970- ben 240 dollár volt. Az ál­latok etetése soványtejpor­ral a jelenlegi magas árak mellett nem kifizetődő. Manapság gyakrabban ke­rül asztalunkra sajt, joghurt, aludttej vagy túró, mint ko­rábban. Számos család ugyanis — elsősorban egész­ségügyi megfontolásokból — szakított a kalóriában gaz­dag, zsíros ételekkel, mivel a megváltozott életmód, a ki­sebb fizikai igénybevétel másféle táplálkozást kíván. A legújabb táplálkozásélet­tani vizsgálatok ezen túlme­nően nagy fontosságot tu­lajdonítanak a tej fehérje- tartalmának is. Az elmúlt években az NSZK-ban jelentősen emel­kedett a fehérjét tartalmazó tejtermékek fogyasztása. A tejüzemek számára ma már fontosabb a beszállított tej fehérjetartalma, mint a zsír- tartalom. Hogy egy kilo­gramm Camembert-sajt elő­állításához 7, vagy 10 kilo­gramm tejet kell-e feldol­gozni, az meghatározza a termelési költségeket és egy­úttal befolyásolja az árat is. Az ötödik világrész 13 mil­lió lakossága számára a vá­góállat- és húsgazílálkodás igen nagy jelentőségű. Az ál­latállomány 1972-ben na­gyobb volt.az 1961—1965. évi átlagnál. A szarvasmarha- és sertésállomány folyamatosan emelkedett, az 19T0-ben tető­zött birkaállomány viszont csökkent. 1972-ben 27 millió 377 ezer szarvasmarhát szám­láltak, az előbb említett idő­szak 18 millió 357 ezres' átla­ga helvett. A birkák száma ugvanakkor 160.9 millióról 1970-ig 180 millóra nőtt, de 1972-ben már csak 162.9 mil­lió volt. 1973-ban ismét több volt a szarvasmarha, a bir­kák száma nem emelkedett — íria a Die Fleischwirt­schaft. Ausztráliában 1961—65 át­lagában évi 1.75 millió tonna húst állítottak elő. 1972-ben viszont már 2,62 millió ton­nát. Ezen belül különösen erősen nőtt a marhahús ter­melése, 943 ezer tonnáról 1.42 millió tonnára. Birka­húsból 603 ezer tonna helyett 781 ezer tonnát termeltek, sertéshúsból pedig 122 ezer tonnáról 227 ezer tonnára nőtt a kihozatal. Baromfi­húsból háromszor annvit ál­lítottak elő, mint 1961—65- ben 155 ezer tonnát. Ausztrália marhahúsex- I portja 1973-ban rekordma- I gasságú volt. Az előző évi 49,7 ezer tonna helyett 59 amit a fogyasztónak a sajt­ért kell fizetnie. Hasonló megfontolásokból fizettek már évek óta a beszállított tejért is attól függően, hogy mennyi zsírt tartalmazott. Ez érthető, ha figyelmbe vesszük, hogy a tej zsírtar­talmától füpgően 21—28 ki­logramm tej kell egy kilo­gramm vaj előállításához. Az NSZK-ban először ta­valy. Hessenben vizsgálták a tej fehérjetartalmát a tej zsírtartalma mellett. Napon­ta 1500 liter tejet vizsgáltak meg korszerű, az infravörös sugárzás elve alapján műkö­dő, nagy teljesítményű mű­szer segítségével. Az 5000 szállítóra és 24 500 tehénre kiterjedő vizsgálat első ered­ményeit most hozta nyilvá­nosságra a kurhesseni tarto­mányi minőségellenőrző in­tézet. Ezek az adatok kiin­duló alapot és irányelveket jelenthetnek a tej fehérje­tartalmának jobb értékelé­séhez és javításához. ezer tonnát vittek külföldre. Az összes húsexport az előző évi 780 ezer tonna helyett 791 ezer tonnát tett ki. A marhahúsnál elért jelentős emelkedést ellensúlyozta a birkahús kivitelének csökke­nése, 185 ezer tonnáról 107 ezer tonnára. Az ausztrál marhahús leg­nagyobb vásárlója 320 ezer tonnával tavaly az USA volt. A kilátások idén is kedve­zőek, mert a belföldi árak alacsonyan tartása érdeké­ben nem korlátozzák a bevi­telt. A legnagyobb export­emelkedést Japánban érték el, ahová 52 ezer tonna he­lyett 114 ezer tonna marha­húst tudtak exportálni. A Közös Piac által elren­delt beviteli zárlat ellensú­lyozására Ausztrália és az USA közösen igyekszik Ja­pánban kieszközölni a hús­bevitel liberalizálását. Japán ugyanis a belföldi termelők védelmére februárban fel­függesztette a marhahús im­portját, illetékesek szerint addig, amíg a hazai árak el­fogadható szintet nem érnek el és a fogyasztás nem emel­kedik. Az intézkedés mögött érződik a kormányzat törek­vése az önellátásra — írja az AP—DJ. Japán a belföldi marha­hús-szükséglet 80 százalékát maga fedezi, a többletet fél­évenként megállapított kon­tingensek alapján szerzi be külföldrőL A megállapítások szerint a tej fehérjetartalmát elsősor­ban a tenyésztés és az állat­tartás befolyásolja. Az egyes községek átlagos fehérjeérté­ke 3.13—3.53 százalék között alakult, de az egyes állat- állományoknál 2.84 és 3.84 százalék között szóródott ez az érték. A termőhely is be­folyásolja a tej zsír- és fe­hérjetartalmát. A túl laza és a túl kötött talajokkal ren­delkező mezőgazdasági terü­leteken kisebb a tej fehérje­tartalma. mint a közepes kö­tött (agyagos) talajokon. Egyértelműen kimutatható az évszakok, elsősorban a legeltetési időszakok hatása a fehérjetartalom alakulásá­ra. A legeltetés időszakában és főleg meleg idő esetén a tej fehérjetartalma alacso­nyabb, mint az istállótartás- nál. A tejüzemekbe beszállí­tott tej fehérjetartalma ész­revehetően csökken, ha az állatok tápanyagigényét nem a tejhozamoknak megfelelő­en elégítjük ki. Meg nem felelő takarmányozás esetén a tej zsírtartalmát a tehén bizonyos ideig ellensúlyozni tudja azzal, hogy saját tes­tének zsírjából pótolja azt, de a fehérje pótlása ilyen mértékben nem lehetséges. A vizsgálatok végül kimu­tatták azt is. hogy a fehér­jetartalmat részben genetikai tényezők határozzák meg. Feltétlenül szükséges ezért a fehérjetartalom pontos* megállapítása, hogy célszerű intézkedéseket lehessen ten­ni a fehérjetartalom növelé­se érdekében. (Die Welt) A világ gabonaforgalmának alakulása Export import évenként, (+), (—) millió tonna 1948—1952 1960 1972 Észak-Amerika +23 +39 +24 Dél-Amerika + 1 0 — 4 Nyugat-Európa Kelet-Európa és —22 —25 —21 Szovjetunió 0 —27 Afrika 0 — 2 — 5 Ázsia — 6 —17 —35 Ausztrália—Űj Zéland + 3 + 6 + 8 A betakarított gabona és az árak Az ausztráliai hús értékesítése küllő dön A takarmány és ax élelmezési gondok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents