Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

1974. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Imperializmus és enyhülés A* amerikai imperializ­must súlyos belső politikai válság rázza meg. A közel­múlt botrányai megkérdője­lezték mindazokat a hagyo­mányos „értékeket”, melye­ket az egyszerű emberek az Egyesült Államokban „szent­nek és rendíthetetlennek” tartottak. „Olyan pillanat ez .— írja erről Gus Hall, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának főtitkára „Az amerikai imperializmus ma’’ című most magyarul is meg­jelent könyvében — midőn milliókkal értethetjük meg, hogy a monopolkapitalizmus minden társadalmi baj gyö­kere: hogy ez a forrása min­dennek, ami demokráciael­lenes, korrupt, erkölcstelen, durva és bűnös. Eljött a pil­lanat, amikor a tömegek szemében leleplezhetjük a kapitalizmust: embertelensé­gét. brutalitását, társadalom- ellenességét.’’ Más szavak­kal: egyre nyilvánvalóbb a modern kapitalizmus általá­nos válsága. Ez együttjár az­zal is, hogy nemzetközi téren is gyengébb pozíciókba szo­rul vissza. „A nemzetközi erőviszonyokban újabb minő­ségi változás következett be — írja erről már idézett könyvében Gus Hall. A tőkés világ szerkezetében minőségi romlás ment végbe, s a szocializmus világának fejlődése és megszilárdulása pedig magasabb szintre emelkedett. tJj minőségi ér­telemben véve a kapitaliz­mus, mint osztályerő még inkább elveszítette azt a ké­pességét, hogy befolyásolja vagy más irányba terelje a világ dolgait, a forradalmi világfolyamat erői pedig élü­kön a szocializmus erőivel, minőségileg új módon ha­tározzák meg a világesemé­nyek menetét.” Pedig az Egyesült Államok monopol tőkés körei koráb­ban igényt formáltak az egész világ feletti uralomra és a hidegháborúval el akar­ták szigetelni és meg akarták fojtani az egész szocialista világrendszert. E hosszútávú osztálypolitika jegyében a tőkés világ feláldozta azt az előnyt, melyet a szocialista országokkal való kereskede­lem ígért. Abban remény­kedtek ugyanis, hogy eljön majd az az idő, amikor a kapitalizmus szétzúzhatja a szocialista országokat. A reá­lis erőviszonyok felismerése végül is kijózanította a tőkés világ egyes monopoltőkés köreit és így a hosszútávú osztálypolitika feladására és a békés egymás mellett élés politikájának elfogadására kényszerültek. Egyben ter­mészetesen a szocialista or­szágokkal való élénkebb ke­reskedelemből származó pro­fitokhoz is hozzájuthattak. Ezeket a realitásokat azon­ban a monopoltőke tekinté­lyes osztagai még mindig vo­nakodnak elfogadni és ra­gaszkodnak korábban ki­dolgozott politikájukhoz. így a Watergate-ügy kapcsán a belpolitikai síkon folyó küz­delmet párosítják a Nixon- kormányzat külpolitikája el­leni frontális rohammal, melynek célja az enyhülés irányzatának visszafordítá­sa, a szocialista országokkal való viszony kiélezése, újabb fegyverkezési verseny körül­ményeinek megteremtése és a hidegháború légkörének visszahozatala. E roham első vonalában a katonai-ipari komplexum befolyásos kép­viselői állnak, azok, akik a hadikiadások csökkenésétől tartanak az enyhülési poli­tika további térhódítása ese­tén. Hogy mennyire befolyá­sos és veszélyes csoportról van szó, azt jól mutatja, hogy az Egyesült Államok munkaerőinek mintegy 13 százaléka e komplexum al­kalmazottja; hogy 5300 ame­rikai város, köztük nem egy nagyváros válna „kísértetvá­rossá”, ha a katonai megren­delések megszűnnének; s hogy az amerikai hadügymi­nisztériumnak ma nagyobb vagyona van, mint az ötven legnagyobb amerikai válla­latnak együttvéve! Az enyhülés ellen lép fel az Egyesült Államok mo­nopoltőkés köreinek legag- resszívebb csoportulása, a délnyugati olajtöke. Az úgy­nevezett multinacionális (több országra kiterjedő) vál­lalkozások ugyancsak ellen­zik a kelet—nyugati kapcso­latok bármifajta javulását, hiszen ügyleteiknek, a kü­lönböző országok belügyeibe történő beavatkozásaiknak, az egyes kormányokra gya­korolt nyomásaiknak kedvez a nemzetközi feszültség. A hidegháborús roham má­sik központja az AFL,—CIO szakszervezeti csoportosulás. Vezetői még a katonai-ipari komplexum tőkés képviselői­re is rálicitáltak, amikor az Egyesült Államok állítólagos „érdekében” ellenséges nyi­latkozatban ítélték el Ni­xon moszkvai útját, a har­madik szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Egy további enyhülés elleni központ & cionista mozgalom vezető­sége, mely uszít a csúcstalál­kozók és a szovjet—ameri­kai megállapodások ellen. Az összpontosított roham azonban átütő erő nélküli és sikertelenségre ítéltetett. A nemzetközi erőviszonyok el­tolódása, a szocializmus és a szocialista világrendszer ereje, a nemzeti felszabadító mozgalmak megszilárdulása és erősödése, a tőkésországok kapcsolatainak kiéleződése, a dollár helyzetének összeom­lása, az, hogy a tőkés világ­nak nincs többé katonai, gazdasági és politikai koor­dinációs központja; hogy nem tud egységes osztályál­láspontra helyezkedni a szo­cializmus világához fűződő kapcsolataiban; valamint a fokozott anarchia és a mul­tinacionális nagyvállalatok fejlődéséből eredő számos el­lentmondás csak igazolja és alátámasztja a kommunista és munkáspártok 1969-es ta­nácskozásának híressé vált következtetését: „Az impe­rializmus képtelen vissza­szerezni az elveszített törté­nelmi kezdeményezést és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberi­ség fejlődésének fő útvona­lát a szocialista világrend- szer. a nemzetközi munkás- osztály és az összes forradal­mi erők határozzák meg.” 350 ezer szovjet nő végez tudományos munkát A Szovjetunió Tudományos Akadémiája 250 éves, s eb­ből az alkalomból az egész Szovjetunióban méltatják a tudo­mány ünnepét. A szovjet nők lapja, a Rabotnyica munkatár­sa a jubileum alkalmából kérdéseket tett fel Nyikoláj Mar- kovics Emánuelnak, a Lenin-renddel kitüntetett akadémi­kusnak. A cikket rövidítve közöljük. Rabotnyica: — Szeretnénk valamit hallani a nők tudo­mányos tevékenységéről. Nyikoláj Markovics Emá- nuel: — a kérdés felidézte Szonja Kovalrvszkájának, a nagyszerű matematikusnak, az akadémia első női levelező tagjának sorsát. Ismeretes hogy az elismerést hallatlan erőfeszítések árán szerezte meg. Külföldön nyert képesí­tést. Ennek ellenére sem kap­hatta meg a pétervári egye­temen a tanári katedrát, s a moszkvai egyetem is bezárta előtte kapuit. __ Nagyszerűnek tartom, h ogy Kovalavszkája életének mozzanatait és munkáit egy másik női akadémikus, kor­társunk Pelagéja Jakovlevna Kocsina gyűjtötte össze nagy gonddal, s készítette elő ki­adásra. Maga Kocsina, sok­évi munkává kidolgozta a talajvíz mozgásának elméle­tét, a kőolaj mozgásának sa­játosságait parózus közegben, s részt vett a matematikai megfogalmazásukkal kapcso­latos munkákban is. Tevé­kenysége nagy elismerést aratott. E nagy tudós követ­keztetései és tanácsai nagy segítséget jelentenek a geo­lógusoknak, a kőolajbányá­szoknak a munkájában. Ko­csina négyszer nyerte el a Lenin-rendet. — A társadalomtudomá­nyokkal foglalkozik Milica Vasziljevna Nyecskina ka- démikus. Orosz társadalmi és forradalmi mozgalmakkal kapcsolatos művek szerzője. Különösen ismert a dekab­ristákra vonatkozó kutatásai­ról. — Asszonyaink iránti büszkeséggel szemlélem im­már néhány évtizede Alek- szandra Vasziljevna Novo- szelova tevékenységét. Fon­tos munkát végzett a szenvte­len kémiai területén, a fél­vezető anyagok és a lézer- technika fejlesztésében. Intézetünk a kémiai lánc­reakciók elméletének és gya­korlati alkalmazásának kér­déseivel foglalkozik. Ide tar­toznak a polimér anyagok és az ezekből készült termékek élettartamának meghosszab­bításával és bizonyos beteg­ségek kémiai terápiájával kapcsolatos kérdések is. Női munkatársaink közül nyolcán megszerezték a tudományok doktora és csaknem félszázan a tudományok kandidátusa címet. J. K. Krugijakova professzornő a sejtek nuk­leonsavának azon változásait tanulmányozza, amelyek a sugárhajtás különféle vegyi anyagok és a környezet egyéb szennyeződésének hatására következnek be. J. B. Burla- kovával, a biológia tudomá­nyok doktorával együtt pre­parátumokat dolgoznak ki a sugárbetegségek * gyógyításá­ra és megelőzésére. Krugija­kova professzornő egyúttal nemzetközi koordinátora a KGST-ben végzett közös bi­ofizikai kutatásoknak is. Ez a tudományos probléma meg­lehetősen újszerű, doktorai­nak és kandidátusaink is fia­talok és energikusak. — Megjegyzem, hogy ilyen példák jellemzik a szovjet ország minden tudományos intézményét. A hivatalos sta­tisztika ilyen számokat kö­zöl: a tudományos munkát végző 350 ezer nő között 60 700 kandidátus, 3100 dok­tor, 1800 akadémiai rendes vagy levelező tag van. Meg­győződésem, hogy a nők te­vékenysége és eredményei a szovjet tudományban a jövő­ben is fokozatosan növekedni fognak. Összkomfortos „vándorló” házak gyártását kezdték meg a Szovjetunióban — ezzel a szibériai lakatlan területeket meghódító geológusok, olajkutatók és építészek régi álma valósult meg. A kétszobás lakásokhoz konyha, zuhanyozófülke és ruhaszá­rító helyiség tartozik. A fémvázas „vándorló” házak alakja tartálykocsihoz hasonlít. A konyhákban faforgáccsal fűthető tűzhelyeket helyeztek el. A házak fűtése vízzel történik — az előtérben elhelyezett kis kazánok segítségével. A fűtőtesteket a padló alatt helyezték el. Szükség esetén villamos melegítőket is lehet használni. . Az új arany-alku Az arany viharos pénzügyi pályafutása a közelmúltban új állomáshoz érkezett. Azt még a szakértők sem tudják, hogy ami történt — annak mi lehet a politikai követ­kezménye. Az események megértésé­hez elöljáróban emlékeztet­ni kell arra, hogy a tőkés vi­lág 1945-ben létrehozott pénzügyi rendszerét a dollár feltétlen uralmának jegyé­ben szervezték. Meghirdet­ték a dollár aranyra váltha­tóságát, és fix árat állapítot­tak meg az aranyra. Egy un- ica arany ára 35 dollár lett. Közben óriási változások tör­ténnek a világgazdaságban. Nyugat-Európa és Japán gaz­daságilag megerősödött, en­nek megfelelően egyre több dollár és arany halmozódott fel a nyugat-európai bankok trezorjaiban, az amerikai aranykészlet pedig csökken­ni kezdett. Az amerikaiak mégis makacsul ragaszkod­tak a 35 dolláros aranyárhoz. Az arany a sztár Több mint két évtizedes küzdelem után végül az Egyesült Államok is belátta, hogy a helyzet tarthatatlan és új harcmodort választott. A dollárt kétszer egymás után leértékelték. Ennek kö­vetkeztében az amerikai áruk a viláem'acon olcsób­bak lettek, tehát, •‘•megjavul­tak Washington versenypo­zíciói. Ez a hatékony és eredményes harcmodor egy­ben azzal is iárt. hogy az arany a világtőzsdék „sztár­ja” lett! A két dollárleérté­kelés során — a tőkés orszá­gok köznonti bankjaiban — a hivatalos aranyárat először 33 dollárra, majd 42.2 dollár­ra emelték. Olyan pénzügyi műveletekben azonban, ame­lyekben nem a központi ban­kok vesznek részt, az arany árfolyama szabadon ingado­zik. Ahogy az utóbbi években egyre jobban kibontakozott a tőkés világban az Infláció — úgy növekedett a különb­ség az arany hivatalos árfo­A Belgrádban aláírt meg­állapodásnak megfelelően az idei szovjet—jugoszláv áru­forgalom értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt, amely 20 százalékkal magasabb a tavalyi kölcsönös szállítások­nál. A közös megállapodás alapján a Szovjetunió növeli a Jugoszláviába irányuló gé­pek és berendezések, kőolaj lyama és a szabadpiaci árfo­lyam között. Végül már a tőzsdéken 150—160 dollárt adtak egy uncia arányért, te­hát a hivatlos árszint mint­egy négyszeresét. Ez világo­san jelezte, hogy valami nincs rendjén, a mesterséges pénzügyi rendszert előbb- utóbb újra módosítani kell. Az olajválság: hatása A vezető tőkés országok azonban mindmáig nem tud­tak megegyezni abban, mi-- képpen hajtsák végre a pénz­ügyi rendszer reformját. —■ Nemcsak azért, mert érde­keik ellentmondottak egy­másnak — hanem azért is, mert 1973 őszétől kezdve az olaj árának látványos emel­kedése szinte vilamennyi tő­kés ország fizetési mérlegét felborította. Az olajválság terhei alatt először Olaszország roppant össze pénzügyileg. Az olasz gazdaságnak persze egyéb bajai is vannak, az olaj árá­nak megsokszorozódása azon­ban valósággal eltörte a gaz­daság gerincét. Olaszország a teljes pénzügyi összeomlás küszöbére jutott. Egyetlen kiút kínálkozott. Az, hogy az olasz bank páncéltermeiben lévő aranykészletet ne a 42.2 dolláros hivatalos áron, ha­nem a szabadpiaci áron, te­hát ennek négyszereséért le­hessen értékesíteni. Az ola­szoknak ezt a követelését Franciaország is támogatta, s végül a Közös Piac kilenc országa olyan javaslatot ter­jesztett a Nemzetközi Pénz­ügyi Alap elé, hogy az arany- tartalékokat szabadpiaci áron lehessen felhasználni. Az amerikaiak nem akar­ták elfogadni ezt a javasla­tot. Végül kompromisszum született. Ennek lényege, hogy a központi bankok pán­célkamráiban lévő aranyat nem lehet ugyan szabadpiaci áron eladni — de fel lehet használni letétként, ha a szó- banforgó ország nemzetközi hitelt akar felvenni, Gyakor­latban ez azt jelenti, hogy ha az adott ország a hitelt nem és petrolkémiai termékek, vasérc és cellulózé, vegyipari termékek és fogyasztási cik­kek szállítását. Jugoszlávia cserébe né­hány berendezéstípust, ká­belfajtát, timföldet, gyapjú- és szintetikus szövetet, gyógy­szereket, cipőket és egy sor más árucikket fog exportálni. tudja határidőre visszafizet­ni. akkor szabadpiaci áron számított aranyat utalhat át tartozása fejében a hitelező­nek. Erősítd injekciók Az intézkedés közvetlen politikai hatása az, hogy Olaszország és Franciaország pénzügyi mérlege „erősítő in­jekciót” kapott. Nagy-Bri- tannia csak nagyon kevés arannyal rendelkezik, számá­ra az új intézkedés nem je­lent különösebb kedvez­ményt. A legerősebb pénz­ügyi helyzetben lévő NSZK pedig alighanem a hitelező szerepét fogja játszani. így a Kiléncek országait nagyon különböző módon érinti az új árfordulat, ami azt jelen­ti, hogy pénzügyi ellentéteik fokozódhatnak. Az új aranyrendelkezés két nagy vesztese: Japán és az olajat nem termelő fejlődő országok. Japán minden csepp olajat importálni kénytelen és pénzügyi tarta­lékainak mindössze 7 száza­léka fekszik aranyban. így az új rendelkezés számára semmiféle előnyt nem jelent. Ami pedig a harmadik vi­lág olajat nem termelő or­szágait illeti, azoknak sem devizájuk, sem aranyuk nincs — viszont a felemelt olajárat ki kell fizetniök. — Mint már annyiszor — a legszegényebb országokat is­mét az arany-országút szé­lére lökték. Növekvő szovjet—jugoszláv árucsere \

Next

/
Thumbnails
Contents