Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

4 SZOLNOK MCC7EI NÉPLAP 1974. július 7. "• mm fW* GYERMEKRUHÁK Gabonatenger hajóin Vörös korong a nap a ho­rizonton. Esteledik. Napszít­ta ösztövér ember ballag az útszélen. vállán kasza. — Aratni volt bátyám? — Aratni?? — mosolyog jóízűt ekkora tudatlanság hallatán —. dehogy aratni. Egy kis íüvet vágtam a jó­szágnak az árokparton. Ha aratókat akar látni, arra menjen. Ott vágják a gépek az árpát. Jószagú a frissen vágott tarló. Nem rösteliem azt ír­ni: illata van. A szászbereki határban, a Béke Tsz föld­jén találkozom az aratókkal. — Betűvel ismerkedő fiam Móra Ferenc apró tör­téneteit böngészte., Aztán egyszercsak megkérdezte: apu, mi az. hogy marok­szedő? Megmagyaráztam. — Szedtem én markot srác koromban eleget. Alig­hogy kimaradtam az isko­lából. minden aratáson. Ka­szával? Biz* az keserves ke­nyérkereset lenne, kaszá­val... — Egy nap alatt 22 va­gonnal vágtunk le. Az agro- nómusunk kiszámolta, ehhez négyszáz ember is kevés lett volna, hajnaltól napestig. Mi, akik learattuk, ennek a négyszáznak vizet hordani is kevesek lettünk volna. Hát ezt tudják ezek a mai gépek. Heverünk a fűben, bokrok hűvösében. Mellettünk a táblán SZK—4-es kombáj­nok dohognak. Itt pihen a váltás. Kovács József szere­lő, de maga is gyakran be­segít, mert az öt gépre így is csak nyolcán vannak. Gortva István traktoros, 6 most szemszállító. Így mond­ják. Nem gabona, nem ter­mény. Szem. Talán mert minden szemre vigyázni kell. Csizmadia Lajos és Vidra István az idén kezdték a kombájnozást. — No, azért ez se könnyű mesterség, csak könnyebb. Reggel hattól, míg este le nem száll a harmat. A gé­pen jórészt áll az ember, úgy jobban látni a vágóasz­talt. Figyelni kell, mert ez az árpa is nagyon megdőlt Az eső, meg a nagy szél jól összekuszálta. A kalász is nagyra nőtt lehúzza az is. Szép a termés, mostaná­ban nem igen volt ekkora árpa. — Van szerencsére bőven, hárman, szemszállítók 20— 22 fordulót megcsinálunk naponta. Fordulóként 60— 65 mázsát viszünk el — mondja Gortva István. Bú­csúzik, megy a traktorhoz, jelezték: ürítenek a kom­bájnok. — Jól haladunk, kedvez az idő is. Csak tegnap ne lett volna az a nagy süket szél. Televeri az ember ké­pét árpaporral. Este. mikor a központban lezuhanyo­zunk, az bizony jól esik. Szinte újjászületik az em­ber. — Az SZK—4-esnek még nincs fülkéje, ezen melegebb is van, meg a port is nyel­ni kell./ De van már néhány John Deere kombájnunk. Nézze meg azokat is, itt dolgoznak nem messze. Megyek a szemszállítók nyomában. Alsószászbereken, a hatalmas terményszárító mellett két kis traktor, két „Piroska” terelgeti jókora markolókanalával a gabona­dombokat. Mellettük, alig karnyújtásnyira telhetetlen verebek raja. Fel-felröppen- nek, aztán vissza. Szemtele­nül jó dolguk van. Mintha valaki katonás rendbe állította volna a há­rom John Deere-t. ahogy a rendet vágják. Száll az ár­papor. befészkelődik az ing alá, megtapad az izzadságon. De a kombájn üvegfalú fül­kéjébe nem juthat be. Sándorfi Ottó a tábla szé­lén megállítja gépét. Felké- redzkedek. Olyan innen a fülkéből ez a jókora gép, mint egy zöld hajó. A gabo­natenger hajója. S a vezető — mintegy a parancsnoki hídon — áll a kormány mö­gött. A kombájn habzsolja az árpát. — Látja az ember maga előtt ezt a végtelen gabo­nát, aztán csak elgondolko­dik. Mennyi rengeteg mun­kát végzünk el, mi ketten. A Dzsoni, meg én. Persze, tudom. John Deere, de mi már j:sak így hívjuk. Hirtelen éktelen zörgés, kattogás. Gyorsan megállunk. — Beharapott a gép. Pu­ha még az árpa szára, ha túl sok kerül bele. nem bir- ja elemészteni. De mégis ilyenkor kell vágni, mert az árpa hamar elhüllajt. Szedjük kifelé, amit „beha­rapott” a gép. Közben a fo­ciról beszélgetünk. Mert Sándorfi Ottó nagyon szereti a sportot. — Szerdán is. mire Innen hazaértem, igencsak fél tíz körül járt. A hollandok már berúgták az első gólt a bra­ziloknak. Csak a második félidő végét láttam, meg a második gólt. De az mester­munka volt. Megegyezünk, hogy vasár­nap mindketten a hollan­doknak drukkolunk, aztán megyünk tovább. Fogy a tábla alattunk. Szépen, egyenletesen jár a motor, Dzsoni most már engedel­mes. Aztán ismét megál­lunk: megtelt a gép. Veze­tője felmászik a tetőre, je­lez a szállítóknak. Elbúcsú­zom. u Távozóban még látom, ahogy a szállítókocsira vas­tag sugárban ömlik a szem. Trömböczky Péter Mégsem szűnik meg Ä hír csupán egy kurta mondat lehetne: mégsem szűnik meg a poligonüzem. Hogy jelentését igazán meg­értsük, ahhoz azonban ismernünk kell az előzményeket. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat a csak­nem másfélezer lakásos szol­noki Zagyva-parti lakótelep építőelemeinek gyártására hozta létre a poligonüzemet. Ez az üzem — neve is erre utal — a tízemeletesek va­lamennyi szerkezeti elemét gyártani tudta, s gyártott is falpanelt, födémet, tartóge­rendát, lépcsőt, mindent, ami vasbetonból előállítható — tavaly augusztusig. Akkor elkészült az utolsó panel is, s ezzel a poligonüzem tulaj­donképpen befejezte felada­tát. Reális lehetőségként me­rült fel, hogy az üzemet le kell állitani, az eszközöket ki kell selejtezni. Ne dobjunk ki húsz milliót Mondom, alternatívaként, mert közben a vállalat veze­tői már törték a fejüket, ho­gyan lehet megmenteni a „poligont”. Egyrészt azért, mert az üzem eszközállomá­nya 20 millió forintot ér, másrészt — bár az ott dol­gozó százharminc ember el­helyezése nem okozott volna gondot — a poligon jól ösz- szeszokott munkáseárdáiát nem szívesen bontották vol­na meg.,Áthidaló megoldás­ként — ezzel is lehetett nyerni néhánv hónapot. — elintézték az illetékeikkel, hoav a Doligonüzem gyárt­mányaiból három újabb la­kóház épüljön fel Szolnokon az Ady Endre úton. S közben törték a fejü­ket. A megbeszélések, tár­gyalások sora az első bizta­tó megoldással akkor kecseg­tetett, amikor sikerült meg­egyezniük a 31-es számú Építőipari Vállalattal. A bu­dapesti vállalat szabadalma alapján olyan nehezen besze­rezhető 7—9 méter magas falpanelek gyártását vállal­ták el, amelyekre egyéb­ként nekik is szükségük van. Ez a megállapodás kettős előnnyel is járt. A nagymé­retű panelekből így közvet­lenül kaphat a szolnoki vál­lalat. ugyanakkor 'a buda­pestiek — éop e kooperációs kapcsolat miatt — egyéb, szintén nehezen beszerezhető épületelemeket szívesebben adnak szolnoki kollegáiknak. Majd a Kiseyepen A poligonüzem sorsát azonban ez a kooperáció még mindig nem oldotta meg. Bár a nagypanelekét az egyik gyártósoron már az idén gyártani fogják, ez az üzem kapacitásának mind­össze egyötödét veszi igény­be. A fennmaradó 80 szá­zalék lekötésére egy, ma már kézenfekvőnek látszó ötlet adta a megoldást. A vállalat vezetői tudtak Szol­nok város terveiről, arról, hogy a Kisgyepen a közel­jövőben elkezdik egy hatal­mas, végső formájában 5000 lakásos lakótelep építését. Az itt épülő házakhoz, vagy leg­alábbis azok egy részéhez a szerkezeti elemeket gyárt­hatná a poligonüzem. Hogy mi minden kellett ahhoz, hogy ez az elképzelés valóra válhasson, azt ma már nem érdemes részletez­ni. Az eredmény a fontos: jövő év márciusában a poli­gonüzem elkezdi a kisgyepi lakótelep 1800 lakásához a panelek gyártását. A közben elkészült tervek szerint ezek az épületek ötszintesek lesz­nek. és kisebb elemekből épülnek, mint a Zagyva­parti házak, ezért a poligon- üzemben át kell állni ezek gyártására. Míg az új gyár­tósablonok elkészülnek, s meg lehet kezdeni a folya­matos munkát, az ott dol­gozók addig sem tétlenked­nek. Sokan közülük éDp eb­ben az átállásban működ­nek közre, a többiek átme­netileg a vállalat saját ipar­telepét építik. Együtt marad tehát a gya­korlott munkásgárda. Meg­marad. nem kell kiselejtezni a 20 millió forintot érő esz­közállományt. Mindezért el­ismerés illeti a nyughatat- lanokat. a szakmát igazán szeretőket, akik nem hagy­ták a „poligont”. Azokat, akik a fejüket törték, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy megszülethessen a hír, csupán egv kurta mondat: mégsem szűnik meg a poli­gonüzem. T. P. A rendelet nyomában — Kisújszálláson nincs olcsó áru — Nyárra őszi cipőt? A többgyermekes, alacso­nyabb keresetű családok örömmel fogadták azt a ren­deletet, amely harminc al­só és felső gyermekruházati cikk árát stabilizálta. Eddig ezeket az árukat négy megyei áruházban — a jászberényi Jászkun, a mezőtúri ÁFÉSZ, a karcagi Nagykun, a szolno­ki Centrum — lehetett kapni. Július elsejétől már a szolno­ki Sztár, a kunszentmártoni Harmónia és a tiszafüredi Tisza II. áruházban is kap­hatók az olcsó. gyermekhod- mik. A nemrég nyílt szolnoki Sztár áruházban a földszin­ten van a gyermekruházati osztály. A csapóajtó mellett balra szembeötlő tábla hir­deti : olcsó áruk böngész­déje. Kötött rövidnadrágokat ingeket, pulóvereket több színben is kínálnak. Az áruk valóban olcsó, 30—40, esetleg 50 forint. Frottír a sláger Első állomás a bébi áruk polca. Színes és fehér in- gecskék, kisruhák, takarók sorakoznak szép rendben egymás mellett. Az eladók elmondják: — A drágább bébiruhákon kívül is tartunk olyan jó mi­nőségű árukat is, ami olcsó és a kisebb pénzű szülők is megvásárolhatják. Vannak kis játszóruháink nyárra flórból 24—26 forintért. A frottírok 31—35, a mintás Krisztina ruhák 40 forintosak. A napozók 12—28, a kisnadrág felsőrésszel 50 forintba ke­rülnek. Tervünk az, hogy ba­ba csomagokat állítunk ösz- sze. A következő pult a frottír ingeké, ruháké. Ezek a leg­keresettebb áruk most. Sok színből, méretből válogatnak a vásárlók. — Az idén nyáron a gyere­keknek is nagy divat a hosz- szúnadrág, 100—140 forinto­sak. Van mintás és egyszínű. Viszik a rövidnadrágokat is. A nyár fontos kelléke a für­dőruha. Tudunk adni kar­tont 54, szintetikust 110 fo­rintért. Fiúknak úszónad­rág már 20 forinttól kap­ható. Tábla jelzi, hogy az egyik polcon csak rögzített áras holmik vannak. Alsónemfik, harisnyanadrágok, olcsó in­gek, iskolaköpenyek, melegí­tők. i Kevés a nyári szandál A karcagi Nagykun áruház kirakati üvegén piros betűk kiabálnak a vásárlóknak: stopáras gyermekruházati cikkek kaphatók. Benn, a pult felett is ott a tábla. — Nálunk már régóta kap­hatók — mondják és már mutatják is a harsinyanad- rágokat, kisingeket, nadrágo­kat. — Sokat eladunk. Jelen­leg van három színben pa-' mutharisnyanadrág, aminek az ára 12—15 forint. A rögzí­tett áras tréningruhák 1—7- es méretig vannak, 112 fo­rintért. Egy kifogás azonban van ellene. A felsőrész rö­vid és nem védi rendesen a gyerek hátát. A pólóingeket is nagyon viszik. Szeretik a frottirokat is. A színes kínai frottíringek 16—37 forintosak. A fürdőruhák is kelendőek. A lányka karton fürdőruha 80. a műanyag 100—120 fo­rint. A cipőosztályon szintén * hirdetik a rögzített áras gyer­mekcipőket. Azonnal feltű­nik, nincs köztük nyári szan­dál (!) Sötét, zárt cipők. In­kább ősszel hordhatók: — Ezekből sokat,vittek, amikor szezonja volt, mandja az egyik eladó. Masszív, erős cipők, reklamáció még nem érkezett a minőségükre. Jó lenne azonban, ha a stop­áras listára a nyári szandá­lok is felkerülnének. Külön­ben a nyári szandálok vá* lasztékával most se dicseked­hetünk. Két-három fazonunk van. Hanem a tornacipőket nagyon viszik, van is minden számban. Kisújszálláson nem kell? A kisújszállási Sztár áru­házban található: 70—80 fo­rintos bébi nyáriruha. A lánykaruha 100—110, a jobb minőségű 162 forint. Mutat­nak bébi és lánykablúzokat 60—80 forintért. Szép a fa­zon, kellemesek a színek. A divatos bakfisblúzok 100 fo­rinton felüliek. Sok szép áru található, csak kevés köztük az olcsó. Pedig ezt is tartani kellene, annál is inkább, mivel Kis­újszálláson is élnek többgyer­mekes családok. Igaz, erre „kijelöléssel” nem kötelezték az áruházat, de a helyi ÁFÉSZ-nak ennek ellenére kötelessége gondoskodni ar­ról, hogy üzletében megfele­lő legyen a gyermekruha kí­nálat, legyen nagyobb vá­laszték árban is. Magyarul: olcsó gyermekruhákat is tartsanak. A mezőtúri ÁFÉSZ áruház kirakatában láthatók a sotop- áras cikkek. De nem csak ott! A bébiosztályon egész fal­felületet beborító polcon fe- hér-kék-sárga-rózsaszín rug- dalózók, játszó ruhák. Nagy a választék árban és minő­ségben is. Mezőtúron amilyen nagy a kereslet olcsó gyermekruhák­ból olyan nagy a kínálat is. Szeretik, vásárolják, válogat­hatnak belőlük. A Harmóniában A kunszentmártoni Harmó­nia áruházban először a cipő­osztályon nézünk szét. Első állvány a bébicipőké, szandá­loké. Több fazonban, színben kaphatók. 40—60 forintért. A nagyobb gyermekeknek va­lók már 50—90 forintosak. Lányka szandálok vannak, de fiúknak való csak kétféle kapható. Azok is sötét színű­ek. A stopáras cipők már nem nagyon „mennek”, hi­szen zártak. A készruha osztályon az el­adók panaszkodnak, hogy a nyárravaló gyerekruhák vá­lasztéka pillanatnyilag nem nagy. A bébiruhák 31—75, a lánykaruha 115 forint. A kö­töttáru osztályon azonban annál nagyobb a választék. Piros-sárga színben kapható az olcsó bánion pulóver 36 forintért. A ballon rövidnad­rág 83, a kötött 63 forint. A frotir együttes ára 53 forint. A kereslet nagy, a kínálat — mint öt áruházban láttuk — megoszló. A harmincféle stopáras gyermekholmit ép­pen a nagy családos, sze­rény jövedelmű emberek kresik. Érthető. Áruk nem változik, a kereskedelme^ rendelet kötelezi a kínálatra, választékra. Az országgyűlés nyári ülés­szakán Keserű Jánosné könnyűipari miniszter mond­ta: — Jobb árukínálattal fo­kozzuk a gyermek érkezésé­vel és felnevelésével együtt­járó örömöket. A fogyasztók jelzései azonban arra is fi­gyelmeztetnek, hogy a válla­latok, szövetkezetek a kíná­lat kialakításakor ne feled­kezzenek meg azokról sem, akik nem a legutolsó divat szerint öltözködnek. Kétségtelen, hogy a rende­let betartása nemcsak a ke­reskedelemtől, hanem az ipari kínálattól is függ. Még­is úgy véljük a kereskede­lem az eddiginél is jobb piac­kutatással, árubeszerzéssel tovább javíthatja a gyermek­ruha kínálatát Szekeres Edit Paks határában épül az at fmváros. Az első 300 lakás­ból 30-at már átadtak Befejeződött as orosz nyelvi továbbképzés Az Országos Pedagógiai Intézet június 24-től július 6-ig Szolnokon módszertani tanfolyamot rendezett az ál­talános iskolai orosz taná­rok részére. A tanfolyam munkájának értékelésére teg­nap került sor a szolnoki Közgazdasági Szakközépisko­lában. Simon Jánosné. a kurzus magyar vezetője 15 megye ötvenhét orosztanárá­nak 'adott bizonyítványt az eredményes munkáról. A nyolc szovjet pedagógus ér­tékes segítséget nyújtott az ország minden részéről ösz- szesereglett hallgatóknak. Park közös erővel Szolnokon, a Kassai úti 219 lakás körnvékének szépí­tésére, parkosítására eddig 478 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát fordítottak. A kézi munkákat a lakókö­zösségek végezték, a szállí­tásokat a TITÄSZ. az ' ÉP­SZER. a TVM és a VOLÁN vállalat. A játszótéri felsze­reléseket a TVM tmk szo­cialista brigádjai készítették. 1

Next

/
Thumbnails
Contents