Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

1974. július 30. i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mi újság? Mégis lehetetlen, hogy a rádióhallgató itt. a nyári uborkaszezon közepén, ami­kor a hónapos kabaré is szü­netet tart nevetés nélkül ma­radjon. Ezt a hiányérzetet igyekszik megszüntetni az Újvidéki és a Magyar Rádió közös vállalkozása, amelyet szombaton hallottunk. Köny- nyű. nyáresti szórakozást ígért az összeállítás, zenével nevetéssel, s végül ezt meg is kaptuk. Természetesen az. hogy milyen eszközökkel fakaszta­nak kacajra bennünket, az nem mindegy. Ezért örültem az eszmefuttatásnak, amely a lapok esv-két aktuális írá­sára reagált, kipellengérezve mindennapi életünk apróbb visszásságait. Kevésbé sike­rült az egyébként jó alapöt­letre épülő kvíz-játék, né­hány idegesítően bárgyú poén szegte kedvét az em­bernek. Szellemes és találó volt viszont az a párbeszéd, melyet nyelvünk védelmében mondtak el a humoristák. Különösen a külföldi áru­cikkek mellé adott, gyakran valóban cikomyás használati utasítások és a szegedi ipari vásár egyik turistacsalogato prospektusának nyelvtekerő kifigurázása keltett derült­séget. A jugoszláviai magyar iro­dalom karikatúrájának szánt Szanaszét című irodalmi mű­sor — Karinthy Így írtok ti című művére emlékeztetve — találó és frappáns stílusparó­diákat adott. Szellemes volt az az összeállítás is, amely­ben a humoristák egy-egy újsághírt magyaráztak. A most 25 éves Újvidéki Rádiót bemutató görbetükör is jól illeszkedett az össze­állításba. Nem mondható el ugyanez a Tabi László jele­netről. Nem tudom mit ke­resett itt ez a műsorszámnak bizony kicsit hosszú, egyéb­ként nevettető dialógus. Ügy tűnt, mintha a két rádió va­lóban közös műsorával nem telt volna ki a tervezett idő. mintha időhúzó töltő­anyag lett volna. Munkásfiatalok az iskoláról és a továbbtanulásról Mit tesz az iskola a mun­kásműveltség emeléséért, mit nyújtanak a taninté­zetek a munkásifjúság to­vábbképzésében, szakmai és általános művelésében? Ezekre a kérdésekre keres­tek választ legutóbb a szak­emberek. akik 8000 pálya­kezdő fiatal helyzetét ele­mezték kérdőívek és interjúk útján. A vizsgálat időszakában a megkérdezett 8000 fiatal egyharmada részt vett valamilyen oktatásban. Ez az arány önmagában nem tekinthető kedvezőtlennek: a megkérdezettek egy része is­koláit éppen csak hogy be­fejezte és munkába lépett, másik része pedig az előző években vett * részt oktatás­ban. A részletesebb elemzés azonban bizonyos belső aránytalanságokat hozott fel­színre. Kitűnt például, hogy zömmel a képzettebbek, a tanultabbak vesznek részt valamilyen további oktatási formában. A felsőfokú képe­sítéssel rendelkezőknek kö­zel 40 százaléka, a középis­kolát végzetteknek 39 száza­léka, a szakmunkásoknak (szakmunkás-képesítéssel rendelkezőknek) közel 30 százaléka, az általános iskola nyolcadik osztályát végzet­teknek már csupán 24 száza­léka folytatott tanulmányo­kat. Azok közül viszont, akik az általános iskolát sem fe­jezték be, csupán 14 száza­lék kapcsolódott be valami­lyen képzésbe. Feltették a kérdést a fia­taloknak: miért tanulnak? — Legtöbben azt vá­laszolták, hogy a szakmai fejlődésüket kívánják előse­gíteni, második helyen az ál­talános műveltség növelése szerepelt. Meddig lehet és kell szer­vezett formában tanulni? Er­re a férfiak 30. a nők 28 százaléka felelte, hogy ta­nulni minden életkorban ér­demes. A férfiak 36. a nők 32 százaléka azonban csak negyvenéves korig látja értelmét a tanulásnak. Ami a tanulás formáit illeti, a megkérdezettek 41 száza­léka az iskolai, 31 százaléka a kötetlen képzést, 22 száza­léka a tanfolyami oktatást tekinti a legeredményesebb­nek önmaga számára. „Drága Rhoda!’ Rhoda Scott. Az amerikai zenekultúra állandó magyaror­szági nagykövete. Évente megjelenik, s Budapesten a tele­vízióban, vagy a vidéki városokban kirobbanó sikerű kon­certeken ad ízelítőt a modern dzsesszorgonajátékból. Idén úgy hírlik — nem is előadókörútra jött hozzánk, haném az esz­tergomi művészeti nyári egyetemre, ahol a zenetanítás Ko­dály-módszerét tanulmányozta. S aztán mégis fellépett, s ép­pen Szolnokon, a szabadtéri színpadon. Sikere volt — a szokásos siker. Széles sodrású játékával magával ragadta a közönséget, s előadása nyomán egy él­ménnyé kovácsolódott Bach, Gershwin, Bernstein muzsikája, vagy akár az egykori sikerfilm a Cherbourgi esernyők kísérő­zenéje a Nyuszi ül a fűben című kis magyar gyermekdallal. Az ötvözőanyag minden esetben Rhoda virtuozitása volt. Az eredeti dallam számára csak alapanyag volt, s ezt átgyúrta- formálta új Rhoda Scott művé, amelyben ezúttal kitűnő segí­tőtársat kapott Cee Grauenburg ragyogó technikájú dobos személyében. S milyen volt Rhoda? Enegrikus, vidám, ba­rátságos, kedves... drága. Drága Rhoda — de ezt inkább a borsos áru belépőjegy kifizetése után mondtuk. Hiába, ezt még nem szoktuk meg eléggé. I. Zs. Újoncok a laktanyában Amit a rádió üzen Csendes, nem hivalkodó sorozat a Mit üzen a rádió? Az újságban is mindössze egyetlen sor jelzi, tartalmá­ra nincs utalás. Pedig ez a tartalom közérdekű, aktuális. Mire Tetétlenről Debrecen­be ért s mentő, meghalt egy kislány. Szűcs Editke. Tetét- lenen a modem, háromszo­bás. vízvezetékes. garázsos orvoslakás ma is üresen áll. Van a faluban modern ren­delő, irodával, váróterem­mel — orvos nélkül. A ri­port. melyben többek között az anyagi előnyöket, az en­nél is jobb körülményeket kereső, latolgató, innen már elpályázott orvosokról is szó esik, bizony elgondolkodtat. Vajon mit ér az az eskü, vajon hol van az orvosi hi­vatástudat? A műsor másik figyelem­reméltó riportja a legkiseb­bek, a még csúszó-mászó né­hány hónaposok érdekében szól, hogy pakiaink füvén nyugodtan mászkálhassanak, vagyis ne mi legyünk a gye­pért, de a gyen a gyereke­kért. Budapesten már intéz­kedtek. s most én is azzal fejezem be, amivel a ripor­ter: reméljük, hogy ez a pél­da máshol is intézkedésekre ösztönöz. A bevonulás férfisors. Ti­zennyolc évesen készülnek rá a fiúk, mégis váratlanul jön a behívó. Aztán az izgalmak­kal teli napok, százszorosára felgyorsuló órák szorongásai kísérik a fiatalt a laktanya kapujáig, ahol a tekintet riadtan fut körbe minden tár­gyon, amely hosszú ideig a környezetet jelenti majd. Menetelnek a laktanya fák­kal övezett útjain. Már egye­nesek a sorok, egyszerre len­dülnek a lábak. Ha tartásuk még egy kicsit görbe is, for­málódik az alegység. Látszik, kicsit még civilek, kicsit még ügyetlenek — újoncok. Az el­múlt napokban röyid idő alatt is sok újat tanultak. Igyekeznek. Ki meggyőződés­ből, ki megfontoltan számít- gatva. Már szerveződik a KISZ-alapszervezet, már is­merik a rendfokozatokat, már van véleményük a kato­naéletről. Varga Sándor honvéd Rá- kócziújfaluból vonult be. Jól érzi magát, nem az történt, amire számított. — Nincs itt semmi baj, csak az embert annyi történettel „okosítják” a haverok bevo­nulás előtt, hogy nem csoda, ha félve léptük át a laktanya kapuját. Igaz, a kiképzés ne­héz, szokatlan és nagy fizikai megterhelést is jelent. — Szóval nehéz a kezdet — vette át a szót Nagy József, tiszaigari fiatalember — de sokkal jobb mint vártam. El­helyezésünk kulturált és van szórakozási lehetőség is: film, televízió, rádió, köny­vek, újságok és labdajáté­kok. .. Csak már itt lenne a katonai eskü napja, hogy ta­lálkozhatnék a feleségemmel és a gyerekemmel... — Meg kell lassanként ta­nulni a katonai dolgokat is — mondja Komlós József honvéd, szolnoki fiatalember. — Ha civilben azt hallottam: harcászat, fülsiketítő bomba­robbanásokra, ágyulövésekre és géppuskasorozatokra gon­doltam. Néhány héttel ezelőtt még a fegyver félelmetesnek tűnt, s most pedig már lassan megtanuljuk kezelni. Közben sok olyasmit is megismerünk, amit civilben hasznosíthat az ember. Persze, csak az első huszonnégy hónap nehéz — fordította tréfára a szót. — trömböczky — A hetedik Tisza-túra A Szamos csengeti hídfőjétől elindult a hetedik nemzetközi Tisza-túra. Rövid ünnepség után vasárnap mintegy 50 ma­gyar, NDK, és NSZK-beli fiatal vágott neki csónakkal az 587 kilométeres vízi útnak. A szabolcsi szakasz résztvevői hét­főn Vásárosnaménynél érik el a Tiszát. Augusztus elsején már Dombrádnál raknak tábortüzet, 3-án pedig Tokajnál csatlakozik hozzájuk a bodrogi társtúra. Egynapos pihenő után folytatják az utat és 5-én érik el Tiszadob határában azt a helyet, ahol a múlt század közepén a Tisza szabályozását kezdték. Itt ünnepélyesen megkoszorúzzák az emlékművet, illMM ismét csőimkfca, bálinak. Nehéz a katonaélet, de a napok múlásával csökkennek majd a gondok, a zökkenők és lassan megszűnnek a ka­tonaélet első napjainak szo­rongásai is. Csak a kiképzés kemény, férfias munkája ma­rad. Tóth Gyula A fiatalkorúak bíróságán (3.) Robi nem akar hazamenni Két éve lettem Robi párt­fogója, mikor az első bűn­cselekménysorozatot elkövet­te. Tizenöt évesen már a mo­torkerékpár volt a mindene. Az alkatrészek, amelyeket betörésekkel szerzett, nem az ő masinájához kellettek. Ja­vításokat vállalt. Ma sem ér­tem. Nemcsak haverok, fel­nőtt emberek is megbízták, bütykölje meg a motorjukat. De soha, senki sem kérdezte meg, hogy Robi, honnan van az alkatrész? Nézze! — Szá­lai Lászlóné, a hivatásos pártfogó, vaskos aktát tett elém. — Ez csak Róberté. Hetvenkettővel kezdődik, amikor a bíróság a lopások miatt próbára bocsátotta. Tehát: próbára bocsátás, pártfogói felügyelet. Jogi in­tézmény mindkettő, amelyet tartalommal csak az emberek tölthetnek meg. A bíróság azoknál a fiatalkorúaknál rendeli el, akik először kö­vettek el bűncselekményt, és remény van arra, hogy az otthoni környezetben, hivatá­sos pártfogó állandó felügye­lete mellett megváltozhatnak. Erre az időre úgynevezett kötelező magatartási szabá­lyokat írnak elő a gyereknek. Szép szóval és erélyeseq Robinak egy évre szólt a próbára bocsátása. Kötelez­ték, hogy a dolgozók iskolá­jában fejezze be a 7—8. osz­tályt, legyen állandó munka­Mi lesz bel 1 helye, este kilenc után nem maradhat az utcán, és így to­vább. — Hogy viselkedett, mi tör­tént vele? — Munkát kerestem neki. Mondhatom szívesen fogad­ták. A főnöke, Imre bácsi vállalta, hogy törődik a gye­rekkel. Meg is kedvelték egy­mást. Robi ekkor végezte a hetedik osztályt. Aztán egyik napról a másikra faképnél hagyta őket. Sehol sem volt maradása. Egy hónapig, egy hétig dolgozott, hosszú-hosz- szú szünetekkel, hol itt, hol ott. Tehetetlen voltam. Kér­tem szép szóval és erélyesen. De már a háta borsózott, ha meglátott. Többször javasol­tam az intézeti elhelyezését, úgy éreztem, a gyereken már csak az segíthet, ha hozzáér­tő emberek pedagógusok fog­lalkoznak vele. Tavaly év vé­gén adtam róla az utolsó je­lentést a gyámügynek. Újból az intézeti elhelyezése mel­lett kardoskodtam. Hiába... És januárban már az autólo­pások sorozatát követte el Csak a motorok érdekelték — Szerettem volna Rőbert- tel is beszélgetni. Megtudni, mit érez, mire gondol? Miért nem fogadta el az idegen emberek segítségét? Ö nem akarta. Lehajtotta a fejét és hallgatott. Egyszer nagyon halkan csak annyit mondott: „Elfáradtam. Négy hónap a fogdában. És már annyiai de annyian faggattak.” Róbert tizenhét éves. lehet motorszerelő, lehet még mér­nök, de a börtönök lakója is. — Róbert bűncselekményt követett el, de még nem bű­nöző. Durván megsértette a törvényeinket, bűnhődnie kell, — mondta vádbeszédé­ben ä fiatalkorúak ügyésze. De hozzátette: — A bünte­tést, és következményeit nem viselheti örökké, mint egy letörölhetetilen bélyeget. Ró­bert, mire kiszabadul, betölti 18. életévét. Törvényeink ér­telmében felnőtt lesz. Mi vá­lik belőle? Rajta és azokon múlik, akik között majd a szabad életet újrakezdi. Az ítélet A három fiú vigyázzban álL Sápadtak. Négy hónap bör­tönszíne van már rajtuk. A bírónő ítéletet hirdet.. I Ferenc és László hazame­hetnek. Négyhónapi börtön- büntetésüket az előzetes le­tartóztatásban letöltött ék. Róbert büntetése tiltott ha­tárátlépés előkészületéért, aa autó- és alkatrészlopá­sokért egy év, négyhónapi szabadságvesztés, a fiatalko­rúak börtönében kell letöl­tenie. Védője enyhítésért fel­lebbez. Ügyvéd úr, ne kérje a szabadlábra helyezésemet Nem akarok hazamenni! VÉGE Kovács Katalin Nemzetközi érdeklődés jegyében Néprajzi vándorgyűlés Szolnokon A Magyar Néprajzi Társaság idei vándorgyűlését a megyei tanács, a megyei múzeumok igazgatósága és a Nép­rajzi Múzeum közreműködésével Szolnokon rendezi szep­tember közepén. A vándorgyűlés iránt figyelemre méltó nemzetközi érdeklődés nyilvánul meg. A rendezők meg­közelítően kétszáz vendégre számítanak, közöttük több tu­cat külföldire. A vándorgyűlés témaköre: A paraszti társadalom és műveltség a XVIII—XX. szá­zadban. Ebben a témakör­ben, amely a tanyák, falvak és mezővárosok sorsának alakulásával foglalkozik, ed­dig hatvan előadás érkezett be. Ezeket több mint hat­száz oldalon három kötetben adják ki augusztus végén. A kötetek olyan tanulmányokat is felölelnek, melyek elő­adásként nem hangzanak el, de a vándorgyűlésen vita­anyagul szolgálnak. Magától érthető ugyanis, hogy két nap alatt hatvan előadás meghallgatása és érdemi vi­ta kibontakoztatása eleve le­hetetlen. Számos külföldi kutató is tart előadást. Az ő tanulmá­nyaik is figyelemre méltó­nak ígérkeznek — bár a kül­földi tanyarendszerek eltér­nek a mienktől. Á Magyar Néprajzi Tár­saság azért választotta ezt a témakört, mert a tanyakér­dés, s azzal együtt a falvak, s a mezővárosok sorsa évek óta az érdeklődés középpont­jában áll, s nemcsak nálunk. Az ottani életmód és életfor­ma is jelentős változáson ment át az utóbbi években. A vándorgyűlés vitái után szakmai kirándulásra men­nek a vendégek. Jászfény- szaru környékén például olyan tanyacsoportot néznek majd meg, ahol az egyik vertfalú tanyában még lak­nak, a másikat félig lebon­tották, a harmadikban pe­dig csak az istálló maradt meg. Ellátogatnak Kiskörére és Karcagra is. A vitában hallottakat gyakorlati tapasz­talatokkal egészítik tehát ki. Ebben az időszakban a vándorgyűlés tematikájához igazodva a Damjanich János Múzeum legszebb tárgyaiból kiállítást rendeznek a Galé­riában. Annak földszintjén egy korábban megvásárolt túrkevei gazdálkodó eevsé- get mutatnak be gazdálko­dási felszerelések és doku­mentumok segítségével, az emeleti részen pedig egy megyei népművészeti kiállí­tást nyitnak. A vándorgyűlés egyik köz­ponti kérdése a megye nép­rajzkutatási eredményeinek publikálása. A megyei mú­zeumok munkatársai öt elő­adással segítik ezt elő. Ez azt jelenti, hogy a Jászkun­sággal sokkal intenzívebben foglalkoznak a vándorgyűlé­sen, mint az ország más tá­jaival. A vándorgyűlés Szolnokon való rendezése azért is ör­vendetes, mert nem éven­ként rendszeresen ismétlődő, hanem időszaki eseményről van szó. A Magyar Néprajzi Társaság a 900. évét ünneplő Szolnokot köszönti ezzel, s egyúttal kifejezi megbecsü­lését a megye néprajzi ered­ményei iránt. I ki — sb —; H arminc fok meleg, árnyékban. Szomjasan botorkálok a tikkasztó hőségben, mint vándor a Szahará­ban. Már-már elvesztettem minden remé­nyemet, amikor enyhét adó oázisként fel­bukkant előttem, egy kacéran csalogató tábla: JÉGHIDEG JAFFA GYÜMÖLCSLÉ, SÖR Lezuhanok egy székre: — Legyen szíves egy jéghideg.. Z — Tisztelettel. Pincehideget tudok hoz­ni— mondja udvariasan a felszolgáló. — Tisztelettel kérem, hogy hozza. Térül-fordul, s már ott is van előttem az ital. Megfogom a poharat. Langyos. Aláza­tosan rebegem: — ön azt mondta, hogy pincehideg italt hoz? —Igenis kérem. Ilyen a mi pincénk. A szomszédban pékség van és a kemence me­lege bizony átjön a falon. — De hát frizsiderük nincs? — Van, kérem. — És? — Nem működik. Sajnos, torokgyulladá­sa van. — A frizsidernek? — Nem a szerelőnek, akinek meg kellett volna javítania. Hideget ivott a Béla. Pincehideg — De bizonyára nem önöknél. — Nem. Kedves uram, okulhatna a Béla példájából. Az orvosok kimutatták, hogy a jeges ital fogyasztása rendkívül egészségte­len. — De nyár van és én kérem egy könnyel­mű fráter vagyok. Mit csináljak, ha csak a hideg oltja el a szomjamat? — Mélyen tisztelt vendég úr! Legyen sza­bad megjegyeznem, hogy nyáron a forró tea fogyasztása biztosít igazán kellemes közérzetet és ami a legfontosabb: az egész­ségre nézve, teljesen ártalmatlan. — Igen, de én... — Álljon meg a menet! Önnek bizonyá­ra felesége van, gyermekei. Óvnia kell ma­gát. Gondoljon a szeretteire! — mondja lágy, duruzsoló hangon a pincér. Mit fe­leljek erre? A szerető gondoskodás elér- zékenyít: könnyes lesz a szemem. Felhaj­tom a langyos italt és arra gondolok: hála a pincérnek, ma sem vétettem a családom ellen. Galambos Szilveszter t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents