Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
I Ifjúsági versenyző Startra készen i A világ legbátrabb embere Puszta Mérgest Gedeonról, a szopós gyerek is tudta, hogy ő a világ legbátrabb embere. Ennek megfelelően min? den lépését a fotósok hada kísérte, az állandó vaku- villogástól már úgy foszfo- reszkált, akár egy szent János bogár, a jupiterlámnák- tól lebarnult és hámlott, mint egy Réz utcai bérház homlokzata. Puszta Mérgesi Gedeon tőernyős volt. Amióta megkapta alz Arany Palacsinta-díjat, a hozzájáró mazsolákkal népszerűsége nem ismert ha tárt. A kiscsoportos óvodások kurta dalocskákat énekeltek róla, s könyv nélkül fújták, hányszor ugrott ki a gépből ernyővel, vagy ernyő nélkül. Egyszer ugyanis szórakozottságból egy lyukas napernyővel lépett ki a repülő ajtaján, egyszer pedig fürdőnadrágban ugrott látványos csukafejest. Szerencsére a gép mindkétszer a repülőtér füves kifutóján vesztegélt. Amikor szemtől szembe kerültem vele, zavaromban lecsavargattam a kabátom gombjait és lenyeltem a golyóstollat. Csak ezután mertem az első kérdést neki szegezni. — Már kiskorában is ilyen bátornak tetszett lenni? — Egy frászt — válaszolta Puszta Mérgesi, a vakmerő emberek kérlelhetetlen őszinteségével. Gyerekkoromban olyan gyáva voltam, mint egy üregi nyúl. Egyik nagynéném felültetett a li- begőre, aztán úgy szedtek le onnan a tűzoltók. Ha a zsiráfot megláttam az állat- kertben. máris szédültem. A szüleim kénytelenek voltak miattam leköltözni a földszintről a szuterénbe. Látva csodálkozásomat, így folytatta: — Valahol olvastam, hogy az ejtőernyőzés a bátrak sportja, nosza beiratkoztam a kiskunmalacházai klubba. Nem volt könnyű dolgom, főleg- az első időkben. Míg a többiek gumiasztalon gyakoroltak, addig én gumisámlin tréningeztem. Aztán rövidesen feljutottam a hokedlira, majd az első ugrásig. — Az első ugrás... az, azt mondja el, milyen érzés volt — lihegtem kíváncsian. — Na látja, azt nem tudom. A haverok ugyanis tudták, milyen majrés vagyok, hát a repülőtéren azt mondták, hogy az 57-es buszra ülünk és majd a Város- *majorban, a házunk előtt szóinak, hogy ugorj ak. Szerencsére az ernyő magátóí nyílt. Ezután már olyan bátor voltam, hogy két alkalommal is kértem velőscsontot az üzemi konyhán. A tizedik ugrás után pedig? Hajai! Egészen elszánt lettem. Emlékszem, amikor a főnököm a szokott mozdulatával el akarta nyomni a fejemen a cigarettacsikket, vakmerőén elrántottam... — Kedves mester, innen jól ismerjük az életútját; azt, hogy a nyári szabadságát egy drótkötélen, a Niagara fölött töltötte, tudjuk, hogy feleségül vette az Apollo cirkusz oroszlánszelídítőnőjét és a mézesheteket a nubiai párduc ketrecében töltötték a fenevadak között. Az egész világ elámult. amikor a tízezredik ugrását ernyő nélkül, egy kockás konyharuhával a feje fölött hajtotta végre. Meghódította a bátorság legmagasabb csúcsait. Mit akar még elérni? Puszta Mérgesi szeme elhomályosult, tekintete valahová a távolba révedt, s a szá- jaszéle remegni kezdett, miközben ezt motyogta: — Tud«k ja, csak azt merném egyetlen egyszer merném megtenni, hogy visszaadjam a habbal telt sörös poharat a vendéglátó pavilon előtt. Aztán könnyedén fellépett egy arra gördülő repülőgép szárnyára, fürdőnadrágra vetkezett és napozni kezdett a fellegek fölött. , Palágyl Béla A világbajnokság hírei LÉLEKJELENLÉT Ipsz Ikszilon, az Antark- tisz-alsó férficsapat tagja kiugrás után vette észre, hogy hátizsákkal hagyta el a gépet, ezért pár méter zuhanás után Vgy ügyes mozdulattal visszatornázta magát, felvette ejtőernyőjét és tovább folytatta a yersenyzést. Eltiltóa Ejtő Ernő és Almássy Kálmán magyar versenyzők a hivatalos főpróba során egy alkalommal ejtőernyőjüket a FAI versenyszabályaival ellentétesen — képünkön látható módon —, az előírásoknak nem megfelelően használták, ezért a nemzetközi, versenybíróság eltiltotta őket a világbajrfbki küzdelemben való részvételétől. r Irányok Kínos Potyázó Versenyen kívül Eredményhirdetés Ejtőernyős VB Tóth Attila rajsai
